Bőrtuberkulózis gyermekeknél-Képekben

Bőrtuberkulózis, (bőrgümőkór), a bőrnek a gümőkór bacilusa által okozott betegsége.Napjaink orvosi gyakorlatában már ritkán fordul elő gyermekeknél. A kórokozó kívülről, közvetlenül kerül a bőrbe v. a bőr szomszédságában elhelyezett gümős szervből a szövetrések v. nagyobb nyirokerek útján kerül a bőrrétegbe v. pedig a szervezetből a véráram útján jut oda. A B.-nak sokféle alakja van. Tüneteik és lefolyásuk különbözősége a bacilus különböző virulenciájától, az úttól, amelyen a bőrbe került, főképpen azonban a szervezet reakcióképességétől függ. Utóbbi ugyanis más, ha a bacilus olyan szervezetbe került, amely még soha nem érintkezett gümőbacilussal és más, ha a B. olyan szervezetbe kerül, amely már korábban is gümős volt. A szervezet megváltozott reakcióján, (ú. n. allergiáján) és annak különböző fokán kívül, még a megtámadott testtájék sajátságai, a szervezet különös hajlamossága, a beteg életkora játszik szerepet a B. egyes alakjainak kifejlődésében. A bőr gümősödésének leggyakoribb alakjai:

§                     1. Bőrfarkas (Lupus vulgáris, l. o.). Lupus vulgaris (más néven a tuberkulózis luposa [1]), fájdalmas bőr tuberkulózis bőrelváltozások a csomós megjelenésű, leggyakrabban az arcon az orr körül, szemhéj, az ajkak, az arc, a fül [2] és a nyak. Ez a leggyakoribb M. tuberculosis bőrfertőzés. [3] Az elváltozások végül alakulhat eltorzító fekélyek ha nem kezelik

§                     2. Scrophuloderma (l. o.), a bőr és bőralatti kötőszövet csomókban jelentkező, ellágyulásra hajlamos gümős megbetegedése.

§                     . 3. Tuberculosis verrucosa, a kézháton v. az ujjak feszítő oldalán fellépő, borsónyi-pengőnyi, kemény, szemölcsszerű beszűrődés.

§                     4. Tuberculosis miliaris cutis, a csecsemők arcán, végtagján észlelhető vörös kiütések, melyek néhány nap alatt eltűnnek.

§                     5. Tuberculosis ulcerosa cutis, ide azok a kórképek tartoznak, amelyeknek a fekélyképződés a legszembeötlőbb tünete

§                     . 6. -Lichen scrophulosorum, a nyirokmirigyek megbetegedésében szenvedő ifjúkori egyének bőrén, a szőrtüszök körül elhelyezkedő, barnás v. szürkés göbök.

IKONOGRÁFIA

Elsődleges bőr tbc

Lupus vulgaris (más néven a tuberkulózis luposa-Bőrfarkas, fájdalmas bőr tuberkulózis bőrelváltozások a csomós megjelenésű, leggyakrabban az arcon az orr körül, szemhéj, az ajkak, az arc, a fül és a nyak. Ez a leggyakoribb M. tuberculosis bőrfertőzés.  Az elváltozások végül alakulhat eltorzító fekélyek ha nem kezelik

IDEM

IDEM

IDEM-MILIARIS FORMA

IDEM

.

A fej-nyaktáji tbc (SKROFULODERMA) a nyaki és állkapocs alatti nyirokcsomók megbetegedése, jelentős nyirokcsomó megnagyobbodáshoz, sipolyok képződéséhez, kiterjedt bőrhegesedéshez vezet.

IDEM

Kifekélyesedett bőr t.b.c

Tuberculosis ulcerosa cutis, ide azok a kórképek tartoznak, amelyeknek a fekélyképződés a legszembeötlőbb tünete

A szájnyálkahártya göbös t.b.c-és fertőzése

Tuberculidok ismeretlen erededetü bőrelvátozások amelyeket régebben a  szervezet tuberkulótikus fertőzésének jelzéseképpen fogtal fel.Hasonlitanak a szúrtüsző gyulladáshoz.

Tuberculosis verrucosa, a kézháton v. az ujjak feszítő oldalán fellépő, borsónyi-pengőnyi, kemény, szemölcsszerű beszűrődés

Lichen scrophulosorum, a nyirokmirigyek megbetegedésében szenvedő 

ifjúkori egyének bőrén, a szőrtüszök körül elhelyezkedő, barnás v. szürkés göbök.

#1 Dr.BauerBela

---

MI A TEENDŐ HA LETAPAD A FITYMA

Mi a teendő, ha letapad a fityma?

FITYMASZÜKÜLET

A fityma sejtes letapadása esetében a fityma belső lemeze nem válik el a makktól, ez jellemző az újszülöttek döntő többségére, nincs szó kóros jelenségről. A növekedés során a fityma a makktól spontán elválik, és a pubertás kor végére fityma normális esetben könnyen hátrahúzhatóvá válik a makkról.

Ennek elősegítője a felgyülemlett smegma, mely normál jelenség, nem utalfertőzésre, bár sokan összetévesztik a gennyel. A smegma nem más, mint elszarusodott sejtek törmeléke és faggyúmirigyek váladéka. 

A fitymaszűkületet latinul phimosisnak nevezzük, ez a csecsemők és kisdedek esetében normális jelenség. Ilyen esetekben kifejezett heg nem látható. Ezek nagy része gyakorlatilag magától megoldódik. 

Probléma akkor van, ha túl nagy mennyiségben felgyülemlő smegmabefertőződik, fitymagyulladás, a makk gyulladása alakul ki. A gyulladt fityma hegesedhet és igazi fitymaszűkület alakulhat ki. 

Ha a letapadás nem oldódik, a tisztálkodás nehéz, illetve a merevedések kapcsán kellemetlenség, fájdalom jelentkezik.

A fityma letapadása nem azonos a fitymaszűkülettel 

A valódi szűkület csak műtéttel gyógyítható, ettől el kell különíteni az egyszerű letapadást, amely pelenkás korban még normális, és később magától vagy segítséggel oldódó, de műtétet egyáltalán sem igénylő jelenség. A fitymaszűkület a fityma kül- vagy bellemezének hegesedése miatt alakul ki.

Ennek kiváltó oka lehet gyulladás, alkati sajátosság, korábbi sérülés. Kis gyermekkorban és nem kifejezett hegesedés esetén a szteroidos krém használatával könnyen megoldható a probléma. 

Amennyiben gyakori húgyúti fertőzések hátterében egyéb ok kizárható, és a kenőcsös kezelés sikertelen, akkor 3 kis gyermekkorban is el lehet végezni a körülmetélést. 

A körülmetélés gyermekkorban altatásban, felnőttkorban helyi érzéstelenítésben történik.A műtét lényege a heges, szűkületet okozó fityma eltávolítása. 

A műtét után egyszerű fedőkötés kerül rá, mely a vizelést nem zavarja. A kötés 1-2 napig van fent, utána eltávolítják. A teljes gyógyulás 4 hét, nemi életet akkor élhet a beteg, ha már fájdalommentes az operált rész.

#1 Dr.BauerBela

---

A HÁZI GYERMEKORVOSLÁS MAI PROBLÉMÁI

Milyen képzettség, szemlélet és gyakorlat szükséges a gyermekek speciális igényeinek kielégítéséhez?

 Melyek a házi (elsődleges) gyermekorvoslás jellemzői?

 Különbözik-e a területi és a kórházi gyermekorvos tevékenysége?

 A gyermekgyógyászati szubspecialitások között megállja-e a helyét a házi gyermekorvoslás, mint önálló gyermekgyógyászati szakterület?

Az (első)dleges ellátást nyújtó gyermekorvosok valóban nélkülözhetetlenek a gyermekek területi ellátásában?

 Ki használható-e a gyermekorvos képzettsége a gyermekek primer ellátásában?

Gazdaságosabban és jobban működik-e az így felépített gyermekellátó rendszer?

Kérdések, melyekre a gyermekek szükségleteiből, és a gyermekorvoslás szakmai sajátosságaiból kiindulva kell válaszolni. A megalapozott válaszokhoz ezért elengedhetetlen, hogy – a háziorvosokhoz hasonlóan – megkíséreljük összefoglalni a házi gyermekorvosi ellátás szerepkörét, tartalmi és módszertani jellemzőit.

Mert csak így lehet a mérlegre állni…

Önálló alrendszer

Az orvostudomány történetének kiemelkedő jelentőségű eseményei között tartják számon az első gyermekkórházak létrejöttét. Ez volt az első intézményes elismerése annak, hogy a gyermekek speciális orvosi ellátást igényelnek. A XX. század közepe óta különböző ütemben és mértékben fokozatosan kiépültek a területi gyermekorvosi ellátás rendszerei is. Ez a folyamat – a gyermekorvosi ellátás különválása – azonban megakadt, és egyetlen országban sem vált a gyermekgyógyászat az ellátás teljes vertikumában különálló alrendszerré.
A társadalomban és az orvostudományban olyan folyamatok játszódtak le, amelyek érveket szolgáltattak a gyermekorvosi ellátórendszer önállóságával szemben. Az utóbbi évtizedekben az önálló gyermekgyógyászati alrendszer megvalósítását akadályozó szándékokat tapasztalhattunk. A demográfiai folyamatok alakulása és a jóléti államok válsága sem kedvezett a gyermekgyógyászatnak, benne az elsődleges gyermekorvosi ellátásnak. Újra és újra megkérdőjelezik a hálózatszerűen működő házi gyermekorvosi ellátás szükségességét. Nem kiemelt szakmapolitikai cél, hogy mindenhol és mindenkor gyermekorvosok gyógyítsák a gyermekeket. A közelmúltban néhány európai országban a gyermekorvosok az elsődleges ellátásból kiszorultak, és a családorvosok végzik a gyermekek területi ellátását. A kórházi ellátásban sem vették megfelelően figyelembe a gyermekek igényeit, és gyógykezelésüket sok helyen a felnőtt osztályok ellátásába süllyesztették.

Nem orvos ellátók

Érzékelhető trend az is, mely szerint világszerte előtérbe került a gyermekek egészségügyi ellátásában a nem orvos ellátók szerepe. Egyre több nem gyermekorvos szolgáltató van a piacon. Közben az ellátásban olyan új eljárások jelentek meg, melyek átalakították a területi gyermekorvosok kompetenciáját, és bővülő lehetőségeket teremtettek a gyermekek otthoni kezelésében. Ez a kiterjedtebb tevékenység egyre magasabb szakképzettséget igényel.

Specializáció

Világtrendnek tekinthető a specializáció is, amely jelentősen befolyásolja a gyermekgyógyászat fejlődését, az ellátás szerkezetét és meghatározza a képzést is.

 Ez a folyamat az ismeretanyag rohamos gyarapodásának elkerülhetetlen következménye. Az azonban már vitatható, hogy ez a folyamat milyen mélységig szabdalhatja szubspecialitásokra a gyermekgyógyászatot, és hogy ennek milyen hatása lehet az ellátás rendszerére? Előnyt jelentene-e, ha a gyermekek egészségének megőrzésével, fejlődésük követésével, mindenféle betegségük kezelésével kizárólag a részfeladatokra koncentráló specialisták foglalkoznának? A gyermekek állapotára együttesen hatnak a szomatikus, a pszichés és a társadalmi tényezők. A megállíthatatlannak tűnő specializáció közepette – kultúrtörténeti távlatokban is – fel kell tenni a kérdést, hogy ha a területi ellátásból eltűnnek a valamiféle szintézist, koordinációt biztosító általános gyermekorvosok, akkor az egyre specializáltabb „organikus” nézőpont mellett nem szorul-e a gyógyításban háttérbe a lelki és a szociális szempont? Megalapozott érvek hozhatók fel amellett, hogy a gyermekek érdekét, a gyermekgyógyászat egyensúlyát, sőt még a specializáció zavartalan kiteljesedését is az biztosítaná, ha az általános gyermekorvosok továbbra is megmaradnának a gyermekek ellátásában.

Diszpécser szerep

Az elsődleges gyermekorvosi ellátás presztízsét csökkentik azok a folyamatok, melyek növelik a bürokráciát, és a kapuőr szerepet valamiféle adminisztratív diszpécser szereppé alacsonyítják. Az ilyen jellegű feladatok ellátásához ugyanis nem kell magas fokú gyermekorvosi képzettség. A betegvizsgálat, a kezelés szakszerűségének színvonala ugyanakkor alapvetően meghatározza, hogy az orvos-betegtalálkozás milyen eredménnyel zárul. Ezen múlhat a gyermekek definitív ellátása, az, hogy egy egészségügyi probléma hányadik nekirugaszkodásra, mikor, milyen progresszivitási szinten és hogyan oldódik meg.
A betegutak racionális menedzselése, a progresszivitásnak megfelelő ellátási szintek igénybevételének időzítése az elsődleges ellátás olyan fontos momentuma, amely igényli a jól képzett gyermekorvosokat. Ezt a tevékenységet nem célszerű a kórházi gyermekgyógyász szubspecialistákra hárítani, mert így ők tömegellátásra kényszerülnének, s ez elvonná figyelmüket, munkaerejüket a magas progresszivitást igénylő, bonyolult esetek ellátásától.

Hospitalista rendszer

A század végén az USA-ban bevezetett hospitalista rendszerekben a kórházi gyermekorvosok megpróbálták átvenni az elsődleges területi ellátásban dolgozó gyermekorvosok funkcióit Jóllehet ez bizonyos kórházi ellátást igénylő betegségekben csökkentette a kórházban töltött napok számát, problémát jelentett azonban az ellátás folyamatosságában, az orvos-beteg bizalmi viszonyában.

Gyermekorvosok vagy háziorvosok?

A vita, hogy gyermekorvos vagy háziorvos végezze-e a gyermekek primer (alap)ellátását, váltakozó hevességgel két évtizede húzódik. A gyermekorvosoknak a teljes gyermeklakosság elsődleges ellátására vonatkozó egyetemes szerepét tagadók többnyire demográfiai és településszerkezeti akadályokra hivatkoznak. Ezek a problémák azonban – szakmapolitikai elhatározás esetén – centralizált struktúra kiépítésével fokozatosan megoldhatók lennének.

Kétféle kompetencia

A családorvosi és a gyermekorvosi modell hívei közötti párbeszédben sokszor találkozhatunk igazolhatatlan jelenségekkel, fogalmi pontatlanságokkal. A gyermekorvosok és a háziorvosok számára érvényes kétféle kompetencia például az esélyegyenlőség szempontjából nehezen indokolható. A háziorvosok gyermekellátását kényszermegoldásnak kell tekinteni, és keresni kell a lehetőséget a fokozatos megszüntetésére. Olyan megoldást kell találni, amely minden szereplő – gyermek, szülő, háziorvos, gyermekorvos – számára elfogadható. Addig azonban áthidaló módszerként továbbképzésekkel kell segíteni a vegyes praxisok gyermekellátó képességét.

Szakmai entitások

A területen dolgozó gyermekorvosokat – elnagyolt szóhasználattal – sokszor egyszerűen háziorvosnak vagy családorvosnak nevezik. A háziorvos (családorvos) és a gyermekorvos azonban két különböző szakmai entitás, jelentősen különböző ismeretanyaggal és gyakorlattal. Emellett a családorvos megnevezés elsősorban a család közeli helyzetre, a követendő szemléletre utal. E felfogás alapján nem attól lesz valaki családorvos, mert az egész családot kezeli. A családorvos szemléletű elsődleges ellátás így tehát két szakterületre osztható: a felnőtteket ellátó háziorvosokra és a 18 év alattiakat ellátó gyermekorvosokra. Az előzőkben körvonalazott problémák csak látszólag terminológiai kérdések, mert sokszor szakmapolitikai vélemények, szándékok húzódnak meg az ilyen vagy olyan szóhasználat mögött.

Kire van szükség?

A gyermekek elsődleges orvosi ellátásában olyan orvosokra van szükség, akik a súlyos gyermekbetegségeket kórházi gyakorlatukból ismerik, az újszülöttek, a csecsemők és a gyermekek állapotdiagnosztikájában, kezelésében gyakorlottak, tisztában vannak a fejlődésneurológiai vizsgálatokkal, idejében felismerik a gyermek fejlődésének patológiás irányait, és megfelelően képesek kommunikálni a gyermekbetegekkel. Ismerik és alkalmazzák a vakcinológia legújabb eredményeit, és a primer-szekunder megelőzés számukra nemcsak elméleti ismeretanyag, hanem a súlyos és ritka betegségek ellátásában kiérlelt, valós élményanyagon nyugvó, esszenciálisan gyermekorvosi tevékenység.

Folyamatos ellátás

Az elsődleges gyermekellátók szerepe a társadalmi változások, a tudomány fejlődése következtében jelentősen megváltozott. Jóllehet új kihívások jelentkeztek a morbiditás szerkezetében, a diagnosztikai és a terápiás lehetőségekben, feladatuk alapvető jellege azonban változatlan maradt: a hosszú távú, bizalomra épülő, folyamatos és átfogó gyermekorvosi ellátás biztosítása. Ez a fajta ellátás csak a család közelében és korlátozott számú gondozott számára valósítható meg.

Közösségi gyermekorvoslás

A jövőben egyre nagyobb szerep jut az orvosi és nem orvosi szakterületek közötti együttműködésnek. A házi gyermekorvos tevékenységének lényeges eleme a betegek menedzselése is. A családban megfogalmazódó szerteágazó egészségi problémák felderítése és kanalizálása speciális gyakorlatot igényel. A területi ellátásban az interdiszciplináris teamek és a páciensek irányítására – nemzetközi szervezetek véleménye szerint is – a gyermekorvosok a legalkalmasabbak. A területi ellátás összes szereplője között ugyanis ők rendelkeznek a legátfogóbb és a legmélyebb gyermekgyógyászati ismeretekkel.

Krónikus betegek gondozása

Nagyobb koordinatív szerepet követel a gyermekorvosoktól a krónikus, gondozást igénylő betegségek növekvő előfordulása is. Ez a betegcsoport komplex gondozást, rehabilitációt igényel. Az elsődleges ellátó gyermekorvos feladata a közösségi források optimális kihasználása, a párhuzamosságok elkerülése, és a család folyamatos támogatása. Az új fertőzőbetegségek, a környezeti ártalmak következményeinek kezelésében, a nemzeti védőoltási programok végrehajtásában fontos közegészségügyi szerephez jutnak a gyermekorvosok.

Genetika és családtervezés

A genetika fejlődése paradigmaváltást jelent nemcsak az orvosi gondolkodásban, hanem az elsődleges gyermekorvosi ellátásban is. A genetikai vizsgálat eredménye egyre nagyobb mértékben befolyásolja a diagnosztikai, a terápiás beavatkozásokat, és határozza meg a prognózist is. A genetikai ismeretek interpretálásával a gyermekorvos már a családtervezés időszakában segítheti a családokat.

Internet és kommunikáció

A gyermekek orvosi ellátását, az orvos-beteg kommunikációt, az öngyógyítás lehetőségeit is alapvetően megváltoztatta az internet széleskörű használata. A kontrollálatlan, áltudományos, a kuruzslás szintjére tévedt egészségügyi ismeretterjesztés nagymértékben befolyásolja a szülők gyermekeik egészségére, betegségére vonatkozó nézeteit. Az internettel kapcsolatos konzultáns szerep időigényes, hatékony alkalmazásához alaposan ismerni kell a páciens, a szülő személyiségét és a család életkörülményeit.

Ismeretanyag

A csecsemő- és gyermekgyógyász szakvizsga tematikája az általános gyermekgyógyászat ismeretanyagára épül. Ez az általános gyermekorvosi ismeretanyag lényegében azonos az elsődleges területi ellátásban dolgozó gyermekorvosok ismeretanyagával. Ezeknek az ismereteknek az alkalmazása hangsúlyaiban azonban különbözhet, attól függően, hogy team keretében, kórházban, vagy egyszemélyes döntési felelősséggel és lehetőségekkel a területen alkalmazzák. Az általános gyermekgyógyászati tananyag egyes részterületei – megelőzés, vakcinológia, járványtan, fejlődés-neurológia stb. – az elsődleges ellátás gyakorlatában előtérbe kerülnek. Más a szemlélet és mások a módszerek is.

Az ellátás helyszíne

Mivel a primer ellátásban és a kórházban dolgozó gyermekorvosok szerepköre sem azonos, ezért az ellátás helyszínei sem cserélhetők fel. Így a kórházban, szakambulancián nem lehet a területi gyermekorvos feladatait teljes körűen felvállalni, módszereit alkalmazni. De ugyanígy a területen sem célszerű magas szintű speciális ismereteket és technikát igénylő eseteket megoldani, mert ez az ellátás rovására mehet.

Gondozottak köre

A gyermekkórházak, gyermekklinikák és szakrendeléseik általában nagyobb populáció viszonylag kisebb, körülhatárolt beteganyagának ellátását, míg a gyermekorvosi praxisok általában 500-2000 gyermek folyamatos, teljes körű gondozását végzik. Az elsődleges ellátó személye éveken, legtöbbször évtizedeken keresztül állandó, és a gyermek fejlődését a születésétől felnőttkoráig követi. A kórházi ellátásban az orvos személye esetenként változhat. A házi gyermekorvosok a családok földrajzi közelségében dolgoznak és a rendelési időn kívül is gyakran kapcsolatba kerülhetnek egymással. A betegek előzetes szűrő és beutaló nélkül, közvetlenül kereshetik fel a gyermekorvosukat. A kórházi gyermekellátás legtöbbször a gyermek otthonától távol, és csak – a sürgősségi eseteket kivéve – előzetes beutalóval vehető igénybe. A házi gyermekorvosnak mindenkit el kell látnia, a kórházban dolgozó gyermekorvos általában kor, betegségcsoport vagy súlyosság szerint már valamelyest szelektált beteganyagot kezel.

Folyamatos felelősség

A területi gyermekorvos páciensét annak teljes egészségéért folyamatos felelősséget vállalva gondozza, míg a kórházi szakorvosok többnyire eseti felelőssége, kompetenciája elsősorban egy-egy szakterületi problémára vonatkozik. A szakterületi gondokat az arra szakosodott orvos jóval mélyebben és differenciáltabban vizsgálja, és ehhez gyakran veszi igénybe a magas technológiát, eszközállományt. Az elsődleges ellátásban a korszerű technika igénybevétele szakmai és költséghatékonysági okok miatt csak korlátozottan történhet.

Az első értékelés
A rendelői találkozások döntő része az a folyamat, melynek során a beteg rendszerezetlen, szerteágazó panaszai közül kiválasztja a gyermekorvos azt a panaszt, mely releváns a páciens pillanatnyi állapotában. Ezek között a panaszok között igen nagy számban lehetnek lényegtelen problémák, máskor a testi tünetek magyarázata nehezen felderíthető, esetleg eltitkolt lelki vagy szociális tényezőkre vezethetők vissza. A területi gyermekorvos a gyakori és legtöbbször banális betegségek tengeréből szelektálja a ritka, a súlyos vagy atípusos lefolyású kórképeket. A tömegrutin diagnosztikus éberséget tompító hatását leküzdve, az idő szűkében vergődő rendelések közepette is tudnia kell, hogy „mikor kell megállni”. Ez a felelősség elsősorban a nagy időfaktorú kórképek esetében csúcsosodik ki, ahol különösen nem mindegy, hogy a beteg mikor kerül megfelelő ellátásra. Ha az első szűrőn („első értékelés”) átsiklik a beteg, akkor rövidebb, hosszabb időre elveszhet az ellátás számára.

Az első döntés
A különböző panaszokkal, tünetekkel kapcsolatos, a páciensek magatartására vonatkozó epidemiológiai felmérések tanúsítják, hogy bizonyos panaszokkal (sápadtság, teljesítménycsökkenés) a betegek eleve későn fordulnak orvosukhoz. Az elsődleges kontaktus után elszenvedett késedelmek tovább ronthatják a helyzetet. Az egészségüggyel először kapcsolatba kerülő beteghez fűződő „első döntés” felelőssége a beteg sorsa szempontjából meghatározó. Tévedhetetlenül tudni kell, hogy kit lehet elengedni, kit és mikor kell visszarendelni, és kit kell haladéktalanul az ellátás magasabb szintjeire irányítani. A házi gyermekorvosi ellátásban ezt a „beteg/betegség halászatot” tömegméretekben kell felvállalni.
Módszerbeli különbség az elsődleges és a kórházi orvosi ellátás között, hogy míg az előbbi a beteg teljes személyiségére fókuszálva, un. „háromszoros (testi, lelki, szociális) kórismére” törekszik, addig az utóbbi figyelme elsősorban a kórformára, a betegségre irányul.

Az idő, mint diagnosztikus eszköz

Sajátos szerepe van az időnek is az elsődleges gyermekorvoslás módszertanában.

-Egyrészt általában rövid az időkeret, ami a beteg pillanatnyi állapotának felmérésére rendelkezésre áll. Ezért ide az átlagosnál is jobb kapcsolatteremtő készség és speciális, egyénre szabott orvosi kommunikáció szükséges.

-Másrészt a diagnózis alkotás folyamatában az elsődleges ellátó gyermekorvos gyakran használja az időt, mint diagnosztikus eszközt. Vagyis a legtöbbször – a sürgős esetek kivételével – azonnali vizsgálatok helyett megfigyeli a panasz vagy tünet további alakulását és jól megválasztott idő intervallum után ellenőrző vizsgálatra rendeli be a beteget. Az érthető kommunikáció, a páciens önmegfigyelésére adott világos tanácsok előfeltételei e módszer sikerességének.

Bánásmód, szakértelem
Mindezek a keretfeltételek – könnyen beláthatóan – eltérő követelményeket támasztanak, de egyben eltérő lehetőségeket is teremtenek a gyermekgyógyászat különböző posztjain teljesítő gyermekorvosok előtt. Természetesen valamennyi gyermekorvos tevékenységében egyformán fontos az evidenciákon alapuló szigorú szakszerűség és a gondoskodó attitűd. Azt azonban nyomatékosítani kell, hogy a mégoly bensőséges bánásmód sem helyettesítheti a szakértelmet. A kórházi és a területi gyermekorvosi ellátás gyakorlatában megmutatkozó eltérő hangsúlyok ellenére a gyermekgyógyászatnak egységesnek kell maradnia.

http://www.hgye.hu

#1 Dr.BauerBela

---

Miért sárga a baba?

„A gyermekem megszületésekor még egyáltalán nem volt sárga. Mikor kibújt, inkább kék, lila, a feje meg szürkés-fehér a magzatmáztól. Másnapra már szép rózsaszínűvé vált, mint egy kismalac. De most, négynaposan, amikor készülődünk haza a kórházból, egészen sárgás lett a bőre, sőt, a szeme fehérje is. A gyerekorvos nyugtatgat, hogy nincs baj, előfordul az ilyesmi. Ám vért azért vettek tőle, és betették egy kékfényes lámpa alá is. Aggódom: miért sárga a gyerekem?”

A vérében van

Az egészséges újszülöttek úgynevezett „élettani” sárgasága természetes jelenség, a méhen kívüli élethez való alkalmazkodás egyik fiziológiás állomása. Oka a vér egyik bomlásterméke, a bilirubin. Nézzük ennek rövid élettani magyarázatát. Odabenn, a méhben a magzatnak fejlődéséhez sok vörösvértestre van szüksége, jóval többre, mint „kint”. Ezek a magzati vörösvértestek más szerkezetűek, mint a később termelődőek, és a megszületés után fokozatosan elbomlanak, hogy átadják a helyüket új, „korszerűbb” társaiknak. A vörösvértestek legfontosabb alkotórésze a vörös színű vérfesték, az úgynevezett hemoglobin. Ahhoz, hogy a hemoglobin lebomlása során ki tudjon ürülni a szervezetből, előbb a májba kerül. Ott a májenzimek segítségével sárga színű epefestékké alakul át (ez a bilirubin), amely aztán az epével a belekbe kerül, és a széklettel kiürül. Ez egy állandó folyamat, mely a későbbiekben zökkenőmentesen folyik: egyrészt a régi vörösvértestek elbomlanak és a máj segítségével a felszabaduló bilirubin a székletbe jut, másrészt a csontvelő újratermeli a vér alkotóelemeit. Ám az újszülöttek mája eleinte még éretlen erre a feladatra, nem tud elegendő epefestéket átalakító enzimet termelni. Ezért a bilirubin időlegesen felszaporodik a vérben, és sárgára festi a baba bőrét. És nem csak a máj éretlensége miatt több a bilirubin az újszülöttben. Ilyenkor bomlik a leggyorsabban és a legtöbb vörösvérsejt. Később ez az építés-bomlás egyensúlya beáll, és egy egyenletes, állandó lesz a kicserélődés, a régi sejtek elhalása, és az új születése.

Meddig tart ez a sárgaság?

Az élettani sárgaság a második-harmadik napon válik láthatóvá. Tehát semmiképp sem az elsőn. Ezt azért fontos tudni, mert az a baba, aki pár órával a születése után már besárgul, többnyire valóban beteg. Elsősorban Rh-faktorral kapcsolatos problémája van – de erről majd később. A sárgaság a negyedik napon éri el a csúcspontját, majd csökkenni kezd. Persze ez ránézésre nem mindig nyilvánvaló, mert a véráramból a bőrbe ivódó bilirubin lebomlása némi késéssel, pár nap különbséggel követi vérszintjének csökkenését. Úgyhogy ne aggódjunk, ha az orvos által egészségesnek mondott gyerekünk még kéthetesen is sárga egy kicsit. Érdekes megfigyelés: a bőrbe szívódott bilirubin módon szinte mindig úgy oldódik fel, hogy a kifehéredés alulról felfelé kezdődik: magyarán a baba lábán indul el, és a fején tűnik el utoljára.

Ha két hétnél is tovább tart?

Feltétlenül mutassuk meg az orvosunknak! Szerencsére többnyire akkor sincs baj, mert egy jól szopó, jól fejlődő csecsemő elhúzódó sárgasága mögött ritkán van igazi betegség: többnyire az amúgy ártalmatlan úgynevezett anyatej okozta sárgaságról van szó.

Az anyatej sárgaságot okoz?

Ha nem is túl gyakran, de azért előfordul, hogy az anyatejes táplálás miatt az egyébként élettani sárgaság nem múlik el egy-két hetes korban, hanem elhúzódik, akár két hónapig is. Ugyanis körülbelül minden kétszázadik anya teje egy olyan alkotórészt tartalmaz, amely gátolja az epefesték lebontását végző májenzim működését. Ha ilyemkor két-három napos szoptatási szünetet tartunk, és tápszert adunk a babának, a sárgaság gyorsan elmúlik. Ám ha tovább szoptatunk, akkor sincs baj, legfeljebb egy-két héttel tovább marad sárga a gyerek. Az anyatejes sárgaság ugyanis teljesen ártalmatlan, a bilirubinszint sosem nő olyan magasra, hogy ez veszélyeztesse a baba egészségét.

A sárgaság veszélyes?

Ha a bilirubinszint egy bizonyos szintnél nagyobb, átjuthat az úgynevezett „vér-agy gáton”, és lerakódhat az agyban. Magikterusznak nevezik azt a tünetegyüttest, amikor a párnapos baba súlyos légzési nehézséggel, eszméletzavarokkal, keringési elégtelenséggel járó betegség tüneteit mutatja. Oka a központi idegrendszert károsító túl sok epefesték. Az újszülöttek jelentős százaléka belehal a betegségbe, a megmaradtaknál pedig súlyos maradványtünetek, bénulások, rángógörcs, szellemi visszamaradottság, süketség, vakság maradhat vissza. Ez a félelmetes betegség főleg az éretlen, koraszülött babákat fenyegeti, valamint az Rh-összeférhetetlenség következtében megbetegedett csecsemőket. Szerencsére ma már, az időben elvégzett kezeléseknek köszönhetően, szinte alig fordul elő.

Mit jelent az Rh-összeférhetetlenség?

Ha az anya vércsoportja Rh-negatív, a gyereké pedig Rh-pozitív, az gondot okozhat. Születéskor ugyanis a magzatból egy pár milliliter vér bejuthat az anya vérkeringésébe. Ez kicsit hasonlít ahhoz, amikor az anya hibás vérátömlesztést kap: a baba „idegen” vörösvértestjei ellen az anya szervezetében ellenanyag-termelés indul be. Ám ehhez a folyamathoz, az ellenanyag-termeléshez idő kell. Ezért az első gyerek születésekor még nincs baj (kivéve, ha előtte már volt az anyának egy-két „szülészeti eseménye”, mondjuk spontán vagy művi abortusz). A következő terhességeknél, ha az újabb magzat pechjére szintén Rh-pozitív, az anya immunrendszere úgymond „emlékszik” a feladatra, és már a szülés előtt beindulhat az ellenanyag-termelés. A következménye: a baba megtámadott vörös vértestjei szétesnek, elpusztulnak. Az ilyen babák gyakran már megszületéskor sárgák és vérszegények. Ha a bilirubinszint a kritikus szint fölé emelkedik, csak a gyors orvosi beavatkozás akadályozza meg a magikteruszt, és a maradandó károsodást.

Hogyan gyógyítják az Rh-babákat?

Ha a sárgaság mértéke meghaladja a kritikus szintet, vércserét végeznek nála. Ez azt jelenti, hogy a baba köldökvénájába egy kis csövet vezetnek be, s azon át leeresztik a saját vérét, és beadnak helyette Rh-negatív vért. Persze csak apránként: felváltva, tíz-húsz milliliterenként csapolják le a gyerek saját, és befecskendezik az idegen vért. Ilyen cseretranszfúziót csak jól felszerelt intenzív ellátást végző centrumokban végeznek, ahova speciális mentőautókkal szállítják a babákat. Persze a legjobb az, ha az anya már eleve olyan klinikán szül, ahol van újszülött intenzív osztály. Újabban már a méhen belül is meg lehet kezdeni a gyógyítást. Az Rh-babáknak köldökzsinórjukon át vörösvértest-transzfúziót adnak, így sokkal jobb állapotban lesznek, mire a világra jönnek.

Meg kell előzni

Mindaz, amit erről az Rh-betegségről elmondtunk, lassan csak történelem. Az Rh-összeférhetetlenségnek ma már nem szabad a baba betegségéhez vezetnie, a bajt meg lehet előzni. A dolog nagyon egyszerű: minden Rh-negatív anyának kapnia kell egy bizonyos injekciót, amely Rh-ellenanyagot tartalmaz. Méghozzá az első terhessége befejeződése után azonnal, mielőtt a saját szervezete elkezdené termelni az ellenanyagokat. Figyelem, terhességről, és nem szülésről van szó! Tehát az abortusz után is, legyen az spontán vagy művi, beadják az úgynevezett anti D-globulint, amely megakadályozza, hogy az anya szervezete Rh-ellenes antitesteket termeljen. Természetesen minden további szülészeti esemény után szükség van anti-D injekcióra. Ma már ezt minden szülészeti osztályon kötelező beadni, így lassacskán tényleg kezd eltűnni a rettegett Rh-betegség. S hogy azért még mindig nem teljesen orvostörténeti érdekesség, annak „köszönhető”, hogy nem mindenki jár terhesgondozásra.

Ha beteg a máj

Az újszülöttek sárgaságát májbetegségek is okozhatják. Lehet ez egy méhen belüli fertőzés következtében fellépett májgyulladás, de génhiba is. Néha olyan fejlődési rendellenesség következménye, amelyben az epeutak nem alakultak ki. A gyógyítás gyógyszeres, vagy műtéti, manapság akár májátültetés is lehet. Azért kell hát minden babát rendszeresen megmutatni az orvosnak, hogy időben kiderüljön, van-e valamilyen betegség az elhúzódó sárgaság hátterében.

Mire jó a kék fény?

A fényterápia régi módszer az újszülöttkori sárgaság kezelésében. A bőrben lerakódott bilirubin kioldódását segíti elő. A babákat meztelenül kékfényű lámpa alá teszik „napozni”. A szemüket letakarják, hogy védjék a túlzott fényhatástól. A kékfény nem csodaszer, inkább csak kiegészítő terápia. Arra viszont jó, hogy a magától elmúló fiziológiás sárgaság oldódását elősegítse.

És az infúzió?

Ha a sárgaság fokozódik, és elér egy bizonyos szintet (diagrammok segítik az orvosokat annak megítélésében, hogy az adott életnapon hol tart az emelkedés a normálishoz képest), a kék fényen kívül folyadékpótlásra is szükség lesz. Ez is segít úgymond „kimosni” a bilirubint a szervezetből. Hatásos az is, ha a tejtermelés megindul, és a baba szopással veszi magához a megfelelő folyadékot, ám addig szükség lehet az infúzióra.

Segíthetünk mi is?

Ha a babánkat sárgán hoztuk haza a kórházból, és az orvos azt állítja, hogy amúgy egészséges – nincs okunk aggodalomra. A gyermekorvos majd rendszeresen ellenőrzi, és ha úgy ítéli meg, hogy valamilyen kiegészítő vizsgálatra van szükség, majd szól. Viszont számítsunk arra, hogy amíg a sárgaság tart, a babánk sokat alszik majd, és esetenként lehet, hogy etetéskor ébresztgetni, noszogatni kell. A bilirubinnak ugyanis van egy nyugtató, altató hatása is. Viszont a folyadékra szüksége van, mert a kiszáradás elhúzódóbbá teszi a sárgaságot. Próbáljuk hát szoptatni, amikor csak lehet, az első napokban akár kétóránként. Anyatejen kívül folyadékot, forralt vizet, teát, csak akkor adjunk, ha az orvossal, vagy a védőnővel megbeszéltük. Az alapelv ugyanis az, hogy minden más innivaló hátráltatja a szoptatást. Kivételes esetben viszont szükség lehet folyadékpótlásra.

Ha fél-egy évesen is sárga

Akkor természetesen irány az orvos! De ne essünk pánikba. Ha a gyermekünknek láthatóan kutya baja, nyilvánvalóan az orvos azzal fog megnyugtatni, hogy a baba csak karotinémiás. Ez azt jelenti, hogy a sárga karotint tartalmazó főzelékfélék festették meg a bőrét. (Ilyenkor a szeme fehérje nem sárga, ellentétben az igazi betegeknél.) Elsősorban a sütőtök és a répa a „bűnös”, mert ezeket a gyerekek különösen szeretik, édes ízük miatt. A karotinémia teljesen ártalmatlan, de azért a szülők számíthatnak arra, hogy az orvos azt fogja tanácsolni, ne vigyék túlzásba a sárga főzelékek adását. Egyen az a gyerek változatosabban.

Végül is úgy az egészséges.

www.szulokhazamagazin.hu

#1 Dr.BauerBela

---

A MEGBECSÜLÉS ÉRTÉKEINEK AZ ÖRÖME

A MEGBECSÜLÉS ÉRTÉKEINEK ÖRÖME.

Nem a személyre szóló szimpátia özön áradata ez az írás hanem egy zsibongó élet alkotó ténykedésnek a szüleménye. Annak a munkának  amit kínkeservesen hol kevesebb hol több sikerrel elvégeztem.

Miért is szólalok meg ?

A szatmár megyei orvosi kamara elnöke Dr Bumbuluţ

Călin felkért hogy alkossunk együtt közös emléket a XX-dik század orvos elődeinknek mert ez becsületbéli kötelességünk azok iránt akik egy egész századon át istápolták ennek a városnak és megyének közösségét.

Lévén hogy jelentek meg ilyen témájú munkáim egyrészt,másrészt születéstől napjainkig ebben a városban éltem és hatalmas élmény anyagot halmoztam fel az egészségügyről,hisz köztük éltem le egész életemet.

Tulajdonképpen mindenkiről szólna a munkám aki gyógyító munkát végzett,de a keret szükségszerűen beszűkül az orvostudomány alkotó típúsu személyeire akik a gyógyítás mellett a tudomány új keletű ismérveit ápolták

82 éves korom ellenére és hogy a munkát román nyelvű kiadásban jelentetik meg és természetszerűen így kell megírni/pedig elemitől kezdve az egyetemi éveim utolsó napját is beleértve kizárólag magyar nyelven végeztem/

a hatalmas adatbázis és a mindenféle formai és technikai kellék meggondolandó tényként szerepeltek előttem. De mindezek ellenére elvállaltam,főként azért hogy szakítsuk meg a társadalom emlékezetének érzéketlenségét. Hogy az alkotóknak akiket tisztelet és megbecsülés vett körül  tisztes emlékük tovább éljen.

A kiadvány címe-MEMENTO MEDICAL  SĂTMĂREAN-Personalităţi medicale de seamă în secolul al XX-lea în judeţul Satu.Mare.

Bemutatás-zilele Medicale Sătmărene-4-5 octombrie.2o13.

Tisztelt elnök úr és kollégáim köszönöm a történelmi bizonyosság,hitelesség biztosítékát a munkám iránt,részemről pedig az örömet abban a hitben hogy még  az utolsó métereken  is meg lehet kapaszkodni.

Bauer Béla

#1 Dr.BauerBela

---

A KIPÁLLÁS-PELENKA DERMATITISZ- GOMBÁS/CANDIDA/FELÜLFERTŐZÉSE

IDEM

#1 Dr.BauerBela

---

Amire a magzatnak szüksége van: Mit egyen a mama?

Kalcium -  Vas -  Folsav -  Fehérje -  C-vitamin -  Rostok

A fejlődő magzat tápanyagforrását az anyai szervezet biztosítja, épp ezért nem mindegy, hogyan táplálkozik a terhesség alatt kismama. Ezen persze nem azt kell értenünk, hogy "két ember helyett" kell ennie: ilyenkor nem a mennyiség növelése szükséges, hanem elsősorban a minőségi étkezés fontos.

A terhes nőnek nem kell mindenképpen meghíznia, de az is ártalmas, ha diétára fogja magát. Ha a várandós nő nagyjából változatlan életmódot folytat, energiaszükséglete átlagosan mindössze 15%-kal nő, ami 300 többletkalóriát jelent. Ha pedig kíméli magát ezen időszak alatt, elegendő 200 kalóriával többet magához vennie.

Nagyobb mennyiségű táplálékot kell fogyasztaniuk azoknak a kismamáknak, akik még nem töltötték be 18. évüket, nehéz, fárasztó munkát végeznek, vagy gyors egymásutánban több gyermeket szültek. Optimális esetben a magasságtól és testsúlytól függően 9-12 kg súlytöbblet jön létre a terhesség alatt.

A változatos étrend biztosítja a vitaminok és ásványi anyagok folyamatos pótlását. Az alábbiakban azokat a tápanyagokat soroljuk fel, amelyek kiemelkedően fontosak a magzat fejlődésének és az anya egészségének megőrzése szempontjából.

 

Kalcium

A magzat csontozatának és fogazatának nélkülözhetetlen építőköve. Terhesség idején a normális mennyiség dupláját kell fogyasztani. Forrásai: a tej, sajt, joghurt, túró, savanyú káposzta, paradicsom, szardínia. A napi szükségletet fedezhetjük pl. 100 g kemény sajtból, 170 g szardíniából, 6 dl tejből. Ízletes kalcium- és fehérjebombához jutunk, ha egy pohár tejből és banánból turmixot készítünk.

 

 

Vas

A magzatnak vasraktárat kell kiépítenie a születése utánra, és számolni kell az anya megnövekedett vasigényével is. Az állati táplálékból származó vas könnyebben felszívódik, mint a növényi eredetű.

 Forrásai: sovány vörös hús, belsőségek, tonhal, spenót, zöldfőzelékek, aszalt sárgabarack. A máj ugyan vasban dús táplálék, mégis csupán mértékletes fogyasztása tanácsos a különösen magas A-vitamin-tartalom miatt, mely ártalmas lehet a magzat fejlődésére.

 

Folsav

A magzat központi idegrendszerének fejlődéséhez szükséges, különösen a terhesség első néhány hetében. A terhesség alatt a normál mennyiség többszörösére van szükség.

 Forrásai: friss, sötétzöld színű leveles zöldségek, brokkoli, spenót, korpás kenyér, zabpehely, zöldborsó, mandula, banán, tojássárgája.

 

Fehérje

A magzat és különösen a magzati agy fejlődéséhez rendkívül fontos a fehérjepótlás.

Forrásai: hal, hús, dió, mogyoró, hüvelyesek, tojás, tejtermékek; de ügyeljünk arra, hol zsírszegény húsokat fogyasszunk.

 

C-vitamin

Erősíti a szervezet ellenálló képességét, segíti a méhlepény megfelelő működését és a vas felszívódását.

 Forrásai: friss gyümölcsök, zöldségek; legkiválóbbak a narancs, alma, paprika, paradicsom, egres, fekete és piros ribiszke, kelkáposzta, kelbimbó, karalábé, sóska.

 

Rostok

A terhesség alatt gyakran fordul elő székrekedés; rostdús táplálkozással ennek elejét vehetjük.

Forrásai: rostokban gazdagok a zöldségek, gyümölcsök, a korpás kenyér, mogyoró, dió, korpás lisztből készült tészta, barna rizs, mazsola, aszalt sárgabarack, zöldborsó is.

Ha valaki kiegyensúlyozottan, rendszeresen táplálkozik, általában nincs szükség kiegészítő gyógyszerekre; a vasat a nehéz felszívódás, a folsavat pedig a gyors kiürülés miatt azonban gyakran csak gyógyszerekkel pótolhatjuk. Ha az étrendet multivitamin-készítményekkel kívánjuk kiegészíteni, beszéljük meg kezelőorvosunkkal! A magzat fejlődésének alapja a helyes táplálkozás, így lesz az újszülött erős, egészséges!

#1 Dr.BauerBela

---