A szülői szerete

A szülői szeretet A szülői szeretet A szülői szeretetben nem az a legnehezebb, hogy önfeláldozást kíván, hanem az, hogy nagyon át kell alakulnia. A pici baba szülei állandó készültségben élnek, de ha szerencséjük van, akkor éjszaka aludhatnak. A vázákat a felső polcra rakják, a konnektorokat vakdugóval lezárják, létrát a földre fektetik, de ez még mind kevés, a baba az egész napot kitölti. Közben el kell végezni a házimunkát, pénzt is kell keresni. Ez az önfeláldozás. Bőséges folyamatos jutalom jár érte. Bár ezt közben néha a szülők elfelejtik és panaszkodnak, de előbb utóbb rájönnek, hogy életüknek ez gyönyörű időszaka volt. Hogyan kell jó szülőnek lenni ebben az időszakban? A jó szülő életéből sok időt szentel a gyermekének és szeretetet, szeretetet. Ki kell találja a gyermeke gondolatát. Jobban ismeri a gyermeke igényeit, mint a gyermek maga. Gondozás, érintés, simogatás. Alapvető dolgokra kell megtanítania, beszélni, kanállal enni. És közben minden szereplő úszik a boldogságban. 15 évesen nem lehet a családra ráismerni. Senki sem úszik a boldogságban. A változás fokozatosan történt, de veszélyes kanyarokkal. A gyermek rendetlen. Nem segít, visszabeszél. Elfelejti a házi feladatot megírni. Tanulás helyett internetezik, a tv előtt órákat ül. Sőt, az is lehet, hogy még elvetemültebb dolgokat is elkövet. A szülők a lelküket kibeszélik. Hol szépen, hol csúnyán. Mindenki ideges, senki nem érti meg a másikat. Pedig olyan egyszerű lenne – mondja anya. Naponta 10 perc alatt rendet rakhatna a szobájában, és nem lenne semmi baj. Ez valami miatt mégsem lehet olyan egyszerű, mert a lánya nem teszi meg. De nem mondja el, hogy neki mi a baja. Az látszik rajta, hogy ő is szenved. 20 évesen a helyzet nyugodtabb. A gyermek szobájában ritkábban van rumli, a szülei pedig megtanulták, hogy nem kell mindenért szólni. Egyébként is kevesebbet internetezik, különösen vizsgaidőszakban. Nehezebb téma van napirenden, a párkapcsolata. De már emiatt sem szoktak vitatkozni. Mi lett a szülői szeretetből? Vagy egyenesen eltűnt volna? Nem tűnt el, hanem átalakult. Át kellett alakulnia. Nem úgy kell egy 20 évest szeretni, mint egy 2 évest. Engedni kell a gyermeket megtanulni dönteni a saját dolgaiban. Hol tanulhatna meg biztonságos körülmények között dönteni másutt, mint a szülői házban? Eleinte a gyermek persze rossz döntéseket is hoz. Vastag a smink, túlságosan kitart egyes barátok mellett, rossz jegyeket kap. A szülők ezt nem hagyják szó nélkül, de kérdés, hogy meddig kell a harcot erőltetni? Erre nincs általános válasz, mindenki a saját felelősségére dönt. De a harc egyik ára a romló szülő gyermek kapcsolat lesz. Tizenéves korban más már a jó szülői szeretet, mint kisgyermek korban volt. Itt már nem igaz az, hogy jobban kell ismerjük a gyermek igényeit, mint saját maga ismeri, vagy hogy alapvető dolgokra kellene megtanítanunk. Ezen már túlvagyunk. Akkor mi a jó szülői szeretet tartalma ebben a korban? A szeretet mellett a bizalom. Bízzunk abban, hogy gyermekünk megtanul érett döntéseket hozni. Ebben segíthetünk azzal, hogy minél fiatalabb korában engedjük őt önállóan dönteni, majd ha lehet, megdícsérjük. Rá fog arra jönni, hogy mi a járható út az ő számára. Ezen az úton nem foghatjuk majd a kezét. Nagy szorongást okoz ez. Ebben a szorongásban a szeretet adhat biztatást a szülőnek és a gyermeknek is. Újabb 10 év múlva a már felnőtt gyermek a szülői háztól 250 km-re él a családjával és csak havonta jár haza. Naponta sok fontos döntést hoz. A szülei otthon nem is tudják, hogy éppen mikor milyen döntést kell hoznia. Nem is értenék talán De bíznak abban, hogy jól dönt. Elengedték a gyermeküket. Ismét mindenki úszhat a boldogságban, ha gondol rá. #1 Dr.BauerBela

---