Példamutatás az
asztalnál – így nevelj egészségre
Kövérek a magyar gyerekek a
legtapintatosabb statisztikák szerint is – de hát milyenek lehetnének, ha mi,
felnőttek is elhízottak vagyunk? Rossz szokásainkat örökítjük át a következő
generációra, miközben elvárnánk tőlük, hogy éljenek egészségesebben nálunk.
Szidással és korholva neveljük őket erre, holott szavak nélkül is értenék – a
jó példát.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a dohányzás után az elhízás a
második legnagyobb egészségügyi kockázat korunkban. Magyarország különösen
előkelő helyet foglal az elhízott országok listáján: Európában toronymagasan az
elsők vagyunk, és a kövérségben is világverő Amerikai Egyesült Államok mögött
sem maradunk le sokkal. Hazánkban ugyanis minden második ember túlsúlyos,
minden ötödik pedig kifejezetten kövér, és még szomorúbb, hogy a gyermekeknél
sem jobb ez a statisztika: négyből egy serdülő fiatalnak van ugyanis az
egészségére ártalmas súlyfeleslege. Ezért a gyászos statisztikáért egyértelműen
azok a helytelen étkezési szokások okolhatók, amelyek alapjai már gyermekkorban
kialakulnak a magyar családok étkezőasztala mellett. Óriási tehát a szülők
felelőssége abban, hogy gyermekükből egészséges vagy elhízott, beteg ember
lesz-e, akit 50-60 éves korára elvisz majd egy infarktus. A megfelelő étkezési
szokásokat nekünk kell kialakítanunk a gyermekeinknél, ehhez pedig a legjobb
módszer a példamutatás.
Nem nő béka a
gyerek hasába
Legyen szó akár egészségről, akár bármi egyébről az életben, egy pillanatig
sem kétséges, hogy minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének – ám a
végeredmény ennek ellenére sem mindig rózsás. És ez még enyhe megfogalmazás, ha
az egészségről van szó, hiszen látható, hogy a jó szándék ellenére is nagyon
sokan szó szerint kövérré és beteggé nevelik őket. Pedig hányszor intik a
szülők a gyermeket az asztalnál azzal, hogy „béka nő a hasában”, és hányan
próbálnak beletuszkolni még egy utolsó, egészséges brokkoli falatot a papa és a
mama kedvéért a szájába vagy igyekeznek különféle ravasz trükkökkel rávenni,
hogy a vitamindús sárgarépát is megegye! Azonban pont ezek a módszerek azok,
amik oda vezetnek, hogy a gyermek válogatós lesz és megutálja a közös
étkezéseket, hiszen folytonos kényszer és nyomasztó elvárások alatt tartják őt
ilyenkor a szülők. Az ilyen szülői magatartás miatt olyan további helytelen és
rossz táplálkozási szokások is kialakulhatnak a gyermekeknél, amiket
felnőttkorukban sem tudnak elhagyni: ilyen például a rendszeres túlevés, a
kényszeres evés, az étel elutasítása, az erősödő hajlam az egészségtelen
nassolásra. Ezek pedig előbb-utóbb elhízáshoz vezetnek, hiszen a normális
testsúly megtartásának egyik alapkövetelménye a rendszeres, kiegyensúlyozott
étkezés, illetve az, hogy az étkezés ne társuljon különféle gyermekkori
frusztrációkhoz.
Vizet prédikálunk,
de bort iszunk?
Akkor mégis mit tehet egy szülő, ha szeretné egészségesen táplálni a
gyermekét? Sokan szinte megoldhatatlan problémának látják ezt, és csak azt
érzékelik, hogy a gyerek „rossz evő”: eltol szinte mindent magától, ami
egészséges, viszont az összes egészségtelen gyorskaját vég nélkül habzsolná, ha
tehetné. Az első jó tanácsunk a szülőknek, hogy ne aggódjanak annyit a gyermek
etetése miatt, mert ez a szorongás vezet a legtöbbször oda, hogy túletetjük a
csemetét, és kimondatlan elvárásainkkal őt magát is szorongóvá tesszük az
étkezésekkel kapcsolatban. A gyerek tudja, mikor éhes, és azt is, mennyi étel
kell neki. A második tanácsunk, hogy ne kárhoztassák sem nyíltan, sem magukban
a gyereket a rossz étkezési szokásaiért. Az evési szokások ugyanis – mint ahogy
szinte valamennyi emberi cselekvés – tanult dolgok: a gyerek ellesi őket,
ösztönösen követi a társait, szüleit és példaképeit, és belesimul azokba a
szokásokba, amiket ők is követnek. Ha tehát egy gyermek nem táplálkozik
egészségesen, akkor jó esély van rá, hogy mindezt azért teszi, mert a szülők
példáját követi. Íme tehát a megoldás a problémára: mi magunk mutassunk példát!
Rendszeresség,
változatosság, mértékletesség
A példamutatás első lépése, hogy a szülők felmérik, ők maguk hol vétenek az
egészséges táplálkozás alapszabályai ellen, és megpróbálják javítani hibáikat.
Nem olyan bonyolult egyébként a dolog: az egészséges étkezés felnőttek és
gyermekek esetében is ugyanazon a három sarokkövön alapszik: rendszeresség,
változatosság, mértékletesség. Vagyis étkezzünk jól kiszámítható rendszer
szerint: legyen mindennap reggeli, ebéd, vacsora, napközben pedig egy kisebb
tízórai majd délután egy uzsonna. Fontos, hogy ezekre az étkezésekre lehetőleg
mindennap ugyanabban az időpontban kerüljön sor! Ez a kiszámíthatóság jót tesz
a szervezetnek, mert arra állítja be, hogy mindig lesz a működéséhez elegendő
táplálék, ezért nem kezd zsírraktárak építésébe, tehát az elhízás esélye így
csökken. Másrészt a követhető és előre kalkulálható életritmus nyugtatóan hat a
lélekre felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt, ezzel pedig csökken a stressz,
ami az egyik fő kiváltó oka az étkezési problémáknak – sokan a szorongásaikat
oldják evéssel, másoknak pedig épp emiatt nem megy le egy falat sem a torkukon.
Mindenből egy
keveset
Ha sikerült beállítani magunkat erre az életritmusra, akkor a következő
lépés az étrend helyes kialakítása. Egészséges embernek nincs szüksége diétára,
és – nagyon kevés kivétellel – nem kell semmilyen ételtől megtartóztatnia
magát, sőt jó, ha minél többféle ennivaló szerepel az étlapján. Erről szól a
változatosság. Együnk húsféléket, halat, rostos zöldséget, olajos magvakat,
tejtermékeket, gabonaféléket, egyszóval mindent – de egyiket se vigyük
túlzásba. A jó étrendben mindennap sok a zöldség, hetente legalább egy
alkalommal van hal, és sovány húsok kerülnek a tányérra, de a zsíros falatokról
sem kell lemondani. Kevés viszont a cukor és a fehér lisztből készült pékáru,
ami helyett a teljes kiőrlésű termékeket tesszük inkább az asztalra. Végül
pedig arra kell ügyelnünk, hogy mértékletesen étkezzünk: soha nem kell annyit
ennyi, hogy kifejezetten jóllakottnak érezzük magunkat. A kevesebb étel is többnek
tűnik akkor, ha szánunk időt az elfogyasztására: rágjunk meg tehát minden
falatot alaposan és nyugodtan.
Étkezni csak
nyugodtan, szépen
A nyugalom egyébként éppen olyan alapvető eleme a családi étkezéseknek,
mint a változatos étrend vagy a rendszeresség. Nagyon fontos, hogy olyan
légkört teremtsünk az asztalnál, ami élvezetes a gyermekeknek is: ne
veszekedjünk, ne neveljünk, és ne ilyenkor húzzuk fel magunkat a napi
politikán, a munkahelyi bajokon vagy a szomszéd ármánykodásain. Ehelyett
használjuk ki a ritka alkalmat, amikor az egész család együtt lehet – általában
reggelinél és vacsoránál – és társalogjunk, fecsegjünk, beszélgessünk
nyitottan, jókedvűen. Sokat ad az étkezések minőségéhez a szép teríték, a
tisztaság, az asztali illemszabályok tisztelete és betartása, de mindez ne
menjen át feszélyező precizitásba, és túlfegyelmezett, gőgös modorosságba.
Harmóniát és oldott légkört teremtsünk magunk körül, és ez a gyerekekre is
átragad: ha a szülők egymással tisztelettel és nyitottan viselkednek, az
asztalnál illedelmesen de derűsen étkeznek az egészséges táplálkozás szabályait
követve, akkor a gyerekeik is jó eséllyel így tesznek majd: jól nevelt és jó
evő gyerekké válnak, és legfőképpen egészségesek maradnak! Így érdemes tehát
„nevelni”: példát mutatva. Ha mi magunk nem követjük a szabályokat, akkor ugyan
milyen alapon várhatnánk el azt a gyerekünktől? Ha viszont követjük, akkor
feleslegessé válnak a magyarázatok, a papolás és hegyi beszéd, a fenyegetés, az
állandó rendszabályozás és a trükkös manipuláció, mert a gyerekek ezek nélkül
is világosan érteni fogják, mi a rend, hiszen a mi viselkedésünkből tanulják
azt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése