„Az egyik gyerekemet jobban szeretem, mint a másikat”
.
Előfordulhat, hogy szülőként nem szeretjük egyformán a gyermekeinket? Mit tehetünk, ha ez valóban így van?
Az utódok rivalizálnak a szülői szeretetért
– Sokféle tényező befolyásolja gyermekeink iránti szeretetünket, szülői viselkedésünket.
-Alaptendencia és evolúciós tény, hogy az utódok rivalizálnak a szülő szeretetéért, figyelméért, hiszen korábban az életben maradás múlott ezen.
- Megfelelő önismeret és szülői viselkedésünk tudatos monitorozása kell ahhoz, hogy minden gyermekünket „elég jól”, igényeik szerint törődve szerethessük
Mitől függ a szülői szeretet?
Szülői modell fontossága
Függ attól, hogy milyen szülői modellt hozunk, szüleink hogyan fejezték ki irántunk való szeretetüket, vagy hogyan nem. Milyen volt a mi családunkban gyermeknek lenni. Úgy szerettek-e, úgy törődtek-e velünk, ahogyan az a mi igényeinknek megfelelt, vagy csupán saját elképzeléseik szerint. Milyen gyermeket terveztünk, milyen gyermeket vártunk s milyen született… hogyan tudjuk őt elfogadni. Milyen gyermekünk temperamentuma, hogyan reagál a szülői viselkedésre.
Temperamentum, születési sorrend
A szülői viselkedés, kötődés stílusát saját családunkból, szülő-gyerek kapcsolatunkból hozzuk, mégis érdekes eredményt mutatnak a vizsgálatok: ugyanazon anya viselkedése gyermekenként más lehet, a gyermek temperamentumától vagy akár születési sorrendtől függően.
- Temperamentum függvényében például ha hálás, könnyen nyugtatható, nevelhető gyermekről van szó, akinek „sikerélmény” a nevelése számunkra,
-más az anyai viselkedés, mint egy nyugtalan, „nehéz”gyermek esetében, aki nem reagál jól gondoskodásunkra.
-Sajnos így kialakulhat egy „ördögi kör”, a kudarc újabb feszültséget, félreértést okoz anya és gyermeke között. Sok koraszülött gyermeknél például ilyen az anya-gyerek kapcsolat, tovább fokozva így a gyermek hátrányos helyzetét.
A születési sorrend szerint az elsőszülött nevelésénél sok anya szorongóbb, bizonytalanabb, ez befolyásolja a gyermekkel való kapcsolatát, vagy később több elvárást, szigorúbb követelményeket támaszt. A másodszülött már szabadabban, megengedőbb légkörben növekedhet, míg a legkisebbel a legelnézőbbek, hiszen elég, hogy „kicsi és aranyos”.
Az egykék a kiskirályok
Egyesek úgy gondolják; ő azért nem szeretne másik gyermeket, mert úgy érzi, hogy nem tudná úgy szeretni, mint a már meglévő kislányát.
– Nekem nincs testvérem, egyke vagyok, mindig mindent megkaptam, senkivel sem kellett osztoznom: sem a szüleim szeretetén, sem az anyagi javakon. Én azt szeretném, ha az én gyermekem is így nőne fel.
Az egykék a család kiskirályai, az örök reflektorfényben, nem igazán voltak rivalizációs helyzetben, nem igazán tudnak konfliktust kezelni sem.
-Ők saját gyermeküknek is ilyen kizárólagos státuszt akarnak. Ennek ellentéte is igaz. Ha rossz volt nekik egykének lenni a sok „öreg” felnőtt között, akkor az ő gyermeküknek több testvére is lesz – mondja a pszichológus.
– De vannak azok az anyák, akik csak a „baba” gyerekekkel tudnak valamit kezdeni, csak a „babák” iránt éreznek gondoskodási vágyat, szeretetet. Amint a gyermek akarata, énereje, egyénisége bontakozik, rögtön nem tudják „beleálmodni” vágyaikat.
- A gyerekben keresik a hibát, a gyerek „leszerepelt”, ahelyett hogy saját anyai viselkedésüket vizsgálnák felül. Ilyenkor konzerválják a helyzetet egy új csecsemő születésével, akit ismét csak babusgatni kell.
Ha mégsem szeretünk egyformán, mit tehetünk?
– A gyermek is neveli a szülőt, így amikor nevelési probléma van, én azt szoktam javasolni, mindenki tekintsen önmagába és próbálja monitorozni saját szülői viselkedését ahelyett, hogy a gyermekre mutogat, őt okolja.
- Ha tudatosan elemezzük saját szülői viselkedésünket, inkább megértjük a gyermekhez való viszonyunkat, jobban és nagyobb türelemmel tudjuk őt megérteni, elfogadni – javasolja a szakember. –
-Például mire emlékeztet a gyerek természete, viselkedése? Olyat jelenít meg esetleg, amit önmagunkban vagy párunkban nehezen fogadunk el? Mi hogyan viselkedünk, amikor ő az adott magatartást produkálja?
- Mivel a gyerek örökli temperamentumunkat és modellezi a szülői viselkedést, sok olyan dolgot szerethetünk vagy utasíthatunk el benne, amit magunkban értékelünk vagy nem tudunk kezelni.
Gyermekét egyedül nevelő szülő
A gyermeket egyedül nevelő anya elutasíthatja a gyermeket amiatt, mert a csemete bizonyos tulajdonságaiban apjára hasonlít. Ilyenkor ne a gyereket akarjuk görcsösen megváltoztatni, hanem saját érzelmeinket, a volt partnerhez fűződő viszonyt kell rendezni.
– Minden helyzetben működik, hogy ahelyett, hogy kész elvárásokat gyártanánk arról, milyennek „kell” lennie a mi gyermekünknek, próbáljuk őt megismerni és elfogadni olyannak, amilyen. Persze ha annak idején minket sem fogadtak el és nem dicsértek, ez nagyon nehéz.
„Bezzeg” gyerekek, „hibás” gyerekek
– Gyakran tapasztalom, hogy sok családban van egy „bezzeg” gyermek, akit a szülők önigazolásra használnak fel: lám milyen szuper a csemete, tehát ők szuper szülők, s a másik gyerek(ek) „rosszak”, működnek hibásan, őket kell megváltoztatni. Aztán kiderül, hogy csak a „bezzeg” gyermeket fogadják el, dicsérik, míg a másik nem kap elfogadást, megerősítést, így alakul ki az „önbeteljesítő jóslat”, tényleg „rosszá” válik.
- Arra érdemes odafigyelni, hogy legyünk nyitottak, kíváncsiak a gyerekre akkor is, ha nem a mi elképzeléseink szerinti természetű, fogadjuk el s dicsérjük meg, amiben lehet. Hiszen jól nevelni is akkor tudjuk, ha működik az elfogadás, kifejezzük iránta pozitív érzelmeinket.
Továbbvisszük felnőtt párkapcsolatainkba
– A szüleim sohasem szerettek igazán. Én voltam a család fekete báránya, semmit nem csináltam „rendesen”, „belőled nem lesz semmi” hallottam sokszor. Harmincéves koromig nem is lett: nem igazán érdekelt semmi, a párkapcsolataim mind félresikerültek – meséli Kata. – Akkor ismerkedtem meg a jelenlegi párommal, akitől annyi szeretet kaptam, ami elég volt ahhoz, hogy „visszahozzon” az életbe. Megfogadtam, hogy soha nem teszek ilyet a gyerekeimmel. Semmiből nem tart néha megdicsérni őket, biztatni vagy elindítani egy „jó” úton. A szüleim sosem vették észre, hogy mennyi kárt okoztak nekem.
A másik emberbe vetett bizalmat, a kapcsolatban érzett biztonságot a gyermekkori tapasztalatokból hozzuk.
- Ha a szülők nem a gyermek saját igényei szerint törődtek vele, nem volt stabil a szeretet, netán elutasították őt, ezt kötődési mintázatban az illető továbbviszi felnőtt párkapcsolatába, gyermekeivel való kapcsolatába és bizonytalanul fog kötődni, netán elutasítja a felnőtt partnerkapcsolatot.
- Jó esetben az önbizalmat, önbecsülést is gyermekkori családunkból hozzuk.
-Akit nem fogadtak el, nem dicsértek, akivel nem törődtek igényei szerint, nem volt fontos a szüleinek, az felnőttként nem tudja majd becsülni önmagát, önmagáról kialakított képe negatív lesz.
Igény szerint kell szeretni
Érdemes a gyerek igényeire odafigyelni, és aszerint szeretni őt, törődni vele. Valamint mindig annak a gyermekünknek adni a több figyelmet, törődést, akinek aktuálisan jobban igénye van rá. Ezt minden édesanya érzi, tudja, ha valóban odafigyel gyermekeire – mondja a pszichológus.
– A régi nagycsaládokban a gyermekeket többen szerették egyszerre, többen figyeltek rájuk. A nagyszülők, dédszülők, nagyobb tesók, míg az apa dolgozott, anya pedig a háztartást látta el.
-Manapság a családok határai bezáródtak, a kiscsaládok, apa-anya-gyerek élnek együtt, szülőként egyszerre kell többféle szerepnek megfelelni.
Sok a magányos gyerek
– Nagyon sok elmagányosodott gyermekkel találkozom. Ilyenkor javaslom a szülőknek, legyen minden este 30–60 perc, amikor ők ráérnek, s a gyerek(ek) azt kezd(enek) velük, amit akar, ez csak az ő ideje.
- Az ilyen közös élményekre, együtt töltött időre épülhet a gyerek igényeihez alkalmazkodó, megfelelő szeretet. Így arra a gyerekünkre is jut idő, aki nem követeli annyira a figyelmet – mondja a szakember.
http://www.nlcafe.hu
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése