A harmadik kultúrájú gyerekek
Noha elsőre olyan, mintha valami nagyon durva horror főszereplői lennének, messze nem erről van szó a harmadik kultúrájú gyerekek esetében, hanem egy olyan jelenségről, mellyel nekünk, magyaroknak is érdemes gyorsan megbarátkozni: gyerekekről, akik életük és eszmélésük egy jelentős részét nem szüleik hazájának kultúrájában élik meg és át.
A nyitókérdés rögtön adja magát: hogyan is jön össze a három kultúra? Nos, vegyünk példaként egy Németországban élő magyar családot, akik kisgyerekkel költöztek el Magyarországról.
Ebben az esetben az egyik kultúra értelemszerűen a szülőké, azaz a magyar. A második kultúra azé az országé, ahol élnek, ahol a gyerek eszmél, ahol beilleszkedik és melynek kultúráját magába szívja, azaz a német. A harmadik kultúra pedig az, ami ennek a kettőnek az ötvöződése, azaz a gyerek sajátos, kevert identitása.
A jelenséget elsőként egy amerikai szociológus, Ruth Hill Useem írta le az 1950-es években, amikor egy évig Indiában tanulmányozta az ott élő expatok életét. Arra jött rá, hogy azok, akik a saját kultúrájukból érkezve illeszkedtek be a helyibe, tulajdonképpen egy olyan sajátos életstílust és kultúrát alakítottak ki, ami mindkettőtől különbözött, azaz gyakorlatilag egyénre szabott.
Ezt nevezte el harmadik kultúrának, az ebben felnövő gyerekeket pedig harmadik kultúrájú gyerekeknek. Utóbbiban saját tapasztalatot is szerzett, hiszen 1958-ban visszatértek Indiába, de immár saját fiaikkal. (Ruth Hill Useem végül összesen 76 országban tanulmányozta a jelenséget.)
A leghíresebb harmadik kultúrájú gyerek egyébként alighanem (sőt, minden bizonnyal, sőt, biztos) Barack Obama amerikai elnök, és érdekes, hogy miközben politikusok, politológusok és mindenféle elemzők előszeretettel rugóztak a születésével kapcsolatos kérdéseken, arról jóval kevesebb szó esett, hogy gyerekkora és háttere milyen hatással volt kulturális világszemléletére. (Zárójel bezárva.)
Vegyünk egy másik konkrét példát, mondjuk egy olyan családot, amelyben az apa Jamaicából költözött az Egyesült Királyságba, ahol elvett egy már a szigetországban, de jamaicai szülőktől (akik nem mellesleg állandóan a szülőhazába való visszatérésről beszéltek) született nőt.
Aztán megszületett a lányuk, Elizabeth Dunbar, aki még egészen kicsit volt, amikor édesapját áthelyezték az Egyesült Államokba, onnan Venezuelába, majd megint vissza az USA-ba, ahol három különböző városban is éltek. Ami azért elég bonyolult gyerekkornak és rengeteg kulturális hatásnak (jamaicai, brit, amerikai, venezuelai) tűnik.
Egy ilyen élethez egy gyerek vagy könnyen és gyorsan alkalmazkodik, vagy komoly problémákat okozhat neki az életében. Úgyhogy gyorsan nézzük is meg, milyen előnyöket és hátrányokat jelenthet egy gyereknek, ha külföldön nő fel.
Előnyök
Nyelvtudás
Ezt nem nagyon kell részletezni, jelenleg a világon körülbelül ugyanannyi két- (vagy több-)nyelvű gyerek él, mint egyetlen nyelvet beszélő. A nyelvtudás (ráadásul az anyanyelvi szintű, az adott országban és nem iskolában elsajátított) rengeteg ér.
„A gyerekeink öt kontinensen nőttek fel, öt nyelvet beszélnek. Nem „látják” az emberek színét, nemét, etnikumát – mindenkire emberi lényként tekintenek. Ez egy nehezen megszerzett szívmelengető képesség, ami olyan tapasztalatokon alapul, mint amikor az ember például nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy „melyik országból származol”. Maradjon is így sokáig.” (Amelia Lantz)
Világszemlélet
A harmadik kultúrájú gyerekek gyorsan megtanulják, hogy minden egyes helyzetet lehet több szempontból nézni, többfélék az érdekek, másféleképpen látja és értékeli ugyanazt a dolgot két különböző világból érkezett ember. Mindez persze hátrányt is jelenthet akkor, ha például vissza kell térni egy olyan kultúrába, ahol ez a sokszínűség nem vagy csak nagyon módjával létezik.
„Én brit / ausztrál vagyok, a férjem egy Fülöp-szigeteken született francia / holland. Japánban találkoztunk. Az első lányunk Venezuelában született, a második Ausztráliában. Éltünk Venezuelában, Jemenben, Franciaországban, Angliában, Japánban és Angolában – a gyerekeim boldog, egészséges, közösségi gyerekek, akik még soha nem ünnepelték a karácsonyt kétszer ugyanabban az országban. Az egész világon vannak barátaink – ami persze jó, amikor az ember nyaralni megy, és nem olyan jó, ha szombat este ki szeretne mozdulni. A családban összesen 9 nyelvet beszélünk.” (J. Verbrugge)
A háromdimenziós világkép
Az egyik legjobb példa lehet a Papírsárkányok című könyv szerzője, az Afganisztánban született, de az Egyesült Államokban élő író, Khaled Hosseini. Ő iskolapéldája az olyan szerzőknek, akik egy adott világot (ez esetben gyermekkora Afganisztánját) egy másik kultúra lencséjén keresztül mutatnak be, amitől ez háromdimenziós lesz. Magyarul itt arról van szó, hogy egy élményt, tapasztalatot képesek egy másik kultúrán keresztül nézni (és ehhez még csak írónak sem kell lenni…).
Érzékenység a kapcsolatokban
Érthető módon, aki a saját sorsán keresztül érzi, milyen nehézségeket okozhat a beilleszkedés, milyen komplikált lehet elfogadtatni magát egy idegen kulturális környezetben, az valószínűleg sokkal nagyobb empátiával viszonyul majd másokhoz, inkább lesz képes saját érzelmei felmérésére, és a beilleszkedésben, a társadalmi normák elfogadásában is nagyobb rutint szerez.
„Én palesztin / brit vagyok, az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emirátusokban nőttem fel, tanultam Franciaországban és Japánban. Most az Egyesült Királyságban élek a szír férjemmel, aki egyébként Magyarországon tanult. A gyerekeink angolok (egyelőre), de még nem tudtuk eldönteni, hogy elköltözzünk-e az Egyesült Arab Emirátusokba, és belőlük is hozzánk hasonló harmadik kultúrájú gyerekeket faragjunk. Gyerekként mindig irigyeltem azokat a gyerekeket, akik tudták, honnan származnak. Most van esélyünk arra, hogy megadjuk a gyerekeinknek az identitás, a valahová tartozás érzését. Vagy megadhatjuk nekik a harmadik kultúra megismerésének élményét, aminek mindenképpen megvannak a maga előnyei. Nagyon nehéz döntés, talán néhány évbe is beletelik, mire meghozzuk, és még akkor is könnyen előfordulhat, hogy meggondoljuk magunkat. Ahogyan mondani szokták, a szomszéd fűje mindig zöldebb…”. (Amalia Ondik)
Kulturális intelligencia
Ezt sem kell sokat magyarázni, hiszen ez az a képesség, hogy valaki képes legyen más nemzetek, etnikumok kultúráját, szokásait elfogadni, azokhoz alkalmazkodni. Nyilván aki gyerekként ezen már keresztülment, az felnőttként is könnyebben boldogul majd.
Hátrányok
Beilleszkedési zavarok
Itt elsősorban arra gondolhatunk, amikor nagyon eltérő kultúrák között mozog egy család, és kénytelen mozogni egy gyerek. Nyilván kevesebb problémát jelent mondjuk Magyarországról Németországba vagy az Egyesült Királyságba költözni (ahol azért az európai alapnormák, a társadalmak működése nagyon hasonló), mint mondjuk Európából valamelyik ázsiai országba.
„A gyermekkoromat négy latin-amerikai országban és az Egyesült Államokban töltöttem, ami kétségtelenül ellátott olyan készségekkel és képességekkel, melyek a harmaduk kultúrájú gyerekeket jellemzik. Ezek jól jöttek, amikor már felnőttként több országban is munkát kerestem. Ugyanakkor viszonylag kevesen beszélnek arról, hogy milyen nehéz a beilleszkedés. A hozzánk hasonlók közül néhányan mindig kívülállók maradnak, aminek az évek során meg lesz a maga böjtje. Kétélű fegyver ez, és én a magam részéről gyakran azt kívántam, bárcsak könnyebben megválaszolhatnám a „honnan való vagy?” kérdést. De ha már itt tartunk, visszatekintve sem csinálnám másként.” (Geoffrey Cleaves)
A hazai kultúra hiányos ismerete
Ez az internet elterjedése óta nyilván kisebb probléma, de azért egy külföldön élő gyerek óhatatlanul (akár a szülők minden erőfeszítése ellenére is) kevésbé ismeri majd hazája kultúráját, akár magát az országot, és persze általában a családdal is kevésbé szoros a mindennapos kapcsolat. Érdekes, hogy több helyen is felemlegették ennél a kérdésnél a humor kérdését, jelesül, hogy egy harmadik kultúrájú gyerek sokkal kevésbé érti meg hazája humorát, ami persze érthető, hiszen híján van azoknak a közös élményeknek, melyekből a viccek kinőnek.
„Én angol vagyok, a férjem szicíliai, a kislányunk már itt, Észak-Olaszországban született és nevelkedik. A két kultúra közötti létnek vannak előnyei, de hátrányai is. A lányomnak például mindig gondot okoznak az iskolai fogalmazások, nem mintha nem menne neki jól a nyelv, de egyszerűen brit a mentalitása és az életszemlélete, amit tőlem örökölt. Képtelen mellébeszélni, nem tud dagályos körmondatokban fogalmazni, és a stílusát sem nagyon értékelik a suliban”. (Jacqueline Angela Cook)
A felnőtt élethez való alkalmazkodás
A többféle kulturális hatás megnehezítheti az identitás és a valahová tartozás érzésének kifejlődését. Magyarán könnyen előfordulhat, hogy az ilyen gyerekek felnőttként gyökértelennek és nyughatatlannak érzik magukat, ami megnehezítheti a felnőtté válás folyamatát.
„Bár már 28 éve visszatértem az Egyesült Királyságba, a mai napig flamandnak érzem magam. A középiskolai éveimet és két évet a főiskolából Belgiumban töltöttem, és ma is flamandul gondolkodom és álmodok. Ugyanakkor senkinek sem tudok erről beszélni anélkül, hogy ne mosolyognának meg, vagy ne ráncolnák a homlokukat.” (Lucy)
(A poszthoz forrásként felhasznált oldalak: The Daily Telegraph, Wikipédia, tckworld.com, tckid.com, cmhnetwork.org. Kép: skeptikai.com)
A moderálási alapelveket itt találod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése