Egyedülálló szülők - A magány a legrosszabb
Véget ért egy újabb nap, halk
szuszogás hallatszik a gyerekszoba felől, bebújsz a takaró alá, és elsuttogsz a
sötétben egy erőtlen jó éjszakát. Válasz nincs, úgy ahogy nincs kérdés, sem
biztató szó. Ez a magány, az egyedülálló szülők magánya.
Egyedül álló szülők - A magány a
legrosszabb
Több mint
egy évvel ezelőtt egy cikkel kapcsolatban gyereküket egyedül nevelő édesapákkal
beszélgettem, és azon túl, hogy rádöbbentem milyen piszok nehéz egyedül
gyereket nevelni, nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen magányosak. Életem
leghosszabb interjúja ekkor készült, több mint három órát beszélgettünk az
egyik apukával, aki őszintén bevallotta nekem, hogy az egész helyzetben az a
legrosszabb, hogy nincs kivel megossza a gondolatait. Bagatell
problémának tűnik? Pedig egyáltalán nem az. Az Egyedülálló Szülők Klubja
Alapítvány egy a közelmúltban végzett kutatása is kimutatta, hogy az
egyszülősöket sok nehézségük közül a magány bántja leginkább.
- Aki volt
már otthon kisgyerekkel pontosan tudja, milyen érzés az, amikor az ember egész
nap be van zárva, nincs kapcsolata felnőttekkel és nem mehet kedvére oda, ahova
csak akar - mondja Nagy Anna, az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány és
az Egyszülős
Központ elnöke. - Emlékszem, amikor a kisfiammal otthon voltam,
előfordult, hogy csak azért vittem ki a szemetet, hogy 3-4 percet az utcán
töltsek, emberek között. Ezt az érzést mindannyian átéljük, de míg egy
kétszülős családban ott van a mentsvár, hogy este, amikor hazajön a másik, lesz
idő átadni neki egy kis időre a gyereket, és megbeszélni az aznap apró-cseprő
történéseit, addig egy egyedülálló szülő nincs kit hazavárjon. Senkivel nem
tudja megosztani az élményeit, és nem hall a "kinti" világ
eseményeiről sem, az elszeparáltság érzése és a bezártság élménye szép lassan
állandósul, amitől valóban borzasztó egyedül tudja érezni magát az ember.
Az Egyszülős
Központ számos úton támogatja a gyereküket egyedül nevelő szülőket. Egyrészt
közösséget épít, ahol az egyszülőség nem stigma,
másrészt ingyenes pszichológiai és jogi tanácsadással és különféle programokkal
segít feldolgozni az adott élethelyzettel járó nehézségeket.
Magány vagy egyedüllét
Létezik egy
dél-amerikai indián törzs, ahol a kiközösítés a lehető legnagyobb büntetés. Ha
a törzs egy tagja valami égbekiáltó bűnt követ el, akkor az őserdő közepére
száműzik, és kénytelen egyedül fennmaradni. Az ily módon örök magányosságra ítéltetett
ember van, hogy belehal az egyedüllétbe, nem betegség vagy éhínség végez vele,
hanem a társas kapcsolatok hiánya. Véletlenül sem akartam párhuzamot vonni a
büntetés és az egyszülőség között, a történettel csupán arra szeretném felhívni
a figyelmet, hogy milyen pusztító, kegyetlen érzés is a magány. A gyereküket
egyedül nevelők gyakran egyik pillanatról a másikra esnek ki azokból a társas
kapcsolatokból, amik számukra addig a világot jelentették. Egy válás után szűkül a rokonok
köre, de nem ritka eset az sem, hogy a barátságok is megszakadnak.
- A
kívülállók sokszor nem tudnak mit kezdeni a kialakult helyzettel. A
társaságban, ahova az adott pár tartozott sok esetben kialakul egyfajta
lojalitáskonfliktus, mert a barátok nem tudják eldönteni, hogy a pár mely tagja
mellé álljanak, ezért általában mindkettejükkel megszakítják a kapcsolatot -
mondja Anna.
Új
kapcsolatokat kialakítani pedig egyáltalán nem könnyű. Ezek a szülők állandó
időhiánnyal küzdenek, de nem csak az idő szab gátat az újonnan kialakuló
barátságoknak. - Itt vagyok 36 évesen, egyedülálló édesanyaként, négy gyerekkel
és nincs szociális életem. A barátaim eltűntek az életemből. Elköltöztek
vagy egyszerűen csak más élethelyzetben vannak, mint én, és többé nincs miről
beszélgetnünk. A szüleimet alkalmanként meglátogatjuk, de velük sem túl erős a
kapcsolatom. Extrém módon magányosnak érzem magam, küzdök a depresszióval, és ezen a
helyzeten nem segít az sem, hogy nincs senki, aki alkalmanként megveregetné a
vállam, hogy jól csinálom a dolgom. Próbáltam nyitni más anyukák felé, de
átnéznek rajtam. Szellem vagyok, sokszor olyan, mintha nem is léteznék - meséli
Rózsa az egyik fórumon, ahol gyereküket egyedül nevelő anyák osztják meg
tapasztalataikat.
Ősellenség? Nem, csak egyedül nevel
A fórumokon
a legtöbb gyermekét egyedül nevelő nő arról számol be, hogy a párban élő
édesanyák elzárkóznak tőlük. Bevallom, amíg nem ástam bele magam a témába, el
sem tudtam képzelni, hogy ez mitől lehet.
- Egy
egyedülálló, magányos anyukára a többi nő gyakran potenciális veszélyforrásként
tekint. Hiszen egyedül van, és bekerült egy új közegbe, ahol akár társat is
kereshet magának - mondja Nagy Anna. Egyfelől érthető a nők aggodalma, másfelől
kegyetlenség is a részükről ez a fajta kirekesztés. - Megpróbáltam barátokat
szerezni az iskolában, ahova a gyerekeim járnak. Néhányan eleinte barátságosak
voltak velem, de a kedves köszönésen túl egyikükkel sem jutottunk. Ez a
kisebbik rossz, a kellemetlenebb, hogy a gyerekeimet sem hívják át az
iskolatársaik magukhoz. A szülők a gyerekeimet is megfosztják a barátoktól, csak,
hogy velem ne keljen érintkezniük. Többször megkérdeztem, hogy miért csinálják,
leszögeztem, hogy bármi legyen is, én mindent megértek. Azt vettem észre, hogy
az apukák barátságosabbak lennének, de a feleségeik nem engedik, hogy
beszélgessenek velem, féltékenyek rám. Pedig nem is ismernek. Kilátástalannak
érzem a helyzetem, és utálom, hogy emiatt a gyerekeim szenvednek - meséli Kata,
egy másik nő a fórumról.
Én, te, ő=mi...
Magyarországon
ma csaknem 350.000 egyszülős család van, és több mint fél millió gyereket
érint ez a probléma. Bár eddig a szülőkről volt szó, az ő magányuk,
boldogtalanságuk hatással van a gyerekek lelki állapotára is, ezért is
fontos, hogy segítséget kapjanak. - Az emberek hiányát csak az emberekkel lehet
pótolni. - mondja Anna. - A magányon csakis egy befogadó közösség segíthet,
ahol az egyedülálló szülő nem érzi úgy, hogy kilóg a sorból. De fontos
tudatosítani azt is, hogy az egyszülőség nem örökre szól, ez csak egy
élethelyzet, ami idővel változik. Továbbá nem szabad tragédiaként kezelni, mert
nem az. A gyereknevelés történjen
bármilyen körülmények között is maga a csoda, és ez az, ami erőt ad a nehéz pillanatokban
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése