Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. május 3., szerda

Turkapiszka, körömevészet



Turkapiszka, körömevészet
Rossz szokás vagy kényszerbetegség?
beszélj róla
Sajnos a régi beidegződéseket nagyon nehéz megváltoztatni. Mark Twain amerikai író szellemes aforizmája szerint: "... a szokások nem olyasmik, amiket csak úgy ki lehet dobni az ablakon, lépcsőn kell őket letessékelni fokról fokra..."

Sok esetben az ártalmatlannak tűnő mozdulatsor túllép egyszerű szokáson, és kényszerbetegséggé válhat, amely csak pszichoterápia és gyógyszeres kezelés hatására javul.

Már első életévünkben, kisgyermekként szert teszünk első rossz szokásainkra, legtöbbször szüleink legnagyobb bosszúságára. Néhány, már kora gyerekkorban felvett beidegződés legkésőbb a tinédzserévekig abbamarad, mások azonban egy életen át végigkísérnek bennünket. Sok ilyen cselekvés függ össze saját testünkkel, ezek a mozdulatok saját megnyugtatásunkra, rosszkedvünk elűzésére, feszültséglevezetésre szolgálnak. Tipikusan ilyen rossz szokás az orrtúrás vagy a fülpiszkálás.
Turkapiszka

Az illetlen mozdulatoknak – mint például az orrtúrásnak – természetesen lehetnek egészen hétköznapi okai is: a túlfűtött, meleg lakások száraz levegője vagy a különböző allergiás folyamatok, amelyek alaposan kiszáríthatják az orr nyálkahártyáját. Az orrpiszkálás káros hatása abban is megmutatkozik, hogy a babrálás irritálja az orr érzékeny belső felszínét, így kisebesedést, kisebb-nagyobb orrvérzést is okozhat.

Az említett indíttatás esetében könnyen találhatunk megoldást: érdemes vásárolni hidegpárásító készüléket, ami elviselhetővé teheti még a panellakások elhasználódott, fullasztó levegőjét is. A túl sok fülzsír miatti viszkető, bedugult érzésre a fül-orr-gégészeti szakrendelésen végzett fültisztítás hozhat enyhülést.

FIGYELEM! Közkeletű hiba, hogy sokan a drogériákban kapható kis, színes fülpucoló pálcikákkal maguk akarják eltávolítani mindazt, ami normális esetben magától is természetes módon kiürülne, illetve, ha a fülzsír nem tisztul magától, akkor csak szakorvos segíthet a bajon! Az orr- és fülpiszkálásról általában mások csúfolódása, gúnyos megjegyzései a legtöbb embert hamar leszoktatják.

Körömevészet

Saját megnyugtatásukra kezdődik a gyermekeknél a körömrágás, amelyről később rendkívül nehéz leszokni. Ez a rossz szokás a gyerekek egyötödét érinti valamilyen formában: 4-5 éves kor körül alakul ki, és általában 9-10 éves korra elmúlik. Az idegesség levezetése, a szorongás sok felnőttet is rágicsálásra készlet, a stressz, a túlfeszített életmód mindehhez nagyban hozzájárul.

Nemritkán ötven-hatvan évesek sem kímélik körmeiket, és bár nagyon szégyellik magukat miatta, mégsem tudják abbahagyni. Ha valamit rágcsálhatunk, az éppúgy megnyugvást nyújt, mint ahogy a csecsemők is vigaszt keresnek az ujj vagy a cumi szopásában.

NE FELEDJÜK!
A gyakori körömrágás esetén a köröm felázik, felpuhul, könnyen beszakad. Sokan nemcsak a körmöt, hanem az azt körülvevő bőrt is lerágják, ilyenkor nemcsak a látvány visszataszító, de a körömágy is begyulladhat. Gyerekeket eltántoríthat ettől a rossz szokástól, ha apró kezüket lefoglaljuk valamilyen hasznos, érdekes tennivalóval és emellett persze érdemes minél rövidebbre vágni a kicsik körmét.

TIPP:
keserű vagy csípős ízű ecsetelőket ma már lehet vásárolni a nagyobb drogériákban, ezek is segíthetik a leszokást. A felnőtteket pedig a gondos manikűrrel rendbe hozott, ápolt kéz szép látványa vagy a mutatós műköröm szoktatja le arról, hogy továbbra is tönkretegyék ujjvégeiket.
Káros szenvedélyek

Bizonyos viselkedések hétköznapi rossz szokásból kóros szenvedéllyé válhatnak, amelyek leküzdéséhez az esetek egy részében már pszichiáter szakorvos segítsége is szükséges. Az állandó, ideges körömrágáson kívül gyakorinak mondható pszichiátriai probléma például az eltúlzott mértékű pattanásnyomkodás vagy a hajtépegetés. Nem csak a babráló mozdulatok tartoznak a kényszerbetegségekhez, hanem például a kényszeres vásárlás vagy bizonyos evési zavarok is.

Betegségnek számít az is, ha valaki már szertartásszerűen, meghatározott rituálé szerint naponta több órát is eltölt a számára szorongásoldó hatású cselekvésekkel, és ez az egész életét befolyásolja. A kényszeres betegeknek alig marad már idejük az életre, a tanulásra, a munkára, a családra. Van, aki egyszerűen nem tud elindulni otthonról, mert olyan nehezére esik a rituálék nélkül élnie. Az érintetteknek lényegében a pótcselekvéseikkel telik el egy-egy napja.

Felelősek a gének?

A viselkedészavar tünetei sokszor együtt járnak a depresszióval, az alkoholizmussal, illetve a láncdohányzással. Néha egy családban több kényszeres körömrágó vagy hajtépegető, illetve más kényszeres cselekvés rabságában élő is előfordul az elsőfokú rokonoknál, ezért a szakemberek az ilyen viselkedészavarok hátterében genetikai hajlamot gyanítanak. A betegek egyébként maguk is tisztában vannak azzal, hogy viselkedésük szokatlan, eltúlzott és összességében nem helyénvaló, de képtelenek legyűrni a rájuk törő késztetést.

Ezek a mozdulatok ugyanis szinte automatikusak, és ha valaki mégis megpróbál ezen úrrá lenni, a késztetésnek ellenállni, akkor rendkívül feszültté válik. Ilyenkor úgy érezheti, szenved, miután megfosztották legfőbb örömforrásától és vigaszától. A legtöbb beteg tudja, hogy van valami pszichés problémája, de azt már nem ismeri fel, és főként nem könnyen fogadja el, hogy gyógyszerekkel és pszichoterápiával gyógyítható betegségben szenved.

FONTOS!
A család, a barátok abban segíthetnek, hogy figyelmeztetik az érintettet cselekedetei értelmetlenségére és rábeszélik, hogy forduljon szakorvoshoz. Az idejében megkezdett terápia segít, hogy a páciensnek a pótcselekvések miatt ne boruljon fel teljesen korábbi élete. A növekvő szorongástól, szégyenkezéstől illetve magánéleti és munkahelyi problémáktól így megóvhatják magukat.

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése