Párkapcsolati problémánk így hathat a gyermekre
Gyermekeink miatt (is) fontos rendbe rakni a magánéletünket
Természetes, hogy minden családban vannak néha viták, veszekedések, úgynevezett "mosolyszünetek". Nem baj, ha a gyermek látja, hogy bizony előfordulnak konfliktusok, nehézségek a szülők között. Ám az már nem mindegy, hogy milyen problémamegoldást, konfliktuskezelést tapasztal a szülők részéről. Hogyan hathat a gyermekre az elhúzódó párkapcsolati nehézség, a folyamatos feszültség a szülők között? Hogyan segíthetünk neki feldolgozni a szorongást?
Nincs tökéletes párkapcsolat
Minden család életében vannak könnyebb és nehezebb időszakok. Hol a gyermeknevelés kapcsán vannak viták, hol amiatt hogy hová és mikor menjünk, mit csináljunk, vagy hogy kinek mi (lenne) a feladata. A családi élet során megélt feszültség (érzelmi elhanyagoltság, a "te nem szeretsz engem, nem fogadsz el engem úgy, ahogy vagyok" érzése) mindenkire hatással van.
Ahogy problémamentes család nem létezik, úgy konfliktusmentes, tökéletes párkapcsolat sem. Mindenki tudja, hogy összeveszni, összevitatkozni bármikor bármin lehet.
A lényeg azonban azon van, hogy mekkora ügyet csinálunk belőle, mennyire érezzük úgy, hogy a másik nem ért meg minket. És az sem mindegy, hogy zárul a konfliktus: kompromisszummal, vagy "beadom a derekam"-mal, netán elhúzódó "hideghábórúval".
Mit él át a gyermek a szülők konfliktusa során?
A gyerekek kis koruktól kezdve ijedten reagálhatnak a szülők veszekedésére, konfliktusaira. Az óvodás gyermek ilyenkor odabújhat anyához, és akár szembe is száll apával, hogy ne bántsa anyát, mert ő úgy érzékelheti, hogy valami nagyon nagy baj van.
A nagyobbak bátrabbak lehetnek, és megkérdezhetik, hogy "most mi a baj, miért kiabáltok egymással?!".
A szorongó gyermek azonban magában tartja ijedtségét, és kamaszkorában is inkább fülhallgatóval hangosra tekeri a zenét, vagy elmegy otthonról, csak hogy ne hallja a veszekedést.
Elhúzódó, tartós párkapcsolati feszültség esetén
Ha időről-időre sikerül párkapcsolati nehézségeinket úgy megoldani, hogy anya és apa is újra felszabadulttá válik, akkor a gyermek is megnyugszik. Jó példát lát a hatékony problémamegoldásra, könnyebben kezeli majd ő is magánéleti konfliktusait.
Ha a párkapcsolati feszültség állandósul, megoldatlan marad, az a gyermek viselkedésére, érzelmi életére és személyiségfejlődésére is hatással lesz.
Óvodáskorú gyermeknél tapasztalható változások:
- nagyfokú ragaszkodás az anyához vagy valamilyen tárgyhoz, például plüsshöz, takaróhoz, cumihoz (szeparációs szorongás)
- elalvási nehézség - csak a szülővel hajlandó elaludni, vagy sokszor felébred éjjel
- dacosabbá, "hisztisebbé" válhat, nem fogad szót
- szobatisztasággal kapcsolatos problémák jelentkezhetnek (újra bepisil, bekakil néha, esetleg újra pelenkát igényel)
Az, ahogy a két szülő reagál a gyermek megváltozott viselkedésére, nagyon fontos szempont a párkapcsolat szempontjából is. Gyermeknevelési kérdésekben sokszor van vita.
Ha a gyermekkel valami "baj" van, az felerősítheti a szülőpár különbözőségét, tovább mélyítheti a konfliktust.
A "pont olyan hisztis, mint te!", vagy "látod, még arra sem vagy képes, hogy elaltasd a gyereket!" mondatok bizony nem segítenek. És ha ennek a gyermek is fültanúja, akkor bizony az ő szorongása is fokozódik. Sajnos nagyon sok esetben úgy érzik, ők csináltak valamit rosszul, vagy valami rosszat, azért veszekszik anya és apa.
Kisiskolás korú gyermekeknél észlelhető változások:
Az iskolakezdés időszaka, már nagycsoportos óvodás kortól, általában próbára teszi a családokat. Sok vita szokott lenni amiatt, hogy iskolaérett-e már a gyermek, melyik iskolába, melyik osztályba írassuk.
Amikor elkezdődik az iskola, látjuk, hogyan boldogul a gyermekünk. A család napirendje megváltozik. Ha a gyermek külön figyelmet igényel, ha gyakorolni, fejleszteni kell, fokozódhatnak a problémák.
A párkapcsolati elégedetlenség megnyilvánulhat abban, hogy az apa úgy érzi, vele nem foglalkozik annyit és úgy a párja, mint ahogy szeretné.
Az apa féltékeny is lehet, úgy érezheti, hogy gyermeke fontosabb a párja számára, mint ő.
A gyermek reakciója a szülői konfliktusokra lehet:
- szorongásos tünetek: elalvási nehézség, körömrágás, testi panaszok
- figyelemproblémák, gyakran elkalandozik, olyan mintha nem hallaná, ha hozzá szólnak
- teljesítményromlás, iskolai szorongás: nem a képességei alapján elvárható szinten teljesít
A kisiskolás kérdezősködik, de ha nem kap választ kérdéseire, bezárkózhat. Ilyenkor még nagyon szoros a szülő-gyermek kapcsolat. Kamaszkor előtt állva nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a jelzésekre, mert később a megsérült bizalmat nehéz lesz újraépíteni.
Kamaszkorban:
Korábban, de kamaszkorban biztosan, nem lehet már a gyermeket "átvágni". Ő már pontosan tudja, és érti, hogy miről van szó. És ha nem beszélünk vele a családban tapasztalható feszültségekről, bizony ne számítsunk semmi jóra..
Hogyan reagálhat egy kamasz a szülők tartós párkapcsolati konfliktusára?
- magába zárkózhat - jó tanuló marad, de nagyfokú szorongást élhet át eközben
- dacossá, lázadóvá válhat - "nekem ne mondja meg senki, hogy mit és hogyan tegyek!", "hagyjatok békén!"
- keményen megmondhatja a véleményét, amiért sokszor büntetést kap otthon vagy az iskolában
- olyan társaságot keres magának, ahol őszinte lehet, ahol elfogadják, szeretik, és ahol mentesülhet a szülők problémájától
- alkohol-, drogfogyasztás, iskolakerülés, korai szexualitás veszélye
- otthonról "elszökés", elköltözés lehetősége
Látható tehát, hogy komolyan kell azt vennünk, ahogyan gyermekeink reagálnak a magánéleti problémáinkra.
A nagyfokú szorongás legalább olyan rossz hatással van a személyiségfejlődésre és az egészségre, mint ha valaki szerhasználtaba menekül, vagy olyan társaságba keveredik, ahonnan nehéz kiszakítani.
Mit tehetünk szülőként?
Nem könnyű szülőnek lenni.
Én senkit nem biztatnék arra, hogy párkapcsolati konfliktusait fojtsa magába, és soha ne vitatkozzon a gyerek előtt. Ez ugyanolyan káros a gyermek személyiségfejlődése szempontjából, mint az, ha folyamatosan és válogatás nélkül előtte veszekszünk!
Mit tegyünk akkor?
- Legyünk önmagunkkal és gyermekünkkel őszinték! - Legyünk egymással őszinték. Ha én nem nyílok meg a gyermekem vagy párom felé, nem várhatom, hogy ő minden titkába beavasson.
- Ismerjük fel, hogy mi az alapprobléma és próbáljuk megoldani.
- Ha egyedül / ketten nem megy, kérjünk segítséget!
- Vegyük komolyan, hogy nem csak nekünk, szülőknek nehéz, hanem gyermekünknek is.
- Beszélgessünk vele arról, hogy most anyának és apának nehézségei vannak, de azon vannak, hogy ezek megoldódjanak. Ehhez azonban sok időre lesz szükség.
- Kérjük meg, hogy szóljon, ha úgy érzi, baj van.
- Óvatosan kell bánni a szülői őszinteséggel! - Nem szabad a gyermeket minden részletbe beavatni, fontos hogy megőrizzük a szülő-gyermek kapcsolat egyensúlyát! Az ő szintjén kell vele beszélgetni. Nem terhelhetjük felnőtt tartalommal, másik szülőt alázó részletekkel!!
- Ne a gyermektől várjuk a döntést! - Sok szülő kikéri a gyermeke véleményét, bevonja abba a folyamatba, hogy a elváljanak-e. A párkapcsolati döntéseket a szülők hozzák meg! És ezt közösen képviseljék a gyermek felé. Ha a gyermeket bevonjuk a folyamatba, választás elé állítjuk, olyan terhet rakunk rá, amivel nem fog tudni megbirkózni.
Ha a szülő azért dönt a válás mellett, mert ebben a gyermek is megerősítette, akkor jó ha tudja, hogy a gyermeket bűntudat és nagyfokú szorongás fogja gyötörni hosszú éveken át!
Fontos tehát a párkapcsolati konfliktus kezelése
Láthatjuk, hogy mekkora súlya van annak, ahogy szülőpárként élünk. Nem mindegy, mennyire vagyunk a saját problémáinkkal elfoglalva. Nem mindegy, hogy észrevesszük-e, figyelembe vesszük-e közben gyermekeink érzéseit.
Minden gyermek szerető családban szeretne felnőni. Ő sokáig nem érti, hogy anya és apa miért veszekszik, vagy miért nem szeretik egymást.
Szorongás gyötri, hogy akkor ő miért született meg, őt vajon szeretik-e még, és mi lesz akkor, ha majd őt sem fogják már szeretni, mint ahogy apa anyát vagy anya apát...
A párkapcsolati konfliktusok nagy része kezelhető. A válások egy része megelőzhető. A gyermekek a válást is, és a folyamatos feszültséget is megsínylik!
Tegyünk azért, hogy ne így legyen! Kérjünk segítséget, és ha már semmiképp nem megy együtt tovább, váljunk el békében, együttműködve. A gyermekünk érdekében is!
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése