Esélyek, lehetőségek, szélsőségek
Megint kezdődik. A kirándulások, erdei iskolák időszaka. Évek óta figyelem a tendenciát, és a lebonyolításokat.
Ahol kevés a hátrányos helyzetű gyerek, ott a közösség megoldja. Összedobják nekik a többiek a rávalót. Szolidan, emberségesen megoldják. Pláne, ha nincs gond a gyerekkel, csak szimplán szegény.
Ott, ahol sok a halmozottan hátrányos helyzetű, ott fel sem merül a kirándulás, mint lehetőség. Ott már rég nem számolnak effélével.
Ahol pedig 30-50% körüli, ott az iskolák azt viszik, aki fizetni tud. A többi marad itthon. Mert forrás nincs rá. Csak a szülői hozzájárulás. Azt meg nem képes mindenki megfizetni. Nincs erre protokoll, minden iskola, osztályfőnök megoldja, nincs gondolkodás sem, hogyan lehetne másképp. Még örülnek is sokan, hogy pont azok maradnak otthon, akikkel mindig baj van. Könnyebb lesz kirándulni a jókkal.
Két hete mondják nekem azok, akik mennek, hogy majd azon a héten nem tudnak művészeti suliba jönni. Mert erdei iskola lesz. Tervezgetik, ki, kivel lesz egy szobában, ki hogy nem fog majd aludni, és ki kit fog bekenni fogkrémmel, míg alszik. Felidézik a korábbi évek kirándulásait. Nevetnek. Fél szavakból értik egymást. Ők, akik mennek majd. Nem gazdagok a szülők, errefelé kevés olyan család van, akire ez a jelző illik, de legalább az egyik szülőnek van munkája, és befizethetik apránként a költségeket. Aki meg nem tudja, nem megy. Megmondták a szülői értekezleten, hogy így lesz. Mert ugye az nem normális dolog, hogy azok miatt ne menjenek a gyerekek, akiknek nincs rávaló?! Ja, és azoknak a szülei amúgy sem voltak ott a szülői értekezleten.
„Azok” hát hallgatnak, míg a többi tervez, mesél. Úgy tesznek, mintha nem érdekelné őket. Megszokták már, hogy nem érdekelhetik őket a „fizetős” dolgok, csak ami ingyen van. Ezért a kirándulásért pl. annyit kellett volna befizetni, mint amit náluk egy hónapra kap az egyik felnőtt a most érvényes szabályok szerint. Mert kettő már nem kaphat. Csak egy felnőtt jogosult a 22 800 Ft-ra. Fel sem vetik hát otthon a kirándulást. Mint ahogy a szülői értekezletet sem erőltetik a szüleiknek, aláíratják, persze, de tudják, nincs útiköltségre való, nem tudnak a szülők beutazni a szomszéd faluba. Sosem jártak, nem is értik, nem is tudják a jelentőségét. Maradnak otthon. Hozzájuk meg úgyse megy ki senki. Ők a „nem együttműködő” szülők.
És az ő gyerekeik azok, akik sosem fizetnek be semmit. Pedig befizetnivaló van mindig bőven. Ők azok, akiknek a felszerelésével is gond van, akiknek nincs úszósapkájuk, fürdőruhájuk. Törülközőjük. Meg körzőjük sem. Nem hoznak be szalvétára, vécépapírra valót. Meg szülinapi kínálós cukorkát, vagy sütit, kólát sem. Mert nem telik rá. Ők azok, akik nem tudják befizetni a mikuláscsomagot. Tehát nem vesznek részt az ünnepségen. Akik némely iskolában még az anyák napi ünnepségről is kimaradnak, mert nem viszik be a virágra valót. Akik lemaradnak a tablóképről. Akik nem tudják megvenni az egyforma inget, nyakkendőt a ballagásra. Akik beadják a jelentkezési lapot a középiskolába, de nincs pénz útiköltségre, hogy elutazzanak, mikor a beiratkozás van. Akik kimaradnak, mert nem tudnak a koliba beköltözni. Mert nincs egy hétre való ruha, költőpénz. Akiket nem visznek táborba sem, mert nekik mindent venni kell, váltóruhát, törülközőt, papucsot, fürdőruhát, fogkefét, utazótáskát.
Nos, igen, ők a halmozottan hátrányos helyzetűek. Próbálom érteni az új területeket az oktatásban. A lovaglást, a vitorlázást. Miből? Ezekben a térségekben, ahol a gazdasági mozgás már rég nem érzékelhető, nincs senki, aki efféle tevékenységekre lehetőséget adna. Hogy lesz hát? Kire terhelődnek ezek a költségek? Lesznek olyan iskolák, ahol vannak lehetőségek, míg emezeknek a lecsupaszított udvari játékok jutnak? Mert ott is lehet elmés és szórakoztató tevékenységeket végezni? Csak a pedagógusok találékonyságán múlik?
A leszakadó rétegek, a leszakadó térségek iskoláiban nem látom a változások lehetőségét. Nem látom a teret, ahol kiteljesedhet bármi. Persze, tudom, majd ellenőrzik, követelnek a pedagógustól, és akkor rendben lesz. A terv legalábbis ez. Hogy attól majd működni kezdenek ezek a gyerekek. Mert a megfelelően ellenőrzött pedagógus keze alatt működniük kell.
De én túl sok buktatót látok. Túl sok hiányt, kérdést, amire nem ad választ az új oktatási rendszer. Mert ez a rendszer sem fogja tudni kezelni majd a mélyszegénységből eredő társadalmi problémákat. Amelyek ma az általános iskolákban már rég nem kezelhető viszonyokat teremtettek. A szakiskolákban pedig kicsúcsosodnak a bajok. Ma ezeket elkendőzik. Ha ezeket az ellenőrzés majd feltárja, bajban lesz a rendszer. Mert akkor attól tartok, egy új stratégia kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése