Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. május 17., vasárnap

EGY TÜNŐDŐ GALAMBÁSZ SORSA

EGY TÜNŐDŐ GALAMBÁSZ SORSA.



A hídon túl nevelkedtem,saját sorsukat alakító,mindennapi gondokkal terhelt emberek között. Osztoztam sorsukban  szerettem és elfogadtam őket gyarlóságaikkal együtt.
Már kora gyermekkoromban az állatbarátok szellemiségének,érzelmi világa alakította mindennapjaim élményanyagát. Ez volt a Farkas telep,Ló kert,Biky tér, Sikátor,Oncsa telep,Zsadányi úti Kereszt,Sárga major lakóinak mindennapi kis öröme, a kisállattartás. Volt ott minden-éneklő madaraktól kezdve,szelíd gerlicék a mindmegannyi galamb és nyúlfajtákig,idomított csókák,beszélő papagájok és minden olyan élőlény ami örömet okozhat egy gyermeknek.
Kisiskolás koromban amikor az iskolában már hittant is tanultunk és a katekizmus első oldalán volt egy kép a –A világ teremtése- felirattal ami mondhatni minden állatfajtát ábrázolt, a hófehér kis báránytól az ordas farkasokig. Ennek láttán kezdtem el perlekedni édesanyámmal aki ellene volt a kisállat tartásnak főként az akkori szólásmondásra hivatkozva ami így szólt-halász,vadász,madarász mind éhenkórász-Elő vettem a katekizmust és megmutattam a képet a teremtés állatairól és egyúttal feltettem cseles kérdésemet-akkor az Úr miért teremtette ezeket a kis jószágokat,őket nem kell gondozni,etetni,De Ő hajthatatlan maradt.
Nem volt más választásom,látogatni kezdtem az akkori neves tenyésztők galambjait és gyönyörködtem bennük./Fenyvesi bácsi a Károlyi útról,Pálinkás Jani a Zsadányi útról,az Oncsa telep galambtartóit akik között Szadó Géza iskolatársam is ott volt.
Egy alkalommal egy pajtásommal elvetődtem a Zsadányi úti keresztnél lakó Kovács Pista mozdonyvezetőhöz akinek nagyon szép postagalamb állománya volt. Mint mozdonyvezető Szatmár és Debrecen között közlekedett és igy szerezte be a szebbnél szebb posta galambokat.
Első alkalommal megkapott a posta galambok szépsége és létközösségük rendje. Ettől az időtől kezdve egy életen keresztül lét eleimmé váltak és még ma is  sajgó végtagokkal a vizes ballonokat cipelve no meg az ürüléket takarító”spaknival” a kezemben áldozok gyermekkorom elszalasztott örömeinek.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése