A SZATMÁRI KÓRHÁZAK RÖVID TÖRTÉNETE
Szatmárnémetiben az elsõ kórházi létesítmények az 1300–as évek körül ismertek, egy a Szamos bal partján, ferences rendi minoriták által pártfogolt és irányított kórház, és egy a Szamos jobb partján, a Németi részben, amit dominikánus szerzetesek tartottak fenn. Miután a fentemlített szerzetesrendeket felszámolták, a XVI. században végbement reformok után a betegellátás az egyházak feladata maradt. Számos fennmaradt dokumentum igazolja, hogy a kor jómódú polgárai gyakorta adakoztak, és a felekezeti rendek is szorgalmasan támogatták e betegellátó létesítményeket. 1742–ben súlyos pestisjárvány pusztított Szatmárnémetiben, ami néhány hónap alatt 1500 áldozatot követelt — ez nagyrészt annak is tulajdonítható, hogy nem tartották be a járványmegelõzõ intézkedéseket. 37 000 skarlátos megbetegedést jegyeztek fel, amelybõl 467 gyermekelhalálozással végzõdött. A tömeges megbetegedést elõidézõ fertõzõ betegségek, a kolera, a tífusz, a bakteriális vérhas, a himlõ, szamárköhögés, torokgyík, valóságos tragédiákat okoztak, erõsen befolyásolva a demográfiai mutatókat.
A XVIII. század vége felé jegyzik fel az elsõ patikák létezését azokban a dokumentumokban, amelyek az egyházi alapból történõ számlakifizetést tartalmazzák azon gyógyszerekért, amit a fizetésképtelen betegek helyett eszközöltek.
Már a XIX. század elején Szatmár városa komoly orvosi központként jelenik meg. A város 1829–ben megépíti az elsõ városi kórházat, a jelenlegi járványkórház helyén 72 ággyal, majd 1833-ban Hám János püspök elhelyezi a mizeriek kórházának alapkövét, amely több mint egy évszázad alatt mûködött egyházi felügyelet alatt, egészen az 1948-as államosításig.
Az orvosi ellátás ebben az idõben járóbeteg-kezelés formájában történt, magánorvosok, illetve néhány fizetett orvos által. Egyetlen szakorvos sem volt. Aztán 1908-ban a városi kórház a Hunyadi utcán növeli kapacitását, és egy sebészeti osztállyal is bõvül. De a sebészeti beavatkozások amatõr szinten, valójában csak ficamok, komplikáció nélküli törések esetében, kizárólag a magánorvosok segítségével történtek, nem lévén szakorvos.
Az elsõ világháború alatt és a két világháború közti idõben a város egy fertõzõbeteg-ellátó központot hoz létre a jelenlegi Dara utcában, de ez valójában a már menthetetlen fertõzõ betegek elfektetését volt hivatott szolgálni.
A világháború után, 1919-ben a Kereskedelmi Líceum egy szárnyát rendbetették, és ott kórházat rendeztek be. A régi városi kórház épületében pedig bõrgyógyászat és nemibeteg-kezelõ központ alakult. (Abban az idõben a nemi betegségek vezettek a megbetegedések számát tekintve).
A szatmárnémeti zsidó közösség 1932–ben saját külön kórházat épít, ez már sokkal modernebb, magánklinikaként mûködik az államosításig, majd tüdõgondozóvá alakítják.
Az elsõ világháború alatt rövid ideig katonakórház is mûködött a városban. Az 1914-1918–as évek között a CFR-palotában ideiglenes jelleggel mûködött katonakórház, kizárólag sebészeti osztállyal, a háborús sebesültek számára. Több mint 10 000 különbözõ nemzetiségû katona (román, magyar, szlovák, lengyel) kapott itt kezelést,Dr Lükő Béla vezetése alatt.
Bár a város lendületesen fejlõdött a második világháború után, a kórházi egységek nagyon nehéz körülmények között folytatták tevékenységüket, a város szegényes költségvetése és az egyházak segítsége mellett. Különösen kiemelt tevékenységük volt a Szent Vince rendi apácáknak, áldozatos munkájuk sokszor végzetes volt egy–egy fertõzõ betegség miatt, amit megkaptak.
Az 1973–as as év nagy fordulatot hozott a szatmárnémeti gyógyászatban, amikor is átadták a megyei kórházat, egy új poliklinikát, mentõállomást, vérközpontot és fogászati szakrendelõt. A kórházi férõhelyek száma 700 ágy volt, az akkori viszonyoknak teljesen megfelelõ, modern feszreltséggel. Így a kórházi ágyak száma összesen 1300 lett, ami bõven elég volt a lakosság akkori számához.
A BEMUTATOTT KÉPEN A SZATMÁRI VÁROSI KÓRHÁZ ELSŐ SZÁRNYA LÁTHATÓ AMIT 1919-BEN ALAKITOTTAK ÁT A MÁR MEGÉPITETT KERESKEDELMI ISKOLÁBÓL.A MÁSODIK SZÁRNY HOZZÁÉPITÉSE AZ 1925-193O-AS ÉVEKRE TEVŐDIK
#1 Dr.BauerBela
Szatmárnémetiben az elsõ kórházi létesítmények az 1300–as évek körül ismertek, egy a Szamos bal partján, ferences rendi minoriták által pártfogolt és irányított kórház, és egy a Szamos jobb partján, a Németi részben, amit dominikánus szerzetesek tartottak fenn. Miután a fentemlített szerzetesrendeket felszámolták, a XVI. században végbement reformok után a betegellátás az egyházak feladata maradt. Számos fennmaradt dokumentum igazolja, hogy a kor jómódú polgárai gyakorta adakoztak, és a felekezeti rendek is szorgalmasan támogatták e betegellátó létesítményeket. 1742–ben súlyos pestisjárvány pusztított Szatmárnémetiben, ami néhány hónap alatt 1500 áldozatot követelt — ez nagyrészt annak is tulajdonítható, hogy nem tartották be a járványmegelõzõ intézkedéseket. 37 000 skarlátos megbetegedést jegyeztek fel, amelybõl 467 gyermekelhalálozással végzõdött. A tömeges megbetegedést elõidézõ fertõzõ betegségek, a kolera, a tífusz, a bakteriális vérhas, a himlõ, szamárköhögés, torokgyík, valóságos tragédiákat okoztak, erõsen befolyásolva a demográfiai mutatókat.
A XVIII. század vége felé jegyzik fel az elsõ patikák létezését azokban a dokumentumokban, amelyek az egyházi alapból történõ számlakifizetést tartalmazzák azon gyógyszerekért, amit a fizetésképtelen betegek helyett eszközöltek.
Már a XIX. század elején Szatmár városa komoly orvosi központként jelenik meg. A város 1829–ben megépíti az elsõ városi kórházat, a jelenlegi járványkórház helyén 72 ággyal, majd 1833-ban Hám János püspök elhelyezi a mizeriek kórházának alapkövét, amely több mint egy évszázad alatt mûködött egyházi felügyelet alatt, egészen az 1948-as államosításig.
Az orvosi ellátás ebben az idõben járóbeteg-kezelés formájában történt, magánorvosok, illetve néhány fizetett orvos által. Egyetlen szakorvos sem volt. Aztán 1908-ban a városi kórház a Hunyadi utcán növeli kapacitását, és egy sebészeti osztállyal is bõvül. De a sebészeti beavatkozások amatõr szinten, valójában csak ficamok, komplikáció nélküli törések esetében, kizárólag a magánorvosok segítségével történtek, nem lévén szakorvos.
Az elsõ világháború alatt és a két világháború közti idõben a város egy fertõzõbeteg-ellátó központot hoz létre a jelenlegi Dara utcában, de ez valójában a már menthetetlen fertõzõ betegek elfektetését volt hivatott szolgálni.
A világháború után, 1919-ben a Kereskedelmi Líceum egy szárnyát rendbetették, és ott kórházat rendeztek be. A régi városi kórház épületében pedig bõrgyógyászat és nemibeteg-kezelõ központ alakult. (Abban az idõben a nemi betegségek vezettek a megbetegedések számát tekintve).
A szatmárnémeti zsidó közösség 1932–ben saját külön kórházat épít, ez már sokkal modernebb, magánklinikaként mûködik az államosításig, majd tüdõgondozóvá alakítják.
Az elsõ világháború alatt rövid ideig katonakórház is mûködött a városban. Az 1914-1918–as évek között a CFR-palotában ideiglenes jelleggel mûködött katonakórház, kizárólag sebészeti osztállyal, a háborús sebesültek számára. Több mint 10 000 különbözõ nemzetiségû katona (román, magyar, szlovák, lengyel) kapott itt kezelést,Dr Lükő Béla vezetése alatt.
Bár a város lendületesen fejlõdött a második világháború után, a kórházi egységek nagyon nehéz körülmények között folytatták tevékenységüket, a város szegényes költségvetése és az egyházak segítsége mellett. Különösen kiemelt tevékenységük volt a Szent Vince rendi apácáknak, áldozatos munkájuk sokszor végzetes volt egy–egy fertõzõ betegség miatt, amit megkaptak.
Az 1973–as as év nagy fordulatot hozott a szatmárnémeti gyógyászatban, amikor is átadták a megyei kórházat, egy új poliklinikát, mentõállomást, vérközpontot és fogászati szakrendelõt. A kórházi férõhelyek száma 700 ágy volt, az akkori viszonyoknak teljesen megfelelõ, modern feszreltséggel. Így a kórházi ágyak száma összesen 1300 lett, ami bõven elég volt a lakosság akkori számához.
A BEMUTATOTT KÉPEN A SZATMÁRI VÁROSI KÓRHÁZ ELSŐ SZÁRNYA LÁTHATÓ AMIT 1919-BEN ALAKITOTTAK ÁT A MÁR MEGÉPITETT KERESKEDELMI ISKOLÁBÓL.A MÁSODIK SZÁRNY HOZZÁÉPITÉSE AZ 1925-193O-AS ÉVEKRE TEVŐDIK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése