MUNKAMEGOSZTÁS ÉS SZEREPCSERE

Munkamegosztás  és  szerepcsere

A  szereprugalmasságot mi sem fejleszti jobban, mint egymás párkapcsolati szerepeinek  átmeneti átvétele,, gyakorlati kipróbálása.  Ez történhet a szerepek adott idõszakra szóló megosztása, vagy  ad hoc  szerepcsere formájában.,  éspedig az együttélés bármely területén:  tehát pl. a háztartási, a gazdálkodási, a szülõi, a szexuális és a foglalkozási  szerepek terén.

Háztartási munkamegosztás a  hagyományos házasságban is elõfordul, bár többnyire nem válik rendszeressé.  A „besegítés” különben sem igazi munkamegosztás.  Az utóbbiról csak akkor beszélhetünk, ha  a háztartási feladatok állandó jelleggel és megállapodás szerint oszlanak meg az együtt élõ partnerek között.  A  férjek ma még a háztartási munkák aránytalanul kisebb hányadát  vállalják  (ha vállalják), s azt sem rendszeresen.  Pedig a háztartási és gazdálkodási szerepek cseréje viszonylag a legkönnyebb. 

 Két fõ módszere van.

Az egyik a cserét bizonyos feladatokra korlátozza.  A másikban a csere minden háztartási feladatra érvényes, de határozott idõtartamú. A kettõ egymással kombinálódhat.  Például megállapodhatnak abban, hogy az egyik héten  a férj ágyaz be, készít reggelit és takarít, a másik héten pedig a feleség.  Ebbõl azonban igazi szereprugalmasság csak akkor lesz, ha  idõnként változtatják a cserélendõ feladatokat, vagy kiszélesítik azokat úgy, hogy  az egész háztartási és gazdálkodási szerepkört felöleljék.  Például az egyik héten a férj a „hetes”, õ felelõs az egész háztartásért és õ gazdálkodik a kiszabott háztartási pénzzel, a másik héten a feleség.  Aki közben pl. a gyermekekkel foglalkozik többet, amíg férje a „hetes”.

Az átmeneti szerepcsere teljességéhez persze  nem érdemes mereven ragaszkodni.  A lényeg az, hogy ne legyen egyetlen olyan, közös feladat sem, amelynek megoldásából az egyik házastárs  állandóan kivonja magát.

A  szülõi szerepek  cseréje és megosztása is a gyakorlatban több gondot okoz;  különösen a férfiaknak megy nehezen.  Hagyományos neveltetésük következtében ugyanis  „nincs érzékük”  a gyermekgondozáshoz;  fõleg a szeretetet nyiltan kimutató, „anyás”  magatartáshoz. 

 Pedig az anyák munkába állása és a gyermeknevelés érdeke  szükségessé teszi, hogy az apák többet  (sõt, lehetõleg ugyanannyit)  foglalkozzanak  gyermekükkel..  Ez akkor a legkönnyebb, ha  a csecsemõkortól kezdve  rendszeresen bekapcsolódnak a gyermek gondozásába, és ha kell, helyettesítik az anyát,  eleinte rövidebb, késõbb hosszabb ideig.  A  szerepcsere másik oldala, hogy mindketten gyakorolják a megszokott, hagyományos nevelési stílustól való eltérést és ezek cseréjét;  pl. az anya is tudjon határozottan, „férfiasan”  bánni a gyermekkel  stb.

A  szexuális  szerepek  cseréje,  spontán váltakozása  napjainkban a szexuális kultúrával párhuzamosan terjed, de a párkapcsolatok többségében  még valószínûleg sokan ragaszkodnak a hagyományos szerepekhez, Sok nõ például  még több évi együttélés után is vonakodik a szexuális kezdeményezéstõl, mert az „a férfi dolga”.  E mögött persze gyakran az is meghúzódik, hogy nem élvezi, s ezért nem kívánja az erotikus együttléteket.. 

A kapcsolat kezdetén kialakított, szexuális szokások többnyire alig változnak.  Kísérletezésre, új módok és helyzetek keresésére ritkán kerül sor.  Igy minden megszokottá, s könnyen unalmassá válik.

Egy  nyitott és egyenrangú  párkapcsolatban  ezzel szemben magától értetõdik a szexuális együttlétek közös értékelése,  az új szeretkezési lehetõségek megismerése, kipróbálása és az esetleges problémák  õszinte feltárása.  Ilyen kapcsolatban a nõ is lehet aktiv „csábító”, kezdeményezõ, sõt, akár irányító.  A nemi élet legnagyobb veszélye az egyhangúvá válás, a telítõdés, az elszürkülés és vágycsökkenés.   Ezért hat frissítõen, ha a partnerek idõnként fölcserélik a megszokott, erotikus szerepeket, vagy új, eddig még ki nem próbált erotikus játékokkal teszik változatosabbá szexuális együttléteiket.

A  foglalkozási  vagy kenyérkeresõ szerepek cseréje nálunk meglehetõsen ritka, aminek két fõ oka van.  Az egyik, hogy általában a nõk is igyekeznek valamilyen keresõ foglalkozást folytatni, s többnyire egészen mást, mint a férfiak.  Másrészt épp a szakképzettségük  ( ha van!)  eltérõ jellege eleve lehetetlenné teszi az érdemleges cserét.  Egyelõre az sem igen fordul elõ, hogy néhány évig a férfi marad otthon a kisgyermekkel, miközben az anya továbbra is dolgozni jár.  (Skandináv országokban ez viszonylag gyakori.)  Régi, szocialista utopiák szerint   a jövõ társadalmában a sokoldalú, politechnikai képzettség folytán  bárki tetszés szerint váltogathatja foglalkozási szerepeit.  Egyelõre azonban inkább ezzel ellentétes folyamatnak vagyunk tanúi:  fokozódik a specializálódás, és a szakembereket egyre kevésbé lehet helyettesíteni.  A szerepcsere lehetõsége így ma még inkább csak a magánéletre korlátozódik.  (Ami persze nem zárja ki, hogy a nemek a közéletben is szerepet cserélhessenek.)

A  magánéleti lehetõségeken belül  már itt érdemes  még egy , éspedig  pszichológiai  jellegû szerepcserére felhívni a figyelmet.  Lényege, hogy  bármikor, de fõleg bizonyos kritikus helyzetekben – véleménykülönbségek, viták, döntések esetén --  miután már ismerjük egymás álláspontját, elõzetes megállapodás szerint szerepet cserélnek:  beilleszkednek a másik helyzetébe (empátia!) , hogy az õ szemén keresztül is lássák a kérdéses ügyet.  Szociálpszichológiai kísérletek tanúsága szerint a résztvevõk beállítottsága  jelentõsen megváltozik, ha azt a feladatot kapják,  hogy a sajátjuktól eltérõ álláspontot védelmezzenek. 

Ugyanez történhet az együtt élõ partnerek lélektani szerepcseréjében:  akkor értik meg igazán egymást, ha egy idõre „belebújnak”  egymás szerepébe.

#1 Dr.BauerBela

---

SZÉP IDÉZET

SZÉP IDÉZET

A házasság értelme nem az, hogy a felnőttek gyermekeket csinálnak, hanem az, hogy a gyermekekből felnőtteket nevelnek.

Peter de Vries idézetek

          Egész életemben arra vártam, hogy végre eljöjjön az igazi. Erre feltűntél te, és egész más voltál, mint akit vártam, mert te cinikus vagy és mogorva, lehetetlen alak. De az az igazság, hogy a veszekedéseinknél jobb dolog sosem történt velem. Azt hiszem minden esély megvan rá, hogy beléd szeretek.

27 idegen igen idézetek

A bánat és a szerelem ugyanaz, mert mindkettő miatt hibákat követünk el.

A. M. Jenkins idézetek

          A bánat a szerelem ára.

A. M. Jenkins idézetek

          Szép az, ha az ember kezét kérik, de éppen nem felemelő, mikor a két kezeddel töröd össze a becsületes szívet, és ha akármilyen méltósággal viseli, ha jókívánságaival halmoz el, és ha barátságát ajánlja, mégiscsak kitessékeled az életedből.

Abraham Bram Stoker idézetek

                  

          Az igazi szerelem több, mint egyszerű romantikus vonzalom, az barátság is egyben.

Adam J. Jackson idézetek

          Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő: sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk.

Adam J. Jackson idézetek

          Véleményem szerint a házasságban nem elviselni kell a másikat, hanem szeretni. Jogosan merül fel a kérdés: hogy lehet egy érzelmet dokumentálni? Honnan tudjam, hogy szeretni fogom-e 10 év múlva is? Lehet, hogy megváltozik? Honnan tudjam, milyen leszek 40 évesen? 80 évesen? Honnan tudjam, hogy kitartok-e mellette akkor is? Nem tudhatod. A hozzáállás az, ami számít. Azt, hogy szeretni fogod-e, nem lehet megjósolni. De azt eldöntheted, hogy mindent megteszel-e annak érdekében, hogy őt boldoggá tedd. Ha ezért mindennap teszel is, akkor nem lesz gond.

Idézet

Marie Clarence idézetek

          Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk.

Ralph Waldo Emerson idézetek

          A feleségem meg én húsz éven át boldogan éltünk. Aztán megismerkedtünk.

Rodney Dangerfield idézetek

          Házasodjunk össze! És gyereket is akarok. És veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen.

Sara Chance idézetek

          Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!

Csernus Imre idézetek

          Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő: sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk.

Adam J. Jackson idézetek

          Van olyan Szeretet, ami egy, oszthatatlan: ez az, amit az iránt az egy iránt érzel, aki a társad az életben. Aki a lelked párja, akinél a szíved van. Ezt a szeretetet, ami összeköt vele, mással nem tudod megosztani. Még ha akarnád, akkor is képtelen lennél rá. Mert csak az övé. Ez a legnagyobb, legkülönlegesebb szeretet, az élet legnagyobb ajándéka és köteléke.

Csitáry-Hock Tamás idézetek

          A házasság értelme nem az, hogy a felnőttek gyermekeket csinálnak, hanem az, hogy a gyermekekből felnőtteket nevelnek.

Peter de Vries idézetek

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

Charlotte Bronte idézetek

- Szóval csak hagyjam, hogy belém töröljék a lábukat?

- Nem, csak állj félre, hogy ne legyen módjuk rád taposni.

Isamu Fukui idézetek

         

A csalódottság a nyuszik haragja. Nem kell mindent szelíden viselned, olykor nem gáz, ha bepipulsz.

Doktor House idézetek

         

Óvakodj a türelmes ember haragjától!

John Dryden idézetek

         

Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok.

Ancsel Éva idézetek

         

A düh egy olyan érzés, amit azok éreznek, akiknek számít valami.Vámpírnaplók idézetek

          Könnyebb arra haragudni, akiben megbízol. Miért? Mert tudod, hogy ő így is szeret.

Négyen egy gatyában idézetek

          Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragot tartsunk. Túl rövid ahhoz, hogy eltaszítsunk magunktól valakit anélkül, hogy meghallgatnánk, amit mondani szeretne.

Dorothy Koomson idézetek

         

Soha ne felejtsd el, hogy egy ember mit mond neked, amikor dühös.

Henry Ward Beecher idézetek

          Harag nem old fel haragot – a szeretet mindent felold.

Buddha idézetek

Legyél boldog, még akkor is, ha sírni kell,

vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel.

Legyél boldog, még akkor is, ha nagyon fáj,

legyél boldog, még akkor is, ha nem muszáj.

Idézet

Anonim MC idézetek

         

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Bruno Ferrero idézetek

         

Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket.

Beverly Sills idézetek

         

A pokolban is lehet boldog az ember, ha együtt lehet azzal, akit szeret.

Wass Albert idézetek

         

Igazság szerint, ha két ember olyan tökéletesen összeillik, hogy mindig boldogok, ha együtt lehetnek, és mindig elhagyottnak érzik magukat, ha elszakadnak egymástól, nem szabadna tűrniük, hogy bármi a világon közéjük álljon.

Jean Webster idézetek

          Nem tudnék reménytelenül futni senki után, azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki. Valahogy úgy lenne jó, ha éppúgy szeretne, mint én, mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig... Szóval szeretnék boldog lenni, valamikor, legalább egyszer igazán!

Lugossy Gyula idézetek

          Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.

Helen Keller idézetek

         

Szerencsés az, aki kevés pénzzel boldog, szerencsétlen az, aki sok pénzzel boldogtalan.

Démokritosz idézetek

         

Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.

Alexandre Dumas idézetek

Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.

Müller Péter idézetek

         

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

Honoré de Balzac idézetek

         

Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.

Popper Péter idézetek

         

Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük.

Paulo Coelho idézetek

         

Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.

Friedrich Nietzsche idézetek

         

Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!

Müller Péter idézetek

         

A sors kegyetlen zsarnokunk,

Haragja akkor sújt le mindig,

Amikor boldogok vagyunk.

Ady Endre idézetek

          A csalódottság csak azokat érintő érzelem, akik törődnek másokkal.

Vámpírnaplók idézetek

          Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!

William Shakespeare idézetek

          Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk, méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk minden egyes nap, mert olyannyira nagyon azt szeretnénk, ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk. És mégsem. Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé, akkor sem, ha méltó volna, mert már olyannyira belénk ég a méltatlanság-érzés, a méltatlanság-félelem, hogy elveszítjük a bízás-hívés képességét.

Tisza Kata idézetek

Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.

Wass Albert idézetek

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Stephen King idézetek

         

A magány messze nem csak azt jelentheti, hogy valaki bezárkózik egyedül egy szobába. Tömegben is érezheti magát az ember magányosnak, és az a legfájdalmasabb érzés.

Freddie Mercury idézetek

          Légy jó, és magányos leszel.

Mark Twain idézetek

          Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.

A világ legjobb apukája idézetek

          Hiányzik nekem,

hogy én is hiányozzak

egyvalakinek.

Szabolcsi Erzsébet idézetek

         

Ebben a pillanatban 6.470.818.671 ember él a világon. Vannak, akik félnek, vannak, akik hazatérnek, vannak, akik hazudnak, hogy túléljék a hétköznapokat, mások éppen most szembesülnek az igazsággal. Vannak ördögi emberek, akik háborúskodásra születtek, mások meg arra, hogy az ördöggel viaskodjanak. Több mint 6 milliárd ember él a földön, több mint 6 milliárd lélek, és néha csak egyetlen-egyre lenne szükségünk.

Tuti gimi idézetek

          Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.

Wass Albert idézetek

         

         

Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.

Chester Bennington idézetek

         

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.

Müller Péter idézetek

         

Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.

Csernus Imre idézetek

         

Akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj. Nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. A nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttem a világ... Csak az olcsó pillanatok provokálnak könnyeket.

Pat Conroy idézetek

         

A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass.

Szurovecz Kitti idézetek

         

Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.

Márai Sándor idézetek

         

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.

Margaret Mitchell idézetek

          Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt,

Fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos,

Elrejtheted arcod egy mosoly mögött.

Csak egy dolgot nem titkolhatsz el:

Azt, amikor belül összeroppansz.

John Lennon idézetek

#1 Dr.BauerBela

---

GYERMEKGONDOZÁSI ENCIKLOPÉDIA-4O94 DOKUMENT

AZ ÁLTALAM SZERKESZTETT –GYERMEKGONDOZÁSI ENCIKLOPÉDIA-

   4O94 DOKUMENTET TARTALMAZ.

                          2O14.MÁJUS-2-ÁN

#1 Dr.BauerBela

---

KORÁN KEZDŐDIK A BARÁTSÁG ÉS GONDOSKODÁS

#1 Dr.BauerBela

---

PROBLEMATIKUS GYERMEK AZ ISKOLÁBAN

Problematikus gyermek az iskolában 

A problematikus gyerek beilleszkedését az iskolába önmaga nem tudja megoldani. „Problematikus” éppen abból a szempontból, hogy a szokásos nevelési eszközök – jutalmazás és büntetés – nem hatékonyak nála. Pedagógusoknak, szülőknek együttes munkájára, együttes segítségére van szüksége, hogy problémáinak megoldásához önmaga is hozzá tudjon járulni.

            A pedagógus elsősorban az osztályközösség munkáját irányítja. Az a célja, hogy az iskolai órán megértesse a tanulókkal mindazt, amit meg kell tanulniuk, és számon kérje, ellenőrizze eddigi tudásukat. Egyszerre figyel saját munkájára, saját mondanivalójára, a tanítás módszerére, az óra felépítésére és lefolyására, és ugyanakkor figyel az  előtte nyüzsgő gyerekekre, akik figyelnek, vagy figyelmük elkalandozik, részt vesznek a tanításban vagy a pad alatt játszanak. A tanítónak állandóan kontrollálnia kell önmaga mondanivalóját aszerint, hogyan tükröződik a ráfigyelő gyermekek megnyilvánulásaiban a tananyag megértése. Ebben a nehéz, koncentrált és ugyanakkor sokfelé ágazó, megosztott figyelmet kívánó munkájában nagyon megzavarja a problematikus gyerek.

            Minden osztályban akad egy-két olyan gyerek, aki zavarja a tanítást, aki ingadozó figyelmével, társai figyelmének elterelésével „kilóg a sorból”. Ezek a gyerekek nemcsak a tanító figyelmét vonják el a tanítástól, hanem zavaró érzéseket is okoznak. Talán rosszul és unalmasan magyaráz, talán saját munkájában van a hiba? Saját kudarcának érzi, ha egy-egy tanulót nem tud megtanítani arra, amit a többi könnyedén elsajátít; sőt bosszúsága és rossz érzése növekszik, hiszen azt tapasztalja, hogy egy-egy rendetlenkedő, „bohóckodó” gyerek magára vonja társai figyelmét is.

            Természetes, hogy a pedagógus ilyenkor olyan fegyelmezési eszközhöz nyúl, ami a rendelkezésére áll: rászól a gyerekre, megszidja, külön ülteti, intőt ad. S amikor kifogy a fegyelmező eszközökből, megpróbál a szülőkkel beszélni vagy végső esetben az igazgatónak panaszt tenni. Természetesen azzal a rossz érzéssel teszi, hogy az igazgató talán őt fogja hibáztatni, amiért nem tud fegyelmet tartani.

            A gyermekpszichológusok tapasztalata szerint a pedagógusok elsősorban a tanítás fegyelmének megbontása miatt fordulnak segítségért a pszichológushoz.

Legfőbb panaszaikat az általános iskolás gyermekekre az alábbi sorrend tükrözi: nyugtalan, agresszív, fegyelmezetlen, túl mozgékony, dekoncentrált. Ezeket a beilleszkedési nehézségeket követik sorrendben neurotikus és antiszociális zavarok, például: dadogás, tik, bevizelés, onánia, csavargás, lopás. Majd azok a problematikus gyermekek zárják a sort, akik önmagukban talán többet kínlódnak, mint a többiek, de nem hívják fel lármás viselkedésükkel a nevelők figyelmét: ilyen a gátlásos, szorongó, passzív gyerek, aki kevesebbet teljesít, mint képességei lehetővé tennék.

            Mint a panaszok gyakoriságának sorrendjéből is kitűnik, a teljesítmény és az ehhez szükséges fegyelem a pedagógus primer mércéje, és minden ettől eltérő zavarja a munkájában. Talán nem is azt szeretné tudni, amikor a pszichológushoz küldi a gyermeket, hogy mi az oka a gyermek eltérő viselkedésének, mint inkább azt, hogyan tudna rajta változtatni, hogy tudná a zavarokat kiküszöbölni.

            Ha a gyerek pszichológushoz kerül, s a pszichológus mindezekről a panaszokról hall a szülők beszámolójából, akkor elsősorban azt a kérdést teszi fel magának, mi lehet ezeknek a bajoknak a hátterében milyen okok és kiváltó okok játszhatnak szerepet abban, hogy a gyermek az iskolai követelményeknek – akár teljesítmény, akár a fegyelem terén – nem tud eleget tenni.

 Az intelligencia fokát, a figyelem ingadozását, az érzelmi kapcsolatok sérültségét, a cselekvés indítékait próbálja kikutatni. Megállapításai nem értékítéletek, hanem a gyerekkel való bánásmód lehetőségeinek kitapogatására szolgálnak.

            A pedagógus és pszichológus nézőpontja eltérő, s talán abban különbözik leginkább, hogy a pedagógus inkább erkölcsi tulajdonságai szerint ítéli meg a gyermeket, például: „lusta”, „szorgalmas”, „fegyelmezetlen”, „igyekvő” stb. Ezek a kétségtelenül meglévő tulajdonságok könnyen általánossá válnak, s a gyerekhez tapadnak. Nemcsak a „szorgalmas” és „igyekvő” gyerek fog úgy viselkedni, ahogy tulajdonságaihoz méltó, hanem a „lusta”, „fegyelmezetlen” is az ilyen elvárásnak próbál eleget tenni. Ezeknek a jelzőknek nemcsak az a buktatója, hogy a gyerek a tanári ítéletnek megfelelően viselkedik akaratlanul is, hanem, hogy a tanár is nehezebben veszi észre, ha a gyerek igyekezni kezd, és változni szeretne.

            Hasonló értékítéletnek tűnik sok esetben a pszichológushoz való irányítás is. A nevelő nem bír a tanulóval, s mintegy „büntetésből” pszichológushoz küldi, ráhárítja a gyermek megfegyelmezését. Ezzel némely esetben mintha a gyerekkel való foglalkozás gondját is elhárította volna magától. Más esetben az értékítélet megakadályozza a pedagógust abban, hogy a problematikus gyermeket pszichológushoz irányítsa, hiszen a gyerek nem „idegbeteg”.

Az „idegbetegség” kifejezés laikus körökben hasonlóan megbélyegző, mint a gyerekek körében a „hülye” vagy a „dilis”.

            Sokszor találkozunk szülőkkel, akik érzik gyermekük bajait, és pszichológushoz fordulnak. Az iskolában azonban nem mernek szólni, mert nem tudják, hogy a pedagógus megértően fogja-e fogadni vagy pedig bizonyítékát fogja-e látni saját ítéletének: „a gyerek idegbeteg és nem való normális közösségbe”, hiszen pszichológushoz is jár. a szülő joggal attól fél, hogy gyermeke kitaszítottság érzése még inkább növekedni fog, és a zavaró tünetek csak fokozódnak. Előfordult már, hogy a tanítónő vagy a gyerektársak tapintatlan megjegyzései miatt a gyerek sírva könyörgött anyjának, hogy ne kelljen pszichológushoz járnia.

            Feltétlenül el kell oszlatnunk egy félreértést: a nevelési tanácsadókban és a pszichológiai rendeléseken nem „idegbeteg” gyerekekkel foglalkozunk, hanem olyanokkal, akiknek nevelésében probléma van, akiknek harmonikus fejlődését akadályozza valamilyen pszichés zavar, amely akár az iskolai beilleszkedés nehézségeiben, akár egyéb pszichés tünetben nyilvánul meg.

 Problematikus gyermeknek nevezhetünk pedagógiai szempontból minden olyan gyermeket, aki a közösségbe nem tud beilleszkedni, az átlagtól eltérő viselkedést mutat, aki egyéni figyelmet, egyéni bánásmódot igényel.

            Azok a tanítók és tanárok, akik hasonló megoldásnak szánják a pszichológushoz való irányítást, mint az intőt vagy az igazgatói rovót, azok rendszerint elégedetlenek is a pszichológus munkájával. Eredménytelennek tartják a pszichológiai foglalkozást, mert legtöbbször azonnali hatást várnak, és nem értik, hogy a gyerekkel együtt olyan folyamat részesei, amely csak együttműködéssel oldható meg.

            A pszichológus és pedagógus együttműködésének van azonban másik jól ismert nehézsége is. a pedagógus felfigyel a gyermek problémáira, látja, hogy nehézségekkel küzd, és felszólítja a szülőt, hogy forduljon pszichológushoz. Bizony, nem ritka, hogy a szülő ilyenkor vádolva, sértve érzi magát, védekező és visszautasító lesz, elutasítja és kicsinyíti gyermeke bajait, és a pszichológushoz ezeket a sérelmeket viszi el a gyerekkel kapcsolatos problémái helyett.

            Néha persze az is előfordul, hogy a szülő nem is tudja pontosan, mit is kifogásol a tanító gyermeke viselkedésében. Némely iskolában adminisztratív úton intézik el a kérdést. A szülő kap egy gépelt cédulát, amelyben utasítják, hogy vigye gyermekét a nevelési tanácsadóba. Így a szülő a pszichológusnál joggal védekezik, ami rendszerint így hangzik: otthon nincs a gyerekével semmi baj.

 Ha a szülő úgy ül a pszichológus elé, mint a „vádlottak padjára”, eleve elutasító lesz minden segítségnyújtással szemben.

A pszichológiai munkához csak akkor lehet hozzákezdeni, ha sikerül a pszichológusnak ezt a védekező sértődöttséget feloldania. Természetesen, ha a nevelő maga is megértéssel vesz részt a szülő gondjaiban, ha kellő tapintattal és megértéssel hívja fel a szülő figyelmét gyermeke problémáira, akkor megkönnyíti a szülő és a pszichológus együttműködését, amely természetesen visszahat a nevelői munkára is.

#1 Dr.BauerBela

---

PENICILLIN ALLERGIA 6 ÉVES GYERMEKNÉL

VÖRÖS DUZZADT ARC ,MEGDAGADT FELSŐ AJAKKAL #1 Dr.BauerBela

---

ANYÁNAK LENNE OLYKOR NEM IS OLYAN KÖNNYŰ DOLOG

Anyának lenni olykor nem is olyan könnyű

Nincs is annál boldogabb és örömtelibb esemény, amikor az ember lánya megtudja, anya lesz. (Jó esetben.) Sok kérdést és gondolatot felvet, vajon miként állom majd meg a helyem ebben az egészen új szerepben? Vajon elég jó anya leszek? Mi van, ha elrontok valamit? Fontos kérdések ezek. Sokszor az egész anya-gyerek kapcsolatot meghatározzák. Az anyaságot ugyanis sehol nem tanítják.

Mielőtt bárki túlságosan megijedne, szeretném megnyugtatni, tökéletes anya nincsen.

- Egy kisbaba számára eleinte az a legfontosabb, hogy testi-érzelmi igényeit megfelelően kielégítsék. Értem ezalatt a táplálást, alvást, tisztába tevést stb. Ezeket a fontos csecsemőkori teendőket most nem szeretném külön taglalni, de pszichésen az egyik legnagyobb jelentőségük abban van, hogy a kicsi érezze, biztonságban van, az élet kiszámítható. Néhány hét-hónap után aztán az anyák többsége megtalálja az összhangot gyermekével, és a későbbiekben már nem annyira szorongató érzés a gyermekvállalással járó bizonytalanság.

Praxisomban sokszor találkozom olyan esetekkel, amikor az anya egyszerűen nem érti, mit miért tesz gyermeke, miért viselkedik éppen akkor éppen úgy. Ha mélyebben a dolgok végére járunk, általában az derül ki, hogy az anya és a gyermek temperamentuma (természete) egyszerűen nem illik össze.

 A temperamentum egy veleszületett személyiségvonás, melynek három fajtája van.

Az egyik a könnyen kezelhető. Ő a tipikus álomgyerek, aki nyugodt, csak akkor sír ha muszáj, jól elvan egyedül is, kedvesen mosolyog stb.

Másik az ún. lassan felmelegedő. Őt nehéz kiborítani, de ha kiborul, akkor nagyon sír és utána nehezen megnyugtatható. Ha valamire szeretnénk rávenni, szintén nehézkesen megy neki. Kevesebbet kommunikál a külvilággal, szeret egyedül lenni.

Végül pedig itt van a nehéz temperamentumú gyerkőc, aki könnyen kiborul, nehezen megnyugtatható, nehezen alszik, sokat mozog stb. Ezek a személyiségjegyek sokszor már az újszülött osztályon látszanak. 

 Mindezek után gondoljunk csak bele milyen páros egy nehéz gyerek és a lassan felmelegedő anya! Nem is csodálkozom, ha nehezen értik meg egymást. Szerintem az összeillés-össze nem illés elmélete éppen ezért a gyermeknevelés egyik alapja. Amikor feltárul egy össze nem illés az anya-gyerek kapcsolatban, már maga a helyzet megértése javítja a kommunikációt köztük.

 Sajnos az esetek többségében, mire fény derül a problémák okára, az anya addigra kevésbé tartja magát jó anyának. Az évek során felhalmozott kudarcélmények olyan érzést keltenek benne, mintha tehetetlenül ülne egy nagy káosz közepén.

Ha anyaként azt érzi, minden erőfeszítése ellenére sem ura a helyzetnek, jobb, ha szakemberhez fordul. Az esetek nagy részében ugyanis szó sincs arról, hogy rossz anya lenne. A káosz mélyén sokszor egészen könnyen érthető okokat találunk.

Érdemes tehát a családi kapcsolatrendszereket feltérképezni és a megtépázott anyai önbizalmat helyreállítani. Mint már említettem, sokszor elég csak megérteni a körülöttünk lévő káoszt ahhoz, hogy mi magunk megtaláljuk a megoldást.

 Szeretném hangsúlyozni, hogy a cikkben egy általános elméletet tárgyalok. Természetesen az emberek különbözőek egymástól, senki sem sorolható egyértelműen semmilyen kategóriába. A cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a problémákra és az azzal való megküzdés fontosságára. Személyre szabott segítséget személyes pszichológiai konzultációval kaphat.

#1 Dr.BauerBela

---

ATÓPIÁS DERMATITISZ EGY 8 ÉVES GYERMEK ARCÁN

#1 Dr.BauerBela

---

MILYEN NYELVEN TANULJON A GYERMEK ?? MAGYARUL VAGY ROMÁNUL ??

Magyarul vagy románul? – Milyen nyelven tanuljon a gyermek?

Kedves Szülő! Mielőtt döntene ebben a kérdésben, amely egy életre meghatározó lehet gyermeke számára, kérem, olvassa el, és gondolja végig alaposan, mi nekem erről a véleményem szülőként, tanárként, a hazai nyelvi helyzettel foglalkozó kutatóként.

A magyar nyelv még Romániában sem értéktelenebb a románnál: a román a románok anyanyelve, a magyar a magyaroké. Akinek magyar az anyanyelve, annak az még értékesebb, fontosabb is minden más nyelvnél. Fontos és értékes, mert elődeink évszázadok alatt kiművelték, mindenre alkalmassá tették, amire az embernek szüksége lehet, amikor beszél, olvas vagy ír.
A román hivatalos nyelve az országnak, a magyar az ország legnagyobb kisebbségének nyelve, a mi nyelvünk. A Székelyföldön a legtöbben ezt a nyelvet beszélik, Erdélyben a lakosság 20%-a, azaz minden 5. ember. Mellettünk itt van Magyarország és itt vannak a többi Kárpát-medencei magyarok. A Kárpát-medencében éppen mi, a magyar anyanyelvűek vagyunk a legtöbben. Az pedig, hogy többen leszünk-e a jövőben vagy kevesebben, az is éppen szülői döntéseken múlik.

Országunkban a magyar nyelv használatának széleskörű, törvények által biztosított lehetőségei vannak éppen az oktatásban, az egyházak életében, a tudományos életben, a közigazgatásban, a közéletben. Fontos tudnia, hogy a magyar nyelvű oktatást, a magyar iskolákat a magyar állam és az erdélyi civil szervezetek is jelentősen támogatják ösztöndíjakkal, tanulmányi kirándulásokkal, anyanyelvi versenyekkel és táborokkal. A szorgalmas, tehetséges gyermekeket különösen.

Ha gyermeke a magyar nyelvet tanulta meg elsőként beszélni, akkor írni-olvasni is könnyebben megtanul ezen a nyelven. Az olvasással pedig megismeri ősei történelmét, a magyar irodalmat, mindannyiunk közös kincsét: a magyar kultúrát, szülei vallását. Az anyanyelv tanulása nem ér véget az elemi vagy általános iskolában, a középiskolai és egyetemi tanulmányok során válik magabiztossá, kellően gazdaggá.

Ha gyermeke ezen a nyelven tanul, gyorsabban, pontosabban szerzi meg ismereteit, és amit megtanul, az emlékezetében is inkább megmarad.
Igaz: itt a mi szülőföldünkön fontos a román nyelv megtanulása és ismerete is. Két nyelv még több lehetőséget biztosít újabb ismeretek megszerzésére, szakmák megtanulására. Arra is, hogy eligazodhassunk a mindennapi életben: a hivatalokban, az üzletekben, utazás közben. Hogy beszélni tudjunk szomszédainkkal vagy azokkal, akikkel találkozunk, megismerkedünk.

De ahhoz, hogy a gyermek megtanuljon románul, nem szükséges román tagozatra, román iskolába járnia. Azt saját szorgalmából és a magyar iskolában is megtanulhatja, és mindenütt gyakorolhatja. És a román nyelvet is nagyon jól meg kell tanulni: sokféle változatában: ahogy az utcán beszélik, ahogy a könyvekben írják, ahogy a televízió közvetíti műsorait. Csak ez a mélyebb és változataiban kiterjedtebb nyelvismeret válik igazán hasznossá, értékessé az életben.

A két nyelv ismeretének, a kétnyelvűségnek akkor van igazi haszna, ha mindkét nyelvben magas szintű, és ha annak az alapja az anyanyelv: ahogy otthon beszélik, és ahogy közös változatában a legtöbb magyar ember írja és beszéli. Ez az ismeret, ennek mindennapos használata tarthat csak meg bennünket műveltségünkben, magyarságunkban. Ennek alapján, ehhez hozzáadva kell megtanulni, és használni a román nyelvet. És lehetőség szerint más nyelveket is.

Ha Önöknek, a két szülőnek különböző az anyanyelve, akkor a gyermek bizonyára párhuzamosan mindkét nyelven megtanult beszélni. Ilyen esetben az a jó, ha a gyermek a továbbiakban is megmarad mindkét nyelvben. Ezt úgy lehet elérni, ha az egyik oktatási ciklust az egyik, a másikat a másik nyelven végzi. Még ilyenkor is jobb a magyarral kezdeni, az alsó tagozatra (I–IV. osztály) magyar osztályba íratni a gyermeket, hiszen ott a román órákon románul is megtanul írni-olvasni, és később nem okoz számára nagy nehézséget, hogy románra váltson. Ha viszont ezt kihagyja, már nem tud visszatérni a magyar nyelvű íráshoz, olvasáshoz.
Sok minden nem igaz abból, amit mások tanácsolnak, még ha jó szándékkal teszik is.

Nem igaz az, hogy aki románul tanul, jobban boldogul az iskolában és később az életben. Ellenkezőleg: tudományosan is igazolták, hogy a második nyelven nehezebb az előrehaladás az iskolában. A magyar nyelven való tanulásnak pedig javultak a lehetőségei, lényegesen megnőttek az esélyei: folyamatosan bővül a szakoktatás és a magyar egyetemi hálózat. Abból pedig senkinek nincs hátránya, ha tanulmányait végig anyanyelvén folytatja.

Nem igaz, hogy a magyar nyelv jelenti a terhet, egy tantárggyal többet az iskolában, megnövelve a heti órák számát, a vizsgák számát. Gyermekeink számára ez az a tantárgy, amellyel megalapozzák anyanyelvi műveltségüket, minden egyéb iskolai tanulásnak az alapja.

 A magyarok számára a román nyelv és irodalom jelenti a többletet, ezt azonban jó lehetőségnek kell tekinteni, és vállalnia kell minden Romániában élő magyar gyermeknek, éppen azért, hogy több lehessen, hogy semmi ne jelentsen számára akadályt.

Igaz viszont, hogy aki már kisgyermek korában román iskolába kerül, az sohasem tanul meg rendesen magyarul: nem fog tudni írni, kín lesz számára az olvasás.
Igaz viszont, hogy nehezebben boldogul majd más iskolai tantárgyakkal is.
Igaz viszont, hogy az eredeti magyar nyelvtudása is megkophat az idő múlásával, lassan azt is elfelejti, amit kisgyermekként megtanult.
Igaz viszont, hogy ebben a 2. nyelvben kevésbé lesz magabiztos, egyéniségében is bizonytalanná válhat.
Igaz viszont, hogy a jobban ismert és beszélt 2. nyelv eltávolíthatja magyar rokonaitól, ismerőseitől, átvezetheti a másik nyelvet beszélők társaságába.
És igaz az is, hogy az új nyelv és az új kapcsolatok meggyengíthetik magyar tudatát: teljesen felcserélheti nyelvét, feladhatja magyarságát.
Mi tehát a nyeresége annak, ha gyermeke magyar nyelven tanul?
Teljes értékű ember lehet, megmarad a magyar nyelvben és a mi kultúránkban, magyarságában. Tökéletesen megtanulhat románul és más idegen nyelveken is. Szakmákat tanulhat, egyetemen tanulhat.
A magyar nyelvet szeretni lehet. A magyar nyelvet szeretni kell!

Mi történik, ha a román nyelvű tanulást választja?

Akkor is teljes értékű ember lehet, de számolni kell azzal, hogy eltávolodik a magyar nyelvtől, ő vagy gyermekei már könnyebben cserélik fel magyar nyelvüket, vallásukat, nemzetiségüket a többségire, a románra.
Vigyázzon gyermekére! Most helyette dönt: döntsön okosan, döntsön felelősen!

#1 Dr.BauerBela

---