Korai mozgás problémák
felismerése-
Újszülöttkor,
csecsemőkor
Az ember életében a mozgás a fogantatástól
kezdődik. A magzati mozgások már a fogantatás utáni 6. héten megjelennek, így
még az anya sem érzékeli.
Az anyaméhben belüli mozgás sok mindenről árulkodhat. A megfelelő anya-magzat
kapcsolat a problémamentesebb szülés feltétele is lehet. Az anyát érő külső és
belső környezeti és érzelmi hatások a magzatra is hatnak, ezek fontosak a jövő
szempontjából.
A magzatnak vannak olyan
mozgásai, amelyeket születése után újra kell tanulni, mert a fizika törvénye, a nehézségi erő hatására
elveszíti őket. Ilyen a gerincmozgások
nagy százaléka. Születés után az újszülöttet azonnal orvosi ellátásban és
megfigyelésben részesítik. Ha nem, akkor a fiziológiai mozgássorában jelentkező
problémák nehezen észrevehetők.
Gyakran előfordul, hogy a
csecsemő lustaságával ütik el a problémát. Nézzük, melyek azok a mozgások, amelyeknek
hiányát észre kell vennünk.
A gyermek fejtartása: hason fektetve a csecsemő fejét 1 – 2
másodpercig önállóan emelnie kell. Ha ez elmarad, a csecsemőnél hypotón
tartásról beszélünk
A kezek, a lábak mozgásának
megfigyelése a kezek
fogó-markoló reflexeinek megfigyelésével kezdődjön. Ha a csecsemő kezét
megérintjük, markol.
A markolás erősségét
figyeljük meg! Akkor jó,
ha nem erős és nem túl gyenge.
A lábakkal jól érzékelhető rugó mozgásokat
tesz. A csecsemő kezével,
lábával jól kifejezi az őt érő élményekből adódó érzelmeit. Az örömet, az anya
közelségét, a rosszat.
. A csecsemő
mozgásfejlődésének hosszú utat kell bejárnia, míg a baba feláll, és járni kezd.
A fordulás (hasáról hátára,
hátáról hasára) 4 – 5 – 6 hónapos korban normális.
Az ülést, felülést gyakran megelőzi a felállás. Az ülés és felállás így akár egyszerre
is kialakulhat. Hétnyolc hónapos korban
a csecsemő gyakran megmarkolja a kiságy rácsát és megpróbál felállni.
Többszöri visszatottyanás után felismeri az ülés örömét.
A mászás kialakulása is erre
az időszakra tehető. Ha a
csecsemő mozgástere biztosítva van, a gyermek hamar kúszni, majd mászni kezd a
játékai vagy valamilyen tárgy után
A biztos járásnak
előfeltétele a mászás. A
mászás segíti a gyermek gerincének, hátának erősödését, a farizmok, combizmok,
lábizmok fejlődését, a nyak és a fej tartásának erősödését.
A járás kialakulásának 10 – 12 hónapos korban
kell megtörténnie. Az
egyéves kor után még nem járó gyermeket meg kell figyelni. Milyen a fej, a hát
tartása? Hogyan mászik? Milyen a láb, a lábfej tartása? Gyakori, hogy a járás
késése nem ortopédiai elváltozásokban keresendő.
Az elindulás feltétele az egyensúlyi rendszer
megfelelő működése.
A kisgyermek
megismerő tevékenységének feltétele a normális mozgássor kialakulása.
Mit
nevezünk normális mozgáskornak? A fiziológiás mozgások meglétét időben
átfordult, ült állt, mászott és járt. Mindegyik mozgásnak megvan a jelentősége
a mozgás tekintetében, és ugyanígy a lelki fejlődésben. A mászás nemcsak az
állás és a járás minőségét határozza meg, hanem a gyermek fejlődését is.
Mindegyik mozgássorhoz megfelelő fejlődéspszichológia történések kötődnek.
Ilyenek pl. a játéktevékenység, vagy a beszéd kialakulása stb. Ha ebben az
életszakaszban jobban odafigyelnének a szülők, a család, a szakemberek, talán
kevesebb tanulási zavarokkal küzdő gyermek lenne! A mászás közben kezd
kialakulni a térészlelési, a térorientációs fejlődés. Egy felmérés során megkérdeztem
olyan anyukákat, akiknek gyermekükkel nem volt semmi probléma: mikor állt fel a
gyermekük? A válaszokból kiderült, hogy 35 megkérdezettből 30 nem emlékezett az
időpontra. Azt, hogy mikor kezdett el járni, a többség csak körülbelül tudta.
Ugyanennyi problémás gyerek anyját megkérdezve gyermeke felállásának idejét a
többség csak körülbelül tudta. Arra a kérdésre, hogy gyermekük mikor kezdett el
járni, szintén csak körülbelülit írtak.
Ez bizonyítja, hogy erre a fejlődési időszakra
gyakran nem figyel a szülő. A kisgyermek felállásának, elindulásának, járásának megfigyelése
rendkívül fontos. Mint említettem, az egyensúlyi rendszer jó működése
elengedhetetlen feltétele a járásnak. A járás ennek a működésnek a minőségétől
függ. A széles alapon való járás gyakori eséssel, a koordináció zavarával, már
agyi zavarokkal is összefüggésbe hozható. Ilyenkor orvosineurológiai
(ideggyógyászati) kivizsgálásra van szükség.
A szükséges neurológiai,
ortopédiai vizsgálások után következhet a szomatopedagógiai, mozgásnevelői vagy
mozgásterapeuta végzettségű gyógypedagógus munkája. Feladatunk a fiziológiai mozgássor, a
koordinációs finommozgások kialakítása mozgáspedagógiai módszerekkel. A
rehabilitációs – habilitációs programot egyénekre adaptálva alkalmazzuk
A mozgásnevelő megnézi a
gyermeket, és abból adódóan építi fel a kezelést. Minden terapeuta másképpen dolgozik. Szülőkkel együtt,
így minden alkalommal (általában) az anya végzi gyakorlatot a gyermekkel.
Ezeket a gyakorlatokat valójában olyan játékokkal végezzük, amelyekkel a
gyermeket „becsapjuk”. A z eszközök odacsalogatják, meg akarja fogni, rá akar
mászni, próbálja megharapni…stb. Hinták, amelyek szenzoros, integrációs
programra építenek, amelyek vesztibuláris ingereket adnak, így az egyensúly, a
koordináció javul. Masszázs egy medencében, vagy átmászás az alagútban stb.
Természetesen ehhez még társakat is hívunk, hiszen egy csoportban 4 – 4 – 5
anyuka és gyermeke van. Mindig ügyelek
arra, hogy egy-két jó mozgású gyermek legyen a csoportban, hiszen fontos az
utánzás, és tapasztalatom, hogy a rosszabb mozgású gyermek mennyire utánozni
akarja a jó mozgású gyereket. Mint említettem a mozgásterápia egyénre szabott.
A szülőknek elmondom a problémát, a valószínűsíthető kilátásokat.
Fontos a szülőkben
tudatosítani a gyakorlati anyagot, a terápia fontosságát, előrevetítve azt,
hogy mi történhet, ha nem veszik komolyan a munkát. Örvendetes, hogy a fejlesztőben több
mozgássérült gyermek megtanult járni, fizikai erőnlétük is javult,
természetesen mindez az anya, a család és a szakemberek csapatmunkáját igényli
A rossz, vagy úgynevezett
szétesett nagymozgásokból eredően gyakoriak a kar-láb szinkinézis hiánya, a
finommozgások problémái, a testkép-, testtudat-, testsémazavarok. Az előbbi a karok-lábak járás közbeni
összehangolt munkájának, az utóbbi az ujjak megfelelő mozgásának zavara.
A zavar jellegét
csak a szakember tudja megállapítani. Egy látszólag egyszerű mozgászavar, a
fáradékonyság mögött nagyon súlyos betegségek húzódhatnak meg. Lechner Aranka
gyógypedagógus-szomatopedag
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése