Ha a gyerek önző.

Ha a gyerek önző... k! Az elmúlt pár napban, a családi/ismerősi környezetemből több érdekes történetet, problémát hallottam, és ezek igencsak elgondolkodtattak. A sztorik abban hasonlítanak egymásra, hogy kivétel nélkül a felnőtt gyekekek önzéséről, hálátlanságáról szólnak-legalábbis az én olvasatomban: 1.sztori: huszonéves fiú, szüleivel él, átlagos anyagi helyzet. Mindhármuk fizuja egy közös számlára érkezik, amihez egyetlen kártya van, amit a fiú használ. Ha a szülőknek pénzre van szükségük, kérnek a gyereküktől, aki számon is tartja ezt, és gyakran figyelmezteti őket, hogy nem ártana spórolniuk, sokat költenek (ő minden héten bulizik a haverokkal, a barátnőjét pedig elhalmozza ajándékokkal). Pld: az anyjának javasolta, hogy a magas üzemanyagárak miatt kocsi helyett járjon inkább busszal, miközben ő minden este hazaviszi a barátnőjét a több tíz km.-rel távolabb lévő lakóhelyére. 2. sztori: huszonéves fiú -átlag feletti anyagi helyzet-belekeveredett egy kábítószer terjesztéses ügybe, előzetes letartóztatásba került. Szülők az első sokk után természetesen azonnal ügyvédet fogadtak, aki felajánlotta, hogy 5 millió Ft. készpénz ellenében a gyereket azonnal kihozza az előzetesből. A szülők nyomban felszabadítják a lekötött pénzüket, apa a kocsiját 1 nap alatt eladja, hogy összeszedjék az 5 millát, át is adják az ügyvédnek. A fiú másnaptól szabadlábon védekezik, a szüleinek egy köszönömöt sem mondott. 3. sztori: vidéken, szerény körülmények között élő család, a szülők 50 év felettiek, évek óta munkanélküliek, szinte csak vegetálnak (anyagi értelemben). Van egy huszonéves lányuk, aki pár hónapja menyasszony, esküvő anyagi okok miatt bizonytalan ideig elhalasztva. Egy rokon halála miatt az édesanya 2 milliós örökséghez jut, ami alkalmas lenne arra, hogy kicsit levegőhöz jussanak. A hírt meghallva a lány bejelenti, hogy idén esküvő, 120 vendéggel, és ő egyszer életében királynőnek szeretné érezni magát...és természetesen az a "szokás", hogy a lányos szülők állják a költségek nagyrészét. Ennyit a történetekről. Ami mindhárom családban közös, hogy a szülők szemében a gyerek a család és a világ közepe, a szüleik élnek-halnak értük, ezek a gyerekek anyagi és egyéb értelemben is mindig mindent megkaptak, akár erőn felül is. Ami miatt mindez szöget ütött a fejemben, hogy nekem is van egy 3 éves kisfiam, akinek igyekszünk a legjobb körülményeket biztosítani, és persze nagyon-nagyon szeretjük őt (már szinte rajongásig). Apjával sokszor beszélgetünk arról, milyen fontos nekünk, hogy neki mindene meglegyen és jó esélyekkel indulhasson az életben. Mit tegyek, hogyan legyek okos, hogy nálunk ne fordulhassanak elő a fenti történetek? Mitől függ mindez? Ez vajon csak a szülők hibája, és csak a rossz nevelés (vagy nem nevelés) az oka? Rajtunk múlik, hogy önző dög lesz, vagy egy segítőkész, önzetlen, másokat figyelembe vevő fiatal? Vagy van ebben genetika is? #1 Dr.BauerBela

---