A pénz nem a fán terem!

A pénz nem a fán terem! „Ma apa fizet!” – ezt a feliratot néhány évvel ezelőtt egy apuka hátán, a pólójára nyomtatva láttam meg egy kis vidámparkban. Telepakolt táskát cipelve lihegett a gyerekei nyomában. A gyerekek egy-egy fagylalttal a kezükben éppen a nyári bobpálya felé vették az irányt. „Ma apa fizet” – nyilvánvalóan ez volt a nap mottója. Micsoda hír ez a gyermekfüleknek! Ingyenes belépő a boldogság birodalmába! Az Eldorádó egy egész napig nyitva tart! Apa pedig, mint valami bankautomata, egyfolytában „köpködi” a pénzérméket. Ez valami csodálatos! A vicces pólófelirat mégis elgondolkodtatott. Milyen jó is lenne, ha az apának tényleg csak aznap kellene fizetnie! A valóságban viszont minden nap apa fizet. Bár a gyerekek nem gondolják azt, hogy a pénz a fán terem, de abban a hitben élnek, hogy apa pénztárcájából mindenre jut bőven. „Apa, adjál rá pénzt!” – sok gyermeknek és serdülőnek ez a mottója. És az anyuka is gyakran fordul a férjéhez ezzel a kéréssel! A pénzkérdés persze régóta nem csak a gyermekek és serdülők problémája. Ha máskor nem, akkor mindenképp szembesül vele az ember, mikor először elfogy a pénze. Az adósságcsapda pedig szinte mindenütt ismerős dolog. Sok háztartás mára reménytelenül eladósodott. Nem csak a lakáscélú, hanem a fogyasztási cikkekre felvett hitel visszafizetése is óriási problémát jelent. Már a fiatalok is jelentős adósságot halmoznak fel azzal, hogy drága mobiltelefon-szolgáltatást vesznek igénybe, hogy hitelkártyával kontroll nélkül vásárolgatnak. A pedagógusok sokszor csodálkoznak, hogy a gyerekek mennyi pénzt visznek magukkal az iskolába vagy az osztálykirándulásra. Aztán később a fiatalok közel egynegyedét rántja magával az adósság örvénye. Vészhelyzetben pedig ki fizet? Majd apa! Ha lamentálunk, hogy „ó, ezek a felelőtlen fiatalok...” –, az nem javít a helyzeten. Maga az állam is rossz példával jár elől, a hatalmas államadósság ma már az egész nyugati civilizációt jellemzi. Sajnos, sok ember személyes életét sem effajta elvek vezérlik: „Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér...” Megengedjük, hogy bennünket is kívánságaink, vágyaink vezéreljenek. Hogy az önértékelésünket az anyagi helyzetünk határozza meg. Mindig valami újabbat kell venni, hogy az ember „trendi” maradjon. Jaj annak, aki nem követi az utolsó divatot! Hogy néznek rá a társaságban? És persze az autónk értéke is attól függ, milyen kocsijuk van a szomszédoknak. Az ember padlóra kerül, ha ők éppen újat vesznek. Hogy legfontosabb döntéseinkben helyes alapelvek vezéreljenek, annak gyermek- és ifjúkorunkban kell megalapozódnia. Ezért a szülőknek idejében rá kell vezetniük gyermekeiket, hogyan is bánjanak a pénzzel. Segítségként továbbadok néhány fontos irányelvet: Munka nélkül nincs pénz Gyermekeinknek meg kell tanulniuk, hogy a pénz nem az égből potyog, hanem kemény munka eredménye. A pénzért meg kell dolgozni, az ember csak ritkán kapja ajándékba. Ezért: „Először a hasznos, azután a kellemes.” És: „Lusta embernek felkopik az álla.” Vagy bibliai szóhasználattal élve: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2 Thessz. 3:10) Azoknál a gyermekeknél, akik kicsi koruktól megszokják, hogy mintegy gombnyomásra pénzt kapnak a szülőktől, nem tud később sem egészséges viszonyulás kialakulni a pénzhez és az anyagi javakhoz. Ha egyre több szülő és nagyszülő akarja teljesíteni a gyermekek igényeit, a katasztrófára számíthatunk. Ha a gyerekszoba olyan, mint egy hatalmas játéklerakat, valami nincs rendben a nevelési módszereinkkel. Ha egyre kevesebb szülő mond szeretetteljes, de határozott „nem”-et gyermeke mindenféle kívánságaira, a társadalom a jövőben nagy kárát látja majd ennek. A lemondás és az önuralom erényeit újra vissza kell állítani méltó helyükre, szemben a kapzsisággal és a mohósággal. Hálás vagyok, hogy szüleim kicsi koromtól fogva munkára neveltek. Úgy kezdődött, hogy kisebb feladatokat kaptam a háztartásban – először fizetség nélkül. Aztán hamarosan kaptam egy kis pénzt is, ha felsepertem az utcát, lenyírtam a füvet vagy befestettem a kerítést. Milyen büszke voltam első saját keresetemre! Mindebből gyermekként azt tanultam: a pénznek értéke van. Azt is megtanultam belőle: fontos tagja vagyok a családnak. A munkámra szükség van. Erőfeszítéssel jár ugyan, de végül megvan az eredménye. Azt is megtanultam: a saját munkámmal megkeresett pénz egészen más, mintha ajándékba kapnám. Ugyanannak az összegnek sokkal nagyobb az értéke. A takarékosság erősíti a jellemet Vannak gyerekek, akik a pénzüket azonnal elköltik. Környezetük hatására minden vágyukat lehetőleg rögtön szeretnék elérni. A TV-reklámok játsszák ebben a legfőbb szerepet. Azt sugallják: valami nélkülözhetetlen hiányzik az életedből! Csak akkor leszel igazán boldog, ha a reklámozott dolgot megvásárolod! És a gyerek hamarosan a zsebpénze fenekére ver, úgyhogy a malacpersely hasa ismét csak üresen kong. A fejlődéskutató pszichológusok viszont azt mondják: a takarékoskodás nagyon is fontos szerepet játszik az egészséges személyiségfejlődésben. Sokat segít az önfegyelem kialakulásában. A vágyaimat, kívánságaimat háttérbe szorítom, hogy elérjek valami magasabb célt. Olyan célt akarok elérni, amely csak áldozathozatal árán sikerül. A takarékosság tehát több, mint csupán bölcs pénzügyi megfontolás. Fegyelmezettségre szoktat. Azok, akik megtanulták, hogy takarékoskodjanak, általában az élet többi területén is jól boldogulnak. A takarékosság erősíti a jellemet! A jó öreg perselyt ezért ismét érdemes leporolni. A szülők már egészen korán elkezdhetnek gondolkodni azon, hogy milyen módszerekkel tanítsák gyermeküket a spórolásra. Kisebb gyermekeknél fontos, hogy ne túl hosszú idő alatt érjék el a kitűzött célt, különben elmegy a kedvük a dologtól. Sok gyereknek segít, ha zsebpénze egy részét azonnal félreteszi – biztos, ami biztos!Max Weber, minden idők egyik leghíresebb tudósa már száz évvel ezelőtt megállapította, hogy a nyugati világban kialakult jólét sok szempontból a keresztény hitnek köszönhető. A hit nemcsak a munkamorált erősítette, hanem alapvetően meghatározta a pénzhez való viszonyulást is. A hívő emberek nem szórták a pénzt, hiszen az ember vagyona végsősoron Istené. Az ember csak gazdálkodik azokkal a javakkal, amiket Isten rábízott. Aki eszerint él, az nem pazarolja el, amije van, hanem felelősségteljesen bánik vele – hiszen egy nap számot kell majd adnia Isten előtt. Aki eszerint gondolkodik, az megtanul takarékoskodni is. Költségvetési napló Sok felnőtt, aki felelősségteljesen kezeli az otthoni gazdálkodást, háztartási könyvet vezet, amelynek a különböző rubrikáiba minden hónapban beírja a kiadásokat. Ez alapján egy idő után jól látja, melyek az otthoni költségvetés gyenge pontjai. Végül az ember már anélkül is érzékeli, mit engedhet még meg magának a hónap végén, hogy megnézné a bankszámlakivonatát. A gyerekek számára ez még általában elég nehéz követelmény. Viszont a fiatalok már számon tarthatják saját kiadásaikat. Mi az, amire következő hónapban szükségem lesz? Az elmúlt négy hét alatt mi mindenre költöttem? Aki ezt átlátja, jobban be tudja majd osztani a pénzét. Tudni fogja, naponta mennyit költhet, és hónap végén sem lesz üres a zsebe. A bevételi és kiadási napló a fiatalok is nagy segítség abban, hogy megfelelően tudjanak bánni a pénzzel. Ne legyen adósságod A gyermekeket is hamar meg kell tanítani arra, hogy semmilyen körülmények között senkinek ne tartozzanak. Az ember már az iskolában adóssá válhat. Gyorsan kölcsönkér valamelyik osztálytársától, pedig utána nem tudja megadni neki a pénzt. De ha vészhelyzet van, a szülők majd úgyis kisegítik. A hitelbiztosítók szerint a tinédzserek és a fiatal felnőttek mobiltelefonos adóssága egyre nagyobb mértékben növekszik! Ezen a területen is nagyon sokat számít a szülők példája. Ugyanis a gyermekek – tudatosan vagy anélkül – nagyon pontosan megjegyzik, hogyan kezeljük mi a pénzt. Mi is hitelekből élünk? A mobiltelefonnal kapcsolatban fontos, hogy a gyereknek ne előfizetéses, hanem feltöltőkártyás telefonja legyen. Ha elfogy a kártyáról a pénz, addig nincs több telefonálás, míg újra nem töltik. A zsebpénz Abban, hogy gyermekünket a pénzkezelés kérdéseibe bevezessük, fontos szerepe van a zsebpénznek is. A mennyisége mindenesetre nagy kérdés. A családok között ebben is jelentős különbségek vannak. A fiatalabb gyermekeknek nem havonta, hanem hetente érdemesebb odaadni a zsebpénzt. Mi a gyerekeinknél előre kiszámoltuk, hogy az iskolaév ideje alatt hetente mennyi pénzt adunk. Ezt iskolaévenként egy kicsivel mindig emeltük. A számokat csak példaként írom: első osztályban pl. heti 100 Ft,-ot, azaz havonta 400 Ft,-ot kap a gyerek, másodiktól heti 150 Ft,-ot, ami havonta 600 Ft,- stb... Ebben a korban a zsebpénzbe még nem tartoznak bele az étkezési vagy tanszerköltségek. De ha az idősebb gyerekek már maguk vásárolják a ruhájukat, cipőjüket vagy egyéb szükséges dolgaikat, az összeget a realitásnak megfelelően emelhetjük. Adakozás Pénzt keresni jó dolog. Az is nagyon jó, ha felelősen gazdálkodunk vele. De a legjobb, amikor saját pénzünkből másokat is meg tudunk ajándékozni. Aki ad, az kap is. Az ember boldog, ha másokon segít. Korunk énközpontú gondolkodása ellen legjobb orvosság az adakozás. A gyerekek is korán megtanulhatják, hogy abból a kevésből, amennyi nekik van, másoknak adjanak. Először talán valamelyiket a játékaik közül, később pedig a saját zsebpénzükből. Nálunk ez úgy történt, hogy vasárnap a gyermekórán adtak a perselybe, amivel egy árva gyereket támogattak. A tized-adakozás bibliai alapelve ma is nagyon bölcs tanács. Elégedettség A keresztény hit ellen dolgozik a mai fogyasztói szemlélet „mindig többet” akaró, végtelen spirálja. Ez a bibliai értelmében az „elégedetlenség”. Az elégedettség egyfajta nyugalmat jelent abban, amink van. Ha elégedettek vagyunk, egyfajta mély nyugalom tölt el, ha az alapvető szükségleteink teljesülnek. Az elégedettséghez társul a mértékletesség és az alázat. Az elégedett ember megtalálja a középutat a luxus és az önsanyargatás-szerű önmegtagadás között. Aki elégedett, az igazán szabad ember. Nem hajtja őt a vágy. Megtalálta a saját szilárd alapját. Pál apostol azt írja, legyünk elégedettek, ha van élelmünk és ruházatunk (1Tim 6:8). Ő maga ismerte a bőség idejét és az ínséges időket is. Nem ezek határozták meg az életét. Jól teszi, aki ilyen a szabadságban él, és a gyermekeinek is hitelesen át tudja adni ezeket az értékeket. Áldás fog nyugodni rajta. #1 Dr.BauerBela

---