Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2016. május 12., csütörtök

Kis dolog vagy nagy dolog? – problémák a szobatisztasággal

A szobatisztaság kérdésével az a Kis dolog vagy nagy dolog? – problémák a nagy baj, hogy egyike lett a szülői alkalmasság fokmérőjének, így egyfajta versengést alakított ki a szülők körében. Ha gyermekünk már 2 évesen dobta a pelust, ezzel úton-útfélen eldicsekszünk, és ha nem is nyílvánítjuk ki, de magunkban megvan a véleményünk a 3 évest még pelenkázó szomszédunkról. Hát milyen anya az ilyen? Ha pedig történetesen mi vagyunk a szomszéd, mi is türelmetlenül várjuk, hogy szobatiszta legyen gyermekünk, és nagy valószínűséggel ezért meg is teszünk mindent: próbálunk játékosan/kedvesen/szigorúbban fellépni az ügy érdekében, de nem hoz eredményt.
Aztán a kétévesen már szobatiszta gyermek 6 hónap múlva újra bepisil, a szobatisztaság jó időre ködbe vész, és a kezdetben oly magabiztosan ítélkező anyuka kétségbeesik: Valamit elrontottam, lelki trauma érte, vagy felfázott, vagy csak bosszantani akar? Próbál játékosan/kedvesen/szigorúbban fellépni az ügy érdekében, de nem hoz eredményt. Sőt úgy tűnik igazi frontvonal alakul ki WC ügyben a kicsi és a kétségbeesett szülő között. Hát, milyen anya az ilyen?
…és éjszaka, amikor már mindkét család apró népe alszik, az említett két szomszédasszony egyszerre megy fel az internetre, megoldást, jó tanácsot, hasonló tapasztalot keresni, mert közvetlen ismerősöknek csak nem mondhatja el. Mit gondolnának, milyen anya ő, hisz nekik nem volt ilyen problémájuk?
A fórumokon pedig pontosan azt kapják, amit el szerettek volna kerülni: szemrehányást – túl hamar/későn kezdtétek a szobatisztaságra nevelést-, ijeszgetést – be is fog kakilni, ha így folytatja -, elbizonytalanítást, egymásnak ellentmondó tanácsokat. Halálosan fáradtan azzal a tudattal alszanak el, hogy ők rontották el, ha mégsem, akkor fejlődési rendellenesség, biztos műteni kell, soha nem fogja kinőni, és lelkileg sérül…stb. Már majdnem erről is álmodik, de felébreszti gyermeke síró hangja: Anya, bepisiltem…
Ez nem tűnik jó útnak. …de akkor mit lehet tenni?
Szüntesd meg saját szorongásodat az üggyel kapcsolatban. Azzal, hogy szorongva/aggódva kezeled a problémát csak rosszabb irányba tereled a helyzetet. Saját megnyugtatásodat segítheted az alábbi tényekkel: Nagyon sok gyerek-szülő küzd hasonló helyzettel. (de csak nagyon kevesen reklámozzák ezt magukról.) 5,5 éves korig sok gyermeknél előfordulhat. (Ne ess kétségbe, ha a Tied 5 éves 7 hónapos.)
Az egészséges négyévesek 30%-a és a hatévesek 10%-a éjszaka még pelenkára szorul. Mindeképpen meg fog oldódni a probléma, hiszen gyermeked napról-napra ügyesebb, okosabb lesz, idegrendszere fejlettebb, sőt mi több, te is tudsz segíteni neki. (Ha szervi okok állnak a háttérben, az is gyógyítható, kinőhető.) Az előbbiekből következik, hogy az óvónénik is találkoztak már jópár hasonló helyzettel, mindennapos esemény az ovikban, nem fogják kitoloncolni, sőt valószínűbb, hogy sokkal nagyobb türelemmel állnak a helyzethez, mint te magad, és segítenek neked.
Mentsd fel gyermekedet, csökkentsd az ő szorongását is. Nagyon sok oka lehet, hogy (újra) bepisil/bekakil, de nincs köztük a „szándékos” bosszantás. Lehet, hogy pont a dackorszak kellős közepén van, és úgy érzed, csak azért nem megy WC-re, hogy ebben is ellent mondjon Neked, de akkor is tudd, hogy ez az ellenállás is csak egyike a tüneteknek.
A látszólagos közönye a „baleset” kapcsán szintén ne tévesszen meg. Ösztönösen szeretnének gyermekeink megfelelni nekünk, ha ebben kudarcot vallanak, az szégyennel, rossz érzéssel tölti el őket, és csökken az önbecsülésük. Szorongani kezdenek. Ha megtörténik a baleset sok gyerek elbújik, nem szól, letagadja, bízva abban, hogy rejtve maradhat a baj. Légy biztos benne, hogy gyermekednek rossz ez a helyzet, nem kell külön büntetned. Segítened kell „szorongásmentesíteni” neki ezt a helyzetet.
A probléma okának megtalálása: Beszélhetünk szervi és pszichés eredetű problémáról. Fontos, hogy ezt a kettőt elkülönítsük, hisz különböző kezelést igényelnek. A szervi okokat (vagy cukorbetegséget, fertőzést) a gyermekorvosunk urológus együttműködésével röntgennel, vizelet-és vérviszgálattal tudja kizárni. Ha több hónapig fennáll a bepisilés/bekakilás, és gyermekünk már elmúlt 4 éves, akkor érdemes felkeresnünk gyermekorvosunkat.
A szobatisztasági probléma gyakrabban pszichés okokra vezethető vissza. Figyelmetlenségből is eredhet a baleset; annyira belemerül valamibe, hogy teste fizikai jelzéseire nem figyel. Mindkét helyzetre megoldást hozhat az idő.
Szorongást sok ok kiválthat egy pici gyermekben, és nem tudod őt mindentől megóvni, így ostoroznod sem szabad magad: egy íjesztő mese, új testvér születése, haláleset a családban, költözés, óvodakezdés/váltás kiválthat visszaesést a szobatisztaságban. Ilyen esetben persze hiába találtuk meg az okot, a kistesó szerencséjére, nem akarunk/tudunk minden okot felszámolni. Ha viszont már megvan az ok, a „baj” feldolgozásában, a szorongás kezelésében tudunk segíteni. Pl. kapcsolódó mesékkel és persze sok szeretettel, türelemmel.
Ha kizártuk a szervi okokat, és szorongás áll a háttérben, akkor sok múlik a mi viselkedésünkön, hogy gyermekünk miként lábal ki a bajból. A baleset megfelelő kezelése hasonló legyen, mint amikor kiborít véletlenül egy pohár vizet. Nem kell figyelmen kívül hagyni, úgy csinálni, mintha nem történt volna baleset, (mert ez sem őszinte részünkről, és a gyermekünk is nyomban kiérzi), de leszidni, kigúnyolni, megverni, megalázni, büntetni nem szabad. (Gyakori, hogy a szobatisztaság nehézségeit maguk a szülők okozzák, ha agresszíven, türelmetlenül álltak gyermekükhöz ebben a témában. )
Néhány alkalmas mondat:
Nem jó, hogy bement a pisi/kaki, de majd legközelebb sikerül.
Amikor kicsi voltam, velem is történt ilyen baleset, de aztán sikerült kiérnem időben…. (Hát, ha az istenített szülő is csinált ilyet, akkor sokkal könnyebb a gyermeknek is feldolgozni a hibát.)
Hú, nézd tiszta maradt a bugyi/gatya, gyere ezt ünnepeljük meg, igyunk egy finom kakaót.
A romeltakarításba is vonjuk be, de ne bűntetésként, hanem a normális viselkedés részeként: kiborítok valamit, feltörlöm. Nyugodtan beáztathatja a pisis alsót. (A kakisat higiéniás okok miatt ne bízzuk rá!) Hozhat magának tiszta ruhát…stb. Ilyenkor segítsünk neki, és csináljuk együtt. Ezzel érzi, hogy mellette vagyunk, közösen megoldjuk.
A büntetést minden szakirodalom elveti, mint kezelési módot. …de miért, ha néha működik? Ha egy bepisilt/bekakilt gyereket jól megvernek, megbüntetnek, van rá csekély esély, hogy megszűnik a probléma, de az ilyen fellépés minden esetben rombol. Pl. ha játék közben figyelmetlenségből ment be a pisi, és jól kikap, lehetséges, hogy ügyelni fog arra, nehogy belemélyüljön egy játékba legközelebb, és hibázzon. Vagy, ha belső szorongás volt az ok, egyszerűen áttevődik a szorongás máshová.
A jutalmazás beválhat pl. kicsi matrica, hisz pozitív élményeket hoz a WC-zéshez, és segít a negatívumokat elnyomni. Arra viszont ügyeljünk, hogy ha nem jön össze, a jutalom elmaradását, ne bűntetésként élje meg. Ezért hívjuk inkább ünneplésnek, ne pedig egy újabb teljesítményértékelő eszközként kezeljük.
A fentiek nem azt jelentik, hogy nem kell határozottnak lennünk a témában. Nagyon fontos, hogy ott, ahol egyértelmű a helyzet, következetesek legyünk. Ha pisis/kakis a nadrág, le kell cserélni, nem maradhat még benne ülve 10 percig, mert komoly fertőzés alakulhat ki belőle. Legyenek fix szokások, amiket kialakítunk, hogy csökkentsük a balesetek számát. Pl. lefekvés vagy hosszabb autóút előtt legyen WC-re menet. Ha ebben is ellenáll (mert már harc alakult ki a témában), akkor el lehet mondani, hogy ……… előtt mindenki wc-re megy, nem baj, ha nem sikerül, de ez így szokás. Erőszakkal ne ültessük rá, de határozottan várjuk ki, amíg szót fogad. (Kísérjük el, hiszen lehetséges, hogy fél egyedül a WC-én, csak nem vallja be.)
Ne változtassunk a nyugodt, határozott, megértő hozzálláson 1 hét után, mert lehet, hogy hosszabb időre van szüksége gyermekünknek, és ha átváltunk türelmetlen/ideges stílusra tovább mélyítjük a bajt. Ehhez viszont az kell, hogy az 1. lépést sikeresen vegyük, és ne csak megjátszuk a megértőt, türelmest, hanem valóban azok is legyünk. Bízzunk gyermekünkben, meg tudja oldani a problémát, nekünk csak szeretettel, türelemmel, figyelemmel kell támogatnunk őt.

A helyes táplálkozás fotosságának a szobatisztaság ügyében is, akár kisdolog, nagydolog balesetről van szó, lehet az ok a helytelen táplálkozás is.
Pl.: Gyakran előfordul, hogy a 4-5 éves szobatiszta gyermek amikor újra bekakil, sem pszichés, sem komolyabb betegség, szervi ok nem áll a háttérben. Ekkor lehetséges, hogy a helytelen étrend áll a háttérben, ugyanis a kevés folyadékbevitel, a rostszegény étrend szorulást okozhat nála, ebből kifolyólag fájdalmas neki a székelés. Ilyen esetben visszatartja, szorongatja a nagydolgot, és a szilárd széklet rendszeresen a végbélnél marad, nyújtva, gyengítve ott az izmokat, és csökkentve az idegi érzékenységet ezen a területen. Így előfordulhat, hogy egy idő után már valóban nem érzi gyermekünk, hogy WC-re kellene mennie. Ilyen esetben megoldás lehet, hogy helyreállítjuk az étkezését, lazítjuk a székletet (pl. a szilva gyakran hoz megoldást.), és megelőzzük a „tartogatást”. Ha tudjuk, hogy gyermekünk rendszerint mikor végezné a nagy dolgát, ilyenkor kísérjük el WC-re. Ezzel elkerülhetjük a balesetet, ami így nem mélyíti tovább gyermekünk szorongását az ügyben. Ha rövid időn belül nincs javulás, mindenképpen kérjünk tanácsot az orvosunktól.
Szóval odafigyelés, türelem, szeretet a kulcs, és fontos, hogy szakértői segítséget kérjünk, ha nem látszik oldódni a probléma.



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése