„A gyermek úgy igényli az ösztönzést, mint a növények a vizet.”(Rudolf Dreikurs)Több nemzetközi kutatás is már kimutatta, hogy a hagyományos fegyelmező/büntető eszközökre a tanulók ellenállással vagy önfeladással reagálnak, mely csökkenti motivációjukat és így a tanulmányi eredményeiket is.Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés (nevelés)könyve számomra a drámapedagógia, az együttműködő kommunikáció, és az ún. társas és érzelmi készségeket fejlesztő programok (SEL) esszenciája.Célja olyan fegyelmezési eszközök bemutatása, amelyek hosszú távon alkalmasak a felelősségtudat kialakítására, valamint a kommunikáció, a viselkedésés a személyiség összefüggéseinek bemutatása, amelyek ismeretében a gyerekek, tanulók hosszú távon is motiválhatók.A Pozitív fegyelmezés Alfred Adler(1870-1937) és Rudolf Dreikurs (1897-1972) individuálpszichológusok tanaira épül.Adler szerint az ember két legfontosabb szükséglete:1.Tartozni valakihez, egy közösséghez, és ott elfogadva, szeretve lenni.2.Hasznosnak lenni egy közösségben. Nem a közösség vanértem, hanem egymásért vagyunk.A közösségi érzés és a kisebbrendűségi érzés összefügg. Az egészséges önbizalomhoz szükséges a közösség elfogadása, a közösség életében való aktív részvétel.Egy pozitív szemléletű pedagógus/szülő célja a gyerek támogatása abban, hogy képessé váljon saját viselkedésének önszabályozására. A HÉT legfontosabb megélés és készség:1.A személyes képességek határozott észlelése: „Képes vagyok rá.”2.Fontosságtudat az elsődleges kapcsolatokban: „Jelentősen hozzájáruloka dolgokhoz, és valóban szükség van rám.”3.Határozott érzés, hogy hatalma és befolyása van asaját életére: „Befolyásolni tudom, hogy mi történik velem.”4.Kiválóintraperszonáliskészségek: a saját érzések megértésénekképessége, és ennek alkalmazásával az önfegyelem és azönuralom fejlesztése.5.Kiválóinterperszonáliskészségek: képesség arra,hogy másokkal együtt dolgozzunk, és barátságokat alakítsunk ki, kommunikáció, együttműködés, tárgyalás,megosztás, empátia és meghallgatás révén.6.Kiválórendszerező készség:képesség arra,hogy a mindennapi élettel járó korlátokat és következményeketfelelősséggel, alkalmazkodóképességgel, rugalmasan és becsületesen kezelje.7.Kiválóítélőképesség arra,hogy bölcsen, helyes értékrenddel ítélje mega helyzeteket. Hogyan? ErreDreikurs adta meg a választ: büntetés és jutalmazás helyettelismerés/reflexió/jóvátételi lehetőség.Ha a gyermek nem elégítheti ki pozitív szükségleteit, téves célokat dolgoz ki, ez a rossz cselekedeteinek az oka. A büntetés és a jutalmazás nem oldja meg a viselkedésproblémákat, sőt néha súlyosbítja azokat. A felnőtt feladata, hogy a viselkedés mögé nézzen, beazonosítsa a gyerek téves stratégiáját és ennek megfelelő fegyelmezési eszközöket használjon.Abüntetés következménye és abelőlük eredő téves célok:1.Neheztelés -„Ez igazságtalanság! A felnőttekben nem szabad megbízni!”2.Bosszú -„Mostők a nyerők, de majd bosszút állok!”3.Lázadás -„Pont az ellenkezőjét fogom csinálni, csak hogy megmutassam, nem kell úgy élnem,ahogy ők.”4.Visszahúzódása) Rejtőzködés -„Legközelebb nem kapnak rajta.”b) Csökkent önértékelés -„Hitványembervagyok.”A gyereknek kapcsolódásra, együttműködésrevan szüksége, arra, hogy önbecsülése helyreálljon, hogy lehetősége legyen helyrehozni a hibát.Az együttműködés NÉGY lépése:1.Adjunk hangot annak, hogy megértjük a gyerek érzéseit!Ellenőrizzük, hogy jól értjük-e őt!2.Tanúsítsunk empátiát! Az empátia még nem jelenti azt, hogy egyetértünk vele vagy elnézőek vagyunk iránta. Csupán azt jelenti, hogy értjük, mit él meg. Nagyon jótékony hatású és emberi, ha ilyenkor mesélünk neki olyan esetekről, amikor mi magunk is hasonlóan éreztünk vagy viselkedtünk.3.Osszuk meg vele az érzéseinketés azt, hogy mi hogyan éljük meg a dolgot! Ha az első két lépés őszinte és barátságos módon zajlik, a gyermek kész lesz odafigyelni ránk.4.Biztassuk a gyermeket arra, hogy keressenvalamilyen megoldást!Kérdezzük meg,van-e valamilyen ötlete, mit lehetne tenni a jövőben a probléma elkerülésének érdekében. Ha nincsenek ötletei, álljunk elő néhány javaslattal, egészenaddig, míg megegyezésre nem tudunkjutni.A pozitív fegyelmezés a mások elfogadásán, tiszteletén alapul, az erőszakmentes kommunikáció(EMK)használatával a közösség által KÖZÖSEN kialakított keretrendszer kialakítására ösztönöz. A gyerek nem tehet meg bármit, de nem kívülről kapott szabályokhoz, hanem a közösen kialakított keretekhez kell alkalmazkodnia, és a felmerülőproblémákra is közösen keresünkmegoldásokat, ezzel is erősítve a felelősségvállalásukat.

„A gyermek úgy igényli az ösztönzést, mint a növények a vizet.”(Rudolf Dreikurs)Több nemzetközi kutatás is már kimutatta, hogy a hagyományos fegyelmező/büntető eszközökre a tanulók ellenállással vagy önfeladással reagálnak, mely csökkenti motivációjukat és így a tanulmányi eredményeiket is.Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés (nevelés)könyve számomra a drámapedagógia, az együttműködő kommunikáció, és az ún. társas és érzelmi készségeket fejlesztő programok (SEL) esszenciája.Célja olyan fegyelmezési eszközök bemutatása, amelyek hosszú távon alkalmasak a felelősségtudat kialakítására, valamint a kommunikáció, a viselkedésés a személyiség összefüggéseinek bemutatása, amelyek ismeretében a gyerekek, tanulók hosszú távon is motiválhatók.A Pozitív fegyelmezés Alfred Adler(1870-1937) és Rudolf Dreikurs (1897-1972) individuálpszichológusok tanaira épül.Adler szerint az ember két legfontosabb szükséglete:1.Tartozni valakihez, egy közösséghez, és ott elfogadva, szeretve lenni.2.Hasznosnak lenni egy közösségben. Nem a közösség vanértem, hanem egymásért vagyunk.A közösségi érzés és a kisebbrendűségi érzés összefügg. Az egészséges önbizalomhoz szükséges a közösség elfogadása, a közösség életében való aktív részvétel.Egy pozitív szemléletű pedagógus/szülő célja a gyerek támogatása abban, hogy képessé váljon saját viselkedésének önszabályozására. A HÉT legfontosabb megélés és készség:1.A személyes képességek határozott észlelése: „Képes vagyok rá.”2.Fontosságtudat az elsődleges kapcsolatokban: „Jelentősen hozzájáruloka dolgokhoz, és valóban szükség van rám.”3.Határozott érzés, hogy hatalma és befolyása van asaját életére: „Befolyásolni tudom, hogy mi történik velem.”4.Kiválóintraperszonáliskészségek: a saját érzések megértésénekképessége, és ennek alkalmazásával az önfegyelem és azönuralom fejlesztése.5.Kiválóinterperszonáliskészségek: képesség arra,hogy másokkal együtt dolgozzunk, és barátságokat alakítsunk ki, kommunikáció, együttműködés, tárgyalás,megosztás, empátia és meghallgatás révén.6.Kiválórendszerező készség:képesség arra,hogy a mindennapi élettel járó korlátokat és következményeketfelelősséggel, alkalmazkodóképességgel, rugalmasan és becsületesen kezelje.7.Kiválóítélőképesség arra,hogy bölcsen, helyes értékrenddel ítélje mega helyzeteket. Hogyan? ErreDreikurs adta meg a választ: büntetés és jutalmazás helyettelismerés/reflexió/jóvátételi lehetőség.Ha a gyermek nem elégítheti ki pozitív szükségleteit, téves célokat dolgoz ki, ez a rossz cselekedeteinek az oka. A büntetés és a jutalmazás nem oldja meg a viselkedésproblémákat, sőt néha súlyosbítja azokat. A felnőtt feladata, hogy a viselkedés mögé nézzen, beazonosítsa a gyerek téves stratégiáját és ennek megfelelő fegyelmezési eszközöket használjon.Abüntetés következménye és abelőlük eredő téves célok:1.Neheztelés -„Ez igazságtalanság! A felnőttekben nem szabad megbízni!”2.Bosszú -„Mostők a nyerők, de majd bosszút állok!”3.Lázadás -„Pont az ellenkezőjét fogom csinálni, csak hogy megmutassam, nem kell úgy élnem,ahogy ők.”4.Visszahúzódása) Rejtőzködés -„Legközelebb nem kapnak rajta.”b) Csökkent önértékelés -„Hitványembervagyok.”A gyereknek kapcsolódásra, együttműködésrevan szüksége, arra, hogy önbecsülése helyreálljon, hogy lehetősége legyen helyrehozni a hibát.Az együttműködés NÉGY lépése:1.Adjunk hangot annak, hogy megértjük a gyerek érzéseit!Ellenőrizzük, hogy jól értjük-e őt!2.Tanúsítsunk empátiát! Az empátia még nem jelenti azt, hogy egyetértünk vele vagy elnézőek vagyunk iránta. Csupán azt jelenti, hogy értjük, mit él meg. Nagyon jótékony hatású és emberi, ha ilyenkor mesélünk neki olyan esetekről, amikor mi magunk is hasonlóan éreztünk vagy viselkedtünk.3.Osszuk meg vele az érzéseinketés azt, hogy mi hogyan éljük meg a dolgot! Ha az első két lépés őszinte és barátságos módon zajlik, a gyermek kész lesz odafigyelni ránk.4.Biztassuk a gyermeket arra, hogy keressenvalamilyen megoldást!Kérdezzük meg,van-e valamilyen ötlete, mit lehetne tenni a jövőben a probléma elkerülésének érdekében. Ha nincsenek ötletei, álljunk elő néhány javaslattal, egészenaddig, míg megegyezésre nem tudunkjutni.A pozitív fegyelmezés a mások elfogadásán, tiszteletén alapul, az erőszakmentes kommunikáció(EMK)használatával a közösség által KÖZÖSEN kialakított keretrendszer kialakítására ösztönöz. A gyerek nem tehet meg bármit, de nem kívülről kapott szabályokhoz, hanem a közösen kialakított keretekhez kell alkalmazkodnia, és a felmerülőproblémákra is közösen keresünkmegoldásokat, ezzel is erősítve a felelősségvállalásukat. #1 Dr.BauerBela

---