Gyermeknevelés
– a leggyakoribb anya-hibák
Ahogy mondani
szokás: ki ne követne el hibákat? Így vannak ezzel az édesanyák is,
főként, ha még nem túl gyakorlottak. A gyermeknevelés kétségtelenül
nem könnyű. Hibáink azonban segítségünkre is lehetnek. Eszközök ahhoz, hogy a
dolgokat később jobban csináljuk. A trükk abban áll, hogy át kell vennünk az
irányítást a bűntudat felett, és ne hagyjuk, hogy az irányítson minket.Hogy
saját hibáinkat könnyebben kezelhessük, íme néhány megoldás a gyakran
elkövetett hibákra.
Előkapjuk a
cumisüveget, hogy megetessük síró babánkat – ám a környezetünkben felvont
szemöldökökkel találkozunk. Kiderül, hogy azok az anyák, akikkel körül vagyunk
véve, még mindannyian szoptatnak. Nyugodjunk meg! Lehet, ebben a
szituációban azt gondoljuk, mi vagyunk az egyetlen, cumisüveghez folyamodó anya
a világon, de ez messze van az igazságtól. Akármi is a választásunk oka, sok
anya tartja ezt megoldásnak kiegészítésként vagy a szoptatás
helyettesítéseképpen. Az édesanyák átlagosan 6 hónapig szoptatnak, de bőven
akad, aki már ekkor is gyakran előveszi a cumisüveget.
Igen, sokan
vannak, akik abbahagyták a szoptatástés ezért bűntudatot éreznek. Különösen,
hogy tudják: a minél tovább tartó szoptatás ajánlott. Amennyiben
bűntudat gyötör, engedjük át magunkat a szomorúságnak, de csak rövid időre.
Majd gondoljuk úgy, hogy jól döntöttünk és hagyjuk a bűntudatot magunk mögött.
Igaz, hogy a szoptatás a legjobb a baba számára, de a tápszeres babák
ugyanolyan jól tápláltak, gondozottak, ápoltak. A legjobb, amit a kisbabánkért
tehetünk, ha boldog édesanyák maradunk.
A
tévé, mint bébiszitter
Ha itt az idő
vacsorát főzni, a gyermeket jobb a tévé elé beültetni, így „nem lesz láb
alatt”.Ők ugyan jól érzik magukat, rajzfilmetnéznek, mi, az
anyák azonban bűntudatot érzünk. Nyugodjunk meg! Egy amerikai felhívás 2003-ban
arról szólt: a 2 év alatti gyermekeket egyáltalán ne hagyjuk tévét nézni.
Akadt, aki 1 éves kisfiának hagyta, hogy a DVD-ket nézze, miután azonban
tudomására jutott ez az ajánlás, elkezdte mardosni a bűntudat. Nem volt
ezzel egyedül.
Pánikra azonban nincs ok: egy felmérés szerint csupán az
anyák 10 százaléka mellőzi teljesen a televíziót. 67 százalékuk úgy gondolja,
rendben levő dolog, hogy olykor a tévével köti le a csemete figyelmét. Az anyák
26 százaléka ugyanakkor füllent arról, mennyi ideig hagyja a gyermekét tévézni.
Ajánlott, hogy a 2 év alatti gyerekeknél minimalizáljuk a tévénézés idejét. Ha
a gyermekünk idősebb, hosszabb ideig is tévézhet, de szabjunk határokat! Majd
pedig relaxáljunk, és tegyük félre a bűntudatot.
Kevésbé
vagyunk környezettudatosak
Csak mert a
sokadik eldobható pelenkával és hungarocell csészével van tele a
szemeteskukánk, miközben a szomszédasszony újrahasznosítható pelenkáia kötélen
száradnak, és amúgy is egy hybrid autó parkol a kertjében, még nem kell
bűnösnek éreznünk magunkat! Tartsuk szem előtt, hogy
környezettudatossá válni nem egyszerű, és nem is várható el, hogy egyik napról
a másikra azok legyünk. Különösen, ha még az anyagiak is szorongatnak. Az
eldobható holmik használata ne adjon okot bűntudatra, főleg, ha ki sem látszunk
a munkából és igyekszünk mindent a lehető legegyszerűbben elintézni. A családi
élet zökkenőmentessége érdekében figyelünk kevésbé a környezettudatosságra;
egyelőre nem tűnik megoldhatónak tömegközlekedéssel bajlódni és mindent
újrahasznosíthatóra cserélni – de ez idővel mindez jó irányba alakítható.
A gyermekes
családokra különösen jellemző a fokozott fogyasztás minden tekintetben, de
éppenséggel a gyermeknevelés az, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a
környezetet élhető állapotban „adjuk tovább” utódaink számára. A
szülők több, mint fele igenis érzékeny a környezettudatosságra és igyekszik
odafigyelni rá. Koncentráljunk arra, amit itt és most is megoldhatunk és
környezetbarátabbak leszünk általa.
Gyorsételekadása
a gyerekeknek
Egy hosszú,
stresszes nap végén, amikor a gyerekek óvodából hazafuvarozása közbetelefonos
üintézéssel bajlódunk, gyakrantérünk be a gyorsétterembe, vagy vesszük meg ott
az ételt, hogy otthon elfogyasszuk. Majd, amikor a szatyrokkal
megpakolva hazaérkezünk, átfut az agyunkon: a saját anyánk sosem tett
ilyet. Nem etetett minket gyorséttermi ételekkel. Nyugodjunk meg – nem
tesszük ezt minden áldott nap, sőt valószínűleg minden héten sem. S ha a
gyermekünk messziről megérzi a sült krumpli illatát, nos, ezzel nincs egyedül.
A mai gyerekek nagy része így van vele.
Felgyorsult az
élet, másként intézzük a dolgainkat, sietünk, igyekszünk több dolgot csinálni
egyszerre és mindenben jónak bizonyulni. Ez sokszor
lehetetlen. Egy amerikai felmérés szerint a szülők 76 százaléka a gyorsételekre
hagyatkozik néhány alkalommal egy hónapban. Bár a gyorséttermi ételek valóban
nem túl táplálóak és egészségesek! Ha csak néha fogyasztjuk, nem lehet belőle
problémánk.
Amennyiben
gyakran kell gyorsételekhez folyamodnunk, igyekezzünk az alacsony zsírtartalmú,
fitness ételek közül válogatni! A gyorsételeket pedig otthon könnyen
ellensúlyozhatjuk azzal, ha egészséges, grillezett, zöldségekben gazdag, sovány
hússal készülő fogásokat eszünk, teljes kiőrlésű gabonát fogyasztunk.
Gyermekünket
más felügyeletére hagyjuk
Bizonyony nem
kevés anya küzd a bűntudattal amiatt, hogy amint a csemete kicsit nagyobb lesz,
másra kell bíznia, mert visszatér dolgozniErősnek
mutatkozik, de komolyan küzd a sírással, amikor puszit ad elindulás előtt a
kicsinek. Visszanézni sem mer. Akkor sem, ha a gyermek alapvetően jól érzi
magát a közegében. Sokan édesanya hiszi, hogy ha majd visszatér munkahelyére,
elégedett és boldog lesz, de nem számol azzal, hogy egész nap a bűntudat
mardos majd benne a bölcsődében, vagy a babysitterre hagyott gyermek
miatt. Az anya ilyenkor még azért is bűnösnek érzi magát, hogy egyáltalán
dolgozni akar.
Hogy ezen a helyzeten
könnyítsünk, ismerkedjünk meg jobban a gyermek felügyelőjével, az óvónővel, a
bébiszitterrel, és teremtsünk meg egymás közt egy bizalmi, jó kapcsolatot. A
megfelelő gyermekgondozás sokat segíthet azon, hogy az anya könnyebb szívvel
menjen dolgozni. Gondoljunk arra is, hogy ha a gyermek közösségbe kerül, az
előnyére válik.Fejlődik kognitív, szociális és nyelvi szinten. Mielőtt
mindennapossá tesszük a reggeli elválást, igyekezzünk a gyermeket erre
szoktatni – hagyjuk másra pár óra hosszára, amíg elmegyünk valamit elintézni.
És még valami:
tartózkodjunk az online mama-fórumok állandó böngészésétől, és az olyan
csaták nézegetéséről, amelyek a dolgozó és az otthon maradt édesanyák közt
dúlnak. Hagyatkozzunk saját érzéseinkre és döntésünkre! Számos
olyan fórum is van egyébként, ami támogatja a dolgozó anyákat és hasznos
tanácsokkal lát el. Ha internetezünk, inkább ezeket olvasgassuk. Tartsuk
észben: azért dolgozunk, hogy a család jobb körülmények között éljen és mi
magunk is elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak legyünk.
A
kiabálás
A dorgálás a
gyermekneveléssel jár. Gyakori,
hogy az anya önkéntelenül is erőteljesebben szól rá a gyermekére. Például,
ha a kistestvér éppen elaludt, ő pedig hirtelen vadul zajongani kezd. Nyugalom – senki sem szeret kiabálni a gyermekével.
A bűntudat helyett inkább gondoljunk bele, mikor fordul elő leggyakrabban, hogy
a csemete kihoz minket a sodrunkból? Többnyire higgadtan viselkedünk vele?
Fogjuk fel a kiabálást egy tanulási folyamatnak- melyek azok a helyzetek,
amelyekben más taktikát kell alkalmaznunk a gyermek lecsendesítésére, illetve
saját magunk megnyugtatására is. Tartsuk észben, hogy olykor még a
legbéketűrőbb szülők is elveszítik türelmüket és kiabálnak.
A nyugodt magyarázat egyébként sokszor többet ér, mint a
kiabálás. Meg kell mondani a gyermeknek, hogy legyen csendben, mert a testvére
alszik.
Nem tudjuk kifizetni a magánórákat
Gyakori
probléma, hogy egy szülő, aki jómódúbb ismerőseihez hasonlítgatja magát,
bűntudatot érez, mert ő nem tud kifizetni valamilyen plusz órát, foglalkozást a
gyermekének. Szeretné, ha az ő csemetéje is csatlakozna például egy
drámaórára, de lehetetlennek érzi, hogy mindezt anyagilag finanszírozza.
Persze, hogy rossz érzés, ha nem engedhetünk meg magunknak valamit, ami a más
gyermekének van. De számos dologra nincs is igazán szükség – amire a
gyermekeknek valóban szüksége van, az a törődés és a szeretet, nem pedig a
legújabb drága játék. Az a gyerek, aki mindent megkap, könnyen furcsa felnőtté
válik – nem tud majd értékelni, helyén kezelni dolgokat. Sosem értékeli majd a
pénzt.
Meg kell
tanítani élvezni az életet, úgy, ahogy az van, anélkül, hogy azon aggódnánk,
mit nem tudunk megvenni neki. Ez a mai, anyagias világban igen
nehéz. De sokkal jobb embert nevelhetünk a gyermekünkből, mint azok a szülők,
akik sok esetben az elegendő törődés helyett is játékokkal, magánórákkal
akarják elkápráztatni a gyermeket és másokat.
Egy drága
táncóra helyett olyan ingyenes foglalkozásokra is mehet a gyermek, ahol
szintén jól érzi magát, sőt, lehet, még jobban is, mint az a táncórán
próbálkozó kislány. Kreativitással pedig számos dolgot megteremthetünk
a csemetének, például a babakonyha helyett egy kartondobozból kialakított kis
konyhában is „főzhet”. Bűntudatunkat pedig könnyen lecsendesíti, ha
halljuk, milyen vidáman eljátszik az általunk alkotott konyhában is.
A kisgyermekes
anyukák bűntudatának leggyakoribb oka, ha nem tudnak megfelelni saját nevelési
elveiknek, annak, amit maguktól, mint anyáktól várnának.
„Például, hogy mindig türelmesen szóljanak a gyermekhez, érvekkel neveljék, ne
kiabáljanak vele, vagy hogy mindig következetesek legyenek. A legtöbben
maximalista elvárásokkal indulnak neki a gyermeknevelésnek, szinte tökéletes
szülők szeretnének lenni. A terveket általában csak részben sikerül
teljesíteni. Különösen kellemetlen érzés, ha valaki azon kapja magát, ugyanazt
a hibát követi el, amit szülei vele, hiába határozta el, hogy másképp fogja
csinálni.”
Ha az anya
elsősorban csökkenti az elvárásokat. „Ha elhiszi az ember, nem kell
tökéletes szülő ahhoz, hogy boldog gyermekkora legyen a csemetének. Ez
azért is fontos, mert a szülő magával szemben támasztott túlzott elvárásai
öngerjesztő kört alakíthatnak ki: minél tökéletesebb szeretne valaki lenni,
annál kevésbé engedi el magát, kevésbé viselkedik spontán módon. A szülői
önbizalom, kompetenciaérzés kulcsfogalom, ez kell ahhoz, hogy ügyesen
viselkedjen a kihívást jelentő helyzetekben. Érdemes olyan közeget keresni,
ahol úgy érzi, megerősítést kap, bátorító visszajelzéseket. És persze tudatosan
figyelhet arra is, hogy magát dicsérje a jól megoldott helyzetekért.”
A szülőnek
bűntudata lehet azért is, ha kevesebb figyelmet tud adni a gyermeknek, mint
szeretne. Ez gyakran felmerül több gyermek esetén, akár úgy, hogy
a kistestvér érkezése miatt a nagyobbra nem jut elég figyelem, akár úgy, hogy a
szülő azt érzi, a kicsi kap kevesebbet belőle, mint annak idején az első
gyermek. „Ennek megoldása nagyban függ a külső segítségtől. Fontos,
hogy az anya merje elfogadni a segítséget, például a házimunka terén, így
szabaddá téve egy kis időt” – vélekedik a szakember.
Bűntudatot okozhat még valami
Amennyiben az
anya elvárná magától, hogy teljesen kielégítse őt a gyermeknevelés, a
családanya-szerep, de azt tapasztalja, hogy ez nincs így. „Fontos,
hogy milyen kulturális közegből érkezik az illető: kevésbé okoz ez gondot, ha
természetes a családban, hogy a nőnek is van szakmája, hobbija, a gyerekeken
kívüli élete. Ha viszont nem ez az elvárás, előfordulhat, hogy komoly
bűntudatot él meg a nő, megkérdőjelezi, elég jó anya-e. Ilyenkor segítség lehet, ha arra gondol: a gyerekek akkor fogják jól
érezni magukat, ha az anyjuk is jól van a bőrében, így, amit saját magáért
tesz, azt a gyerekekért is teszi” –
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése