incs rossz gyerek, csak a rossz viselkedést erősítő szülő!” 3 gyakori nevelési hiba
Rossz gyerek márpedig nincs – olyan, aki rossz szokásokat, rossz viselkedésmintákat vesz fel, már annál több. Sokszor azonban éppen a jó szándékú szülő az, aki ezt a viselkedést megerősíti a gyerekben az alábbi hibákkal.
Rosszul irányított figyelem
Születésük pillanatától kezdve a babák azt tanulják, hogy a figyelem, a szeretet és a biztonság egymástól elválaszthatatlan dolgok. Ha egy újszülött sír, szülei hozzá sietnek, vigasztalni kezdik, ha kacag, vele együtt kacagnak. Ahogy a gyerek cseperedik, a szülői figyelem a legkívánatosabb jutalom lesz számára, és azon dolgozik, hogy ezt elérje.
Nem véletlen, hogy a gyerekek sokszor akkor kezdenek „rosszalkodni”, amikor egy bizonyos élethelyzet miatt kevesebb figyelem jut nekik – például kötözködés, vagy kistestvér érkezése során.
Az sem meglepő, hogy egy szülő, akinek rengeteg más szerepben is helyt kell állnia, a csendesen játszó gyermekre esetleg kevesebb figyelmet fordít, hiszen közben például vacsorát főz, dolgozik vagy feladatokat intéz el, a testvérét piszkáló gyereken viszont kénytelen jobban rajta tartani a szemét. Miközben természetes, hogy a durván játszó gyereket figyelmezteted, hogy legyen finomabb, ügyelj arra, hogy a „helyes” viselkedést is figyelemmel jutalmazd: jegyezd meg, milyen ügyesen játszik, milyen szépen viselkedik a testvérével, vagy milyen ügyesen rajzol. Adj neki figyelmet akkor is, amikor nem fegyelmezed, hogy ne kelljen a viselkedésével kikövetelnie magának azt!
Tisztázatlan elvárások
A gyermek életkorának megfelelő felelősséget és együttműködést el lehet várni, de azt nem, hogy magától kitalálja, mit várunk tőle. Gondolj csak bele, te hány feladatot tudsz egyszerre észben tartani? És mennyire leszel frusztrált, ha többet kell, mint amennyi kényelmes?
Az úgynevezett béta utasítások a legtöbb gyerek számára eleve a kudarcot ígérik. Egy ilyen utasítás például így hangzik: „Ábel, hozd ide a nappaliból a házi feladatodat, tedd bele az iskolatáskádba, aztán keresd meg a bakancsodat, vedd fel és várj meg az ajtóban!”
Először is, a legtöbb gyerek el fog veszni a teendők sorában, elfelejti, mi lett volna a következő lépés, elterelődik a figyelme. Szintén nem sokat segít a „legyél készen, mindjárt indulunk”, mert a gyerek nem fogja tudni, hogy pontosan mit is kell tennie, hogy készen legyen.
A szakemberek szerint az úgynevezett alfa utasítások sokkal több közreműködést váltanak ki, így jobb, ha például azt mondod: „Menj be a nappaliba a házi feladatodért, és utána gyere ide vissza, mondom, mit csinálj.”
Ha a gyereknek mindig egyszerre csak egy és teljesíthető feladatot adsz, fókuszáltabb marad, és a sikerélmény arra ösztönzi, hogy továbbra is együttműködő legyen. Ez minden gyerek esetében igaz, de ADHD-s csemeték esetében különösen fontos odafigyelni erre.
TarasMarayevich/depositphotos.com
A szobájába küldöd
Míg a testi fenyítés természetesen egyetlen szakember sem javasolja, és soha nem tennénk mi sem – sőt, emlékeztetünk rá, hogy törvényellenes, igen, egyetlen anyai vagy atyai pofon is! – természetesen nem kell mindent ráhagyni a gyerekre, és szülőként az is a feladatod, hogy megértesd vele, a tetteinek következményei vannak.
Erre sokan használják azt a módszert, hogy a gyereket néhány percre „büntetésbe teszik” – ennek viszont nem sok értelme van, ha ilyenkor a szobájába küldöd. Először is, ezzel azt üzenet neki, hogy felbosszantott, ezért amíg megnyugszol, kicsit távol kell lenned tőle, azaz neki van hatalma a szituáció fölött.
Másrészt, a legtöbb gyerek elég jól érzi magát a szobájában a játékai, a telefonja és a számítógépe mellett, így ezzel a büntetéssel egyáltalán nem jó üzenetet közvetítesz.
Tedd inkább a gyereket a konyhába, a nappaliba vagy az előszobába, egy kevésbé „szórakoztató”, de természetesen biztonságos helyre, és mindig mondd el neki, miért van büntetésben, és pontosan meddig kell itt lennie. Amikor az idő letelt, kérdezd meg, hogy érti-e, miért volt büntetésben, hagyd, hogy bocsánatot kérjen, és öleld meg, hogy felold a helyzetet.
