Hazudik a gyerek – miért? Hazugság gyerekeknél. Főoldal / Cikkek / Hazudik a gyerek - miért? Hazugság gyerekeknél. Először az okokat keressük és aztán mi magunk tegyük meg az első lépéseket a megoldás felé. Ha mindezt megértően tesszük, biztos, hogy nem marad el a várt eredmény, mi több gyermekünkkel való kapcsolatunk jobbá vagy még jobbá válik. 4 éves volt a kisfiam, amikor azt vettem észre, hogy azt mondja kezet mosott és egyértelmű jelek árulkodtak az ellenkezőjéről. Emlékszem, nagyon rosszul éltem meg, hogy hazudott nekem. Talán erős szó erre a hazugság, fogalmazzunk úgy, hogy nem mondott igazat. Miért? Kétségbeesve kerestem az okokat, hogy mi az, ami erre késztette őt. Természetes, hogy szülőként felhúzzuk magunkat azon és kiborulunk, ha a gyerekünk hazudik. Előbb-utóbb azonban fel kell ismernünk, hogy a hazugság megjelenése természetes velejárója a gyermeki fejlődésnek. Ha nagyobb a gyermekünk és gyakran azon kapjuk, hogy nem mond igazat, érdemes azon elgondolkodnunk, hogy milyen a kapcsolatunk vele, mennyire biztonságos, bizalomteli az otthoni légkör. Miért hazudik a gyerek? Ez a kérdés bennem egy újabb kérdést vet fel: csak a gyerek hazudik? A felnőttek nem hazudnak? Szülő: “Megetted a sütit, amit mondtam, hogy holnapra készítettem?” Gyerek: (Sütimorzsákkal a szája körül) “Nem.” Ha a gyerekek veleszületetten jó természetűek, miért hazudnak mégis? Erre kérdésre egyszerű a válasz: azért hazudnak, mert jó természetűek. A tőlük telhető legjobb módon próbálnak természetellenes kultúránk álnokságokkal teli világában eligazodni. A kisgyerek az ösztöneire hallgat, amikor a gyomra jelzi az éhséget. Nem természetszerű számára, hogy higgyen abban, hogy “majd nem lesz holnapra” és az sem, hogy felülírja a belső, őszinte “vezérlőrendszerét” holmi önkényes korlátozásokkal. Abban a pillanatban is veleszületetten jó, amikor szembesül a szülei elvárásaival, hogy megette a tiltott süteményt. Természetszerű jóságából fakadóan olyan választ ad a szüleinek, amit úgy gondol, hogy hallani szeretnének. Nem fakad a gyerekek természetéből, hogy ellenérzést váltsanak ki másokból. Hazugság óvódáskorban Az óvodás gyermek még nem is érti, hogy mi az a hazugság és pláne azt, hogy az nem jó dolog. Néha kitalálnak történeteket, amelyek nem fedik a valóságot vagy eltúloznak valamit, ami alapjában véve igaz. A gyerekeknek ebben a korban nagyon élénk a fantáziájuk és épp ekkor tanulják megkülönböztetni a mesét (fantázia, képzelet) a valóságtól. Amikor az óvodáskorú gyerekek kitalálnak különféle történeteket, talán azért is lehet, mert azt kívánják, hogy bárcsak igaz lenne. A szülők vagy meghallgatják ezeket a történeteket és nem mondanak semmit vagy lehetőségként használják arra, hogy egy kis igazságot is belevigyenek abba, amit a gyerek mondott. Egy példa az utóbbi esetre, amikor a gyerek azt mondja, hogy “meg tudok enni akár százat is ebből a finom sütiből”, azt felelhetjük rá, hogy “azt kívánod, hogy bárcsak meg tudnál enni százat belőle, ugye?!” A kisgyerekek azért is “hazudhatnak”, hogy megszerezzenek maguknak valamit, amit nagyon akarnak, de ebben a korban még nem ismerik fel, hogy bármi probléma lenne ezzel a taktikával. Érdemes ilyen esetekben egyáltalán nem reagálni. Később mindenképpen fontos elmondanunk egyszerűen és röviden a kisgyereknek, hogy rossz dolog hazudni és mindig az a legjobb, ha elmondjuk az igazságot. Mondjuk azt is el neki, hogy milyen boldoggá tesz minket azzal, ha elmondja az igazat és hogy milyen nehéz bizalommal lenni iránta, ha nem ezt teszi. A hazugság okai Amikor a gyerekek elérik az iskoláskort elkezdik megérteni, hogy a hazugság rossz. A hazugságnak számtalan oka lehet. A teljesség igénye nélkül, íme néhány szempont, ami segít megérteni, hogy mi rejtőzhet a hazugság mögött. A gyerekek azért is hazudhatnak, mert félnek. Amikor a gyerekek megijednek a cselekedeteik következményeitől, gyakran hazudnak, hogy elfedjék azokat. meg akarnak védeni valakit. meg akarnak kapni valamit, amire nagyon vágynak. nagy a képzelőerejük és az igazság unalmas. el akarják kerülni a büntetést vagy egy kellemetlen feladatot: (“Megmostad a fogad?” – “Igen, apa.”) növelni szeretnék az önbizalmukat. A hazugság oka lehet a szeretet, az elismerés és a figyelem utáni vágy is. A gyerekek szeretnek gyorsan és hatásosan “lenyűgözni” másokat. Dicséretért, pozitív visszajelzésért áhítoznak. Az is előfordulhat, hogy a gyerekek akaratlanul hazudnak. Néha a hazugság egyáltalán nem szándékos, csak kicsúszik a gyerek száján, főként akkor, amikor rajtakapták egy csínytevésen. (“Ki törte el a dédnagymama vázáját?” “Nem én voltam.”) azt hallják, hogy a szüleik hazudnak. A gyerekek, mint tudjuk utánzás útján tanulnak. Mit tegyünk, ha a gyerek hazudik? Nem tudjuk megóvni a gyermekünket a hazudozástól, de sokat tehetünk azért, hogy arra bátorítsuk, hogy elmondja az igazat és a hazugságnak ne legyen egy félreértelmezett jutalmazó értéke. Sok hazugság önvédelemből származik. Könnyű belecsúszni a hazugságba és még könnyebb benne maradni. Sok gyerek “fájdalomcsillapításként” csúszik bele a hazugságba, mintha a kellemes, meleg tengervízbe mártózna meg. Sokkal kellemetlenebb és fájdalmasabb kijönni belőle, amikor fázunk és reszketünk. Segíthetünk a gyerekeinknek azzal, hogy nem teremtünk olyan helyzetet számukra, amelyben nyomás alatt érzik magukat, hogy hazudjanak vagy szenvednek a következményektől. Fontos, hogy elmondjuk a gyereknek azt, hogy ha igazat mond a többiek bízni fognak benne és hogy a hazugság nem becsületes dolog, ha valaki nem becsületes, annak következményei vannak. A legelső és legfontosabb szabály, hogy elfogadó, megértő és nyitott légkört teremtsünk a beszélgetéshez, amelyben a gyerek biztonságban érezheti magát, hogy elmondja az igazat, ha valami rosszat tett. Ahelyett, hogy vádoljuk a gyereket, arra koncentráljunk, hogy mi történt vagy mi a probléma és milyen megoldást lehet rá találni. Felejtsük el a vallatófényt és a hazugságvizsgáló készüléket. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az a célunk, hogy beszélgessünk a gyerekkel. Ha keresztkérdésekkel vallatjuk, akkor még jobban bezárkózik, ahelyett, hogy megnyílna. Legyünk úrrá sértettségünkön és bízzunk a gyermekünkben, pozitív hozzáállással keressük az okokat, hogy miért hazudott. Azonnal meg fogja érezni, ha segítő és megértő attitűddel fordulunk feléje. Segít a pozitív hozzáállás kialakításában, ha arra gondolunk, hogy a hazugság csak egy elhibázott túlélő technika. Ne csaljuk be a gyermeket a hazugság csapdájába, akkor se, ha látható nyomai vannak annak, hogy nem jól viselkedett. Ha kérdőre vonjuk valószínűleg hazugságot csikarunk ki belőle. Beszéljünk vele nyugodtan arról, hogy mi történt. Nehéz az igazságot elmondani. Kockázatos annak beismerése, hogy hibáztunk. Amikor a gyerek beismeri, hogy valami rosszat követett el, először köszönd meg neki, hogy elmondta az igazságot. Ismerd el a bátorságát. Aztán foglalkozzatok a történtekkel, úgy hogy lehetősége legyen a jóvátételre (bocsánatot kérni a sértettektől, stb) és a belátásra, hogy mi volt abban a nem jó, amit tett. Csak ilyen módon erősíthetjük benne, hogy vállalja a felelősséget azért, amit tesz és ezáltal kevesebb hasonló dolog történjen a jövőben. Fontos hangsúlyozni, hogy mind a két lépés (1) a megköszönés és a (2) megfelelő következmények alapvető az eredményesség szempontjából. Hibát követünk el, ha akármelyiket is elhagyjuk. A pozitív visszajelzés segít abban, hogy vállalja a következményeket, miközben fejleszti az erkölcsérzékét is. Mielőtt beszélsz a gyerekkel a hazugságról, bizonyosodj meg róla, hogy valóban hazudott-e. Ha tévesen vádoljuk vagy ha nem hiszünk a gyereknek, amikor elmondja az igazat, pusztító lehet és óriási károkat okozhat. Ha gyakrabban előfordul, hogy a gyerek hazudik, találjatok ki egy külön szabályt, hogy mi történjen ezekben az esetekben. Nagyon sokat segíthet, ha előre megbeszélitek közösen a gyerekkel, hogy mi legyen az “eljárás” hazugság esetén. Ebben az esetben a gyerek előre tudni fogja a következményeket, ha a hazugságot válassza. …, hogy ne kelljen a gyereknek hazugságba menekülnie 1. Mindig dicsérjük meg a gyereket, ha igazat mond. (“Ezt biztosan nem lehetett könnyű elmondani, hogy valóban mi történt. Tisztellek a bátorságodért, hogy elmondtad az igazat.”) Ha figyelmet fordítunk arra, hogy megerősítsük a helyes viselkedést, a gyerek sokkal valószínűbb, hogy meg fogja ismételni. 2. Ne büntessük meg a hazugságért, inkább tegyünk erőfeszítéseket azért, hogy jobban megértsük az ő szempontjait. Ha a gyerekeket megbüntetik a hazudozásért, sokkal kisebb lesz a valószínűsége, hogy legközelebb elmondják az igazat. A büntetés olyan eredményt szül, ami pontosan az ellentéte annak, amit szeretnénk. 3. Figyeljünk oda, hogy általában hogyan reagálunk a helytelen viselkedésre vagy hibázásra. Ha a gyerek amiatt szorong, hogy büntetést kap vagy kiabálni fognak vele, nem érzi magát biztonságban, hogy elmondja az igazat. Fogjuk fel ezeket a helyzeteket úgy, hogy ez is lehetőség a tanulásra. Próbáljunk meg nyugodtak maradni és a megoldásra koncentrálni, a kritizálás és vádaskodás helyett. 4. Folyamatosan fejezzük ki és erősítsük meg a feltétel nélküli szeretetünket a gyerekünk iránt. Mondjuk el a gyerekünknek, hogy lehet, hogy néha nem szeretjük azt, ahogyan viselkedik, vagy netalán hazudik, de őt magát ettől még ugyanúgy szeretjük. 5. Figyeljünk oda a saját “kegyes hazugságainkra”. A gyerekek mindig fülelnek és ne feledjük a mi viselkedésünk példaértékű számukra.

Hazudik a gyerek – miért? Hazugság gyerekeknél. Főoldal / Cikkek / Hazudik a gyerek - miért? Hazugság gyerekeknél. Először az okokat keressük és aztán mi magunk tegyük meg az első lépéseket a megoldás felé. Ha mindezt megértően tesszük, biztos, hogy nem marad el a várt eredmény, mi több gyermekünkkel való kapcsolatunk jobbá vagy még jobbá válik. 4 éves volt a kisfiam, amikor azt vettem észre, hogy azt mondja kezet mosott és egyértelmű jelek árulkodtak az ellenkezőjéről. Emlékszem, nagyon rosszul éltem meg, hogy hazudott nekem. Talán erős szó erre a hazugság, fogalmazzunk úgy, hogy nem mondott igazat. Miért? Kétségbeesve kerestem az okokat, hogy mi az, ami erre késztette őt. Természetes, hogy szülőként felhúzzuk magunkat azon és kiborulunk, ha a gyerekünk hazudik. Előbb-utóbb azonban fel kell ismernünk, hogy a hazugság megjelenése természetes velejárója a gyermeki fejlődésnek. Ha nagyobb a gyermekünk és gyakran azon kapjuk, hogy nem mond igazat, érdemes azon elgondolkodnunk, hogy milyen a kapcsolatunk vele, mennyire biztonságos, bizalomteli az otthoni légkör. Miért hazudik a gyerek? Ez a kérdés bennem egy újabb kérdést vet fel: csak a gyerek hazudik? A felnőttek nem hazudnak? Szülő: “Megetted a sütit, amit mondtam, hogy holnapra készítettem?” Gyerek: (Sütimorzsákkal a szája körül) “Nem.” Ha a gyerekek veleszületetten jó természetűek, miért hazudnak mégis? Erre kérdésre egyszerű a válasz: azért hazudnak, mert jó természetűek. A tőlük telhető legjobb módon próbálnak természetellenes kultúránk álnokságokkal teli világában eligazodni. A kisgyerek az ösztöneire hallgat, amikor a gyomra jelzi az éhséget. Nem természetszerű számára, hogy higgyen abban, hogy “majd nem lesz holnapra” és az sem, hogy felülírja a belső, őszinte “vezérlőrendszerét” holmi önkényes korlátozásokkal. Abban a pillanatban is veleszületetten jó, amikor szembesül a szülei elvárásaival, hogy megette a tiltott süteményt. Természetszerű jóságából fakadóan olyan választ ad a szüleinek, amit úgy gondol, hogy hallani szeretnének. Nem fakad a gyerekek természetéből, hogy ellenérzést váltsanak ki másokból. Hazugság óvódáskorban Az óvodás gyermek még nem is érti, hogy mi az a hazugság és pláne azt, hogy az nem jó dolog. Néha kitalálnak történeteket, amelyek nem fedik a valóságot vagy eltúloznak valamit, ami alapjában véve igaz. A gyerekeknek ebben a korban nagyon élénk a fantáziájuk és épp ekkor tanulják megkülönböztetni a mesét (fantázia, képzelet) a valóságtól. Amikor az óvodáskorú gyerekek kitalálnak különféle történeteket, talán azért is lehet, mert azt kívánják, hogy bárcsak igaz lenne. A szülők vagy meghallgatják ezeket a történeteket és nem mondanak semmit vagy lehetőségként használják arra, hogy egy kis igazságot is belevigyenek abba, amit a gyerek mondott. Egy példa az utóbbi esetre, amikor a gyerek azt mondja, hogy “meg tudok enni akár százat is ebből a finom sütiből”, azt felelhetjük rá, hogy “azt kívánod, hogy bárcsak meg tudnál enni százat belőle, ugye?!” A kisgyerekek azért is “hazudhatnak”, hogy megszerezzenek maguknak valamit, amit nagyon akarnak, de ebben a korban még nem ismerik fel, hogy bármi probléma lenne ezzel a taktikával. Érdemes ilyen esetekben egyáltalán nem reagálni. Később mindenképpen fontos elmondanunk egyszerűen és röviden a kisgyereknek, hogy rossz dolog hazudni és mindig az a legjobb, ha elmondjuk az igazságot. Mondjuk azt is el neki, hogy milyen boldoggá tesz minket azzal, ha elmondja az igazat és hogy milyen nehéz bizalommal lenni iránta, ha nem ezt teszi. A hazugság okai Amikor a gyerekek elérik az iskoláskort elkezdik megérteni, hogy a hazugság rossz. A hazugságnak számtalan oka lehet. A teljesség igénye nélkül, íme néhány szempont, ami segít megérteni, hogy mi rejtőzhet a hazugság mögött. A gyerekek azért is hazudhatnak, mert félnek. Amikor a gyerekek megijednek a cselekedeteik következményeitől, gyakran hazudnak, hogy elfedjék azokat. meg akarnak védeni valakit. meg akarnak kapni valamit, amire nagyon vágynak. nagy a képzelőerejük és az igazság unalmas. el akarják kerülni a büntetést vagy egy kellemetlen feladatot: (“Megmostad a fogad?” – “Igen, apa.”) növelni szeretnék az önbizalmukat. A hazugság oka lehet a szeretet, az elismerés és a figyelem utáni vágy is. A gyerekek szeretnek gyorsan és hatásosan “lenyűgözni” másokat. Dicséretért, pozitív visszajelzésért áhítoznak. Az is előfordulhat, hogy a gyerekek akaratlanul hazudnak. Néha a hazugság egyáltalán nem szándékos, csak kicsúszik a gyerek száján, főként akkor, amikor rajtakapták egy csínytevésen. (“Ki törte el a dédnagymama vázáját?” “Nem én voltam.”) azt hallják, hogy a szüleik hazudnak. A gyerekek, mint tudjuk utánzás útján tanulnak. Mit tegyünk, ha a gyerek hazudik? Nem tudjuk megóvni a gyermekünket a hazudozástól, de sokat tehetünk azért, hogy arra bátorítsuk, hogy elmondja az igazat és a hazugságnak ne legyen egy félreértelmezett jutalmazó értéke. Sok hazugság önvédelemből származik. Könnyű belecsúszni a hazugságba és még könnyebb benne maradni. Sok gyerek “fájdalomcsillapításként” csúszik bele a hazugságba, mintha a kellemes, meleg tengervízbe mártózna meg. Sokkal kellemetlenebb és fájdalmasabb kijönni belőle, amikor fázunk és reszketünk. Segíthetünk a gyerekeinknek azzal, hogy nem teremtünk olyan helyzetet számukra, amelyben nyomás alatt érzik magukat, hogy hazudjanak vagy szenvednek a következményektől. Fontos, hogy elmondjuk a gyereknek azt, hogy ha igazat mond a többiek bízni fognak benne és hogy a hazugság nem becsületes dolog, ha valaki nem becsületes, annak következményei vannak. A legelső és legfontosabb szabály, hogy elfogadó, megértő és nyitott légkört teremtsünk a beszélgetéshez, amelyben a gyerek biztonságban érezheti magát, hogy elmondja az igazat, ha valami rosszat tett. Ahelyett, hogy vádoljuk a gyereket, arra koncentráljunk, hogy mi történt vagy mi a probléma és milyen megoldást lehet rá találni. Felejtsük el a vallatófényt és a hazugságvizsgáló készüléket. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az a célunk, hogy beszélgessünk a gyerekkel. Ha keresztkérdésekkel vallatjuk, akkor még jobban bezárkózik, ahelyett, hogy megnyílna. Legyünk úrrá sértettségünkön és bízzunk a gyermekünkben, pozitív hozzáállással keressük az okokat, hogy miért hazudott. Azonnal meg fogja érezni, ha segítő és megértő attitűddel fordulunk feléje. Segít a pozitív hozzáállás kialakításában, ha arra gondolunk, hogy a hazugság csak egy elhibázott túlélő technika. Ne csaljuk be a gyermeket a hazugság csapdájába, akkor se, ha látható nyomai vannak annak, hogy nem jól viselkedett. Ha kérdőre vonjuk valószínűleg hazugságot csikarunk ki belőle. Beszéljünk vele nyugodtan arról, hogy mi történt. Nehéz az igazságot elmondani. Kockázatos annak beismerése, hogy hibáztunk. Amikor a gyerek beismeri, hogy valami rosszat követett el, először köszönd meg neki, hogy elmondta az igazságot. Ismerd el a bátorságát. Aztán foglalkozzatok a történtekkel, úgy hogy lehetősége legyen a jóvátételre (bocsánatot kérni a sértettektől, stb) és a belátásra, hogy mi volt abban a nem jó, amit tett. Csak ilyen módon erősíthetjük benne, hogy vállalja a felelősséget azért, amit tesz és ezáltal kevesebb hasonló dolog történjen a jövőben. Fontos hangsúlyozni, hogy mind a két lépés (1) a megköszönés és a (2) megfelelő következmények alapvető az eredményesség szempontjából. Hibát követünk el, ha akármelyiket is elhagyjuk. A pozitív visszajelzés segít abban, hogy vállalja a következményeket, miközben fejleszti az erkölcsérzékét is. Mielőtt beszélsz a gyerekkel a hazugságról, bizonyosodj meg róla, hogy valóban hazudott-e. Ha tévesen vádoljuk vagy ha nem hiszünk a gyereknek, amikor elmondja az igazat, pusztító lehet és óriási károkat okozhat. Ha gyakrabban előfordul, hogy a gyerek hazudik, találjatok ki egy külön szabályt, hogy mi történjen ezekben az esetekben. Nagyon sokat segíthet, ha előre megbeszélitek közösen a gyerekkel, hogy mi legyen az “eljárás” hazugság esetén. Ebben az esetben a gyerek előre tudni fogja a következményeket, ha a hazugságot válassza. …, hogy ne kelljen a gyereknek hazugságba menekülnie 1. Mindig dicsérjük meg a gyereket, ha igazat mond. (“Ezt biztosan nem lehetett könnyű elmondani, hogy valóban mi történt. Tisztellek a bátorságodért, hogy elmondtad az igazat.”) Ha figyelmet fordítunk arra, hogy megerősítsük a helyes viselkedést, a gyerek sokkal valószínűbb, hogy meg fogja ismételni. 2. Ne büntessük meg a hazugságért, inkább tegyünk erőfeszítéseket azért, hogy jobban megértsük az ő szempontjait. Ha a gyerekeket megbüntetik a hazudozásért, sokkal kisebb lesz a valószínűsége, hogy legközelebb elmondják az igazat. A büntetés olyan eredményt szül, ami pontosan az ellentéte annak, amit szeretnénk. 3. Figyeljünk oda, hogy általában hogyan reagálunk a helytelen viselkedésre vagy hibázásra. Ha a gyerek amiatt szorong, hogy büntetést kap vagy kiabálni fognak vele, nem érzi magát biztonságban, hogy elmondja az igazat. Fogjuk fel ezeket a helyzeteket úgy, hogy ez is lehetőség a tanulásra. Próbáljunk meg nyugodtak maradni és a megoldásra koncentrálni, a kritizálás és vádaskodás helyett. 4. Folyamatosan fejezzük ki és erősítsük meg a feltétel nélküli szeretetünket a gyerekünk iránt. Mondjuk el a gyerekünknek, hogy lehet, hogy néha nem szeretjük azt, ahogyan viselkedik, vagy netalán hazudik, de őt magát ettől még ugyanúgy szeretjük. 5. Figyeljünk oda a saját “kegyes hazugságainkra”. A gyerekek mindig fülelnek és ne feledjük a mi viselkedésünk példaértékű számukra. #1 Dr.BauerBela

---