Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. május 24., vasárnap

MIÉRT AGRESSZíV A GYEREK ??

Miért agresszív a gyerek?

A szülőknek is meg kell tanulniuk a gyerek feltétel nélküli elfogadását.

Miért agresszív a gyerek? Miért problémás az iskolai teljesítménye és a közösségekbe való beilleszkedése? Mit lehet tenni a hiperaktivitással? Mit kezdjünk az indigógyerekekkel, egyáltalán mit is jelent ez valójában? Mi a megoldás a szülő - pedagógus-gyerek közti konfliktusokra?
.

- Egyre több problémás, az átlagtól eltérő gyermek van, egyes vélekedések szerint a gyerekek közel harmada sajátos nevelést igényelne. Egy amerikai pszichológus elnevezése szerint ők az indigó-gyerekek. Aurájuk alapszínéről kapták az elnevezést, egy magasabb rezgésszámon léteznek, ami így egy kicsit ezoterikus ízű megközelítés, holott nagyon is élő, a mindennapokban tapasztalható jelenségről van szó.
 Mindannyian tudunk olyan gyerekekről, akik valamilyen területen kimagaslóan jól teljesítenek, korukhoz képest meglepő összefüggésrendszerben gondolkodnak, intelligenciájuk magas, ugyanakkor más területeken problémáik adódnak. Agresszívek, hiperaktívak, koncentrációs, tanulási és magatartászavaraik vannak.
- Na, ez így egyszerre túl sok az amúgy is még mindig meglehetősen kötött és sok sebből vérző oktatási rendszernek. Gondolom, vannak és lesznek harcai?
- Vannak és lesznek. De a jelenlegi rendszer nem jó, nagyon sok igazságtalan helyzettel találkozom.
 Az oktatási rendszer és a pedagógusok nincsenek felkészülve az átlagtól eltérő gyerekek képzésére, ahogy maguk a szülők is többnyire tanácstalanok. Jelenleg ezek a gyerekek a fejlesztésre szorulók kasztjába kerülnek. Jön az iskolapszichológus és a nevelési tanácsadó. Felmérnek, besorolnak, véleményt alkotnak, mert jelenleg ez a dolgok törvény által előírt menete. Csakhogy eközben számos gyerek és szülő kikéri magának, hogy sem ő, sem a gyereke nem szorul pszichológusra, egyébként is senki ne mondja meg neki, hogyan nevelje a gyerekét.
- Ez érthetően egy érzékeny pont a pedagógusnak és a szülőnek egyaránt.
Mivel lehet feloldani ezt a zavart?
- El kell fogadnia minden szereplőnek, hogy itt nem arról van szó, hogy fejleszteni kellene a gyerekeket, mint a csökkent részképességűeknél, hiszen az indigógyerekek rendszerint magas IQ-val rendelkeznek.
 Ők nem értelmi képességeik miatt nem tudják felvenni az átlaggyerekekkel az ütemet, hanem mert más az értékrendjük, nehezebben fogadják el a hatalomelvűséget, másképp tanulnának, sokszor azért rosszalkodnak, mert már rég nem köti le őket az iskolai óra vagy az óvodás foglalkozás.
- Ez logikusan hangzik, de ezzel szemben a valóság az, hogy egyre gyakoribbak a gyerek –pedagógus - szülő közti konfliktusok.
 Ezeket mi vagy ki oldja meg?
- Ilyenkor cserélnek pedagógust vagy iskolát a szülők, ami persze semmire sem megoldás. Évekig megy, sokszor óvodáskortól kezdve, ez a reménytelen futam, miközben a gyerek továbbra sem találja a helyét, nem tud mit kezdeni az elvárásokkal, az intézményi légkörrel, és egyre negatívabban éli meg a saját másságát.
Pedig épp ez az, amit el kell kerülni. A másság nem bűn, nem egy megváltoztatásra váró hiba, hanem egy adottság, amivel meg kell tanulni együtt élni, magunknak is és a környezetnek is
- De ez amúgy is egy többszereplős történet, amelyben, ha jól értjük, nem is a gyereket kell átnevelni, hanem a szülőt és a pedagógust kell fogadóképessé tenni az átlagtól eltérő képességekre.
- Pontosan. Nem a gyereket kell megváltoztatni, amire egyébként elég kicsi is az esély, hiszen saját személyiségét kellene megtagadnia. Egyszerűen annál fogva, hogy az indigógyerekek elsősorban a jobb agyféltekéjüket használják, és ezáltal, érzelmeikkel kommunikálnak, ebben különböznek társaiktól. Náluk más tanítási módszereket kell alkalmazni, meg kell találni azokat a lehetőségeket és ismerni kell azokat a technikákat, amelyekkel a fölös energiájukat le lehet vezetni.
 A jelenlegi rendszerrel az a baj, hogy megbélyegzi ezeket a gyerekeket, sőt alkalmanként gyógyszeres kezelést is alkalmaznak az úgynevezett hiperaktivitásuk kezelésére. Igen, ez valóban egy többszereplős helyzet, amelyben a nevelőintézménynek és a szülőknek kell változniuk, fejleszteni magukat.
- Könnyen belátják a szülők, hogy a maguk erejéből nem tudják megoldani a gyerek nevelését?
- A szülők, elsősorban az anyák, szinte valamennyi esetben érintettek. A saját gyerekkoruk is problémás volt, rossz nevelési mintákat hoztak magukkal, túlzott megfelelési kényszer működik bennük, vagy nem tudtak teljesen leválni anyjukról, döntési helyzetben határozatlanok, önbizalom hiányosak, és mindezt akaratlanul is rátestálják a gyerekükre. Sok esetben a szülők szégyellik, hogy problémás a gyerekük, saját kudarcként élik meg, vagy ellenkezőleg, védekezésképp nem vesznek tudomást róla. Jellemzően a gyereküknek keresnek megoldást, úgy gondolják, az ő viselkedését kell helyes mederbe terelni, holott saját hozzáállásukat, gondolkodásukat, elvárás-rendszerüket kellene megváltoztatni. Tanácstalanságuk révén aztán idővel konfliktusuk lesz a gyerekükkel.

Meg kell tanulniuk a feltétel nélküli elfogadást, egyébként nemcsak az érintett szülőknek, hanem az egész társadalmunknak. Ezek a gyerekek hitem szerint azért vannak itt közöttünk, hogy megtanítsák velünk ezt.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése