Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2014. május 4., vasárnap

MUNKAMEGOSZTÁS ÉS SZEREPCSERE

Munkamegosztás  és  szerepcsere

A  szereprugalmasságot mi sem fejleszti jobban, mint egymás párkapcsolati szerepeinek  átmeneti átvétele,, gyakorlati kipróbálása.  Ez történhet a szerepek adott idõszakra szóló megosztása, vagy  ad hoc  szerepcsere formájában.,  éspedig az együttélés bármely területén:  tehát pl. a háztartási, a gazdálkodási, a szülõi, a szexuális és a foglalkozási  szerepek terén.
Háztartási munkamegosztás a  hagyományos házasságban is elõfordul, bár többnyire nem válik rendszeressé.  A „besegítés” különben sem igazi munkamegosztás.  Az utóbbiról csak akkor beszélhetünk, ha  a háztartási feladatok állandó jelleggel és megállapodás szerint oszlanak meg az együtt élõ partnerek között.  A  férjek ma még a háztartási munkák aránytalanul kisebb hányadát  vállalják  (ha vállalják), s azt sem rendszeresen.  Pedig a háztartási és gazdálkodási szerepek cseréje viszonylag a legkönnyebb. 
 Két fõ módszere van.
Az egyik a cserét bizonyos feladatokra korlátozzaA másikban a csere minden háztartási feladatra érvényes, de határozott idõtartamú. A kettõ egymással kombinálódhat.  Például megállapodhatnak abban, hogy az egyik héten  a férj ágyaz be, készít reggelit és takarít, a másik héten pedig a feleség.  Ebbõl azonban igazi szereprugalmasság csak akkor lesz, ha  idõnként változtatják a cserélendõ feladatokat, vagy kiszélesítik azokat úgy, hogy  az egész háztartási és gazdálkodási szerepkört felöleljék.  Például az egyik héten a férj a „hetes”, õ felelõs az egész háztartásért és õ gazdálkodik a kiszabott háztartási pénzzel, a másik héten a feleség.  Aki közben pl. a gyermekekkel foglalkozik többet, amíg férje a „hetes”.
Az átmeneti szerepcsere teljességéhez persze  nem érdemes mereven ragaszkodni.  A lényeg az, hogy ne legyen egyetlen olyan, közös feladat sem, amelynek megoldásából az egyik házastárs  állandóan kivonja magát.
 szülõi szerepek  cseréje és megosztása is a gyakorlatban több gondot okoz;  különösen a férfiaknak megy nehezen.  Hagyományos neveltetésük következtében ugyanis  „nincs érzékük”  a gyermekgondozáshoz;  fõleg a szeretetet nyiltan kimutató, „anyás”  magatartáshoz
 Pedig az anyák munkába állása és a gyermeknevelés érdeke  szükségessé teszi, hogy az apák többet  (sõt, lehetõleg ugyanannyit)  foglalkozzanak  gyermekükkel..  Ez akkor a legkönnyebb, ha  a csecsemõkortól kezdve  rendszeresen bekapcsolódnak a gyermek gondozásába, és ha kell, helyettesítik az anyát,  eleinte rövidebb, késõbb hosszabb ideig.  A  szerepcsere másik oldala, hogy mindketten gyakorolják a megszokott, hagyományos nevelési stílustól való eltérést és ezek cseréjét;  pl. az anya is tudjon határozottan, „férfiasan”  bánni a gyermekkel  stb.
 szexuális  szerepek  cseréje spontán váltakozása  napjainkban a szexuális kultúrával párhuzamosan terjed, de a párkapcsolatok többségében  még valószínûleg sokan ragaszkodnak a hagyományos szerepekhez, Sok nõ például  még több évi együttélés után is vonakodik a szexuális kezdeményezéstõl, mert az „a férfi dolga”.  E mögött persze gyakran az is meghúzódik, hogy nem élvezi, s ezért nem kívánja az erotikus együttléteket.. 
A kapcsolat kezdetén kialakított, szexuális szokások többnyire alig változnak.  Kísérletezésre, új módok és helyzetek keresésére ritkán kerül sor.  Igy minden megszokottá, s könnyen unalmassá válik.
Egy  nyitott és egyenrangú  párkapcsolatban  ezzel szemben magától értetõdik a szexuális együttlétek közös értékelése,  az új szeretkezési lehetõségek megismerése, kipróbálása és az esetleges problémák  õszinte feltárása.  Ilyen kapcsolatban a nõ is lehet aktiv „csábító”, kezdeményezõ, sõt, akár irányítóA nemi élet legnagyobb veszélye az egyhangúvá válás, a telítõdés, az elszürkülés és vágycsökkenés.   Ezért hat frissítõen, ha a partnerek idõnként fölcserélik a megszokott, erotikus szerepeket, vagy új, eddig még ki nem próbált erotikus játékokkal teszik változatosabbá szexuális együttléteiket.
 foglalkozási  vagy kenyérkeresõ szerepek cseréje nálunk meglehetõsen ritka, aminek két fõ oka van.  Az egyik, hogy általában a nõk is igyekeznek valamilyen keresõ foglalkozást folytatni, s többnyire egészen mást, mint a férfiak.  Másrészt épp a szakképzettségük  ( ha van!)  eltérõ jellege eleve lehetetlenné teszi az érdemleges cserét.  Egyelõre az sem igen fordul elõ, hogy néhány évig a férfi marad otthon a kisgyermekkel, miközben az anya továbbra is dolgozni jár.  (Skandináv országokban ez viszonylag gyakori.)  Régi, szocialista utopiák szerint   a jövõ társadalmában a sokoldalú, politechnikai képzettség folytán  bárki tetszés szerint váltogathatja foglalkozási szerepeit.  Egyelõre azonban inkább ezzel ellentétes folyamatnak vagyunk tanúi:  fokozódik a specializálódás, és a szakembereket egyre kevésbé lehet helyettesíteni.  A szerepcsere lehetõsége így ma még inkább csak a magánéletre korlátozódik.  (Ami persze nem zárja ki, hogy a nemek a közéletben is szerepet cserélhessenek.)
A  magánéleti lehetõségeken belül  már itt érdemes  még egy , éspedig  pszichológiai  jellegû szerepcserére felhívni a figyelmet.  Lényege, hogy  bármikor, de fõleg bizonyos kritikus helyzetekben – véleménykülönbségek, viták, döntések esetén --  miután már ismerjük egymás álláspontját, elõzetes megállapodás szerint szerepet cserélnek:  beilleszkednek a másik helyzetébe (empátia!) , hogy az õ szemén keresztül is lássák a kérdéses ügyet.  Szociálpszichológiai kísérletek tanúsága szerint a résztvevõk beállítottsága  jelentõsen megváltozik, ha azt a feladatot kapják,  hogy a sajátjuktól eltérõ álláspontot védelmezzenek. 
Ugyanez történhet az együtt élõ partnerek lélektani szerepcseréjében:  akkor értik meg igazán egymást, ha egy idõre „belebújnak”  egymás szerepébe.



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése