A szobatisztaság kérdésével az a Kis
dolog vagy nagy dolog? – problémák a nagy baj, hogy egyike lett a szülői
alkalmasság fokmérőjének, így egyfajta versengést alakított ki a szülők körében. Ha gyermekünk már 2
évesen dobta a pelust, ezzel úton-útfélen eldicsekszünk, és ha nem is
nyílvánítjuk ki, de magunkban megvan a véleményünk a 3 évest még pelenkázó
szomszédunkról. Hát milyen anya az ilyen? Ha pedig történetesen mi vagyunk a
szomszéd, mi is türelmetlenül várjuk, hogy szobatiszta legyen gyermekünk, és
nagy valószínűséggel ezért meg is teszünk mindent: próbálunk
játékosan/kedvesen/szigorúbban fellépni az ügy érdekében, de nem hoz eredményt.
Aztán a kétévesen már szobatiszta
gyermek 6 hónap múlva újra bepisil, a szobatisztaság jó időre ködbe vész, és a
kezdetben oly magabiztosan ítélkező anyuka kétségbeesik: Valamit elrontottam,
lelki trauma érte, vagy felfázott, vagy csak bosszantani akar? Próbál
játékosan/kedvesen/szigorúbban fellépni az ügy érdekében, de nem hoz eredményt.
Sőt úgy tűnik igazi frontvonal alakul ki WC ügyben a kicsi és a kétségbeesett
szülő között. Hát, milyen anya az ilyen?
…és éjszaka, amikor már mindkét
család apró népe alszik, az említett két szomszédasszony egyszerre megy fel az
internetre, megoldást, jó tanácsot, hasonló tapasztalot keresni, mert közvetlen
ismerősöknek csak nem mondhatja el. Mit gondolnának, milyen anya ő, hisz nekik nem
volt ilyen problémájuk?
A fórumokon pedig pontosan azt
kapják, amit el szerettek volna kerülni: szemrehányást – túl hamar/későn
kezdtétek a szobatisztaságra nevelést-, ijeszgetést – be is fog kakilni, ha így
folytatja -, elbizonytalanítást, egymásnak ellentmondó tanácsokat. Halálosan fáradtan azzal
a tudattal alszanak el, hogy ők rontották el, ha mégsem, akkor fejlődési
rendellenesség, biztos műteni kell, soha nem fogja kinőni, és lelkileg
sérül…stb. Már majdnem erről is álmodik, de felébreszti gyermeke síró hangja:
Anya, bepisiltem…
Ez nem tűnik jó
útnak. …de akkor mit lehet tenni?
Szüntesd meg saját szorongásodat
az üggyel kapcsolatban. Azzal, hogy szorongva/aggódva kezeled a problémát csak
rosszabb irányba tereled a helyzetet. Saját megnyugtatásodat segítheted az
alábbi tényekkel: Nagyon sok gyerek-szülő küzd hasonló helyzettel. (de csak
nagyon kevesen reklámozzák ezt magukról.) 5,5
éves korig sok gyermeknél előfordulhat. (Ne ess kétségbe, ha a Tied 5 éves
7 hónapos.)
Az egészséges négyévesek 30%-a és
a hatévesek 10%-a éjszaka még pelenkára szorul. Mindeképpen meg fog oldódni a
probléma, hiszen gyermeked napról-napra ügyesebb, okosabb lesz, idegrendszere
fejlettebb, sőt mi több, te is tudsz segíteni neki. (Ha szervi okok állnak a
háttérben, az is gyógyítható, kinőhető.) Az előbbiekből következik, hogy az
óvónénik is találkoztak már jópár hasonló helyzettel, mindennapos esemény az
ovikban, nem fogják kitoloncolni, sőt valószínűbb, hogy sokkal nagyobb
türelemmel állnak a helyzethez, mint te magad, és segítenek neked.
Mentsd fel gyermekedet,
csökkentsd az ő szorongását is. Nagyon sok oka lehet, hogy (újra) bepisil/bekakil, de
nincs köztük a „szándékos” bosszantás. Lehet, hogy pont a dackorszak kellős
közepén van, és úgy érzed, csak azért nem megy WC-re, hogy ebben is ellent
mondjon Neked, de akkor is tudd, hogy ez az ellenállás is csak egyike a
tüneteknek.
A látszólagos közönye a „baleset”
kapcsán szintén ne tévesszen meg. Ösztönösen szeretnének gyermekeink megfelelni
nekünk, ha ebben kudarcot vallanak, az szégyennel, rossz érzéssel tölti el
őket, és csökken az önbecsülésük. Szorongani
kezdenek. Ha megtörténik a baleset sok gyerek elbújik, nem szól, letagadja,
bízva abban, hogy rejtve maradhat a baj. Légy biztos benne, hogy gyermekednek
rossz ez a helyzet, nem kell külön büntetned. Segítened kell
„szorongásmentesíteni” neki ezt a helyzetet.
A probléma okának megtalálása: Beszélhetünk szervi és
pszichés eredetű problémáról. Fontos, hogy ezt a kettőt elkülönítsük, hisz
különböző kezelést igényelnek. A szervi okokat (vagy cukorbetegséget,
fertőzést) a gyermekorvosunk urológus együttműködésével röntgennel, vizelet-és
vérviszgálattal tudja kizárni. Ha több hónapig fennáll a bepisilés/bekakilás,
és gyermekünk már elmúlt 4 éves, akkor érdemes felkeresnünk gyermekorvosunkat.
A szobatisztasági probléma
gyakrabban pszichés okokra vezethető vissza. Figyelmetlenségből is eredhet a
baleset; annyira belemerül valamibe, hogy teste fizikai jelzéseire nem figyel.
Mindkét helyzetre megoldást hozhat az idő.
Szorongást sok ok kiválthat egy
pici gyermekben, és nem tudod őt mindentől megóvni, így ostoroznod sem szabad
magad: egy íjesztő mese, új testvér születése, haláleset a családban, költözés,
óvodakezdés/váltás kiválthat visszaesést a szobatisztaságban. Ilyen esetben
persze hiába találtuk meg az okot, a kistesó szerencséjére, nem akarunk/tudunk
minden okot felszámolni. Ha viszont már megvan az ok, a „baj” feldolgozásában,
a szorongás kezelésében tudunk segíteni. Pl. kapcsolódó mesékkel és persze
sok szeretettel, türelemmel.
Ha kizártuk a szervi okokat, és
szorongás áll a háttérben, akkor sok múlik a mi viselkedésünkön, hogy
gyermekünk miként lábal ki a bajból. A baleset megfelelő kezelése hasonló legyen,
mint amikor kiborít véletlenül egy pohár vizet. Nem kell figyelmen kívül hagyni, úgy csinálni, mintha nem
történt volna baleset, (mert ez sem őszinte részünkről, és a gyermekünk is
nyomban kiérzi), de leszidni, kigúnyolni, megverni, megalázni, büntetni nem
szabad. (Gyakori, hogy a szobatisztaság nehézségeit maguk a szülők okozzák, ha
agresszíven, türelmetlenül álltak gyermekükhöz ebben a témában. )
Néhány alkalmas mondat:
Nem jó, hogy bement a pisi/kaki,
de majd legközelebb sikerül.
Amikor kicsi voltam, velem is történt ilyen baleset, de aztán sikerült
kiérnem időben…. (Hát, ha az istenített szülő is csinált ilyet, akkor sokkal
könnyebb a gyermeknek is feldolgozni a hibát.)
Hú, nézd tiszta maradt a bugyi/gatya, gyere ezt ünnepeljük meg, igyunk egy
finom kakaót.
A romeltakarításba is vonjuk be,
de ne bűntetésként, hanem a normális viselkedés részeként: kiborítok valamit,
feltörlöm. Nyugodtan beáztathatja a pisis alsót. (A kakisat higiéniás okok miatt ne
bízzuk rá!) Hozhat magának tiszta ruhát…stb. Ilyenkor segítsünk neki, és
csináljuk együtt. Ezzel érzi, hogy mellette vagyunk, közösen megoldjuk.
A büntetést minden szakirodalom
elveti, mint kezelési módot. …de miért, ha néha működik? Ha egy bepisilt/bekakilt
gyereket jól megvernek, megbüntetnek, van rá csekély esély, hogy megszűnik a
probléma, de az ilyen fellépés minden esetben rombol. Pl. ha játék közben
figyelmetlenségből ment be a pisi, és jól kikap, lehetséges, hogy ügyelni fog
arra, nehogy belemélyüljön egy játékba legközelebb, és hibázzon. Vagy, ha belső
szorongás volt az ok, egyszerűen áttevődik a szorongás máshová.
A jutalmazás beválhat pl. kicsi matrica, hisz
pozitív élményeket hoz a WC-zéshez, és segít a negatívumokat elnyomni. Arra
viszont ügyeljünk, hogy ha nem jön össze, a jutalom elmaradását, ne
bűntetésként élje meg. Ezért hívjuk inkább ünneplésnek, ne pedig egy újabb
teljesítményértékelő eszközként kezeljük.
A fentiek nem azt jelentik, hogy
nem kell határozottnak lennünk a témában. Nagyon fontos, hogy ott, ahol
egyértelmű a helyzet, következetesek legyünk. Ha pisis/kakis a nadrág, le kell
cserélni, nem maradhat még benne ülve 10 percig, mert komoly fertőzés alakulhat
ki belőle. Legyenek fix szokások, amiket kialakítunk, hogy csökkentsük a
balesetek számát. Pl. lefekvés vagy hosszabb autóút előtt legyen WC-re menet.
Ha ebben is ellenáll (mert már harc alakult ki a témában), akkor el lehet
mondani, hogy ……… előtt mindenki wc-re megy, nem baj, ha nem sikerül, de ez így
szokás. Erőszakkal ne ültessük rá, de határozottan várjuk ki, amíg szót fogad.
(Kísérjük el, hiszen lehetséges, hogy fél egyedül a WC-én, csak nem vallja be.)
Ne változtassunk a nyugodt,
határozott, megértő hozzálláson 1 hét után, mert lehet, hogy hosszabb időre van
szüksége gyermekünknek, és ha átváltunk türelmetlen/ideges stílusra tovább
mélyítjük a bajt. Ehhez viszont az kell, hogy az 1. lépést sikeresen vegyük, és
ne csak megjátszuk a megértőt, türelmest, hanem valóban azok is legyünk.
Bízzunk gyermekünkben, meg tudja oldani a problémát, nekünk csak szeretettel,
türelemmel, figyelemmel kell támogatnunk őt.
A helyes táplálkozás fotosságának
a szobatisztaság ügyében is, akár kisdolog, nagydolog balesetről van szó, lehet
az ok a helytelen táplálkozás is.
Pl.: Gyakran előfordul, hogy a 4-5 éves szobatiszta gyermek amikor
újra bekakil, sem pszichés, sem komolyabb betegség, szervi ok nem áll a
háttérben. Ekkor lehetséges, hogy a helytelen étrend áll a háttérben, ugyanis a
kevés folyadékbevitel, a rostszegény étrend szorulást okozhat nála, ebből
kifolyólag fájdalmas neki a székelés. Ilyen esetben visszatartja, szorongatja a
nagydolgot, és a szilárd széklet rendszeresen a végbélnél marad, nyújtva,
gyengítve ott az izmokat, és csökkentve az idegi érzékenységet ezen a
területen. Így előfordulhat, hogy egy idő után már valóban nem érzi gyermekünk,
hogy WC-re kellene mennie. Ilyen esetben megoldás lehet, hogy helyreállítjuk az
étkezését, lazítjuk a székletet (pl. a szilva gyakran hoz megoldást.), és
megelőzzük a „tartogatást”. Ha tudjuk, hogy gyermekünk rendszerint mikor
végezné a nagy dolgát, ilyenkor kísérjük el WC-re. Ezzel elkerülhetjük a
balesetet, ami így nem mélyíti tovább gyermekünk szorongását az ügyben. Ha
rövid időn belül nincs javulás, mindenképpen kérjünk tanácsot az orvosunktól.
Szóval odafigyelés,
türelem, szeretet a kulcs, és fontos, hogy szakértői segítséget kérjünk, ha nem
látszik oldódni a probléma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése