Anya, ne menj el! Félek egyedül! - Miért megy nehezen az elalvás a kisgyermeknek? Mit tehetsz szülőként?
Sok családban hangzanak el ehhez hasonló mondatok estéről estére visszatérően, akár hosszú éveken át. Az elkeseredett, kimerült szülők pedig praktikák tucatjait vetik be abban bízva, hogy lerövidülhet az ágyikó mellett eltöltendő idő.
Szerző: Szülők Lapja | 2012-10-02.
Családja válogatja, hogy meddig
és milyen módon van jelen az anya (vagy az apa) altatáskor, és hogy hány
éves korig folytatódik ez a játszma az esti szertartás részeként. Miért
megy nehezen az elalvás a kisgyermeknek? Mit tehet a szülő?
Miért nem tud önállóan elaludni a gyermek?
Van, ahol a felnőttnek a gyerek mellé kell feküdnie, máshol a kezét kell
fogni vagy simogatni, amíg el nem alszik. A szülő sokszor kénytelen
kiosonni a gyerekszobából, ha a csemetéje végre elaludt, de az is
gyakori, hogy őt is elnyomja ott az álom, és csak késő éjjel költözik át
a hitvesi ágyba.
A legtöbb esetben kiderül, hogy a családban kezdettől fogva ez volt a
gyakorlat, így a gyereknek nem volt módja megtapasztalni, hogy el tud
aludni a szülő jelenléte nélkül is. Márpedig képes rá, és a mi dolgunk,
hogy eljuttassuk ehhez az élményhez, miközben a biztonságérzete nem
szenved csorbát.
De hogyan lehet ezt elérni? Hogyan fogjunk egyáltalán hozzá, ha már „elrontottuk” a dolgot?
Véleményem - és tapasztalatom - szerint ilyenkor a kulcs a
fokozatosságban rejlik. Finoman, lépésről lépésre haladva lehet
elkezdeni a távolodást. Ha idáig a felnőtt a gyerek mellett feküdt, első
lépésként annyit változtasson, hogy csak üljön az ágya szélén.
Másfél-két éves kortól már meg lehet értetni a kicsivel, hogy neki is,
nekünk is kényelmetlen, ha egymás mellé préselődünk. Szavainkkal,
viselkedésünkkel próbáljuk megnyugtatni, hogy érezze, biztonságban van
akkor is, ha nem fekszünk szorosan összebújva egymás mellett.
Lépésről lépésre haladjunk!
Ha elértük a kitűzött célt, néhány hét elteltével tovább lépegethetünk.
Ha addig vég nélkül fogni kellett a kezét, próbáljuk elengedni, és
helyette valami más megoldást ajánlani. Itt kell megemlítenünk az alvós
játékok, kendők szerepét. Érdemes már egészen újszülött kortól a
csecsemő ágyában hagyni egy kedves puha állatkát, esetleg kendőt (de
csak egyet!), függetlenül attól, hogy cumizik-e vagy sem.
Már az egy-két hónapos újszülöttnél is megfigyelhető, hogy az ismerős
tárgyat hosszan nézegeti az ébrenléti idejében. Amikor elkezd nyúlni a
dolgokért, az elsők között ezt fogja majd meg. Ha sír, nyűgös, adjuk a
kezébe, így ez a tárgy egyre inkább nyugtató hatással lesz rá. Ha
egészen pici korától nem alakított ki ilyen meghitt kapcsolatot egyetlen
plüssállatkával sem, később is felajánlhatjuk neki a lehetőséget:
válasszon egy puha játékot, amelyet bevisz az ágyába, amely segít neki
elaludni, és ott van vele egész éjszaka.
Alakítsunk ki szokásokat
A másik lényeges tényező az esti elalvásnál a rituálék megléte. A
kisgyermek számára megnyugtató, ha mindig ugyanúgy és körülbelül
ugyanabban az időpontban zajlanak a lefekvés körüli események. Fürdés
után már ne engedjük, hogy komolyabb játékba kezdjen, vagy hogy tévét
nézzen, mert a villódzó képek és a tartalom is izgató hatású számára.
Helyette inkább - az életkorának megfelelően - meséljünk vagy mondjunk
verset neki.
A legkisebbeknek énekelhetünk egy-két altatódalt (lehetőleg mindig
ugyanazokat), és - az Anna és Peti sorozathoz hasonlóan, egyfajta
mesekezdeményként - átbeszélgethetjük, hogy mi történt aznap, mit
tervezünk másnapra. A kisgyermek számára ugyanis rendkívül fontos a
kiszámíthatóság, hogy megértse, mi miért történik, és tudja előre, hogy
mi vár rá.
Átmeneti problémák
Meg kell különböztetnünk azokat az eseteket, amikor csupán átmeneti
jellegű a probléma: a kisgyermek korábban már gond nélkül el tudott
aludni esténként, de most valami miatt nem képes erre. Ilyenkor a
háttérben valamilyen aktuális stresszforrást kell keresnünk, és annak
feloldásával is kell foglalkoznunk.
Ez lehet például egy betegség, rossz közérzet, amely miatt rövid időre
meginog a gyerek biztonságérzete. A kistestvér születése, óvoda- vagy
bölcsődekezdés, a családi konfliktusok szintén okozhatnak ilyen
nehézségeket. Ilyenkor lehet, hogy vissza kell lépnünk egy korábbi
lépcsőfokra, majd onnan fokozatosan juthatunk el újra a célig.
És hogy mi a cél?
Természetesen az, hogy a mese vagy altatódal és a „jó éjt puszi” után a
szülő teljes lelki nyugalommal jöhessen ki az éjszakai fénnyel gyengén
megvilágított gyerekszobából, azzal együtt, hogy a kicsi tudja, bármikor
behívhatja őt, vagy kimehet hozzá, ha valóban szüksége van rá.
Ne feledjük: a felnőttek számára is fontos a pihenés, kikapcsolódás, és
egy harmonikus párkapcsolathoz hosszútávon elengedhetetlen, hogy minden
napra jusson legalább egy-két kettesben eltöltött óra, amelyre szülőként
leginkább este
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése