Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. május 25., csütörtök

Fegyelmezz szeretettel!

Fegyelmezz szeretettel!
Büntetés vagy fegyelmezés?
A nevelés hosszú és folyamatos éberséget igénylő feladat. A nevelés célja, hogy a gyermekünk érett, szeretni tudó, sikeres és önuralommal rendelkező felnőtté váljon. A neveléssel a gyermekünk gondolkodásmódját és a jellemét formáljuk. Példamutatással, szeretetteljes kommunikációval, szóbeli vagy írásbeli kérésekkel, ígéretekkel, a helyes magatartás megmutatásával, és a helytelen viselkedés korrigálásával.
Büntetés vagy fegyelmezés?
A büntetés a mi kultúránkban előkelő helyet foglal el a nevelési módszerek között. Talán túlságosan is jelentős helyet. Sok szülő számára a büntetés és a fegyelmezés rokon értelmű szavak. Pedig a büntetés a fegyelmezés legnegatívabb formája. A fegyelmezésről a legtöbben azt tartják, hogy a szülői tekintély megalapozásának az eszköze.
Manapság divattá vált az igény szerinti nevelés, ami az igény szerinti szoptatással kezdődik. A szülők együtt alszanak a gyermekkel, és a gyermeknek semmit sem „kell”, de mindent „lehet”. Ez a nevelési módszer azt vallja, hogy a gyermeknek nincs szüksége fegyelmezésre, csakis engedékenységre. Ez az elv azonban nem segíti a gyermeket abban, hogy felelősségteljes, mások iránt empatikus, kiegyensúlyozott felnőtté váljon. Minden társadalom erkölcsi lénynek tekinti az embert, és minden társadalom meghatározza az elfogadható és az elfogadhatatlan viselkedési formákat. Bár a szabályok bizonyos határokon belül változóak, de az biztos, hogy nincs társadalom erkölcsi törvények nélkül.Mindenütt léteznek szabályok, törvények, irányelvek, és ha valaki felrúgja ezeket a szabályokat, nem csak a maga életét nehezíti, hanem a családtagokét is. A gyermek életében a szülők jelentik a fő szabályozó erőt, iránymutatást. A csecsemők teljes mértékben kiszolgáltatottak a szüleiknek. A szülő felelőssége, hogy megóvja a gyermekét attól, hogy leessen valahonnan, megégesse a kezét, leforrázza magát, vagy a konnektorba nyúljon.
A kisgyermekből kicsit több, mint 10 év alatt válik viszonylag önálló kamasz. Az önállósághoz szorosan hozzá kellene tartoznia az önfegyelemnek. A szülők felelőssége, bölcsessége, találékonysága, türelme és szeretete neveli fel a gyermeket. Az egyik legjobb iránymutató a nevelésben a józan ész.
Fegyelmezz szeretettel
A szeretettel való fegyelmezés a gyermek javát akarja. A gyermek minél erősebben érzi a szeretetünket, annál könnyebb fegyelmezni. Amikor a gyermek azonosul a szüleivel, akkor ellenállás és dac nélkül fogadja el az irányítást. Ha ez az azonosulás nem sikerül, akkor a gyermek a szülői kéréseket, kívánságokat büntetésként fogja fel. Minél inkább érzi a gyermek a szülei szeretetét, annál könnyebb fegyelmezni. Sok gyermek úgy lázad a szülei ellen, hogy rendszerint annak az ellenkezőjét teszi, mint amit a szülő kért tőle.
Saját praxisomban gyakran tapasztalom, hogy az apa hazamegy a munkából, és fáradt, kimerült, türelmetlen. Kevés időt tölt családi körben, ezért a gyermekei „apára kiéhezetten” fogadják. Az apa azonban idegesen, ingerülten reagál a gyerekek játékára, csimpaszkodására, vagy a játék okozta felfordulásra. A kiabálás, a haragos tekintet, a durva szavak a gyermekekben félelmet kelt, és neheztelnek az apjukra. Ha jelen van, igyekeznek engedelmeskedni, hogy elkerüljék a bántó szóáradatot, vagy a „nyaklevest”. De alapjában véve elveszítették a bizalmukat az apjukban, és igyekeznek elkerülni őt.
Az apa felelősségteljes gyereket akar nevelni, de szeretetlenül teszi, haraggal és indulattal. A gyermek szeretne azonosulni az apával, ám a bántalmazó szidás következtében nem fogja tisztelni az apját, hiszen az erőszakos fegyelmezés a gyerekből dühöt és keserűséget vált ki, nem pedig felelősségérzetet.
Ha a gyermek érzi a szülő szeretetét, akkor belátja, hogy az apa a saját érdekében fegyelmezi őt. Ez vigasztalást is nyújt egyben a gyermeknek. Ám, ha a rendreutasításban csak a szülő kényelemszeretetét látja, akkor úgy érzi, hogy csak nyűg a szülei számára, és csak bajnak van a világon. Emiatt aztán elveszíti az önbizalmát, az önbecsülését.
A gyermek önközpontú
A gyermekek önközpontúak, nem képesek még a feltétel nélküli szeretetre, sem a viszonzásra, mert még éretlenül szeretnek. A gyermeknek szüksége van mások – elsősorban a szülei szeretetére – elsősorban ez foglalkoztatja, és nem a szeretet viszonzása. Szeretni mi, szülők - és elsősorban az anyák- tanítjuk meg a gyermekünket. A gyermek szeretet igénye szinte kielégíthetetlen.
Vannak szülők, akik azt gondolják, hogy a gyermeknek ki kell érdemelnie a szeretetet, mégpedig a jó viselkedésével, a szófogadásával. Ez azonban teljes képtelenség, hiszen a gyermek állandóan próbálgatja a határait, ezzel bizony gyakran próbára teszi a türelmünket. De fontos hangsúlyozni, hoy a türelmünket és nem a szeretetünket. A szeretetünk azért „jár neki”, mert van, mert létezik, és mert nekünk, belőlünk született.
A gyermeket a szeretethiány, a szülőt a helytelen magatartás keseríti el. Ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk nekünk tetsző módon viselkedjen, akkor az a dolgunk, hogy a gyermekünknek tetsző, érzékelhető módon fejezzük ki a szeretetünket. Könnyebb azt a gyermeket fegyelmezni, akinek ismerjük az elsődleges szeretetnyelvét, és azon szólunk hozzá. Fontos tudás, hogy minden gyermeknél használnunk kell az összes szeretetnyelvet, de ha fegyelmezni akarunk, akkor az elsődleges szeretetnyelv alkalmazása nagyban megkönnyíti a dolgunkat.
A fegyelmezés művészete
A legtöbb szülő azt kérdezi magától: „Mit tegyek, hogy a gyerekem másképpen viselkedjen?” Vagy ami még rosszabb: „Már azt sem tudom, mivel büntessem, semmi nem hat rá.”
A helyes kérdés így hangzik: „ Mire lehet szüksége a gyermekemnek, hogy jól viselkedjen? Mi a valódi szükséglete? ”
Sokkal könnyebb fegyelmezni egy gyermeket, aki érzi, hogy szeretve van. A helytelen viselkedést nem szabad elnézni. Ha túl szigorúan vagy túl engedékenyen kezeljük a problémás helyzeteket, akkor a gyermek növekedésével megnőnek a nevelési problémáink is. Tudjuk, hogy a gyermekek nem válogatnak a módszerekben, ha azt szeretnék, hogy velük foglalkozzunk. Hangoskodnak, ugrálnak, csúnya szavakat kiabálnak, kellemetlen helyzetbe hoznak minket. De ha megértjük, hogy valójában azt kérik ilyenkor, hogy fordítsunk rájuk minőségi időt, és ezt meg is tesszük, a konfliktus rövid idő alatt megszűnik.
Érdemes átgondolni, hogy a gyermekünknek fizikai vagy szeretet szükséglete van-e az adott helyzetben. Győződjünk meg arról, hogy fáj-e valamije, éhes-e, szomjas-e fáradt-e, esetleg valami betegség bujkál benne? Ha a fizikai okot megszüntetjük, megszűnik a viselkedési probléma is.
Milyen eszközöket használjunk?
  • Kérés
Elsőként kérjük meg a gyermekünket, hogy hagyja abba, amit tesz. Fontos, hogy ajánljunk valami másféle cselekvést, hogy a gyermek tudja, mit várunk el tőle ahelyett, amit kifogásolunk a viselkedésében. Érdemes több választási lehetőséget felkínálni.
  • Utasítás
Ha a kérés nem elég, akkor erélyesebben kell fellépnünk, érdemes azonban ritkán használni, mert dacot vált ki a gyermekekből. Ekkor a gyermeknek nincs lehetősége a választásra, tennie kell, amit a szülő „parancsol”. Ha ritkán utasítjuk, korholjuk a gyereket, ha csak ritkán kiabálunk vele, akkor a parancs vagy utasítás hatásos lesz.
  • Gyengéd testi ráhatás
Ez alatt azt értjük, hogy felemeljük a gyermeket, vagy irányba fordítjuk, megfogjuk a kezét. Semmiképpen ne okozzunk fájdalmat, inkább irányítsuk gyengéden a kívánt helyre. Ha továbbra is ellenszegül, az engedetlenség, és ez bármelyik életszakaszban előfordul. Amikor nyilvános helyen egy kínos jelenetnek szeretnénk elejét venni, egyszerűen fogjuk meg a gyermek kezét, és vezessük tovább.
  • Büntetés
A gyermekek kifinomult igazságérzettel rendelkeznek, ezért nagyon fontos, hogy a büntetést a vétség arányában alkalmazzuk. A gyerekek pontosan tudják, hogy mikor „jogos” a büntetés, és mikor túl szigorú, vagy túl enyhe. A következetlenséget azonnal észreveszik és ki is használják. Vigyázni kell a szülőnek, hogy a saját hangulata ne nyomja rá a bélyegét a büntetés módjára és mértékére.

Arra bátorítok minden szülőt, hogy szorongások nélkül forduljon szakemberhez, ha úgy érzi, vagy arra kap jelzést az óvodából hogy a gyermeke viselkedése eltér az elvárt viselkedéstől. Teljes nyugalommal feltárhatja az otthoni helyzetet, hiszen a pszichológus nem fog ítélkezni felette, nem fogja kritizálni, hanem a legjobb tudása szerint abban fogja segíteni, hogy megtalálják a baj okát, és megszűntessék a tüneteket.
#1 Dr.BauerBela

0 comments 345

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése