Bőrünk
bizonyos testtájakon tele van faggyúmiriggyel, bár életünk nagy részében nem
szoktunk tudomást venni róluk
Az
arcon, a hallójáratban a mellkason és háton, a karok külső felszínén van
belőlük a legtöbb. A faggyú (mely normálisan gliceridek, keratin, viaszok és
elhalt sejtmaradék elegye) és a verejtékmirigyek váladéka keveredik a bőrön,
majd vékony védőréteget alkotva megvédi azt a kiszáradástól és a mikrobák
okozta fertőzésektől.
A
faggyútermelés mértéke egyénenként és életkor szerint változik. A száraz bőrűek
például kevesebb faggyút termelnek. Közvetlenül a születés után magas,
gyermekkorban alacsony szinten van a faggyútermelés, majd a serdülőkor táján a
növekvő androgén hormonszint hatására megnő. Ezek irányítják ugyanis
közvetlenül a faggyúmirigyek aktivitását.
A
kamaszkori, hormonhatásra megnövekedett faggyútermelés nyomán rendszerint akkor
alakul ki csúnya, pattanásos bőr, ha a fiatal bőre eleve az átlagosnál
zsírosabb típusba tartozik, és fokozott mitesszerképződési hajlammal is
rendelkezik. A fiúknál az androgén hormonok a herékben, a lányoknál a
petefészekben és a mellékvesékben termelődnek.
Ha
a sok faggyú egyszerűen kijuthatna a bőr felszínére, nem okozna gondot.
Csakhogy ilyenkor nagy valószínűséggel akadozik a szállítás. A hajlamosaknál
egy kis fokozott elszarusodás, ami a faggyúval együtt eltömheti a mirigy
kivezető nyílását, és máris ott a pattanás.
1-
2-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése