NEHÉZSÉGEK A SZOPTATÁS ELSŐ IDŐSZAKÁBAN

NEHÉZSÉGEK A SZOPTATÁS ELSŐ IDŐSZAKÁBAN

Noha ebben az írásban főként a nehézségeket, problémákat, leggyakoribb kérdéseket gyűjtöttük csokorba, mégsem volna jó, ha az olvasottakat úgy értelmeznéd, hogy szoptatni szörnyen bonyolult és kockázatos.
Éppen ellenkezőleg: szoptatni nagyon kényelmes, szórakoztató és szívet melengető! Abban szeretnénk segíteni neked, hogy a felmerülő problémákra mindig olyan megoldásokat találhass, amelyek összhangban vannak a természetes táplálással.

Érzékeny, kisebesedő mellbimbó

Az első gyereknél még nincs felkészülve a mell a szopás igen erőteljes fizikai igénybevételére. Szopás közben a baba nyelve úgy súrohatlja a mellbimbót, akár egy finom kis smirgli, és ez bizony néhány nap múlva komolyan fájhat. Az a legfontosabb, hogy kezdettől fogva helyesen tedd mellre a babát. Ha jól kapja be a mellbimbót, kicsi az esélye annak, hogy sérülést okozzon. Szopás után hagyd csupaszon a melled, a baba nyálát és az anyatejet ne töröld le róla, hanem hagyd rászáradni, mert mindkettő tartalmaz sebgyógyító összetevőket. Az egész nap melltartóba és szoptatósbetétekbe csomagolt mellek nem levegőznek kellőképpen, elhúzódik a gyógyulás, a sérülések pedig felülfertőződhetnek.

A kezdeti melbimbó-érzékenység csupán átmeneti jellegű (három nap-két hét) ám amíg fáj, esetleg vérzik a mellbimbó, addig nagyon kellemetlen. A pici seb vérezhet, beleragadhat a melltartóba, nedvszívó melltartóbetétbe és fájdalmas, ha bármi hozzáér, ami súrolhatja. Ilyen esetben jelent segítséget a két részből álló, a kellő szellőzés érdekében lyukacsos mellkagyló, mely megakadályozza, hogy a bimbó bármihez is hozzáérjen. Csak akkor viseld átmenetileg, ha muszáj felöltöznöd. A sebgyógyulást akkor segíted, ha a melledet fedetlenül hagyod, és anyatejjel kened be a bimbót.

A felsebesedett mellbimbót nem szabad és egyébként sem kell szappannal mosni és fertőtleníteni, mert ez szinte lehetetlenné teszi a gyógyulást. A szappanos lemosás ugyanis eltávolítja a mellbimbó Montgomery-mirigyeinek váladékát, azt a természetes balzsamot, amely a mellbimbót puhán tartja, óvja a felázástól és segíti a kisebb sérülések gyógyulását. A szoptatás előtti langyos vizes lemosás, sőt, a későbbiekben a rendes napi tisztálkodás bőven elegendő.

Ha a babának szájpenész fertőzése van, a mellbimbót is kezelni kell, mert felsebesedett állapotban könnyen behatolhatnak a kórokozók, és csúnya mellgyulladást vagy elhúzódó sebgyulladást, gombás fetőzést okoznak. Ebben az esetben indokolt lehet a szappanos mosás.
Amíg a sebek begyógyulnak, szoptass alkalmanként viszonylag rövidebb ideig, például csak tíz-tíz percig mindkét mellből. Csak a komfortszopást korlátozd egy ideig, ha muszáj.

Ha az első hét elteltével sem javul vagy éppen rosszabbodik a sebesedés, vagy rögtön az első napokban súlyos sérülés alakul ki, feltétlenül kérj segítséget tapasztalt szoptatási tanácsadótól. A fájdalom nem tartós velejárója a szoptatásnak! A gyógyulni nem akaró, fájdalmas sebek oka sokféle lehet. Íme a leggyakoribbak:

Ha a baba nyelve le van nőve, nem tudja eléggé kinyújtani, és nem képes körülölelni a bimbót. Helyette a szájpadláshoz szorítja, ettől lesz sebes.

Ha a baba cumizavaros, ugyanúgy akar mellből szopni, mint a cumisüvegből: nem kapja be eléggé, ínyével rászorít, nyelvecskéjével kifelé löki a bimbót. Kerüld a cumihasználatot!

Próbálj javítani a szoptatási testhelyzeten, a szopástechnikán. Fekve nem lehet minden mellformával jól szoptatni. Ülve talán jobban tudsz segíteni a kezeddel.

Ha elfertőződnek a kezdetben csupán jelentéktelen sérülések, viszketést, váladékozást, fokozódó fájdalmat tapasztalsz. A sérülés mellgyulladás kiindulópontja is lehet!

Mit NE tegyél, ha sebes lett a mellbimbód?

Ne használj szoptatás közben bimbóvédőt, mert rossz szopási technikához vezethet, és meghosszabbodik a mellbimbó alkalmazkodási ideje is. A fájdalom bimbóvédő akalmazása mellett is jelentkezik. Használata nem gyorsítja a gyógyulást. Ha csecsemő megszokta a bimbóvédőt, nehezen szokik vissza a csupasz mellre.

A hámosító kenőcsök használatát mellőzd! Hatásukra pörkös sebfelület képződik, amely a szopások során újból és újból bereped. Az egyszerű mellbimbókenőcs nem gyógyít, hiszen nem képes megszüntetni az okot, ami a sebesedést létrehozta.

A szoptatást sebes mellbimbók esetén sem célszerű abbahagyni, mert így csak elhúzódik az az időszak, amely alatt a mell megszokja az újfajta ingert. A babát vérző mellbimbóval is szabad szoptatni, de feltétlenül meg kell keresni az okát, hogy miért sebes a bimbó, miért nem gyógyul.

Kezdődő mellgyulladás

A szoptatással összefüggő, közkeletű rémtörténetek közé tartozik a mellgyulladással járó borzalmak ecsetelése (például: fel kell vágni, nem lehet szoptatni, muszáj fejni a gyulladt mellből stb.). A súlyos mellgyulladás szerencsére nem egyik pillanatról a másikra jelentkezik. Ha idejében észreveszed, hogy baj van, jó eséllyel elkerülheted.

A tejbelövellés időszakában, azaz a szülést követő 2-4. napon az enyhe hőemelkedés (max. 38˚C hónaljban) és a mellek feszülése, megduzzadása természetes jelenség. Ilyenkor semmi más teendő nincs, mint az újszülött igény szerinti, vagyis gyakori szoptatása úgy, hogy a baba ne csak a mellbimbót, hanem az udvarát is bekapja. Így ugyanis kisebb a sérülések keletkezésének valószínűsége. Ezekben a napokban nem célszerű melltartót hordani, mert megnyomhatja a melleket, s így elzáródhatnak a tejcsatornák. Az elzáródott csatornában pangani kezd a tej, fájdalmas csomó alakul ki, s ez az egyik lehetséges oka a gyulladásnak. Tegyél meleg pakolást a mellekre vagy borítsd be szétzúzott káposztalevelekből készített borogatással.

Változtass a szoptatási testhelyzeteden, például úgy tedd mellre a babát, hogy a hónod alá veszed vagy hasadra fekteted. Engedd szabadjára a fantáziádat! Miközben szopik, finoman masszírozd azt a részt, ahol a csomót érzed.

A szoptatás egész időszaka alatt kerüld a túltelítődést! Ha a baba hirtelen átalussza az éjszakát, kénytelen leszel egy kis tejet lefejni, mert a feszülés hatására csökkenhet a termelődés, és tejpangás, majd gyulladás alakulhat ki.

Súlyos mellgyulladás

Gyulladás alakulhat ki fertőzés következtében is. Ha a mellbimbón sérülések keletkeztek (rossz szoptatási testhelyzet, túl erős szívóerőre állított fejőgép, érzékeny mellbimbók miatt), ezeken keresztül kórokozók juthatnak a mellbe, s igen hamar magas lázzal (39˚C felett) járó gyulladást, fájdalmas feszülést okoznak. Kívülről a kérdéses helyen piros csík vagy folt látható. Jellemzőek az influenzaszerű tünetek: végtagfájdalom, elesettségérzés. Mit tehetsz ilyenkor?

Az érintett mellet ne sanyargasd fejéssel, hanem minden szoptatáskor erre helyezd rá először a babát.

Szoptass olyan testhelyzetben, amelyből a gyulladt rész könnyebben ürül. (Pl. fogd hónod alá a babát kispárnával alátámasztva). A szoptatás gyulladt mellből igen fájdalmas lehet, de nincs más, kíméletesebb és alaposabb mód a tej kiürítésére.

A gyulladás lezajlása után fokozatosan térj vissza az eredeti, váltott melles szoptatási technikára. Ez azért fontos, mert a beteg mellben sokkal több tej termelődik, mivel mindig ebből kezdted a szoptatást.

A magas láz többnyire fertőzés jele, de vannak nők, akik az erős túltelítődésre is közel 40 fokos lázzal reagálnak. Az orvos antibiotikum szedését javasolhatja, ez valószínűleg 24 óra alatt megszünteti a panaszokat, ha valóban fertőzésről volt szó, ám a szedést az orvos által előírt ideig kell folytatni. Fontos, hogy olyan orvost találj, aki támogatja a szoptatást, és elegendő tapasztalattal rendelkezik a mellgyulladással kapcsolatosan.

Sokan még ma is a szoptatás abbahagyását és fejést javasolnak. Ez a probléma súlyosbodásához vezethet. A gyógyszerszedés ideje alatt a szoptatást nem kell abbahagyni, sőt, még fontosabb, hogy a beteg mellből ürüljön a tej. Igen ritkán, de előfordul, hogy a csecsemő visszautasítja a beteg mellet. Ilyenkor a gyógyulásig szükséges lehet a kíméletes fejés. Ez azonban nem olyan hatékony, mint a szopás, ezért újra és újra kísérletezz a szoptatással, éppen a gyorsabb gyógyulás érdekében. A gyógyszerszedés önmagában nem oldja meg a problémát, csak a rendszeres tejürítéssel együtt!

Mellgyulladás esetén fontos az ágynyugalom és a szoptatás zavartalansága. Arra a néhány napra, amíg fekszel, szerezz segítséget otthonra.

A gyulladás, túltelítődés hatására csökkenhet a tejtermelődés, átmenetileg kevés lehet a babának. Általában nem kell pótlást adni neki, gyakoribb szoptatással két-három nap múlva megint lesz elegendő tej, és baba is behozza a lemaradását.

Lapos vagy befelé forduló mellbimbó

Önmagában egyik sem akadálya a szoptatásnak, bár elképzelhető, hogy kezdetben több nehézséggel kerülsz szembe. A legfontosabb, hogy szülés után rögtön próbáld megszoptatni a babát és gyakran tedd mellre még a tejbelövellés előtt. A túltelítődött mellből már nehezebben tudja megtanulni gyermeked a szopást. Kérd szoptatási tanácsadó segítségét!

Semmiképp se használj kezdettől fogva bimbóvédőt! Ez csak a legutolsó lehetőség legyen, amihez akkor nyúlsz, amikor már másképp nem boldogultok. Kerüld a cumi, cumisüveg használatát, hiszen a gumi szopóka nagyon más, mint a Te mellbimbód alakja. Csak megzavarod a babát, és megnehezíted a dolgát.

Néhány hasznos fogás:

Az újszülött szívása a szopások alatt eleve kifelé fordítja a befelé forduló bimbót, de rásegíthetsz, ha szoptatás előtt mellszívóval kissé kifelé fordítod, hogy jobban be tudja kapni.

Segíthet, ha megpróbálod a bimbóudvart szendvicsszerűen megfogni, és így a baba szájába adni. Várd meg, amíg nagyra nyitja a száját. Esetleg húzd le az állát mutatóujjaddal a bekapás pillanatában.

Lapos vagy befelé forduló mellbimbónál gyakoribb a sebesedés. A behúzódást okozó kötőszöveti szálak felszakadozása fájdalmas lehet, de két-három hét múlva általában elmúlik.

Bimbóvédő

A korszerű, vékony, szilikonból készült bimbóvédők használata nem, vagy csak alig csökkenti a tejmennyiséget. Ha szükséged van erre a segédeszközre, olyat válassz, amely pillangó alakú, hogy a baba orra a melledhez érhessen és érezhesse az illatát. Különböző méretekben létezik, legjobb, ha mellbimbód mérete alapján te választasz.

A bimbóvédő a következő esetekben lehet hasznos:

Segíthet a cumizavaros babák mellre szoktatásában. Hasonló anyagú és alakú, mint a cumi, ezért az a baba is megszoptatható így, aki idegenkedig a csupasz mellbimbótól, mert sokáig nem szophatott.

Ha a baba ismételt, gyakori kísérletek után sem tudja rendesen bekapni a bimbót, meg lehet próbálni bimbóvédővel.

Ha hasznosnak érzed, és úgy gondolod, így jobb szoptatni, bátran használhatod akár egy éven keresztül is. Gondosan ügyelj a tisztán tartására és néha próbáld meg nélküle. Hátha menni fog!

Folyton sír a baba?

Nem az a cél, hogy a csecsemőt minél hosszabb időre elhallgattassuk és átaludja az éjszakát, hanem az, hogy egészségesen fejlődjön. Ha sír, vigasztaljuk meg! Ennek legegyszerűbb módja a szoptatás, ettől szinte minden baba megnyugszik. Ha éhes, eszik, ha csak testközelségre vágyik, néhány korty után cumizgatni kezdi a mellbimbót és elszundikál. Ha ilyenkor kivesszük a szájából a bimbót, felébred és folytatja a sírást. Egyértelmű, hogy még folytatni szeretné! Ha lehet, teljesítsük a kívánságát, nem kell aggódni, hogy örökké ezt akarja majd. Ahogy fejlődik, más vigasztalási módokra is fogékony lesz!

A sírós babák különösen gyakran kapnak indokolatlanul pótlást. Ha a gyarapodás jó, a sírásnak biztosan nem az éhség az oka. Az anyatejet hamarabb meg tudja emészteni a csecsemő, mint gondolnánk, az első napokban, hetekben különösen. Klinikai vizsgálatok során mutatták ki, hogy meghatározott mennyiségű anyatej emésztéséhez másfél órára, ugyanennyi tápszer megemésztéséhez háromszor annyi időre, azaz 4,5 óra volt szüksége a csecsemőnek. Ha azonban feltesszük a kérdést, hogy jó-e a csecsemőnek a hosszabb emésztési idő, egyértelmű nem a válasz! A savas gyomortartalom felböfizése, majd belélegzése tápszeres csecsemőknél gyakoribb, s ennek többek közt az az oka, hogy tovább a gyomrukban marad a tej. Ahogy módosul a csecsemő növekedésével párhuzamosan az anyatej összetétele, úgy nőhet az etetések közötti idő hossza is. Kezdetben, sőt egyes babáknál az egész szoptatási időszak során, szükséges lehet a napi 8-15 szoptatás.

Az esetek nagy részében egy-két hét elteltével a szülők megtanulják, mi a sírás oka: éhes, fáradt, fáj a hasa, testközelségre vágyik. E sírástípusok a későbbiekben általában jól elkülöníthetők.

Többemberes babák

A csecsemők egy része valamilyen oknál fogva nehezebben alkalmazkodik a méhen kívüli élet körülményeihez, s ezt úgy juttatják kifjezésre, hogy rengeteget bömbölnek. Mit tehetünk a baba megnyugtatására azok után, hogy meggyőződtünk róla, sem nem beteg, sem nem lázas?

Ha az előző szoptatás óta eltelt már egy-másfél óra, kínáld meg újból. Előfordulhat, hogy kevés volt neki a tej, mert éppen intenzív növekedési szakaszban van, amikor ugrásszerűen nő az anyatejigénye. Ezen csak átmenetileg gyakoribb mellretétellel segíthetsz, így növelhető a tejmennyiség. Felesleges méricskélni, hogy mennyit szopott, mert a számok nem sokat mondanak, sőt kifejezetten félrevezetőek lehetnek. A csecsemő viselkedése és jelzései (pl. sírása vagy éppen elégedettsége), a heti súlygyarapodás (az első négy hónapban legalább heti 12 deka) mérvadóak.

Pólyázd be vagy tekerd nagy, kötött kendőbe. A jóleső meleg és bebugyoláltság az első két hónapban megnyugtathatja a csecsemőt.

Fektesd csupasz mellkasodra és simogasd gyengéden, esetleg dúdolj neki egy dalocskát. A szoros testkontaktus egyébként a nap bármely szakában megnyugtatja a babát, éjszaka is!

Ha a szoptató anya tehéntejet fogyaszt, az különösen az első időkben rendkívüli módon megviseli némelyik kisbabát. Próbáld ki, javul-e a helyzet, ha egy hétre elhagyod a tejivást!

Kevés a tej!

Ez sokkal ritkábban fordul elő, mint ahányszor ettől tartunk! Ha a baba jól gyarapodik, az első hónapban napi 3-4 kakis pelusa és 6-7 pisis pelusa van, biztosan elég neki a tej. A szopott mennyiséget nem érdemes mérni, mert ennek alapján nem ítélhető meg, elég-e a tej. A gyarapodás nyomonkövetése azonban hasznos lehet!

Azt várjuk, hogy az egészséges újszülött súlyesése ne haladja meg a hét-tíz százalékot, s a negyedik nap tájékán álljon meg. Ettől kezdve legalább heti 12 dekagramm gyarapodást tekintünk megfelelőnek, de ennek a háromszorosa is normálisnak számít. Féléves korára kell megdupláznia a babának a születési súlyát, de az is előfordul, hogy már két hónaposan dupláz. Az egyéni eltérések nagyok! Azután, hogy a baba megkétszerezte születési súlyát, a korábbi gyarapodási üteme csökken. Ez nem a tej elégtelenségére utal. A fejlődés megítélése sosem csak a súly, hanem a baba állapota, hangulata, érzelmi, szellemi, mozgásfejlődésbeli előrelépései alapján történik.

Ha valóban kevés a tej, gondold végig, nem játszhatnak-e szerepet ebben a következő okok:

Nem kerül elég gyakran és elegendő ideig mellre, például cumihasználat vagy kötött napirend szerinti szoptatás miatt.

Túl hamar átteszed egyik melledről a másikra, így nem jut elegendő zsírdús hátsó tejhez.

A dohányzás, egyes gyógyszerek, például az ergotamin származékok, a fogamzásgátlók szedése csökkentheti a tejmennyiséget.

A korábbi mellműtétek (különösen a mellkisebbítő) is kedvezőtlenül befolyásolhatják a mennyiséget.

Ha a baba pótlást kap, csak úgy tudsz visszatérni a kizárólagos szoptatásra, ha csökkented a pótlás mennyiségét és gyakrabban mellre teszed a babát. Ebben az időszakban fejésre is szükség lehet.

Ha a gyermekorvos és a védőnő szerint pótlásra van szüksége a babának, add szoptatásbarát módon, lehetőleg ne cumisüvegből. Jó megoldás lehet a kiskanalazás, pohárból itatás, a Szoptanít készülék (SNS) használata. A megfelelő módszer kiválasztásához, elsajátításához kérd védőnő, szoptatási tanácsadó segítségét.

Náthás csecsemő

A nátha bizony nehéz napokat okoz a szopós kisbabának, hiszen orrlégzését erősen akadályozza az orrnyálkahártya duzzanata és a folyamatosan termelődő váladék. A betegség első napjaiban az éjszakák is súlyos megpróbáltatással járnak, mert a kicsinek még újdonságszámba megy, hogy az orrán át nem kap levegőt, a szája kiszárad, gyakran megszomjazik, ezért sír fel szinte óránként. Ilyenkor nyugodtan kínáld meg gyakrabban anyatejjel. A szopás megnyugtatja, segít neki visszaaludni, és pótolja a tetemes folyadékveszteséget. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a baba belázasodik. Teáztatni ilyenkor felesleges és káros is, hiszen épp az ellenanyagokat tartalmazó, vitamindús anyatejtől fosztanád meg valamilyen értéktelenebb innivaló kedvéért. Két-három ilyen végigszoptatott éjszaka miatt sem az elkényeztetéstől, sem a túletetéstől nem kell tartani. Betegen ugyanis ösztönösen többször, de kevesebbet szopik a csecsemő, s a szoptatás elején ürülő tej kalóriaszegényebb, vizesebb – vagyis szomjoltóbb –, mint az, amely a szoptatás vége felé jön a mellekből és laktatóbb, zsírosabb.

Amikor a betegség elmúlt vagy a gyerek jobban van, nem kell már minden alkalommal megkínálni, ha sírva felébred. Talán elég neki az is, ha kiságyában fekve megsimogatjuk vagy magunk mellé vesszük, és megnyugtatóan duruzsolunk neki egy picit. A vizes, átlátszó váladékkal járó nátha többnyire nem akadályozza komolyan a szopást, a kezdeti hangos szörcsögés és bugyborékolás után a váladék a garaton át lefolyik a gyomorba. Ilyenkor a kisbaba széklete is nyálkás lehet. Az orrnyálkahártya duzzanata azonban mégis akadályozhatja az orron át lélegzést. Ha ezt tapasztalod, orrcseppel vagy pár csepp anyatejjel segíthetsz a dolgon. Ha a váladék besűrűsödik, sárgás, zöldes színű lesz, feltétlenül mutasd meg orvosnak a csecsemőt. Ha reggelre a váladék beleragad az orrába, pár csepp anyatejjel vagy fiziológiás sóoldattal (gyógyszertárban készen kapható) próbálhatod lazítani. Ha nátha után vagy közben a baba szopási sztrájkba kezd, lehetséges, hogy fülfájás miatt esik nehezére a nyelés.

Sokat bukik

Az első hónapokban meglehetősen gyakori jelenség, hogy a kisbaba szopások után némi tejet bukik, néha ijesztőnek látszó mennyiségeket. Nem csoda, hiszen az elfogyasztott táplálék teljes egészében folyékony, és eleinte még nem működik tökéletesen a gyomor záróizma. Előfordul, hogy a baba túl sokat szopik, ezért a feleslegtől egy kiadósabb bukással szabadul meg. Ha a csecsemő szopás közben vagy utána köhög, ez is előidézheti, hogy kihányja annak egy részét, amit szopott.

Megelőzésképpen a következőkre ügyelj:

szopás előtt ne hagyd sokáig sírni, mert sok levegőt nyel közben;

szoptatás közben többször is böfiztesd meg, így több, kisebb levegőbuboréktól tud fokozatosan megszabadulni. Ha csak a végén böfiztetsz, a levegőbuborék egészen nagy lehet, s többnyire bukás is kíséri;

szopás után ne nagyon mozgasd a gyereket. Inkább etetés előtt pelenkázz. Fektesd a picit az oldalára, így ki tud folyni a szájából a hányadék.

Előfordul, hogy a gyakori és nagy mennyiségű bukás oka a tápcsatorna valamilyen veleszületett rendellenessége. Ilyenkor műtétre van szükség. Ezek a kisbabák rosszul gyarapodnak, gondterhelt az arcuk, és sokat sírnak, nyűglődnek. Mohón esznek, aztán nagy mennyiséget buknak illetve hánynak. A mennyiség egyébként elég csalóka szokott lenni: ami első ránézésre rengetegnek tűnik („minden kijött belőle!“), az sokszor nem több 15-20 ml-nél. A rendellenes eseteket úgy is elkülöníthetjük a szokványostól, hogy az egészséges babák a sok bukás ellenére is remekül gyarapodnak, alapvetően kiegyensúlyozottak és vidámak. Az úgynevezett reflux betegségre is csak akkor érdemes gyanakodni, ha a gyarapodás nem jó, és a baba sokszor szopás közben is sír, sokat bukik. Bízzuk gasztroenterológus szakorvosra ennek a betegségnek a kivizsgálását. Ha mindössze annyi a panasz, hogy a baba sokat bukik, nincs szükség antireflux tápszerre.

A bukós korszaknak aztán hat hónapos kor után fokozatosan vége lesz: ahogy a táplálék is egyre szilárdabbá válik, és a baba már nem csak fekvő testhelyzetben van, úgy egyre ritkábban fordul elő, hogy nagyobb mennyiségű tejet böfizik fel.

Cumisüveg

Ha a szoptatás mellett döntöttél, tulajdonképpen felesleges is cumisüveget beszerezni, bár a lefejt anyatej tárolására még jó lehet. Van, aki az egyébként szoptatott, nyűgősködő csecsemőt kritikus szituációkban cumisüveggel próbálja lecsendesíteni. A szoptatásnak azonban, különösen a csecsemő életének első hat hónapjában, vigasztaló funkciója is van. A későbbiekben, ahogy a kisbaba fejlődik, és egyre többet megért abból, amit mondotok neki, szavakkal, dédelgetéssel is meg tudod vigasztalni. A szoptatás során – ellentétben a cumisüveggel – nem egyforma intenzitással jön a tej, hanem először sugárban, a végén már csak cseppenként. A kisbaba a végén nyugodtan cumizgathatja egy kicsit anélkül, hogy közben tovább kellene nyelnie a tejet. Tápszerrel etetett kisbabáknál elkerülhetetlen a cumisüveg használata, hiszen életkori sajátosság, hogy szopva vegye magához a táplálékát. Ilyenkor fokozottan ügyelni kell arra, hogy a személyes törődést, odafordulást ne helyettesítse a cumisüveg és annak édes tartalma. A folyamatos cumizgatás miatt egyoldalúan fejlődik a nyelv és a száj izomzata, a fogak pedig kilyukadhatnak. Fontos, hogy szülőként alaposan átgondoljátok ezeket a dolgokat, s ne szoktassátok rá olyasmire a csecsemőt, ami a későbbiekben kárára lehet.

#1 Dr.BauerBela

---