Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. május 15., hétfő

AZ ALKONY ÉVEINEK ADOMÁNYA…



AZ  ALKONY ÉVEINEK ADOMÁNYA…





Részlet:” Az én elktronikus kalandom” cimü irásomból
Csodálatos dolog az amikor egy kattintással jelzik a kollégák, a tudományos fórumok,az anyukák hogy szükségük van a munkádra,úgy ismeretlenül, csupán a leirt tények minősége alapján.Az alkalom hogy kiteregedheted és hasznosithatod azt, amit értéknek tekintenek benned,és amiket sokszor mellőztek vagy lebecsültek az illetéktelenek.
Most amikor a 86-dik évem küszöbén állok,még álmodni sem mertem, hogy mind az a verejtékesen felhalmozott gondolatadattár és megteremtett irás/ 23.ooo oldalon/ azok kezébe kerülhet, akik értéknek tekintik és felhasználják mindennapi segitő imáikban és ténykedésükben a gyermekgondozási és gyermekgyógyászati gyakorlatban.
Ezek az” átokra teremtett szürke verébtársaim” és a sors ajándékozott meg ezzel a lehetőséggel-az Internettel. hogy egész hivatásom ismereteit és tapasztalatát az egész szakmai rend tudomására hozzam azt a szerény értéket,amiért egy egész életet áldoztam,és megfellebbezhetetlen módon tártam akár a kétkedők elé is .
Amikor 73 éves fejjel az Úr kegyelméből sikerült kibújnom a fehér lepedő dermesztő hűvöséből és a kapaszkodási kényszer eszközének használtam internet tanulás –kálváriáját  jómagam sem gondoltam hogy megengedi Nekem az Úr hogy olyan tallérokat tegyek még a köz asztalára amiket  a NET oldalain közöltem.Tulajdonképpen én sem vettem komolyan az egész elektrónikus ügyet, már csak azért sem mert, a környezetem is dicsérte a humorérzékemet egy ilyen vállalkozás hallatán.Egyszóval megmosolyogtak egyesek leplezetlenül a szemembe, a jobb érzésüek a hátam mögött.
Nem tudhatta senki hogy nekem az egész szakmai létem vágyálma volt a tudományos kommunikáció technikai feltételeinak a megteremtése-Vettem egy-OLIVETTI- irógépet és egy-ZENIT-fényképezőgépet-megtanultam a gépirást és fényképezést amatör szinten azzal a céllal, hogy tudomására hozzam a környezetemnek azt amit egy egész szakmai létem alatt felhalmoztam-tudásban,tapasztalatban .
Aztán jött a döntő momentum ami megérlelte bennem  az elhatározást hogy ily módon is segithetek embertársaimnak.Egy édesanya akinek két fiát-padludkás- koruktól kezeltem és aki nagy emberi tisztességet érdemelt mint anya, mint házastárs,az egyik gyermeke vizsgálata alkalmával látta, hogy-bütykölök-a számitógépen egy tudományos munkát, és a következő megjegyzést tette-Kedves Doktor úr, ne gyötörje magát a mai társadalom nem nagyon értékeli az ilyen jellegü törekvéseit,talán még a kollégáit is csak korlátozott mértékben,de azért kötelességem hozzátenni anyai minőségemben a következőket- –HA MÁR CSAK EGY GYERMEK ÉLETÉT SIKERÜL MEGMENTENIE A MUNKÁJÁVAL MÁR AKKOR IS MEGÉRTE A FÁRADTSÁGOT-
Ez volt az érzelmi döntő momentum,ez az emberi áldozatkészség abszolut leegyeszrüsitése egy lét védelmére.
Hatalmas és áldozatos munkát végeztem amit csak az tud felmérni akinek ilyen élményanyaga van.Úgy érzem hogy áldás kiséri mindennapi munkámat és ezért boldog vagyok.

Most már megnyugodtam,már nem vivom az ármányok elleni csatákat,az érdemtelenek elmarasztaló acsarkodásait.Abszolut igazolt tényekkel bizonyitottam.
Már nem biráskodik felettem a kissebbségi voltom minden nyomorusága,minden fala, amiről mindig kötelezően vissza kellett pattannom.
Az alkotás szelleme most már szabadon leng, igazolva azt a tényt hogy nem csak az ismert, érinthető és érzékelhető személyekről szól az alkotott érték minősége, hanem a szabadon szárnyaló gondlatokról,a hivatástudat feddhetetlen.embertszolgáló.erkölcsileg tiszta emberi ténykedéseiről is.
Vállalom a társadalom minennenemü érzelmektől átitatott széles érzelmi megnyilvánulásának  olykor bizarr formáit, mert az áldozatos munkám áldomását is saját zsebemből fizettem.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése