A „fehérnemű szabály”- tanítsuk meg a gyerekeknek, hogyan védhetik meg magukat a szexuális visszaélésektől
Ötből
egy gyerek válik szexuális abúzus vagy erőszak valamilyen formájának
áldozatává. Bármelyik gyerekkel megtörténhet, függetlenül nemétől,
korától, bőrszínétől, családi hátterétől, vallásától. Az elkövető
sokszor a gyerek által is ismert, szeretett személy, és nem feltétlenül
felnőtt. Az Európai Tanács azért dolgozta ki a szülők és gondviselők
számára a „fehérnemű szabály” egyszerű módszerét, hogy elősegítse a
beszélgetést a kisgyerekkel, és ezzel megelőzhető legyen a szexuális
abúzus.
A megelőzés egyik alapja a jó otthoni kommunikáció: a nyitottság,
határozottság, és a barátságos, félelemmentes légkör. Ha a szülő úgy
érzi, nem tud a témáról nyíltan beszélni gyerekével, a kiadvány
szerkesztői emlékeztetnek: valószínűleg a gyerekek sokkal könnyebben
kezelik a kérdést, mint a felnőttek, aggodalomra tehát semmi ok. Egy
gyerek sem lehet túl kicsi ahhoz, hogy megtanítsuk neki a fehérnemű
szabályt, és így nagyobb biztonságban legyen.
A felnőtteknek szóló rövid anyaggal együtt egy képeskönyvet is
kiadtak Kiko and the Hand (Kiko és a Kéz) címen: Kiko, a mesebeli
kisgyerek új barátot talál, a színes Kezet, akivel együtt játszhat. A
mese kapcsán most bemutatjuk, hogy tanítható meg a gyerekeknek a
fehérnemű szabály.
A fehérnemű szabálynak öt eleme van:
A tested csak a tiéd
A gyerekeket meg kell tanítani arra,
hogy a testük felett csak ők rendelkezhetnek, és senki sem érintheti
meg őket az engedélyük nélkül. Ha kiskorától fogva nyíltan beszélgetünk a
gyerekkel a szexualitásról és az intim testrészekről (a fejlettségének,
korának megfelelő megnevezéseket és szavakat használva), segítünk neki
abban, hogy megértse, mit szabad és mit nem.
Joga van visszautasítani akár a puszit, akár az érintést, még a saját szüleitől, szeretteitől is.
Meg kell tanulnia azonnal és
határozottan nemet mondani bármilyen, szerinte nem helyénvaló érintésre,
kilépni az ilyen helyzetből és rögtön szólni egy felnőttnek. Fontos,
hogy kitartó legyen ez utóbbiban, és addig mondogassa, mi történt, és
erőltesse a témát, míg valaki komolyan nem veszi mondandóját.
A mesekönyvben a Kéz engedélyt kér
Kikótól, hogy különböző testrészein, például a kezén vagy az orrán
megérinthesse őt, és ezt Kiko megengedi. Amikor a Kéz Kiko alsóneműjébe
szeretne nyúlni, Kiko azt kiáltja: NEM! Ennek kapcsán a szülők
elmagyarázhatják, hogy a gyerek bármikor nemet mondhat.
Jó érintés – rossz érintés
A gyerekek nem mindig ismerik fel a
helyénvaló, és a nem helyénvaló érintést. Meg kell nekik tanítani, hogy
nem helyes, ha valaki megnézi vagy megérinti intim testrészeiket, vagy
arra kéri őket, nézzék vagy érintsék meg az ő intim testrészeiket. A
fehérnemű szabály segít nekik egyszerűen megtanulni ennek határát: az
alsóneműt. Abban is segíthet a szabály, hogy tudatosítsa a gyerekekben,
hogy ha valami olyan történik, amiről nem tudják megítélni, hogy jó,
vagy rossz, beszéljenek erről egy olyan felnőttel, akiben megbíznak.
A mesekönyvben Kiko nem engedi meg,
hogy a Kéz az alsóneműjébe nyúljon. A szülők ennek kapcsán elmesélhetik a
gyerekeknek, hogy vannak olyan felnőttek – pl. gondozók, szülők,
orvosok –, akiknek néha meg kell érinteni őket, de ekkor is mondhatnak
nemet, ha az adott helyzetben rosszul, kényelmetlenül érzik magukat.
Jó titok – rossz titok
A közös titok a szexuális abúzust elkövetők leggyakoribb taktikája („Legyen ez a mi titkunk”).
Ezért fontos, hogy megtanítsuk a különbséget jó és rossz titok között,
és, hogy kölcsönös bizalmon alapuljon a szülő, gondviselő és a gyerek
kapcsolata.
Minden olyan titok, amitől a gyerekek idegesen, kényelmetlenül, félelemben vagy szomorúnak érzik magukat, nem jó, és az ilyen titkokat nem szabad megtartani! El kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben megbíznak - legyen az szülő, tanár, orvos, vagy rendőr.
A mesében a Kéz bátorítja Kikót, hogy mondja el, ha valaki nem jól akarja megérinteni. Ennek kapcsán a szülők beszélgethetnek a gyerekkel a jó titkokról (például, ha valakinek meglepetést tervez a család) és a rossz titkokról (amitől ő szomorú lesz vagy fél). A gyerekeknek meg kell érteniük, hogy szüleiknek elmondhatják rossz titkaikat.
A felnőtt felelőssége a megelőzés és a védelem
A bántalmazott gyerekek szégyent,
bűntudatot és félelmet éreznek. A felnőtteknek kerülni kell a
szexualitás tabusítását, és biztosítani a gyerekeket arról, hogy
hozzájuk fordulhatnak, ha aggódnak, félnek, vagy szomorúak. A gyerekek
érzik, ha baj van, ezért a felnőtteknek oda kell figyelni és fogékonynak
lenni érzelmeikre, viselkedésükre. Számos oka lehet annak, ha egy
gyerek egy másik gyerek vagy felnőtt érintését elutasítja. Ezt
tiszteletben kell tartani. A gyerekekkel éreztetni kell, hogy erről
bármikor beszélhetnek szüleikkel.
A szexuális abúzus megelőzése először és legfőképpen a felnőttek felelőssége, és ezt nem szabad áthárítani a gyerekekre.
További gondolatok a fehérnemű szabályhoz
Jelentés: A gyerekeknek
tudniuk kell, kik azok a felnőttek, akik mellettük állnak, akik az ő
„biztonsági hálójuk” – bátorítsuk őket, hogy válasszák ki azokat a
felnőtteket, akikben megbíznak, akik általában a közelükben vannak és
készek meghallgatni őket, segíteni a bajban. Csak egy olyan tagja legyen
ennek a biztonsági hálónak, aki a gyerekkel együtt lakik, és legyen
olyan tagja is, aki nem tartozik a szűk családi körhöz. A gyereknek
tudnia kell azt is, hogyan kérhet tőlük segítséget.
Ismert elkövetők: Az esetek
többségében az elkövetőt ismeri a gyerek. Különösen nehéz megérteni a
kisebbeknek azt, hogy egy olyan személy is bánthatja őket, akit
ismernek. Az elkövetők többsége hosszú idő alatt nyeri el a gyerekek
bizalmát, ezért fontos, hogy a szülők tudjanak arról, ha valaki a
gyereküknek ajándékokat ad, azt kéri tőle, hogy közös titkuk legyen,
vagy többször szeretne vele kettesben maradni.
Ismeretlen elkövetők: Vannak
olyan esetek is, ahol a gyermek nem ismeri az elkövetőt. Fontos ezért
néhány alapvető dolgot megtanítani neki az idegenekről: sose szálljon be
idegen autójába (vagy egyedül egy autóba idegennel), sose fogadjon el
ajándékot vagy meghívást idegentől, ne menjen el idegennel sehova.
Segítség: A gyerekeknek
tudniuk kell, hogy vannak olyan szakemberek – tanárok, szociális
munkások, ombudsman, gyerekjogi képviselők, orvosok, iskolapszichológus,
gyermekjóléti felelős, rendőr – akik a bajban segítséget nyújthatnak,
és vannak olyan ingyenes telefonszámok is (pl. a Kék Vonal), ahol
tanácsot kérhetnek.
Bőv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése