Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. május 29., péntek

A MAI KOR GYERMEKE

A mai kor gyermeke
Míg 150 évvel ezelőtt a 14 éven aluli gyermekek a népesség több mint 40%-át tették ki, ez a szám ma már csak 16%. A 18 éven aluliak a népesség 21%-át alkotják.
A családok egyharmada gyermektelen, további egyharmadának csak egy gyermeke van, a három- vagy több gyermekes családok mindössze 7,5%-ot tesznek ki. A szülők jelentős része (16,5%) egyedül neveli gyermekét (többségükben az anya).
Egyre nő azon házaspárok száma, akik tudatosan nem vállalnak gyermeket. Az Egyesült Államokban TINKER-eknek (Two Incomes, No Kids and Early Retirement) nevezett „új species” jómódú és magas társadalmi pozícióban lévő egyéneket foglal magába, akik érdektelenek a gyermekek problémáival kapcsolatban, és félő, hogy ilyen irányban befolyásolják a politikusokat és a döntéshozókat.
 A születések száma 1975 óta minden évben csökkent. 1975-ben 194 ezer gyermek született Magyarországon, 2003-ban már csak 94 ezer. Sajnos az egyre kevesebb újszülött között még mindig jelentős a kis súlyúak (< 2500 g) aránya (8,7%)
A terhességmegszakítások évi száma az 1970-es 192 ezerről 53 ezerre csökkent.
Amíg az 1900-as évek elején 100 újszülöttből 20–25 nem érte meg az egyéves életkort (a csecsemőhalálozás 200–250‰ volt), addig 1990-re a csecsemőhalálozás 15‰-re csökkent, és a legfrissebb statisztikai adatok szerint (2009) már csak 5‰ körül van.
Az elmúlt száz évben bekövetkező drámai változás főleg a higiénés és a szociális körülmények, a csecsemőtáplálás javulásának, a halált okozó fertőző betegségek megelőzésének és kezelésének (védőoltások és antimikrobiális terápia), a közelmúltban a perinatalis halálozás csökkenésének volt tulajdonítható. Manapság a csecsemőkori halálokok közül az igen kis súlyú koraszülöttek betegségei, a veleszületett fejlődési rendellenességek és az ún. bölcsőhalál vezet.
A gyermekek életkörülményei, tápláltsági állapota és egészsége tehát óriási mértékben javult az elmúlt fél évszázadban, szinte eltűntek a korábban halálos fertőző betegségek. Az iskolai oktatás általánossá vált, 16 éves korig kötelező és ingyenes, és tervezik a 18 éves korig tartó tankötelezettség bevezetését.
Kiépült a gyermekjóléti ellátás és a gyermekvédelmi szakellátás rendszere, az óvoda, az iskola, a védőnő, a nevelési tanácsadó, a családsegítő központ és a gyámügyi igazgatás.
Mindezen hatalmas eredmények ismeretében talán meglepő, hogy hogyan látják a mai gyermekek helyzetét a gyermekkor történetével foglalkozó kutatók.
A kutatók „változó” és „elveszett” gyermekkorról (1960-tól, ill. 1980-tól) beszélnek. A hagyományos értelemben vett gyermekkort a család integritásának meg-ingása és a tömegkommunikációs eszközök radikálisan átformálják, szinte eltüntetik, a gyermekek a szórakoztatóipar céltáblájává válnak. Amerikai szerzők lehangoló képet festenek a gyermekkor kiüresedéséről, a gyermekek lelkét veszélyeztető káros hatásokról
A gyermekeknek túl hamar kell szembesülniük a felnőttek kegyetlen világának lelket eltorzító hatásaival, így ők maguk is hirtelen veszítik el gyermekies vonásaikat és szinte átmenet nélkül válnak felnőtté (pl. a tíz év körüli gyermekek számára készült egyik magyar társasjátékban politikai napi- és hetilap hirdetéseket helyeztek el).
A fejlett országokban a szülők nagy hányada ma már egyre kevesebb időt fordít gyermekei nevelésére. A szülők helyét a kortárs csoportok és a tömegkommunikációs eszközök (elsősorban a televízió) veszik át. Ezek azonban nem a gyermeki értékek konzerválására és fejlesztésére törekszenek, hanem „egy koravén felnőtt modell sulykolásával deformálják a képernyő előtt ülő gyermekek lelkét
Milyen adatok és megfigyelések támogatják ezeket a pesszimista nézeteket?

Ismét kiéleződtek a társadalmi különbségek, évről évre szélesedik a szakadék a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, nő a szegények száma.
Az elszegényedett népesség körében nagyobb a kamaszkorú terhesek száma, a koraszülöttek aránya, a csecsemőhalandóság, az alultápláltság és a hospitalizált gyermekek száma.
Számos, esetleg szakmailag már indokolatlanul vagy vitatható jogosultsággal fenntartott kisvárosi kórházi gyermekosztály létét – legalábbis részben – a régió rossz szociális helyzete indokolja, a felvett betegek jó része banális hurutos betegségekkel „szociális indikáció” miatt kerül kórházba.
Newcastle-i vizsgálatok megállapították, hogy a szegénynegyedekben élő gyermekek, ahol a gyermekjátszótér az utca, tízszer gyakrabban szenvednek fejsérülést közlekedési baleset miatt, mint jómódú környezetben élő kortásaik. A szegénység nemcsak a gyermekek egészségi állapotát befolyásolja hátrányosan, de a társadalmi hátrányokat is növeli, az iskolázatlanság, a nyomor és a bűnözés melegágya is lehet.
A szegény családokban észlelt alultápláltság mellett a gyermeklakosság egészére a túltápláltság és obesitas prevalenciájának fokozódása jellemző. Ma a gyermeknépesség mintegy 15%-a túlsúlyos, ill. kövér.
Népegészségügyi jelentőségű problémává nőtt az utóbbi évtizedben gyermek- és serdülőkorban a dohányzás, azalkohol- és drogfogyasztás.
 Egy  felmérés szerint minden ötödik 15–18 éves serdülő rendszeresen dohányzik és minden nyolcadik fiatal heti rendszerességgel fogyaszt szeszes-italt.
Sajnos megjelent a gyermekprostitúció és a szexuális kizsákmányolást szolgáló gyermekkereskedelem.
Az erőszak megjelenése a társadalomban növekszik és egyre több erőszakos cselekedetet gyermekkorúak követnek el. (Angliában ez a szám eléri a 10%-ot!) Évek óta vita tárgya a média és ezen belül a televízió szerepe. Kiszámították, hogy ha egy gyermek pl. naponta két órát rajzfilmeket néz, akkor évente mintegy 100 ezer erőszakos cselekedettel szembesül a képernyőn. A televízió azonban nem az egyedüli vétkes
Egy friss angol tanulmány pl. kimutatta, hogy a hagyományos és modern gyermekmesék és gyermekirodalom vetekszenek a televízióval az erőszakos cselekedetek leírásában, és a gyermek képzeletében a hallottak vagy leírtak alapján megjelenő erőszak romboló hatása erősebb lehet a látotténál is.
A James Bulger kétéves liverpooli kisfiú két tízéves iskolásgyermek által való megkínzása és meggyilkolása (1993) nyomán támadt felháborodás ráirányította a figyelmet az iskolai közösségen belüli erőszakra.
Egy másik felmérés szerint a tanulók több mint egytizede rendszeresen terrorizálja, testileg, lelkileg megalázza gyengébb társait. Az erőszak híre gyakran nem kerül ki a szűkebb közösségből. Ha lehetősége nyílik rá, csaknem minden második áldozat később maga is agresszorrá válik.

Erőszak a családban
Magyarországon évente csaknem háromezer gyermekbántalmazási esetre derül fény, amelyek leggyakrabban családon belül történnek. Minden feltárt esetre feltehetően több elhallgatott eset jut. Egyes becslések szerint minden nap 8 gyermeket bántalmaznak szüleik vagy a felügyeletükke l megbízott felnőttek, és havonta átlag két gyemeket vernek halálra. Az UNICEF hazánkat a gyermekbántalmazások gyakoriságát és súlyosságát tekintve a világ legveszélyesebb országai között tartja számon. Az Egyesült Államokban sem jobb a helyzet, a bejelentett esetek száma, ami itt is csak a jéghegy csúcsa, meghaladja az évi egymilliót.
A magyar felnőttek többsége családi belügynek tekinti a nevelési célú testi fenyítést.
A gyermekbántalmazást különösen nehéz bizonyítani. Az esetek többségében nincs tárgyi bizonyíték, ill. mentességi joggal nem rendelkező szemtanú. Hallgatnak a szomszédok és az esetleges szemtanúk. Félnek, és nem akarnak beavatkozni a családok életébe. Az egészségügyben és a gyermekjóléti szolgálatokban dolgozókat törvény kötelezi a bántalmazás jelentésére, de a kötelességmulasztást nem büntetik.
Gyermekotthonok

A családi erőszak áldozatául esett és a családból kiemelt gyermekek elhelyezéséről a gyermekvédelmi szolgálatok javaslata alapján a gyámhivatalok döntenek. Némelyek intézetbe, mások nevelőszülőkhöz kerülnek, úgy fele-fele arányban.
Az intézmények sajnos nem tudnak személyre szóló szeretetet nyújtani. Különösen a 3 éven aluli, kötődésre vágyó kisgyermekeknek nem biztosíthatnak fejlődésüket segítő, érzelmi életüket gazdagító környezetet. Az érzelmi elhanyagoltságon túl az is előfordult, hogy szexuális és fizikai bántalmazás áldozatává is váltak a gondozottak.
Mindezek alapján a gyermekpszichiáterek egy része, külföldi példákat követve, bezáratná ezeket az intézeteket. 1967-ben pl. az Egyesült Államokban 270 ezer gyermek lakott ilyen otthonokban, 2002-ben már csak 47 ezer, annak ellenére, hogy közben az USA lakossága 100 millió fővel növekedett.
A gyermekotthonok intézményének fenntartása mégis szükséges. Egyrészt a nevelő-szülők aránya legfeljebb csak 10%-kal növelhető tovább, másrészt a fogyatékos, súlyos magatartászavarral és drogproblémával küzdő gyermek befogadására nem alkalmas a nevelőszülői hálózat.
nevelőszülőségnek két formája van. Az ún. hagyományos formában a szülő saját hivatásának, munkakörének ellátása mellett egy vagy két gyermek gondozását végzi nevelőszülői jogviszonyban, és ezért nevelési díjat és ellátmányt kap. A hivatásos nevelőszülő több gyermek gondozását vállalja, ezért a nevelési díj és ellátmány mellett fizetést is kap.
Az első gyermekgyógyászati könyvet a perzsa Razes írta a IX. században. Európában 1764-ben, Svédországban adtak ki elsőként gyermekgyógyászati tankönyvet. Az első önálló gyermekkórházat Párizsban létesítették 1802-ben. A Pesti Szegény Gyermekkórház megalapítója (1839) Schoepf-Mérei Ágoston volt, akit a magyar gyermekgyógyászat megalapítójának tekintünk. Az első magyar tankönyvet is ő írta 1847-ben, de a három kötetesre tervezett műnek csak első kötete tudott elkészülni. Korszerű gyermekgyógyászatunk megalapítóiBókay János és Heim Pál.
Az első szerény gyermekkórházakban fektették le a századfordulótól kezdve a modern gyermekgyógyászat alapjait, az egyes kórképek klasszikus leírásai is ezekre az időkre tehetők.
A XX. század elejének vívmánya volt a tejhigiéne jelentőségének felismerése és a kórházi asepsis javítása, majd később a védőoltások elterjedése és a vitaminok felfedezése.
Ezt követte a folyadékterápia élettanának és klinikumának leírása és kidolgozása és az antibiotikumok alkalmazása, amelyek nagyban hozzájárultak a bélhurut, a fertőzések és a sorvadás gyakoriságának visszaszorításához.
A XX. század utolsó évtizedeiben a gyermekgyógyászati ismeretek olyan mértékben és ütemben gyarapodtak, hogy egyetlen személy már képtelen volt mindezeket magas szinten elsajátítani. A gyermekgyógyászatban is megkezdődött – a belgyógyászatban már jóval korábban megfigyelhető – specializálódás, mégpedig többféle formában.
Az egyes korcsoportokon belüli problémák megoldására jött létre a neonatológia és az adolescens medicina.
Az egyes szervek és szervrendszerek betegségeivel foglalkozó specialisták hozták létre a gyermekgyógyászaton belül a kardiológiát, a neurológiát, a pszichiátriát, a gyermekfejlődéstant, az allergológiát, a hematoonkológiát, a nefrológiát, a gasztroenterológiát, a pulmonológiát, az infektológiát, az immunológiát, az endokrinológiát (és diabetológiát), az anyagcsere-betegségek specialitását és a genetikát.
A gyermekellátás rendszerén belül kialakult specialitások az ambuláns pediátria, a sürgősségi ellátás és az intenzív ellátás.
Végül a valamilyen fokban károsított gyermekek multidiszciplináris ellátására jött létre a rehabilitáció mint speciális szakterület.
Az egyes specialitások színvonalas (és költséghatékony) művelése személyi, műszeres, ill. laboratóriumi hátteret, valamint megfelelő betegforgalmat (kardiológia), regionális és szupraregionális központokban (pl. hematoonkológia és immunológia) valósítható meg.
Korunk orvoslásának egyik jellemzője, hogy a beteg gyermekek és szüleik egy hányada az ún. alternatív medicina felé fordul. Ez különösen a ma még nem gyógyítható betegségek esetén van így, de tükröződik ebben az a hiányérzet is, ami a hagyományos beteg–orvos kapcsolat megváltozása, elsivárosodása, megromlása miatt alakulhatott ki a betegekben. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a sokszor hosszú időt és türelmet igénylő anamnézisfelvétel, fizikális vizsgálat és felvilágosítás épp úgy szerves része a modern orvoslásnak, mint a nagy felbontóképességű képalkotó eljárások, rutin laboratóriumi vagy molekuláris biológiai vizsgálatok.
A modern gyermekegészségügy és a gyermekellátás rendszere .
A gyermekgyógyászat feladata nemcsak a beteg gyermekek gyógyítása, hanem a gyermek egészséges állapotának, növekedésének, fejlődésének, táplálásának, családi és szociális hátterének ismerete és nyomon követése is.
Ezt a feladatot alapszinten a házi gyermekgyógyászok/gyermekorvosok végzik, munkájukat a védőnői hálózatsegíti (kötelező szűrővizsgálatok, védőoltások, D-vitamin-prophylaxis stb.)
A 0–14 éves korú lakosság háromnegyedét gyermekgyógyászati szakvizsgával rendelkező gyermekgyógyászok (házi gyermekorvosok) egynegyedét „felnőttgyógyász” háziorvosok látják el. A területi különbségek e szempontból azonban óriásiak. A fővárosban és a nagyvárosok jelentős részében a 14 év alatti gyermekek többsége házi gyermekorvosokhoz kerül, a községekben és falvakban ez az arány jóval kisebb. Országos szinten a 14–18 éves kor közötti lakosság alapszintű ellátása körülbelül egyenlő arányban oszlik meg a házi gyermekorvosok és „felnőtt”-háziorvosok között.
A gyermekbetegek kórházi ellátását a városi és megyei kórházak gyermekgyógyászati osztályai, néhány önálló gyermekkórház és speciális gyermekintézmény, valamint az egyetemi gyermekklinikák végzik.

A beteg gyermek érdeke az, hogy csak akkor kerüljön kórházba, és csak annyi ideig, amikor és ameddig feltétlenül szükséges. Hazánkban az ún. átlagos ápolási idő a kórházi gyermekosztályokon 5 nap. Szociális okok mi-att sajnos nálunk a szakmailag indokoltnál több gyermek kerül kórházba, és a finanszírozási szabályok is sok esetben arra inspirálják az orvosokat, hogy olyanokat is hospitalizáljanak, akiket járóbetegként is el lehetne látni.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése