JAVASLAT
Páskándi Gézáról nem tartom szükségszerűnek javaslatot írni a díszpolgári
cím elnyeréséért. Szatmárhegy polgárai egyöntetű felkiáltással fogadnák a hírt.
Őt mindenki ismeri Erdély országban, az Óhazában és a világ minden sarkában.
Az összmagyarság felkiáltó jele volt és maradt az egész világ magyarságának
tudatában.
Géza elsősorban a miénk, az erdélyi magyaroké. Szenvedéstől és megalázottságtól
átitatott sorsával, hitet tett népe nagy igazságai mellett.
Szatmárhegy, századokra visszatekintő történelmében egyetlen magyar
szimbólum lett,társadalmi értékrendjét tekintve.
Szimbólum, jelkép nélkül nincs nemzeti öntudat, emberi méltóság vagy
reménysugár a fennmaradásunkhoz – a szimbólum-időtálló nemzedékeken átívelő, érzelmileg,
erkölcsileg fenntartó, felemelő erő egy közösség életében.
Jól eső érzés, hogy mi mindannyian Páskándi Géza barátai és tisztelői, adott
történelmi időben és körülmények között felismertük ezt a tényt és igyekeztünk
átörökíteni az elkövetkezendőknek hogy ápolják tisztességgel. Áldozatkész
emberekkel – közös
összefogással – nagy örömünkre mellszobrot avattunk Páskándi Gézának azzal a
céllal, hogy elmúlásunk elhaló szavunk ne borítson leplet emlékére.
A ezentúl Páskándi vigyázó tekintete követ bennünket minden nap, hogy
milyen, tisztességben és méltóságban éljük meg mindennapjainkat.
Páskándinak Szatmárhegy lesz legigazabb Panteon-ja, ahol a legtöbb
emlékezést és szeretetet kapja – időben és hallhatatlanságban. Most már itt van
közöttünk a hűséges szülőföldjén.
Ezentúl minden évben hitet tesznek a hegyiek, a szobor előtt, arról,hogy
hegyi magyarnak mondhatják – az ízes magyar szó nagy játékmesterét–, az igaz
embert,aki ebből a vízmosásos, gödrös utcából indult el a szerintünk még most
is megfoghatatlan életútjára.
A megismétlődő megemlékezések alkalmak lesznek arra is, hogy ne törjön meg
az itteni magyarság összetartó ereje, hogy gyermekeik szájából ne apadjon ki az
igaz és szép magyar szó.
A történelem nagyon ritkán és szűkmarkúan osztja az igazságot, de olykor
gyógyírt is nyújthat a népek és nemzetek fájdalmas sérelmeire, köztük a
mieinkre is.
Most úgy gondoljuk hogy lassan feltisztulnak a láthatárok, feloldódnak a
komor tekintetek, és az arra érdemeseknek hozzáférhetővé válik a történelmi
igazságtétel, a szabadság a méltányos emberi szolidaritás, a teljesítményen, alkotókészségen
alapuló társadalom. Mindez belátható időben beteljesedhet, ahogyan ezt Páskándi
Géza megálmodta.
Azok akik minden alkalommal a megemlékezések alkalmával iderótták a
Csillaghegy és Tükörhegy
ösvényeit/számosan elnehezedett léptekkel/a közelmúlt lelki terheivel, de
nagy örömmel és megcsillanó fénnyel a szemükben élik meg ezeket a
megemlékezéseket.
Érzik és tudják azt, hogy Páskándi Géza igazat írt és vallott az utolsó
leheletéig, a csillaghegyiek, mindannyiunk igazát.
Javasolom hogy Páskándi Géza Kossuth díjas drámaírónak, Szatmérhegy
Díszpolgára.címet
adományozzák.
Dr.Bauer Béla Ph.D
Szatmárnémeti 2015 Május 26-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése