Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. május 26., csütörtök

Példamutatás az asztalnál – így nevelj egészségre

Példamutatás az asztalnál – így nevelj egészségre
Kövérek a magyar gyerekek a legtapintatosabb statisztikák szerint is – de hát milyenek lehetnének, ha mi, felnőttek is elhízottak vagyunk? Rossz szokásainkat örökítjük át a következő generációra, miközben elvárnánk tőlük, hogy éljenek egészségesebben nálunk. Szidással és korholva neveljük őket erre, holott szavak nélkül is értenék – a jó példát.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a dohányzás után az elhízás a második legnagyobb egészségügyi kockázat korunkban. Magyarország különösen előkelő helyet foglal az elhízott országok listáján: Európában toronymagasan az elsők vagyunk, és a kövérségben is világverő Amerikai Egyesült Államok mögött sem maradunk le sokkal. Hazánkban ugyanis minden második ember túlsúlyos, minden ötödik pedig kifejezetten kövér, és még szomorúbb, hogy a gyermekeknél sem jobb ez a statisztika: négyből egy serdülő fiatalnak van ugyanis az egészségére ártalmas súlyfeleslege. Ezért a gyászos statisztikáért egyértelműen azok a helytelen étkezési szokások okolhatók, amelyek alapjai már gyermekkorban kialakulnak a magyar családok étkezőasztala mellett. Óriási tehát a szülők felelőssége abban, hogy gyermekükből egészséges vagy elhízott, beteg ember lesz-e, akit 50-60 éves korára elvisz majd egy infarktus. A megfelelő étkezési szokásokat nekünk kell kialakítanunk a gyermekeinknél, ehhez pedig a legjobb módszer a példamutatás.

Nem nő béka a gyerek hasába
Legyen szó akár egészségről, akár bármi egyébről az életben, egy pillanatig sem kétséges, hogy minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének – ám a végeredmény ennek ellenére sem mindig rózsás. És ez még enyhe megfogalmazás, ha az egészségről van szó, hiszen látható, hogy a jó szándék ellenére is nagyon sokan szó szerint kövérré és beteggé nevelik őket. Pedig hányszor intik a szülők a gyermeket az asztalnál azzal, hogy „béka nő a hasában”, és hányan próbálnak beletuszkolni még egy utolsó, egészséges brokkoli falatot a papa és a mama kedvéért a szájába vagy igyekeznek különféle ravasz trükkökkel rávenni, hogy a vitamindús sárgarépát is megegye! Azonban pont ezek a módszerek azok, amik oda vezetnek, hogy a gyermek válogatós lesz és megutálja a közös étkezéseket, hiszen folytonos kényszer és nyomasztó elvárások alatt tartják őt ilyenkor a szülők. Az ilyen szülői magatartás miatt olyan további helytelen és rossz táplálkozási szokások is kialakulhatnak a gyermekeknél, amiket felnőttkorukban sem tudnak elhagyni: ilyen például a rendszeres túlevés, a kényszeres evés, az étel elutasítása, az erősödő hajlam az egészségtelen nassolásra. Ezek pedig előbb-utóbb elhízáshoz vezetnek, hiszen a normális testsúly megtartásának egyik alapkövetelménye a rendszeres, kiegyensúlyozott étkezés, illetve az, hogy az étkezés ne társuljon különféle gyermekkori frusztrációkhoz.
Vizet prédikálunk, de bort iszunk?
Akkor mégis mit tehet egy szülő, ha szeretné egészségesen táplálni a gyermekét? Sokan szinte megoldhatatlan problémának látják ezt, és csak azt érzékelik, hogy a gyerek „rossz evő”: eltol szinte mindent magától, ami egészséges, viszont az összes egészségtelen gyorskaját vég nélkül habzsolná, ha tehetné. Az első jó tanácsunk a szülőknek, hogy ne aggódjanak annyit a gyermek etetése miatt, mert ez a szorongás vezet a legtöbbször oda, hogy túletetjük a csemetét, és kimondatlan elvárásainkkal őt magát is szorongóvá tesszük az étkezésekkel kapcsolatban. A gyerek tudja, mikor éhes, és azt is, mennyi étel kell neki. A második tanácsunk, hogy ne kárhoztassák sem nyíltan, sem magukban a gyereket a rossz étkezési szokásaiért. Az evési szokások ugyanis – mint ahogy szinte valamennyi emberi cselekvés – tanult dolgok: a gyerek ellesi őket, ösztönösen követi a társait, szüleit és példaképeit, és belesimul azokba a szokásokba, amiket ők is követnek. Ha tehát egy gyermek nem táplálkozik egészségesen, akkor jó esély van rá, hogy mindezt azért teszi, mert a szülők példáját követi. Íme tehát a megoldás a problémára: mi magunk mutassunk példát!

Rendszeresség, változatosság, mértékletesség
A példamutatás első lépése, hogy a szülők felmérik, ők maguk hol vétenek az egészséges táplálkozás alapszabályai ellen, és megpróbálják javítani hibáikat. Nem olyan bonyolult egyébként a dolog: az egészséges étkezés felnőttek és gyermekek esetében is ugyanazon a három sarokkövön alapszik: rendszeresség, változatosság, mértékletesség. Vagyis étkezzünk jól kiszámítható rendszer szerint: legyen mindennap reggeli, ebéd, vacsora, napközben pedig egy kisebb tízórai majd délután egy uzsonna. Fontos, hogy ezekre az étkezésekre lehetőleg mindennap ugyanabban az időpontban kerüljön sor! Ez a kiszámíthatóság jót tesz a szervezetnek, mert arra állítja be, hogy mindig lesz a működéséhez elegendő táplálék, ezért nem kezd zsírraktárak építésébe, tehát az elhízás esélye így csökken. Másrészt a követhető és előre kalkulálható életritmus nyugtatóan hat a lélekre felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt, ezzel pedig csökken a stressz, ami az egyik fő kiváltó oka az étkezési problémáknak – sokan a szorongásaikat oldják evéssel, másoknak pedig épp emiatt nem megy le egy falat sem a torkukon.
Mindenből egy keveset
Ha sikerült beállítani magunkat erre az életritmusra, akkor a következő lépés az étrend helyes kialakítása. Egészséges embernek nincs szüksége diétára, és – nagyon kevés kivétellel – nem kell semmilyen ételtől megtartóztatnia magát, sőt jó, ha minél többféle ennivaló szerepel az étlapján. Erről szól a változatosság. Együnk húsféléket, halat, rostos zöldséget, olajos magvakat, tejtermékeket, gabonaféléket, egyszóval mindent – de egyiket se vigyük túlzásba. A jó étrendben mindennap sok a zöldség, hetente legalább egy alkalommal van hal, és sovány húsok kerülnek a tányérra, de a zsíros falatokról sem kell lemondani. Kevés viszont a cukor és a fehér lisztből készült pékáru, ami helyett a teljes kiőrlésű termékeket tesszük inkább az asztalra. Végül pedig arra kell ügyelnünk, hogy mértékletesen étkezzünk: soha nem kell annyit ennyi, hogy kifejezetten jóllakottnak érezzük magunkat. A kevesebb étel is többnek tűnik akkor, ha szánunk időt az elfogyasztására: rágjunk meg tehát minden falatot alaposan és nyugodtan.
Étkezni csak nyugodtan, szépen
A nyugalom egyébként éppen olyan alapvető eleme a családi étkezéseknek, mint a változatos étrend vagy a rendszeresség. Nagyon fontos, hogy olyan légkört teremtsünk az asztalnál, ami élvezetes a gyermekeknek is: ne veszekedjünk, ne neveljünk, és ne ilyenkor húzzuk fel magunkat a napi politikán, a munkahelyi bajokon vagy a szomszéd ármánykodásain. Ehelyett használjuk ki a ritka alkalmat, amikor az egész család együtt lehet – általában reggelinél és vacsoránál – és társalogjunk, fecsegjünk, beszélgessünk nyitottan, jókedvűen. Sokat ad az étkezések minőségéhez a szép teríték, a tisztaság, az asztali illemszabályok tisztelete és betartása, de mindez ne menjen át feszélyező precizitásba, és túlfegyelmezett, gőgös modorosságba.

Harmóniát és oldott légkört teremtsünk magunk körül, és ez a gyerekekre is átragad: ha a szülők egymással tisztelettel és nyitottan viselkednek, az asztalnál illedelmesen de derűsen étkeznek az egészséges táplálkozás szabályait követve, akkor a gyerekeik is jó eséllyel így tesznek majd: jól nevelt és jó evő gyerekké válnak, és legfőképpen egészségesek maradnak! Így érdemes tehát „nevelni”: példát mutatva. Ha mi magunk nem követjük a szabályokat, akkor ugyan milyen alapon várhatnánk el azt a gyerekünktől? Ha viszont követjük, akkor feleslegessé válnak a magyarázatok, a papolás és hegyi beszéd, a fenyegetés, az állandó rendszabályozás és a trükkös manipuláció, mert a gyerekek ezek nélkül is világosan érteni fogják, mi a rend, hiszen a mi viselkedésünkből tanulják azt meg.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése