SZERETŐ SZIGORTÓL LESZ SIKERES A GYEREK

Nemtörődöm módon neveljük a gyermekeket, túlzottan sokat engedünk meg nekik – állítják egyre többen. Ezért a manapság divatos liberalizmus után újra a spártaian kemény, szigorú gyermeknevelési módszer hódít világszerte.

Spártában korbács taníttott önfegyelmet

Az ókori Spártában hatéves koruktól testi és lelki fenyítéseknek vetették alá a kicsiket, sok bele is halt ebbe. Évente kötelező korbácsoláson kellett részt venniük, ahol egy panaszos szó sem hagyhatta el a szájukat.

 A középkorban a gyerekekre mint tökéletlen felnőttekre tekintettek, akiket veréssel kényszerítettek engedelmességre. Változást a felvilágosodás kora és a francia humanista filozófus, Rousseau hozott: ő azt vallotta, hogy a gyermekek eredendően jók. A XVII. századi Hollandiában a „szabadtéri nevelés” hívei a kicsiket hagyták naphosszat az utcán játszani. A poroszok viszont vasszigorral tanították önfegyelemre a gyerekeket. 

Hatalmas botrányt robbantott ki a kínai gyökerekkel rendelkező Amy Chua. A híres Yale Egyetem professzor asszonya ugyanis Anyatigris címmel könyvet írt sajátos, keleti elvek szerinti gyermeknevelési módszereiről. Az ő lányai esetében szó sem lehetett játékokról, iskolai programokról vagy bulikról, de tiltott volt a számítógép, a tévé és a színdarabok is. Ellenben végtelenbe nyúló zongora- és hegedűgyakorlatokon vettek részt, az ötösnél rosszabb jegy pedig elképzelhetetlen volt a családban.

Amy Chua művében alaposan kiosztja az amerikaiakat liberális gyereknevelési módszereikért, ami aztán hatalmas felháborodáshoz vezetett. A professzor asszonyt azonban saját, szigorúan fogott lányai vették védelmükbe, mondván: boldog és öntudatos felnőtt lett belőlük.

Egyre többen osztják a drákói szigorral nevelő édesanya véleményét. Sokan úgy vélik, túlzottan elkényelmesedtek a szülők, inkább mindent ráhagynak a gyerekükre, csak ne kelljen vele foglalkozniuk, mindent megengednek neki, így elkényeztetett felnőtté válnak, aki képtelen szembenézni a problémáival.

A keleti, szigorú nevelési módszer sok sikert hozott Kínának: egy 2009- es nemzetközi középiskolai felmérés során tudásukat, feladatmegoldó képességüket, kitartásukat tekintve a kínai gyerekek kenterbe verték az amerikai diákokat. Igaz, az engedékeny nevelésben részesülő amerikaiak között is sok a depressziós gyerek, és a kínaiaknál lesz öngyilkos a legtöbb 15–34 éves.

Az amerikaiak a család hiányára és a nemtörődöm, túlzottan szabados nevelés számlájára írják statisztikájukat, míg a kínaiak a túlzott teljesítménykényszerrel magyarázzák a sajátjukat.

A magyarok között nincs egyetértés: vannak hívei a szigornak és az engedékenységnek egyaránt.

– Ha a gyerek olyan személyiség, hogy szereti és bírja a szigort, akkor így kell nevelni, mert ettől érzi jól magát  
– Egy gyerek legyen gyerek! Hagyni kell, hadd játsszon, az a dolga. – Rengeteg gyermeknevelési módszerről lehet hallani és olvasni. A szülők gyakran tanácstalanok, sem a régi túlzottan szigorú, sem a mai megengedő hozzáállás nem tetszik nekik –

 Úgy gondolom, mindennél fontosabb a következetesség. A túl szigorú, ám következetes nevelés is lehet jó, míg a szigorú, de következetlen mindenképpen káros, mivel a gyereknek nem lesz kapaszkodója, így bizonytalanná válik.

– Szükségük van arra, hogy megtanulják a problémák megoldását. Ha ez elmarad, a gyerek nem tanul meg küzdeni, nem tapasztalja meg a siker édes ízét. Így pesszimista, önbizalomhiányos, önállótlan felnőtt válik belőle. Megoldásokat lehet, sőt kell is javasolni, ha pedig a gyerek sikerrel jár, érdemes dicsérni.

Számos kutatás bizonyítja: a jó szülő megértő és szerető, ám következetes.
– Manapság eltúlozzuk az engedékenységet  – Hiba az is, hogy a szülőknek kevés az idejük, ezért sokszor mindegy nekik, mivel foglalják el magukat a kicsik, csak ne zavarjanak. Gyakran hagyják a csemetéket a nagyszülőkre, akik a régi poroszos módi szerint nevelnek, otthon viszont mindent rájuk hagynak, és ez összezavarja őket. Amire szükségük van, az a szigorú, következetes nevelés, de nem szabad elvenni tőlük a gyerekkorukat.


– Minden gyerek külön egyéniség, ami az egyik esetében beválik, nem biztos, hogy ugyanolyan jó a másiknak – .

Legfontosabb a szeretetteljes következetesség.

#1 Dr.BauerBela

---