Anyának lenni olykor nem is
olyan könnyű
Nincs is annál boldogabb és örömtelibb esemény, amikor az
ember lánya megtudja, anya lesz. (Jó esetben.) Sok kérdést és gondolatot felvet, vajon miként állom majd meg a helyem
ebben az egészen új szerepben? Vajon elég jó anya leszek? Mi van, ha elrontok
valamit? Fontos kérdések ezek. Sokszor
az egész anya-gyerek kapcsolatot meghatározzák. Az anyaságot ugyanis sehol
nem tanítják.
Mielőtt bárki túlságosan megijedne,
szeretném megnyugtatni, tökéletes anya nincsen.
- Egy kisbaba számára eleinte az a legfontosabb, hogy testi-érzelmi igényeit
megfelelően kielégítsék. Értem ezalatt a táplálást, alvást, tisztába tevést stb.
Ezeket a fontos csecsemőkori teendőket most nem szeretném külön taglalni, de
pszichésen az egyik legnagyobb jelentőségük abban van, hogy a kicsi érezze, biztonságban van, az élet
kiszámítható. Néhány hét-hónap után aztán az anyák többsége megtalálja az
összhangot gyermekével, és a későbbiekben már nem annyira szorongató érzés a
gyermekvállalással járó bizonytalanság.
Praxisomban sokszor találkozom olyan esetekkel, amikor az anya egyszerűen
nem érti, mit miért tesz gyermeke, miért viselkedik éppen akkor éppen úgy. Ha mélyebben
a dolgok végére járunk, általában az derül ki, hogy az anya és a gyermek
temperamentuma (természete) egyszerűen nem illik össze.
A temperamentum egy
veleszületett személyiségvonás, melynek három fajtája van.
Az egyik a könnyen kezelhető. Ő a tipikus
álomgyerek, aki nyugodt, csak akkor sír ha muszáj, jól elvan egyedül is,
kedvesen mosolyog stb.
Másik az ún. lassan felmelegedő. Őt nehéz kiborítani, de ha kiborul, akkor
nagyon sír és utána nehezen megnyugtatható. Ha valamire szeretnénk rávenni,
szintén nehézkesen megy neki. Kevesebbet kommunikál a külvilággal, szeret
egyedül lenni.
Végül pedig itt van a nehéz temperamentumú gyerkőc, aki
könnyen kiborul, nehezen megnyugtatható, nehezen alszik, sokat mozog stb. Ezek
a személyiségjegyek sokszor már az újszülött osztályon látszanak.
Mindezek után gondoljunk csak bele milyen
páros egy nehéz gyerek és a lassan felmelegedő anya! Nem is csodálkozom, ha nehezen értik meg egymást. Szerintem az
összeillés-össze nem illés elmélete éppen ezért a gyermeknevelés egyik alapja.
Amikor feltárul egy össze nem illés az anya-gyerek kapcsolatban, már maga a
helyzet megértése javítja a kommunikációt köztük.
Sajnos az esetek többségében, mire
fény derül a problémák okára, az anya addigra kevésbé tartja magát jó anyának.
Az évek során felhalmozott kudarcélmények olyan érzést keltenek benne, mintha
tehetetlenül ülne egy nagy káosz közepén.
Ha anyaként azt érzi, minden erőfeszítése ellenére sem ura a helyzetnek,
jobb, ha szakemberhez fordul. Az esetek nagy részében ugyanis szó sincs
arról, hogy rossz anya lenne. A káosz mélyén sokszor egészen könnyen érthető
okokat találunk.
Érdemes tehát a családi kapcsolatrendszereket
feltérképezni és a megtépázott anyai önbizalmat helyreállítani. Mint már
említettem, sokszor elég csak megérteni a körülöttünk lévő káoszt ahhoz, hogy
mi magunk megtaláljuk a megoldást.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a cikkben egy általános elméletet tárgyalok.
Természetesen az emberek különbözőek egymástól, senki sem sorolható
egyértelműen semmilyen kategóriába. A cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a
problémákra és az azzal való megküzdés fontosságára. Személyre szabott
segítséget személyes pszichológiai konzultációval kaphat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése