Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. május 30., szombat

KORAI MOZGÁSPROBLÉMÁK FELISMERÉSE

Korai mozgás problémák felismerése-

Újszülöttkor, csecsemőkor
 Az ember életében a mozgás a fogantatástól kezdődik. A magzati mozgások már a fogantatás utáni 6. héten megjelennek, így még az anya sem érzékeli. Az anyaméhben belüli mozgás sok mindenről árulkodhat. A megfelelő anya-magzat kapcsolat a problémamentesebb szülés feltétele is lehet. Az anyát érő külső és belső környezeti és érzelmi hatások a magzatra is hatnak, ezek fontosak a jövő szempontjából.
A magzatnak vannak olyan mozgásai, amelyeket születése után újra kell tanulni, mert a fizika törvénye, a nehézségi erő hatására elveszíti őket. Ilyen a gerincmozgások nagy százaléka. Születés után az újszülöttet azonnal orvosi ellátásban és megfigyelésben részesítik. Ha nem, akkor a fiziológiai mozgássorában jelentkező problémák nehezen észrevehetők.
Gyakran előfordul, hogy a csecsemő lustaságával ütik el a problémát. Nézzük, melyek azok a mozgások, amelyeknek hiányát észre kell vennünk.
A gyermek fejtartása: hason fektetve a csecsemő fejét 1 – 2 másodpercig önállóan emelnie kell. Ha ez elmarad, a csecsemőnél hypotón tartásról beszélünk
A kezek, a lábak mozgásának megfigyelése a kezek fogó-markoló reflexeinek megfigyelésével kezdődjön. Ha a csecsemő kezét megérintjük, markol.
A markolás erősségét figyeljük meg! Akkor jó, ha nem erős és nem túl gyenge.
 A lábakkal jól érzékelhető rugó mozgásokat tesz. A csecsemő kezével, lábával jól kifejezi az őt érő élményekből adódó érzelmeit. Az örömet, az anya közelségét, a rosszat.
. A csecsemő mozgásfejlődésének hosszú utat kell bejárnia, míg a baba feláll, és járni kezd.
A fordulás (hasáról hátára, hátáról hasára) 4 – 5 – 6 hónapos korban normális.
 Az ülést, felülést gyakran megelőzi a felállás. Az ülés és felállás így akár egyszerre is kialakulhat. Hétnyolc hónapos korban a csecsemő gyakran megmarkolja a kiságy rácsát és megpróbál felállni. Többszöri visszatottyanás után felismeri az ülés örömét.
A mászás kialakulása is erre az időszakra tehető. Ha a csecsemő mozgástere biztosítva van, a gyermek hamar kúszni, majd mászni kezd a játékai vagy valamilyen tárgy után
A biztos járásnak előfeltétele a mászás. A mászás segíti a gyermek gerincének, hátának erősödését, a farizmok, combizmok, lábizmok fejlődését, a nyak és a fej tartásának erősödését.
 A járás kialakulásának 10 – 12 hónapos korban kell megtörténnie. Az egyéves kor után még nem járó gyermeket meg kell figyelni. Milyen a fej, a hát tartása? Hogyan mászik? Milyen a láb, a lábfej tartása? Gyakori, hogy a járás késése nem ortopédiai elváltozásokban keresendő.
 Az elindulás feltétele az egyensúlyi rendszer megfelelő működése.
 A kisgyermek megismerő tevékenységének feltétele a normális mozgássor kialakulása.
 Mit nevezünk normális mozgáskornak? A fiziológiás mozgások meglétét időben átfordult, ült állt, mászott és járt. Mindegyik mozgásnak megvan a jelentősége a mozgás tekintetében, és ugyanígy a lelki fejlődésben. A mászás nemcsak az állás és a járás minőségét határozza meg, hanem a gyermek fejlődését is. Mindegyik mozgássorhoz megfelelő fejlődéspszichológia történések kötődnek. Ilyenek pl. a játéktevékenység, vagy a beszéd kialakulása stb. Ha ebben az életszakaszban jobban odafigyelnének a szülők, a család, a szakemberek, talán kevesebb tanulási zavarokkal küzdő gyermek lenne! A mászás közben kezd kialakulni a térészlelési, a térorientációs fejlődés. Egy felmérés során megkérdeztem olyan anyukákat, akiknek gyermekükkel nem volt semmi probléma: mikor állt fel a gyermekük? A válaszokból kiderült, hogy 35 megkérdezettből 30 nem emlékezett az időpontra. Azt, hogy mikor kezdett el járni, a többség csak körülbelül tudta. Ugyanennyi problémás gyerek anyját megkérdezve gyermeke felállásának idejét a többség csak körülbelül tudta. Arra a kérdésre, hogy gyermekük mikor kezdett el járni, szintén csak körülbelülit írtak.
 Ez bizonyítja, hogy erre a fejlődési időszakra gyakran nem figyel a szülő. A kisgyermek felállásának, elindulásának, járásának megfigyelése rendkívül fontos. Mint említettem, az egyensúlyi rendszer jó működése elengedhetetlen feltétele a járásnak. A járás ennek a működésnek a minőségétől függ. A széles alapon való járás gyakori eséssel, a koordináció zavarával, már agyi zavarokkal is összefüggésbe hozható. Ilyenkor orvosineurológiai (ideggyógyászati) kivizsgálásra van szükség.
A szükséges neurológiai, ortopédiai vizsgálások után következhet a szomatopedagógiai, mozgásnevelői vagy mozgásterapeuta végzettségű gyógypedagógus munkája. Feladatunk a fiziológiai mozgássor, a koordinációs finommozgások kialakítása mozgáspedagógiai módszerekkel. A rehabilitációs – habilitációs programot egyénekre adaptálva alkalmazzuk
A mozgásnevelő megnézi a gyermeket, és abból adódóan építi fel a kezelést. Minden terapeuta másképpen dolgozik. Szülőkkel együtt, így minden alkalommal (általában) az anya végzi gyakorlatot a gyermekkel. Ezeket a gyakorlatokat valójában olyan játékokkal végezzük, amelyekkel a gyermeket „becsapjuk”. A z eszközök odacsalogatják, meg akarja fogni, rá akar mászni, próbálja megharapni…stb. Hinták, amelyek szenzoros, integrációs programra építenek, amelyek vesztibuláris ingereket adnak, így az egyensúly, a koordináció javul. Masszázs egy medencében, vagy átmászás az alagútban stb. Természetesen ehhez még társakat is hívunk, hiszen egy csoportban 4 – 4 – 5 anyuka és gyermeke van. Mindig ügyelek arra, hogy egy-két jó mozgású gyermek legyen a csoportban, hiszen fontos az utánzás, és tapasztalatom, hogy a rosszabb mozgású gyermek mennyire utánozni akarja a jó mozgású gyereket. Mint említettem a mozgásterápia egyénre szabott. A szülőknek elmondom a problémát, a valószínűsíthető kilátásokat.
Fontos a szülőkben tudatosítani a gyakorlati anyagot, a terápia fontosságát, előrevetítve azt, hogy mi történhet, ha nem veszik komolyan a munkát. Örvendetes, hogy a fejlesztőben több mozgássérült gyermek megtanult járni, fizikai erőnlétük is javult, természetesen mindez az anya, a család és a szakemberek csapatmunkáját igényli
A rossz, vagy úgynevezett szétesett nagymozgásokból eredően gyakoriak a kar-láb szinkinézis hiánya, a finommozgások problémái, a testkép-, testtudat-, testsémazavarok. Az előbbi a karok-lábak járás közbeni összehangolt munkájának, az utóbbi az ujjak megfelelő mozgásának zavara.

 A zavar jellegét csak a szakember tudja megállapítani. Egy látszólag egyszerű mozgászavar, a fáradékonyság mögött nagyon súlyos betegségek húzódhatnak meg. Lechner Aranka gyógypedagógus-szomatopedag
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése