Ha a gyerek megüti a szülőt, akkor elég nyilvánvalónak látja, hogy elrontott valamit, … vagy mégsem? Mit tegyen, hogy ez ne forduljon elő többé?

Nem csak a család nevel, hanem az ovi, az iskola és minden más környezet is. Minden, amit a gyerek lát, az minta lehet számára, akárhol is történik vele vagy körülötte. Ezért a szülőnek nem kell a “kardjába dőlnie”.

Ha a gyerek megüti a szülőt, akkor kis időre vagy tartósan, de egészen biztosan elveszítette a valóságérzékét. Az ilyen helyzetek nem egyformák, ezért a megoldások sem ugyanazok. Nem kell ahhoz végig mennünk minden helyzeten, hogy képet kapjunk ezekről.

Nézzünk meg négyet!

  1. Egy kisgyerek, mondjuk 2 és 3 éves kor között meg-megüti a szülőt, aki néha hasonlóan bánik vele.
  2. Egy kisgyerek hirtelen megüti a szülőt, aki sosem bántja őt.
  3. Egy 8 éves gyerek minden agresszivitását beleadva, megüti a szülőt.
  4. Tinédzser agresszív a szülővel, egyszer megüti, és a fenyegetettség továbbra is fennáll.

A szülő is bántja a gyereket (1)

A két és három év körüli gyerek esetét nézve leginkább kétféle “motiváció” előzi meg a tettet. Az egyik az, hogy a szülő is így szokta őt “rendbe tenni”. Ebben az esetben a szülő magának csinálja a bajt! Csak abba kellene hagynia azt, hogy tettleges a gyerekkel. Nem kellene a fenekére vernie, ha rosszat tett, vagy ráncigálnia, amikor sietnek az oviba.


Ha már hosszabb ideje tart a dolog, akkor nem biztos, hogy elég, ha a szülő felhagy a tettlegességgel. Előfordulhat, hogy abbahagyja, a gyerek mégis agresszív marad. Ekkor azt kell tennie, hogy egy nyugodt pillanatban őszintén elmondja a gyereknek, hogy hibázott, amikor bántotta őt. Egy három éves gyerek fel tudja fogni, mit jelent ez. Ha a szülő ezután megígéri neki, hogy ilyen többé nem fordul elő, akkor a szülő hamarosan visszanyeri tiszteletét a gyereknél.

Olyan gyerek, aki rendelkezik önbecsüléssel, nem bánt valakit, akit tisztel.

Igazából az, akinek van önbecsülése (nem kivagyisága), az nem bánt fizikailag senkit.

A szülő nem mutat rossz példát (2)

Ha a gyerek megüti a szülőt, de ezt a viselkedési mintát az oviból hozza, akkor más a helyzet. Sajnos kisebb gyerekek között előfordul, hogy egy gyerek odacsap. Például, amikor a másik zavarja valamiben, vagy amikor valaki hozzáér a játékához. A gyereked kap egyet kettőt így az óvodában, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a játék hevében neked is odacsap. Ha pedig nem sikerül erről leszoktatni, akkor később mérgében rendszeresen is megpróbálkozik hasonlóval.


A legtöbb szülő pontosan tudja, hogy a helyzet megoldása nem az, hogy maga is visszaüt. Az csak olaj lenne a tűzre, megerősítené a viselkedésmintát. Sokan azonban azt is tapasztalták már, hogy a másik irány sem működött. Türelmesen megbeszéli a anya vagy apa a gyerekkel, hogy “Nem szép dolog másokat bántani. Sem gyereket, sem a szüleinket.” Azután azt tapasztalja, hogy semmi sem változott.

Megtalálni az alapvető okot

Ez azért van, mert a szülő a következményt akarja kezelni, nem az alapvető okot. Ilyen helyzetben ugyanis az, hogy a gyerek más gyereket bánt, vagy agresszív a szülővel, annak a következménye, hogy nem tudott megoldani hasonló helyzeteket. Általában olyat, amiben ő volt a kárvallott. Ha azt tapasztalja, hogy “erővel lehet győzni”, akkor könnyen átveheti azt a “megoldást”.

Annak megelőzése tehát, hogy agresszívvé váljon a gyerek az, hogy megoldásokat dolgozunk ki vele arra, hogyan jöhet ki agresszió nélkül egy vagy több ilyen helyzetből, például hogyan védheti meg a játékát anélkül, hogy ütne. Ez nem csak a megelőzésnek, hanem a dolgok helyrehozásának is kulcseleme. A második lépés a megoldás gyakorlása. Például hogyan védheti meg a játékát magához szorítással vagy azzal, hogy elsiet onnan.


Amíg az óvodai vagy iskolai helyzetekre nincs békés megoldása, addig falrahányt borsó a lelkére beszélni, bár a legelején még ez is sikerrel járhat. Persze létezik huszáros megoldás, de azt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy elhozzák a gyereket egy óvodából. Ráadásul elég valószínű, hogy a másikban is lesz egy-két agresszív fickó, akitől lesz mit “tanulni”.

A 8 éves gyerek megüti a szülőt (3)

Úgy véled, hogy nagyvonalúan kihagytam az eddigiekből, hogy mi a helyzet akkor, ha a mi gyerekünk születik agresszívnek? Szándékosan, mert ez elég ritka. Még a börtönbe került felnőttek nagy része sem született agresszívnek. Most azonban nézzünk egy másik példát. Mi a helyet egy 8 évessel, ha a gyerek megüti a szülőt, vagy rendszeresen agresszív vele, miközben korábban nem volt az?

Mindig az okot kell megszüntetni, nem pedig a következmény megszüntetésén álmodozni. Egy 8 évesnél ennek már igen sokféle oka lehet. Teljességgel nem is tekintjük át ezeket.

Az viszont biztos, hogy van egy fő forrása az agresszivitásának. Ezt kell megszüntetni.

Például drasztikusan csökkenteni vagy akár teljesen beszüntetni az agresszív számítógépes játékok használatát. Ettől sok szülő ódzkodik, mert megpróbálták már, és a gyerek azonnal heves érzelmi és fizikai reakciókat mutatott. Nincs mit csodálkozni az ilyen “elvonási tüneteken”. Mindössze tovább kell bírnia a szülőnek, addig, amíg elmúlnak az első nehéz napok. Eltarthat akár egy hétig is.


Visszakapod a gyerekedet

Sajnos az agresszivitás terjedésében kiemelkedő szerepet töltenek be az agresszív digitális játékok. Van azonban egy szerencsés oldala is a dolognak. Megfigyelheted magad is, hogy a számítógépes játékok következtében létrejött agresszív viselkedésminta a legillékonyabb.

Ha a szülő megfelelően helyettesíteni tudja a számítógép használatot, akkor egy-két hét alatt abbamaradnak a gyerek agresszív jelenségei, és visszakapja azt a boldog szemű kis fickót, aki ő valójában. Aki eddig csak ült a számítógép mögött, mint egy robot, abba visszatér az élet. Ezentúl már nem csak virtuális, hanem az élet valós eseményei is örömet ébresztenek majd benne.

Itt egy speciális agressziós minta forrást emeltünk ki a példa kedvéért. Más forrás esetén is az lenne azonban a teendő, hogy megszüntessük annak folyamatosságát.
Az szép dolog, hogy megpróbáljuk szép szóval meggyőzni, ha a gyerek megüti a szülőt. Az okok megszüntetése nélkül azonban ez gyakran kudarcot vall.

Amikor a tinédzser agresszív a szülővel (4)

Ha a gyerek megüti a szülőt, aki már tinédzser, akkor ott már jó ideje rosszul mennek a dolgok. Nem reménytelen a helyzet, de komoly kitartást igényel. Leginkább a tinédzser céljainak helyreállításával kezelhető, ahogyan arról a Motiváció helyreállítása tinédzsereknél című írásban olvashatsz.

Akárhány éves is a gyerek, tekintheted úgy, hogy amikor agresszív, akkor ennek mértékével párhuzamosan nincs a jelen időben és ebben a térben.

Ez kissé úgy hangzik, mint a csillagok háborúja? Nem. Ha a gyerek megüti a szülőt, akkor fejben talán még mindig a vérengzős játékprogramja előtt ül.

Bármilyen megoldást is találunk arra, hogy abbahagyja agresszív viselkedését, annak alapja végső soron az, hogy visszahozzuk a figyelmét valós terünk jelen idejébe. Ez egy tinédzsernél azért nehezebb, mert nála már nem beszélhetünk “gyereknevelésről”. Sok esetben már nem gyerek, …. vagy elfelejtettük volna, hogy mikortól gondoltuk mi magunk azt, hogy már felnőttünk?