Fegyelmezz
szeretettel!
Büntetés vagy fegyelmezés?
A nevelés hosszú és folyamatos éberséget igénylő feladat. A
nevelés célja, hogy a gyermekünk érett, szeretni tudó, sikeres és önuralommal
rendelkező felnőtté váljon. A neveléssel a gyermekünk gondolkodásmódját és a
jellemét formáljuk. Példamutatással, szeretetteljes kommunikációval, szóbeli
vagy írásbeli kérésekkel, ígéretekkel, a helyes magatartás megmutatásával, és a
helytelen viselkedés korrigálásával.
Büntetés vagy fegyelmezés?
A büntetés a mi kultúránkban előkelő helyet foglal el a
nevelési módszerek között. Talán túlságosan is jelentős helyet. Sok szülő
számára a büntetés és a fegyelmezés rokon értelmű szavak. Pedig a büntetés a fegyelmezés
legnegatívabb formája. A fegyelmezésről a legtöbben azt tartják, hogy a szülői
tekintély megalapozásának az eszköze.
Manapság divattá vált az igény szerinti nevelés, ami az
igény szerinti szoptatással kezdődik. A szülők együtt alszanak a gyermekkel, és
a gyermeknek semmit sem „kell”, de mindent „lehet”. Ez a nevelési
módszer azt vallja, hogy a gyermeknek nincs szüksége fegyelmezésre, csakis
engedékenységre. Ez az elv azonban nem segíti a gyermeket abban, hogy
felelősségteljes, mások iránt empatikus, kiegyensúlyozott felnőtté váljon.
Minden társadalom erkölcsi lénynek tekinti az embert, és minden társadalom
meghatározza az elfogadható és az elfogadhatatlan viselkedési formákat. Bár a
szabályok bizonyos határokon belül változóak, de az biztos, hogy nincs
társadalom erkölcsi törvények nélkül.Mindenütt léteznek szabályok, törvények, irányelvek, és ha
valaki felrúgja ezeket a szabályokat, nem csak a maga életét nehezíti, hanem a
családtagokét is. A gyermek életében a szülők jelentik a fő szabályozó erőt,
iránymutatást. A csecsemők teljes mértékben kiszolgáltatottak a szüleiknek. A
szülő felelőssége, hogy megóvja a gyermekét attól, hogy leessen valahonnan,
megégesse a kezét, leforrázza magát, vagy a konnektorba nyúljon.
A kisgyermekből kicsit több, mint 10 év alatt válik
viszonylag önálló kamasz. Az önállósághoz szorosan hozzá kellene tartoznia az
önfegyelemnek. A szülők felelőssége, bölcsessége, találékonysága, türelme és
szeretete neveli fel a gyermeket. Az egyik legjobb iránymutató a nevelésben a
józan ész.
Fegyelmezz szeretettel
A szeretettel való fegyelmezés a gyermek javát akarja. A
gyermek minél erősebben érzi a szeretetünket, annál könnyebb fegyelmezni.
Amikor a gyermek azonosul a szüleivel, akkor ellenállás és dac nélkül fogadja
el az irányítást. Ha ez az azonosulás nem sikerül, akkor a gyermek a szülői
kéréseket, kívánságokat büntetésként fogja fel. Minél inkább érzi a gyermek a
szülei szeretetét, annál könnyebb fegyelmezni. Sok gyermek úgy lázad a szülei
ellen, hogy rendszerint annak az ellenkezőjét teszi, mint amit a szülő kért
tőle.
Saját praxisomban gyakran tapasztalom, hogy az apa hazamegy
a munkából, és fáradt, kimerült, türelmetlen. Kevés időt tölt családi körben,
ezért a gyermekei „apára kiéhezetten” fogadják. Az apa azonban idegesen,
ingerülten reagál a gyerekek játékára, csimpaszkodására, vagy a játék okozta
felfordulásra. A kiabálás, a haragos tekintet, a durva szavak a gyermekekben
félelmet kelt, és neheztelnek az apjukra. Ha jelen van, igyekeznek
engedelmeskedni, hogy elkerüljék a bántó szóáradatot, vagy a „nyaklevest”.
De alapjában véve elveszítették a bizalmukat az apjukban, és igyekeznek
elkerülni őt.
Az apa felelősségteljes gyereket akar nevelni, de
szeretetlenül teszi, haraggal és indulattal. A gyermek szeretne azonosulni az
apával, ám a bántalmazó szidás következtében nem fogja tisztelni az apját,
hiszen az erőszakos fegyelmezés a gyerekből dühöt és keserűséget vált ki, nem
pedig felelősségérzetet.
Ha a gyermek érzi a szülő szeretetét, akkor belátja, hogy az
apa a saját érdekében fegyelmezi őt. Ez vigasztalást is nyújt egyben a
gyermeknek. Ám, ha a rendreutasításban csak a szülő kényelemszeretetét látja,
akkor úgy érzi, hogy csak nyűg a szülei számára, és csak bajnak van a világon.
Emiatt aztán elveszíti az önbizalmát, az önbecsülését.
A gyermek önközpontú
A gyermekek önközpontúak, nem képesek még a feltétel nélküli
szeretetre, sem a viszonzásra, mert még éretlenül szeretnek. A gyermeknek
szüksége van mások – elsősorban a szülei szeretetére – elsősorban ez
foglalkoztatja, és nem a szeretet viszonzása. Szeretni mi, szülők - és
elsősorban az anyák- tanítjuk meg a gyermekünket. A gyermek szeretet igénye
szinte kielégíthetetlen.
Vannak szülők, akik azt gondolják, hogy a gyermeknek ki kell
érdemelnie a szeretetet, mégpedig a jó viselkedésével, a szófogadásával. Ez
azonban teljes képtelenség, hiszen a gyermek állandóan próbálgatja a határait,
ezzel bizony gyakran próbára teszi a türelmünket. De fontos hangsúlyozni, hoy a
türelmünket és nem a szeretetünket. A szeretetünk azért „jár neki”, mert van,
mert létezik, és mert nekünk, belőlünk született.
A gyermeket a szeretethiány, a szülőt a helytelen magatartás
keseríti el. Ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk nekünk tetsző módon
viselkedjen, akkor az a dolgunk, hogy a gyermekünknek tetsző, érzékelhető módon
fejezzük ki a szeretetünket. Könnyebb azt a gyermeket fegyelmezni, akinek
ismerjük az elsődleges szeretetnyelvét, és azon szólunk hozzá. Fontos tudás,
hogy minden gyermeknél használnunk kell az összes szeretetnyelvet, de ha
fegyelmezni akarunk, akkor az elsődleges szeretetnyelv alkalmazása nagyban
megkönnyíti a dolgunkat.
A fegyelmezés művészete
A legtöbb szülő azt kérdezi magától: „Mit tegyek, hogy a
gyerekem másképpen viselkedjen?” Vagy ami még rosszabb: „Már azt sem
tudom, mivel büntessem, semmi nem hat rá.”
A helyes kérdés így hangzik: „ Mire lehet szüksége a
gyermekemnek, hogy jól viselkedjen? Mi a valódi szükséglete? ”
Sokkal könnyebb fegyelmezni egy gyermeket, aki érzi, hogy
szeretve van. A helytelen viselkedést nem szabad elnézni. Ha túl szigorúan vagy
túl engedékenyen kezeljük a problémás helyzeteket, akkor a gyermek növekedésével
megnőnek a nevelési problémáink is. Tudjuk, hogy a gyermekek nem válogatnak a
módszerekben, ha azt szeretnék, hogy velük foglalkozzunk. Hangoskodnak,
ugrálnak, csúnya szavakat kiabálnak, kellemetlen helyzetbe hoznak minket. De ha
megértjük, hogy valójában azt kérik ilyenkor, hogy fordítsunk rájuk minőségi
időt, és ezt meg is tesszük, a konfliktus rövid idő alatt megszűnik.
Érdemes átgondolni, hogy a gyermekünknek fizikai vagy
szeretet szükséglete van-e az adott helyzetben. Győződjünk meg arról, hogy
fáj-e valamije, éhes-e, szomjas-e fáradt-e, esetleg valami betegség bujkál
benne? Ha a fizikai okot megszüntetjük, megszűnik a viselkedési probléma is.
Milyen eszközöket használjunk?
- Kérés
Elsőként kérjük meg a gyermekünket,
hogy hagyja abba, amit tesz. Fontos, hogy ajánljunk valami másféle cselekvést,
hogy a gyermek tudja, mit várunk el tőle ahelyett, amit kifogásolunk a
viselkedésében. Érdemes több választási lehetőséget felkínálni.
- Utasítás
Ha a kérés nem elég, akkor
erélyesebben kell fellépnünk, érdemes azonban ritkán használni, mert dacot vált
ki a gyermekekből. Ekkor a gyermeknek nincs lehetősége a választásra, tennie
kell, amit a szülő „parancsol”. Ha ritkán utasítjuk, korholjuk a
gyereket, ha csak ritkán kiabálunk vele, akkor a parancs vagy utasítás hatásos
lesz.
- Gyengéd testi ráhatás
Ez alatt azt értjük, hogy felemeljük
a gyermeket, vagy irányba fordítjuk, megfogjuk a kezét. Semmiképpen ne okozzunk
fájdalmat, inkább irányítsuk gyengéden a kívánt helyre. Ha továbbra is
ellenszegül, az engedetlenség, és ez bármelyik életszakaszban előfordul. Amikor
nyilvános helyen egy kínos jelenetnek szeretnénk elejét venni, egyszerűen
fogjuk meg a gyermek kezét, és vezessük tovább.
- Büntetés
A gyermekek kifinomult
igazságérzettel rendelkeznek, ezért nagyon fontos, hogy a büntetést a vétség
arányában alkalmazzuk. A gyerekek pontosan tudják, hogy mikor „jogos” a
büntetés, és mikor túl szigorú, vagy túl enyhe. A következetlenséget azonnal
észreveszik és ki is használják. Vigyázni kell a szülőnek, hogy a saját
hangulata ne nyomja rá a bélyegét a büntetés módjára és mértékére.
Arra bátorítok minden szülőt, hogy szorongások nélkül
forduljon szakemberhez, ha úgy érzi, vagy arra kap jelzést az óvodából
hogy a gyermeke viselkedése eltér az elvárt viselkedéstől. Teljes
nyugalommal feltárhatja az otthoni helyzetet, hiszen a pszichológus nem
fog ítélkezni felette, nem fogja kritizálni, hanem a legjobb tudása szerint
abban fogja segíteni, hogy megtalálják a baj okát, és megszűntessék a
tüneteket.
0 comments
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése