Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. május 7., vasárnap

Bevásárlás, főzés, étkezés: együtt a gyerekkel



Bevásárlás, főzés, étkezés: együtt a gyerekkel
A gyerekek játszva, cselekvés közben tanulnak
Ijesztően sok az elhízott vagy túlsúlyos gyerek, illetve fiatalkorú. Némelyiküknél már a súlyfelesleg szövődményei is jelentkeznek, például a II. típusú cukorbetegség, ami korábban kizárólag a felnőttek, főleg az idősebb korosztály betegsége volt. A gyerekek már az óvodában és az iskolában megtanulják, mi az egészséges táplálkozás lényege, ám a puszta tudás nem elegendő – a tanultakat a hétköznapok folyamán játékos formában alkalmazniuk is kell. E téren pedig sok múlik a családon. Az élelmiszerek megismerése, a közös bevásárlás és főzés szórakoztató lehet mind a gyermek, mind a szülő számára.
A gyerekeknek lehetőség szerint meg kell tapasztalniuk, hogy az ételek
nemcsak ízlelőbimbóinkat, hanem más érzékeinket is megszólítják
 Az egészséges táplálkozáshoz nem elegendő az elméleti tudás, sokkal inkább szükséges az ismeretek átültetése a gyakorlatban. E táplálkozási kompetenciának nevezett képességek alapjait már az élet kezdetén le kell tenni. A gyerekek nem értik meg, hogy a jó ízű édességek hosszabb távon miért ártanak az egészségüknek – a távoli jövőben várható következményeket egyszerűen nem tudják felfogni, belátni. A felnőttek jó szándékú figyelmeztetései ezért nem érnek célt a gyerekeknél.
 Azonban az élelmiszerek nem nevelési eszközök. A felemelt mutatóujj, az étellel kapcsolatos fenyegetések és a megfélemlítés nem megfelelő módszer. Nagy eséllyel válnak étkezési zavarokban szenvedő felnőtté azok a gyerekek, akiket kényszerítenek, hogy megegyék azt, ami a tányérjukon van, csak azért, hogy megkapják a desszertet, vagy azok, akiket étellel, itallal jutalmaznak vagy vigasztalnak.
 A gyerekek viselkedését az élményorientált cselekvés (pl. főzés), a játék, míg táplálkozásukat a sokoldalú élelmiszer-kínálat, a sokféle íz megtapasztalása, a szülők és a korcsoport mintája határozza meg. Mivel kíváncsiak, szívesen kísérleteznek és játszanak, biztosítsunk számukra megfelelő kínálatot, ízmintákat a közös főzés és étkezés során.
 A figyelmeztetés helyére világos és egyszerű szabályok lépjenek. Segítségükkel elkerülhetők a véget nem érő viták az édességekkel vagy a gyorsbüfék kínálatával kapcsolatban. Fontos, hogy e szilárd szabályokhoz, egyezségekhez a család minden tagja tartsa magát. Például adhatunk a gyermeknek egy hétre való édességadagot, amelyet aztán ő oszt be magának, vagy az is lehetséges, hogy mindennap adunk neki egy kicsi adagot. A táplálkozáspiramis is sokat segíthet az élelmiszeradagok és -fajták megértésében.
 Az élelmiszerek felfedezése és az ízérzékelés finomítása
Mivel főképp a kicsik ételekhez fűződő viszonya meglehetősen laza, arra kell törekednünk, hogy felkeltsük az érdeklődésüket az élelmiszerek iránt. A szupermarketekben járva azt látják, hogy a babot, borsót, tejet dobozban, az almát műanyag tasakban kínálják. Nem tudják, hogy a liszt őrölt gabona, hogy a burgonya a földben terem. Ami nekünk, felnőtteknek természetes, az nekik csupa újdonság, amit meg kell tanulniuk. E téren az óvoda és persze a szülők is sokat tehetnek. Például egy krumpliföld megfigyelése a burgonya elvetésétől a gumók felszedéséig, vagy látogatás egy gazdaságban, egy helyi péknél alapvetően átformálja a gyerekek élelmiszerekről alkotott elképzelését.
 Az ember ízlése életének első néhány évében alakul ki. Ebben a folyamatban a sokféleség fontos szerepet játszik, ugyanis a különféle ízek észlelése, érzése az élvezet feltétele. A sok, természetes élelmiszer kóstolása révén a gyerekek kialakítják saját ízlésvilágukat, és később nem elégszenek meg az iparilag feldolgozott ételek egyenízével.
 A gyerekeknek lehetőség szerint meg kell tapasztalniuk, hogy az ételek nem csak ízlelőbimbóinkat, hanem más érzékeinket is megszólítják. A zöldségek és a gyümölcsök tarkabarka sokfélesége és íze kiválóan alkalmas arra, hogy felkeltse ezeket az ingereket. Megkérhetjük, hogy tapintsák ki a nem átlátszó zacskóban lévő gyümölcsöt vagy zöldséget: így érzékelhetik ezek hűvös vagy meleg, sima vagy rücskös, esetleg szőrös felületét. Valamivel nehezebb feladat a zöldségek beazonosítása aszerint, milyen hangot hallatnak, ha üvegbe zárva megrázzuk azokat. De betehetjük egy kis kartondobozba is, amelynek oldalára lyukakat fúrunk: most az a feladat, hogy illat alapján azonosítsák a benne lévő zöldséget-gyümölcsöt.
 Aki tud főzni, az nem kénytelen készételeket venni
A gyerekek játszva, illetve cselekvés közben tanulnak. A közös főzés révén az élelmiszerekkel és a nyersanyagokkal kapcsolatos ismeretekre, készségekre tesznek szert. Örülnek, hogy maguk készíthetik az ételt, és büszkék a tudásukra. Ha a gyerekeket bevonjuk az ételkészítésbe, megváltozik az ételhez fűződő viszonyuk és az étkezés szubjektív értéke. Közben megtanulják megbecsülni a konyhai munkát, amelyet javarészt a szüleik végeznek. És még egy fontos dolog: aki megtanul főzni, az későbbi élete folyamán nem kényszerül készételek vásárlására. Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy felnő egy generáció, amelyik csak csomagokat tud kibontani, és legfeljebb a mikrohullámú sütőt tudja bekapcsolni.
 Ez a táplálkozáspiramis gyerekeknek készült. Megmutatja, miből tevődikössze az egészséges táplálkozás. A kockák az adott élelmiszer porcióját  ábrázolják, amelyet egy nap folyamán ajánlott elfogyasztani. A piramis könnyen értelmezhető építőkockák képével és a közlekedési lámpa színeivel mutatja meg, hogy mit és miből mennyit ehetnek:
Zöld: sok növényi élelmiszer (gabona, gabonatermékek, burgonya, zöldség, gyümölcs) és italok.
Sárga: mértékkel: állati élelmiszerek (tej, tejtermékek, hús, hal, tojás).
Piros: keveset: zsíros élelmiszerek és édességek.
A piramis minden építőkockája egy porciót jelképez, ami egy gyermekmaréknyit jelent. A gyerekek megismerkednek az élelmiszercsoportokkal, és megtapasztalják, hogy az egyes csoportokból naponta hány adagot ehetnek meg. Játékos formában megtanulják, hogy a napi étrendjüket hogyan állítsák össze (reggeli, tízórai, ebéd, vacsora).

A közös családi, illetve a más gyerekekkel zajló együttes étkezések hozzátartoznak az étkezési kultúrához. A társasági étkezés egy szépen terített asztalnál, a gusztusosan tálalt ételek fokozzák az evés örömét és a hajlandóságot arra, hogy kipróbáljunk valami újat. Ezeket a feltételeket a gyerekek gyakran megtapasztalhatják az óvodában, ami magyarázatot ad arra, hogy ott miért esznek meg olyan ételeket, amelyeket otthon nem hajlandók elfogyasztani. A közös étkezés fontos a családi kommunikáció szempontjából is. Sok családban a gyerekek egyedül esznek, közben tv-t néznek, vagy a családtagok gondokról-bajokról tárgyalnak, vitáznak, esetleg veszekednek. Ha a konfliktusokat állandóan az asztalnál vitatják meg a szülők vagy más családtagok, az negatívan befolyásolhatja a gyerek étkezési szokásait, sőt táplálkozási zavarokhoz is vezethet.
 A gyerekeket érdemes bevonni az étrend összeállításába, és figyelembe kell venni, hogy mit szeretnek és mit utasítanak el. Ez persze feltételezi azt, hogy a szülők is behatóbban foglalkozzanak az ételek összeállításával, és ne röviddel az ebéd előtt döntsék el, mi is legyen az. A gyerekek játékosan megtanulják, mi az a felelősség, miközben részt vesznek a heti étrend elkészítésében, másfelől kisebb háztartási feladatokat is elvállalnak, mint például az asztalterítés, az asztal leszedése, a mosogatógép betöltése, az italok kikészítése az asztalra stb.
 A gyerekek a szülők mintája alapján tanulnak – bár sajnos utóbbi nem mindig mintaszerű. Sok szülőnek nincs elég ideje és ismerete ahhoz, hogy maga főzzön. Ezért az étkezési kompetencia átadása családonként nagyon eltérő lehet. Sok gyermek a kulturált étkezés témájával csak az óvodában találkozik. Míg az óvodában az étkezés oktatása többé-kevésbé a pedagógiai munka része, az iskolákban ez nem feltétlenül jellemző.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése