Környezeti érzékenyítés: kezdjük a gyerekeknél!
A környezeti nevelés
tevékenységre ösztönöz, és ezen keresztül tanulhatjuk meg, hogy egy egész
rendszer részei vagyunk, így tudatosan kell benne élnünk. A pedagógiai irányzat
immár több mint 30 éve van jelen hazánkban, és ez alatt az idő alatt számtalan
próbálkozást, szabályozást és változást ért meg. A szemléletmód egyik úttörője,
Labanc Györgyi mesélt többek között óvodai programról, járatlan utakról,
mintákról és célokról.
Óvodán vagy iskolán kívüli
tevékenység, egészséges életmódra nevelés, természetismereti nevelés az
oktatási rendszeren kívül. Már gyakran hallható, és a fenntarthatósággal
sokszor kapcsolatba hozott fogalmak ezek, habár nem mindig voltak egymással
összeegyeztethetők. (Sőt, a pedagógia történetéhez mérten egészen „fiatal”
fogalmak, csak pár évtizede léteznek, hiszen a fogalmak tartalmi elemei is
csupán ennyi ideje váltak a köztudat részévé.)
A környezeti nevelés azonban
rendhagyó módon összefogta ezeket egyetlen nevelési irányzatba, amely nem a
problémák kezelésére, hanem azok megelőzésére helyezi a hangsúlyt, az ember és
természet kapcsolatát már a kezdetektől egy egységben, egy kölcsönösségen
alapuló rendszernek láttatva, illetve az életkori sajátosságokat kihasználva hosszú
távú hatást gyakorolva a résztvevő gyerekekre – és ezen keresztül végső soron
egy társadalmi változást generálva.
Labanc Györgyi a környezeti nevelés óvodapedagógiai irányzatának az egyik
megteremtője hazánkban. Személyes elhivatottsága a természet védelme iránt
gyerekkori kötődésből alakult ki. A későbbiek folyamán sem csökkent az
érdeklődése, így az óvodapedagógusi pályát választotta, és a ’70-es évektől
kezdődően több mint harmincéves karrier utat tudhat maga mögött, amelynek
részeként számos óvodában dolgozott, majd 1995-től közoktatási szakértőként is
tevékenykedik. Majd a 1993-ban alapított a Természetes Életmód Alapítvány,
elnöke a mai napig és tevékeny munkatársa. Ezeken felül Erdei Iskola szakértő,
Zöld Óvoda koordinátor, illetve a Zöld Óvoda Hálózat Egyesületének elnöke.
Számtalan önálló kiadvány szerzője és társszerzője; szakcikkeket ír és lektorál
szakmai folyóiratokban, közreműködött képzési tervek és oktatási jegyzetek
szerkesztésében, valamint számtalan tévéműsorban szerepelt. Pedagógiai és
természetvédelmi szakértőként máig aktív.
„A Magyarországon úttörőnek számító óvodai
program elképzelése két fő gondolatból indult ki. Egyrészt a 70-es, 80-as
évtizedben már komplett generációk nőttek fel úgy, hogy a munka jellege és az
életvitel miatt eltávolodtak a természettől, és ezt is adták tovább, így komoly
igény jelentkezett az emberek érzékenyítésére” – fejtette
ki a Körkörösgazdaság.hu kérdésére Labanc Györgyi. Emellett ekkoriban „hozták
haza” a mintát külföldről a természetvédelmi és oktatási központhoz, ami
alapján 1987-ben alapították meg az első hazai, tevékenységközpontú környezet-
és természetvédelmi oktatóközpontot, a Kék cinkét. A központ Budapesten
a Horváth Mihály téren, a Fővárosi Gyakorló Óvodában (ma Fazekas Mihály
Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) indult, amely elhelyezkedése miatt
számos kapcsolódó programra biztosított lehetőséget a későbbiek során, hiszen
saját kerttel rendelkezik, illetve közel a Füvészkert is.
Labanc Györgyi
A környezeti nevelés koncepcióját
(külföldi minták alapján) először az iskolákban kezdték el kidolgozni, azonban
idő közben felmerült a gondolat, hogy érdemes még korábbi életkorban bevonni a
gyerekeket, mivel az életkori sajátosságok révén még hatásosabb lehetne a
szemléletmód átadása, illetve elsajátítása. „Ebben az a tény is segít, hogy
hazánkban kiemelkedően magas, kb. 90 százalék körüli az óvodába járó gyermekek
aránya, ezáltal széles körben lehet elérni a gyerekeket” – hangsúlyozta a
szakértő.
Mivel a Fővárosi Gyakorló óvodában
indult a program, így a helyszín és a környezet a módszertani tapasztalatok
átadására is megfelelő közeget kínált. Azonban a mindennapok során, a
gyakorlatban lépésről-lépésre kialakított programhoz elengedhetetlen volt az
elméleti háttér és az óvodai nevelési mintaterv összeállítása, amely alapot
jelentett a későbbi képzések megszervezéséhez és szakmai minőségbiztosításához,
mert ez alapozta meg hosszú távon az óvodapedagógusok szakmai felkészültségét a
program elterjedését.
„A pedagógusok szerepe mindig is
kiemelt volt. A gyerekkori fogékonyság, illetve a család mellett a csoport
közösségi ereje által ők érhetik el a legnagyobb változást a felnövekvő
generációk tagjainál. Ezért a munkájuk része kell, hogy legyen a megfelelő
szokások és minták kialakítása és beépítése a mindennapi foglalkozásokba” – fogalmazott Labanc Györgyi.
A hazai kezdetleges viszonyok
1986-tól kezdtek változni, (majd ez 1995-ben újabb lendületet kapott,) mikor az
Óvodai nevelés országos alapprogramja (ONEP) segítségével minden óvoda
kidolgozhatta a helyi pedagógiai programját. A programoknak valamely nevelési
irányt kellett magába foglalnia (mint az ének-zene, sport, vagy éppen a
környezeti nevelés). Mivel ez utóbbinak kidolgozott, tematikusan felépített
mintája volt már a Gyakorló Óvoda révén, számos másik intézmény is átvette.
Ráadásul a környezeti nevelés rugalmasabb kereteket biztosított, így könnyebben
lehetett a saját adottságokhoz igazítani, vagy más irányok programjait
beilleszteni.
Azonban a szakértő szerint az
elméleti háttértudás még mindig nem volt elegendő, így a Gyakorló Óvoda már
tapasztalt pedagógusai segítettek kidolgozni a részletes és az adott óvoda
körülményeihez igazodó tevékenység központú programot azoknak a pedagógusoknak,
akik szerették volna továbbvinni ezt a szemléletmódot. Ennek során mutatkozott
meg, mennyire fontos az elkötelezettség és kreativitás, hiszen a számtalan
különféle feltételek között – és azokat felhasználva – lehetett megvalósítani a
tevékenységközpontú és természetközeli programokat. Így vált kiemeltté a
terembeli környezet „természetsarok” kialakítása, a kertek és környező parkok,
kiránduló helyek (Margit sziget, Normafa stb.) bevonása az óvoda programjába.
A környezeti adottságot ki- és
felhasználása mellett a tematikus napok és programok beépítése is a nevelési
program szerves részét képezte. A gyakorlati program része lett – külföldi
minta alapján – a Madarak és Fák Napja, a Föld Napja, illetve a Víz világnapja,
amelyek keretében az adott témához kapcsolódó eseményeket, bemutatókat
szervezetek a pedagógusok.
A környezeti nevelési program egyik
legfontosabb pillérének az erdei óvoda tekinthető. Mivel a 80-as, 90-es
években számos állami lehetőség megszűnt, így a környezeti program keretében
elvitték a gyerekeket nyaralni önkormányzati üdülőbe, ahol az óvodai keretek
között megkezdett programot folytatták, illetve a helyi adottságok (természeti
és kulturális különlegességek) bevonásával gazdagították azt. Erdei óvodát,
majd nyári táborokat szerveztek Gerecsében és Zalakomárban. Labanc Györgyi
szerint a mindennapokban látott, majd a természetben megtapasztalt élmények
párhuzama segített a gyerekeknek megérteni azokat a folyamatokat, amelyek körbe
veszik őket. Mint például az óvodai teremben tartott akvárium, amelyet a
gyerekek gondoztak, azonban ha elhanyagolták a tisztítását, az elkezdett
bealgásodni, zavarossá vált a vize. Lényegében ugyanennek a folyamatnak az
eredményét láthatták az erdei óvodában a Kis-Balaton – és a Balaton
rendszerében, ahol miután a Kis-Balaton vizét lecsapolták, a vizek minősége is
erősen megromlott.
Ezt a fajta szemléletmódot vitték
tovább Czumpf Attilával, az alapítvány titkárával az Önfenntartó gazdaság
kialakításánál, a nyári nomád táborok során, illetve miután a budapesti
gyakorló óvoda helyszíne kérdésessé vált, az agostyáni
Ágoston-ligetben kialakított ökofaluba és erdei iskolába is.
A részt vevő gyerekek és szülők
elköteleződéséhez az is hozzátartozik, hogy már a kezdetektől nagyrészt olyan
szülők adták be gyerekeiket ilyen jellegű csoportba, akik nyitottak
voltak a természetvédelem, avagy egy „másfajta” szemlélet iránt. Az érdeklődést
az is segített felkelteni, hogy a környezeti program megvalósítása során
rengeteg növényt és állatot gondozhattak a gyerekek az óvodában, illetve a
berendezések is illeszkedtek a szemléletmódhoz (mint pl. a gyümölcsprés vagy
sok természetes anyag a termekben). A szülőket bevonták, folyamatos volt velük
a kommunikáció. Akár személyes részvétellel a programokon, kirándulásokon és az
erdei óvodában, vagy az azok előtti felkészítés, illetve a segítségük kérése
akár otthonról behozott könyvekkel, akár kertészeti eszközökkel vagy
palántákkal. A személyes jelenlét több szempontból is előnyökkel járt; egyrészt
a szülő maga is megtapasztalhatta, milyen környezetbe jár a gyermeke, hogyan
érzi magát ott, illetve a pedagógusok is képet alkothattak arról, hogy a
gyerekek milyen háttérrel rendelkeznek – így mik azok a szükséges értékek,
amelyeket nekik kell kiegészíteni vagy pótolni.
„A folyamatos külsős jelenlét, amely
a szülők látogatásaiból, a gyakorló pedagógusok részvételéből és gyakorta a
média megjelenéséből adódott, segített hozzászoktatni a gyerekeket a
figyelemhez, és sokkal nyitottabbá váltak, valamint az óvoda jó híre is
fokozatosan elterjedt” – tette
hozzá Labanc Györgyi.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy
azoknak a gyerekeknek a többsége, akik ilyen óvodai programban vettek részt, ha
nem is mindegyikük természettel kapcsolatos pályát választott később, azonban
megmaradt a környezet iránti érdeklődés, tisztelet, valamint sok esetben a
kapcsolat is a pedagógusokkal.
A gyerekek mellett a pedagógusok is
továbbvitték a gyakorlatot, és idővel akkreditált képzést, majd intézményi
keretrendszert dolgoztak ki (ezek lettek később a zöld óvodák és ökoiskolák).
Azt a szakértő is elismeri, hogy mára a keretrendszer jelentősen változott
(jórészt a felelős minisztérium változása miatt), de szerinte a kreativitás és
elhivatottság segítségével mind a mai napig tovább tudják vinni a környezeti
nevelés szemléletmódját.
„A jelen helyzetet és a jövőt
tekintve az ENSZ által 2015-ben elfogadott 17 fenntartható fejlődési cél
nagy lendületet adott a programnak, azonban az utóbbi bő 10 év a tervekkel
ellentétben nagyon nehezen alakult (2005-2014 a fenntartható fejlődésre
nevelés évtizede volt). Ebben az átmeneti évtizedben itthon
az ökofalvak, biokeretek és a kialakuló zöld óvoda hálózat próbálta továbbvinni
a környezettudatos szemléletmódot és a már megszerzett tudást – több-kevesebb
sikerrel” – mondta el Labanc Györgyi.
A jelenlegi állapotok nem túl
szívderítőek, mert nagy szükség lenne a források bővítésére, emellett jobban
kellene az ENSZ által is rögzített célokra is építeni. Habár általánosan
érezhető egy tendencia, ami a(z újbóli) természet felé fordulást és az
egészséges életmód iránti igényből fakad. Ez elsősorban a fiatal felnőtt
korosztályra vonatkozik, amikor saját elhatározásból – és a rendelkezésükre
álló források segítségével – választják ki a fenti szemléletmódok és irányok
közül azt, amelyik számukra a legmegfelelőbb. „Azonban ez a választás nem
igazodik mindig a holisztikus szemlélethez, vagyis, hogy egy egységként
tekintsünk életmódunkra. Más szóval a vegetáriánus, vagy bio élelmiszereken
alapuló étkezés, a szelektív hulladékgyűjtés vagy a természetben való
kikapcsolódás mind „csak” egy-egy szelete a környezettudatos életnek, talán az
első lépés. De ugyanígy része az egymás felé fordulás is, hiszen a
környezeti nevelés empátiára nevel mind a természet, mind az emberek felé”
– fogalmazott Labanc Györgyi.
Ezért fontos, hogy a gyerekkornak
(még inkább) része legyen a természetközeliség, hogy magától értetődővé váljék
a rendszerszemlélet, nyitottság és az élet tisztelete, hiszen ez a fajta
érzékenyítés nagyban segíti a különböző helyi- és globális problémák
megoldását, csökkentését. Így pedig meghatározó része a mára már létfontosságú
kérdéssé vált fenntarthatóságnak és pozitív jövőképnek.
A mai hazai helyzetnek jó példája a
Zöld Óvoda- és Ökoiskola folyamatos címpályázatai, az egyre ismertebbé váló
bio- és kisgazdaságok, vagy akár a fenntarthatóság értékének középpontba
helyezése és az ENSZ célok kiemelése – legyen az környezeti, gazdasági, pénzügyi
vagy társadalmi irányú.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése