Serdülőkori krízisek, pályaorientáció

A fejezet célja

Elrejtés

Részletesen bemutatni a serdülőkori krízisek jellemzőit, kialakulásuk körülményeit, kiemelve, hogy milyen megnyilvánulási formái lehetnek az iskolai környezetben. Áttekintést adni a munkával kapcsolatos igények és a személyiség összeillésének fontosságáról. A fejezet elsajátítása után a hallgatók képesek lesznek átlátni, hogy milyen jelei lehetnek a serdülőkori kríziseknek, megismerkednek olyan modellekkel, melyek a személyiség és a pályakövetelmények közötti összeillést hangsúlyozzák, szembesülhetnek néhány fontos értékkel, melyek a saját pályaválasztásuk mögött meghúzódhatnak.

Elrejtés

A serdülőkor krízisei

A serdülőkor egy átmeneti időszaknak tekinthető a gyermekkor és az ifjúkor között, amely számos változást rejt magában. Mind biológiai, mind pszichológiai szempontból nagyon meghatározó ez az időszak az ember életében.  Ebben a periódusban bekövetkező változások jelentős hatást gyakorolnak a fiatal későbbi életére, ezért is nagyon fontos az egészséges fejlődés szempontjából, hogy a fiatalok ezt az időszakot úgy éljék át, hogy segítő, meleg környezet veszi őket körül. Emiatt az átmeneti állapot miatt az egész serdülőkort egy krízis állapotnak tekinthető., amelyet Erikson (2002) fejlődési krízisnek is nevezett.

Fejlődési krízis: olyan időszakok a fejlődés során, melyben bekövetkező normatív (fejlődéssel törvényszerűen együtt járó) változások viszonylag gyorsabban jelennek meg a korábbi életszakaszokhoz viszonyítva (Bakó, 1996).

Esetleges krízisek (akcidentális): egy hirtelen megjelenő váratlan esemény váltja ki. egy veszteségélmény, melynek a feldolgozása nehézséget jelent (Erikson, 2002).

A fejlődési és esetleges krízisek össze is kapcsolódhatnak (Jacobson, 1979). Ennek következtében megfigyelhetjük, hogy a fejlődési krízisek időszakában sokkal érzékenyebbek vagyunk a váratlan eseményekre, sokkal nehezebben tudjuk azokat feldolgozni. Például a szülők válása, mint esetleges krízis sokkal nehezebben feldolgozható serdülőkor idején, amikor számos más fejlődési változással is szembe kell néznie egy fiatalnak.

Hill (1980) összefoglalóan a következő pszichoszociális kihívásokat tartja a legfontosabbaknak a serdülőkorban:

Ragaszkodás: szülőkhöz való gyerekkori kötődésnek át kell alakulnia a serdülő és a szülő számára elfogadható érzelmi kötelékké.

Autonómia: a személy önmagába vetett hitének ki kell terjednie egyre szélesebb viselkedési területre.

Szexualitás: a nemi identitás, a nemi szerepviselkedés magába foglalja a másokkal folytatott szexuális aktivitást is.

Intimitás: képesnek kell lennie átérezni mások állapotát, megnyílni mások előtt.

Teljesítmény: ambíciók jövőorientált és reális csatornába terelése

Identitás: önmagáról alkotott képének alkalmazkodnia kell a változásokhoz, megőrizve egyediségét.

 

Vikár György (1980) szerint a serdülőkornak három fontos próbatétele van:

1. Azonosulás a nemi szereppel
2. Szülőkről való leválás
3. Pályaválasztás

 

Vikár (1980) tapasztalatai alapján három jellemző pszichológiai okot talált a serdülőkori krízisek megjelenésére, melyek nehézséget okozhatnak:

1. Gyermekkor traumatikus történései miatt (pl.: szülők válása gyermekkorban, melyet nem tud feldolgozni a fiatal, így akár a kapcsolatokba vetett bizalma is sérülhet).
2. Család belső egyensúlyi zavara miatt (pl.: szülők közötti tartós feszültség, egyszülős családokban túlzottan dependens kötődés az anyához nehezítheti a fiatal leválását serdülőkorban)
3. Kortárs ifjúsági csoport elvárásai miatt (pl.: a serdülő saját értékei, normái és a kortárscsoport elvásásai, értékei között nagy ellentét van)

 

Bővebben itt lehet olvasni a témáról!

Laufer (1975) összegezte azokat a pszichés megnyilvánulásokat, melyek nagy valószínűséggel azt jelezhetik, hogy a fiatal a serdülés folyamatával nehezen tud megküzdeni.

Ezek a következők:

• serdülő ragaszkodik a gyermekkori magatartásmódokhoz
•  viselkedése túlságosan merev
•  társas kapcsolatai a gyermekkor viszonyait rögzítik
  •  a kortársak helyett még mindig a szülővel van szoros kapcsolata
  •  nem képes megfelelő érzéseket átélni, kifejezni
  •  amikor mások viselkedését értelmezi, nem tudja saját képzelete termékeit elválasztani a valóságtól
  •  a jövőhöz való viszonya nehézségekkel, szorongással, félelemmel teli
  • úgy érzi nem ő irányítja cselekedeteit, érzéseit

Természetesen minden serdülőnél észrevehetjük ezeket a jeleket, bizonyos időközönként, kisebb-nagyobb intenzitással, azonban problémát akkor jelez, ahogyan Anna Freud is megfogalmazta, hogyha a fiatal az adott szélsőséges viselkedésformában hosszabb időre megreked. Anna Freud ezt fixációnak nevezte (idézi Vikár, 1980).

Vikár (1980) összegezte a kezdeti panaszokat, melyek serdülőkorban megjelenhetnek iskolai környezetben:

1. Teljesítménygátlás: az eddig jól tanuló diák egyszer képtelen tanulni, nem motivált, nem érdekli semmi, figyelme szétszórt, iskolai jegyei is leromolhatnak. Oka lehet egyrészről egy rejtett dac, mely a szülőkkel való konfliktust tükrözi. Másrészről oka lehet a túlzottan magas szülői elvárás, melyet a serdülő nem tud teljesíteni.
2. Beilleszkedési zavarok vagy szociális gátlás: kapcsolatteremtési problémák, izoláció. A serdülő ebben az esetben kisebbrendűségi érzéssel, önbizalomhiánnyal rendelkezik.  nehezen lép másokkal kapcsolatba, vagy nem tartós, nem mély kapcsolatokat alakít ki.
3. Pszichoneurotikus tünetek: testi okokkal nem magyarázható tünetek pl.: fejfájás, hasfájás, szédülés, hányás. A belső feszültség testi tünetekben jelenik meg.
4. Autoritáskrízis: lázadás a felnőtt világ szabályai, normái ellen. Jele lehet az öltözködés szokatlansága, kimaradás, csavargás, tanulás elhanyagolása, esetleg antiszociális csoporthoz való csatlakozás. 

 

#1 Dr.BauerBela

---