Szorongás kezelése gyermekeknél és serdülőknél

A normál gyermeki fejlődést számos szorongásos jelenség kíséri. A csecsemőnél a 6-8 hónapos korban megjelenő idegenfélelem, kisgyermekkorban bizonyos fóbiák, az iskoláskorú gyermekek teljesítményszorongása, a serdülőkor bűntudati jellegű félelmei gyakori jelenségek. Ilyen betegség a szeparációs szorongásos zavar is, mely a szülőtől való elszakadás miatti túlzott félelem. A gyermeket a szülővel vagy önmagával kapcsolatos nem valós félelmek gyötrik, nem mer iskolába menni, fél este elaludni, mivel ez is egyfajta elkülönülést jelenthet a szülőktől. Minden idegen, ismeretlen helyzet elviselhetetlennek tűnik számára, csak a családon belül vagy az ismerős környezetben érzi jól magát. Az iskolalátogatás elutasítása (korábban iskolafóbiának nevezték) gyakori jelenség, melynek hátterében állhat az előbb említett szeparációs szorongásos zavar, de az is előfordul, hogy a gyermek számára vonzónak tűnik az iskolán kívüli élet, esetleg azért kerüli az iskolát, mert ott negatív élmények érték. A szorongásos betegségeket gyakran kíséri különféle kényszerbetegség, a gyermek állandó kényszert érez pl. a kézmosásra, állandóan ellenőriznie kell, hogy elvégezte-e feladatait, stb. Előfordulhatnak különféle kényszercselekedetek is, pl. iskolába menet a járdán rá kell lépnie egy bizonyos kőre, hogy sikeres napja legyen az iskolában, az osztályban rá kell taposnia a tankönyvére, hogy aznap ne feleljen, stb.

A szorongásos zavarok kezelésében elsősorban pszichoterápiás módszerek a célravezetőek, de a szorongásgátló, illetve antidepresszív gyógyszerek is nagyban javíthatják a súlyos tüneteket.

A szorongásos zavarok megjelenési formái:

1.Pánikroham:
-stresszhatásra bekövetkező élettani elváltozások játszódnak le, de pánikrohamnál nincsen nyilvánvaló kiváltó stresszor és a tünetek kognitív interpretációja más
-a beteg nem tudja, hogy mikor és hol is lehetett a szorongás kiindulópontja, s nem tudja, hogy milyen- alapvetően indifferens- külső vagy belső ingerek lehetnek felelősek a roham létrejöttéért
-a váratlan panaszoknak különféle irracionális magyarázatot adnak (pl. megőrülés, halál, szívroham, fulladásos roham, ájulásérzés, paraesthesia, deperszonalizáció, a realitás elvesztésétől való félelem )
-roham alatti viselkedésre általában bénultság vagy céltalan mozgásvihar jellemző (fiziológiás stresszreakció lezajlása után: a gyermek megfelelő viselkedést mutat, a helyzet megoldására törekszik, menekül a helyzetből vagy támadóvá válik)
-pánikroham esetén a gyermekbetegekkel általában az intenzív osztályokon találkozunk, ahol akut ( légzőszervi vagy kardiális) tüneteik rövid idővel a felvétel után megszűnnek, és állapotuk beavatkozás nélkül is stabilizálódik
-a roham után az ismétlődéstől való félelem marad vissza, s kialakulhat a betegségtudat, illetve az ún. Pánikbetegség

2.Aktuális vészhelyzettel kapcsolatba hozható szorongásos zavarok
-  a tünetek csak a szorongást indukáló helyzetben jelentkeznek, ha a kiváltó ágens nincs jelen, a beteg teljesen tünet- és panaszmentes
- a gyermek a szorongást okozó helyzeteket kerüli, vagy azok elviselésére szorongásos rohammal reagál, amely pánikrohamig fokozódhat
- belátással van arra vonatkozóan, hogy félelme túlzott, de gyerekkorban ez a belátás hiányozhat, illetve minél kisebb a gyermek annál kevésbé képes ezt belátni

a. Szeparációs szorongásos zavar
-a gyermek fél a gondozótól történő elválástól
- a tünet 2-3 éves korig természetes, de ezt követően a gyermekek már képesek belátni azt, hogy az anyától való elválás (pl. óvoda) csak ideiglenes, és nem jár fenyegető veszedelemmel

b. iskoláskorban iskolafóbia formájában jelentkezhet, mikor a gyermek esetleg egy betegséget követően többé nem hajlandó iskolába menni, vagy csak heves pánikreakció kíséretében vihető el oda

c. Agorafóbia esetén a gyermek fél olyan helyeken vagy helyzetekben, ahonnan az elmenekülés nehéz, vagy nincs kéznél segítő személy esetleges pánikroham esetén (egyedül elmenni otthonról, busszal, vonattal utazni, tömegben lenni, sorban
állni..)

d. Specifikus fóbiák esetében a gyermek bizonyos helyzetektől, tárgyaktól, állatoktól iszonyodik ( repülés, magasság, állatok, vér, injekcióstű..)

e. Szociális fóbia esetén észrevehető és tartós félelem jelentkezik olyan helyzetekben, amely előadói teljesítményt igényel ( versmondás, felelés..) ahol idegen személyek megfigyelésének van kitéve, félelem attól, hogy ilyen helyzetekben megalázó helyzetbe kerülhet ( gyermekeknél gyakran nem tudatosul) (sokan a szelektív mutizmust egy speciális gyermekkori szociális fóbia formának tartják)

f. Szelektív mutizmus esetén a gyermek bizonyos személyekkel ( óvoda, iskola, idegenek..) nem hajlandó szóba állni, jóllehet beszédértése és beszédkészsége normális, kezdete: 3-8 éves kor közötti, gyakran beszédfejlődési zavar vagy artikulációs zavar van a háttérben, súlyos esetben beszédhelyzetekben a metakommunikáció ( mimika, gesztusok, írásbeli kommunikáció) is hiányozhat

3.Korábbi stresszhelyzettel kapcsolatba hozható szorongásos zavarok
a. Alkalmazkodási zavar szorongással: legenyhébb forma, vezető tünete az idegesség, aggodalom, izgatottság, és a gyermekeknél egy szeretett személy elvesztésétől való félelem, a gyermeknek észrevehető szenvedést okoz, és ez meghaladja a stresszortól elvárható mértéket, akut esetben 6 hónap alatt lezajlik, krónikus esetben a stresszor lezajlása után 6 hónapnál tovább fennáll.

b. Az akut stressz-zavar és a poszttraumás stresszbetegség: közös jellemzőjük,
hogy a kialakulásuk valamilyen szokatlanul súlyos (közlekedési baleset, katasztrófa) vagy hosszú ideig sorozatban jelentkező ( fizikális, szexuális bántalmazás) stresszhelyzettel van összefüggésben, de a tünetek általában a helyzet lezajlása után jelentkeznek, és napokon, heteken, hónapokon át fennállnaka gyermek erre a helyzetre intenzív félelemmel, tehetetlenséggel vagy rémülettel reagál, mindez dezorganizált vagy agitált magatartásban is kifejezésre juthat.

Különbség köztük:
akut stressz zavar az eseményt követően néhány nappal jelentkezik, vezető tünetei a disszociatív zavarok, és 4 hét alatt lezajlik. Az akut poszttraumás stresszbetegség a stresszor fellépte után 1 hónapot követően jelentkezik, 3 hónap alatt lezajlik, ellenkező esetben krónikussá válik. Késleltetett kezdetről akkor beszélünk, ha a tünetek 6 hónappal az eseményt követően kezdődnek.

4. Aktuális stresszhelyzettel többé kapcsolatba nem hozható szorongászavarok

Pánikbetegség: visszatérő, váratlan pánikroham, amelynél 1 rohamot 1 hónapos, vagy annál hosszabb olyan periódus kísér, mikor a beteg tartósan aggódik az újabb rohamoktól, annak következményeitől ( megőrülés, szívroham, halál...)

Generalizált szorongásos zavar: a gyermek olyan erősen aggódik, szorong, hogy nem tudja ezeket az érzelmeit kontrollálni, nyugtalanság, kimerültség, koncentrációs nehézségek, izomfeszülés, ingerlékenység és alvászavarok társulhatnak ehhez.

Kényszerbetegség: a gyermek visszatérő tartós gondolatokról, késztetésekről számol be, amelyeket olyan kínzónak él meg, hogy az erős szorongást okoz számára.
Ezek a gondolatok távol állnak általában az élet reális problémáitól, s a személy igyekszik ezeket elfojtani. Felismeri, hogy ezek a gondolatok, késztetések saját lelki működésének az eredményei, bár gyermekkorban ez a belátás hiányozhat is. Kényszercselekvés esetén a gyermek a szorongást okozó kényszergondolatokra kényszercselekedetekkel ( vagy gondolati folyamatokkal) reagálhat, amely a kényszergondolatokhoz kapcsolódó szorongásait csökkentheti.
Célja: a szenvedés megelőzése, csökkentése, vagy valami rettegett esemény elhárításának a vágya. A kényszergondolatok vagy cselekedetek gyakran igen időigényesek, kihathatnak a tanulásra a családi vagy kortárskapcsolatokra is. Gyakran társul trichotillomániával.

A szorongás kezelése:
1.Pszichoterápiás lehetőségek:
-félelmek legyőzéséhez a háziorvos megnyugtató hozzáállása, a szülő felvilágosítása
a szorongások, félelmek keletkezéséről, és a szülői támogatás és pozitív modell
szerepének hangsúlyozása is elegendő lehet
-bizonyos félelmek korspecifikusak, s ha a gyermek mindennapi életét nem
befolyásolják jelentősen, akkor bátorítás és a félelmet okozó helyzetnek a szülő
jelenlétében való átélése jelentősen csökkenti a gyermek félelmi reakcióit.
-ha a félelmek a szokásos mértéket meghaladják, a gyermek számára nehezen
elviselhetők, rontják a lelkiállapotát, akkor szaksegítséget kell kérni!

Szorongás kezelése kognitív-viselkedésterápiával:
Integrálja a viselkedés szempontú megközelítést és hangsúlyt helyez a betegség fenntartásában fontos szerepet játszó, szorongással vagy társuló depresszióval kapcsolatos negatív kogníciók ( gondolattartalmak) megváltoztatására.

Különösen:
-szeparációs szorongás
-különböző fóbiák
-szelektív mutizmus
-kényszerbetegség esetén hatékony, főleg viselkedésorientált hangsúllyal
Az akut stressz zavar és a poszttraumás stresszbetegség esetén a kognitív megközelítés a hatékonyabb.

Szorongás gyógyszeres kezelése:
sosem lehet egyetlen módja a szorongásos zavarok kezelésének, de a pszichoterápiás beavatkozásokat kiegészítheti.

Kapcsolódó: szorongás kezelése felnőtteknél

#1 Dr.BauerBela

---