Főoldal » Weboldal » Hírek » Önkormányzati hírek
Hogyan lett Csömörből paradicsomország
Takács László augusztus 20-án elhangzott gondolatait itt olvashatják. Őszinte öröm, hogy ismét itt vagyunk, csodálhatjuk Csömör színpompás népviseletét és kedveskedhetünk azoknak, akik ma is felöltötték ezt. Amíg vannak, akik felveszik-viselik a népviselet ruháit – legalább ünnepnapokon -, addig élő ez a ruházat.
Hogyan lett Csömörből paradicsomország
A másik része örömünknek, hogy előttünk az új kenyér. Nézhetjük, csodálhatjuk formáját, színét, érezhetjük – élvezhetjük illatát, ízét, elfogyasztva pedig testünk részévé válik. Ha pedig testünk része, testi állapotunk befolyásolója, akkor szellemi munkánk, gondolkodásunk segítője is. Hogy ez mennyire igaz, arra Böjte Csaba testvér története a bizonyíték. Ő mesélte, hogy amikor egy árva gyereket sikerül becsalogatni a dévai Szent Ferenc Kollégiumba, aki fél, neveletlen, vadóc, akkor először jól lakatják őt, megmosdatják, majd ezt többször megismételve jöhet a lélekre hatás, a meggyőzés, a nevelés. Első tehát a biztonság érzete, aztán jöhet a gondolkodás.
A táplálék, kiemelten a kenyér, létünk meghatározója. Szimbólummá vált, átvitt értelmezése gyakori a köznyelvben: Addig jó, amíg kenyér kerül az asztalra.., Tiszteld azt, aki kenyeret ad neked…, Kenyeret adtam a gyermekem kezébe….Ezek a kifejezések, remélem valamennyiünk számára értelmezhetőek.
Csömörön a kenyérre való előteremtésének, a megélhetés biztosításának a gabonatermelés mellett másik fontos tényezője a paradicsomtermelés volt. Illik erről is beszélnünk és köszönöm Filtkó Endrének az ötletet, hogy erről a dologról is beszéljünk az ünnep kapcsán.
A paradicsomot nagyüzemi mennyiségben termelték Csömörön, melyet így augusztus közepétől kezdtek el befőzni hatalmas mennyiségben. A paradicsom finom íze mellett igen gazdag nyers állapotában C – vitaminban, főzés hatására pedig ásványi anyag tartalma felerősödik, ami gyulladásos, daganatos betegségek megelőzésében igen hatásos. Gyermekkoromban, ha valamilyen sérülésünk begyulladt édesanyánk rögtön nyers paradicsomot tett rá este, odakötötte, és a gyulladás reggelre megszűnt, a seb hamarabb gyógyult.
A paradicsom híressé tette Csömört. Kicsit ironikus példája ennek, hogy amikor még több kocsiból álló HÉV-szerelvények jártak Csömörre, a kalauz Szabadság-telepen azt kiabálta a megálló neve helyett, hogy Kecsketelep, ugyanis a vasúti töltésen 50-60 kecske legelészett, Csömörön pedig: végállomás – Paradicsomváros vagy Paradicsomország.
A Csömörön leggyakrabban termelt paradicsomfajtát, az úgynevezett gerezdes paradicsomot Gubek Mihálytól kaptam a mai alkalomra, aki megőrzött magot ebből a fajtából és a mai napig termeli. (Köszönet érte) Jellemzője, hogy nagyméretű, gerezdes, göcsörtös, de igen lédús, jóízű. Ha gyerekkorunkban a falu határában bóklászva megszomjaztunk, egy-egy ilyen paradicsom levét szívtuk ki, mint ivólét ittuk.
Művelésénél fontos volt a palánta megfelelő nevelése, majd a jól felszántott, megtrágyázott földbe való kiültetés. A teljes föld trágyázása, előkészítése után, kapával kis gödröket, fészkeket készítettek, ezeket ismét megtrágyázták, majd visszahúzták rá a földet, kicsit ledöngölve. Ezekbe a fészkekbe kerültek a kiültetéskor egyenként a paradicsompalánták, földet húztak rá, majd megöntözték. Szükség szerint egyszer-kétszer kapálták és rábízták a többit a Jóistenre.
A csömöri paradicsomnak nagy felvásárlója volt a helybeli léüzem, ami a mai Trió üzlet mögötti területen működött. Ősztől tavaszig sok csömörinek adott munkát ez az üzem, amely ivólevet és paradicsomsűrítményt készített. A léüzem megszűntével felvásárló céggel kötöttek szerződést a gazdák. Az osztályozott, nem teljesen érett paradicsomot ládákban a Hév-állomáson vagonokba rakták, majd ha a vagon megtelt, külföldre, export áruként vitték. A gerezdes, lének való paradicsomot pedig szintén vagonokba rakták, és a kőbányai konzervgyárba szállították. A gazdák a leadott, lemért áruért itt Csömörön készpénzben kapták a fizetséget a kirendeltség pénztárosától.
Hogyan is jutott el hozzánk ez a fontos táplálék? A XVI. század végén Közép-Amerikából az európai hódítók révén jutott Európába a növény, melyet kezdetben csak dísznövényként ismertek és tartottak a legelőkelőbb udvarokban. Első, magyar írásos említés 1649-ből, Pozsonyból származik, de termesztését csak az 1870-es években kezdték meg Dunakeszi környékén. Egy évtized múlva már Budapest környékén, így Csömörön is nagyüzemi mennyiségben termesztették.
Így jutunk el oda, hogy ettől kezdve a helybeliek asztalán a házi kenyér, házi zsír, paprika és paradicsom mindennapi eledelként megtalálható. Igazi gasztronómiai élmény, szinte már paradicsomi állapot.
Eredeti azték nevét őrzi több európai nyelv a tomato szóval, vagy annak változatával ( pl. francia, német, angol, orosz), olasz nevén pedig pomodoro – aranyalma. Magyar nyelven először paradicsom almája névvel illették, amiből mára a paradicsom maradt meg. Érdekes, hogy a magyar nyelvben az édenkertnek, Ádám és Éva kiűzetés előtti lakhelyének, a túlvilágnak neve is egyben. Éden: babilóniai eredetű szó, amit a héber nyelvben is megtalálunk -gyönyörűséget jelent. A későbbi latin szó - paradisus -már a magyar nyelvben is megmaradt paradicsomként. Itt éltek az ősszülők, békében, harmóniában önmagukkal és környezetükkel, mindaddig, míg a bűnbeesés és kiűzetés meg nem történt. Utódaikra a küzdelem várt, ami gyakran ellentétbe, viszályba, rivalizálásba és háborúkba torkollott. Az emberiség elvesztette az Édent. Visszahozható-e, újra teremthető – e a paradicsomi állapot?
Illyés Gyula: Az éden elvesztése című művének egy részlete így szól:
„….a küzdelem(jó és rossz között) egyre keserűbb, s a legnagyobbak is azt mondják, döntőre kerülhet.
Mégpedig épp a rossz felé most.
És mi fordíthatunk rajta? Mi, méhek a sasok csatáján?
Te egyszerű baka, nem lőhetsz oda, ahol az ellenség vezérkara fészkel; tüzérségével sem versenyezhetsz. De nem igaz, hogy nem te voltál, egyszerű gyalogos, a legfontosabb mindenkor minden hadjáratban. Az vagy ma is. Mi volt épp a legutolsó háború tapasztalata? Hogy mindenki, mindenki, de mindenki hadviselő.
Hogy tehát nem harcolhatunk – ez megint a gyávaság szava. Hogy harcunk úgyis hasztalan – ez meg a kibúvás szava; az emeletes gyávaságé.
Kettőt sem kell lépnünk, két lépcsőt sem, s az a rossz, az ős ellenség ott van.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése