Tályog
(abscessus), a szövetekben fekvő, gennyel telt üreg. Ha
T.-ról mint daganatról szólunk, akkor az csak a geny gyülemnek körülirt
felhalmozódását jelzi. Majd minden szövetben és szervben található.
Leggyakoribb a kötőszövetben fekvő T., de az agyban, májban, vesében, csontban
stb. is gyakran található. A T.-ot, mint minden genyedést, rendszerint
mikroorganizmusok okozzák. Ha a megsebzett bőrön keresztül tisztátlan kezelés
folytán baktériumok kerülnek a szövetbe, akkor azok behatása alatt heves lob indul
meg, a fehér vérsejtek a vérerekből nagy számban kivándorolnak. genysejtekké
lesznek, az anyaszövet genyesen oldódik s gennyel telt üreg, T. származik. A
T.-okban, azaz a körülirt genyedésnél rendszerint a Staphylococcus pyogenes
aureus, albus vagy citreust, a diffúz genyedésnél (phlegmone) többnyire a
Streptococcus pyogenest találjuk. Újabb vizsgálatok kiderítették, hogy a T. a
tuberkulózis, a tífusz, bacillusa, a tüdőgyulladást előidéző Fränkel-féle
Pneumococcus s egyéb bakteriumok egymagában való behatása alatt is képződik.
Fejlődés szerint meleg, hideg, sülyedési és áttételi (metasztatikus) T.-ok
különböztethetők meg. A meleg T. aránylag gyorsan s heves lobos tünetek között
fejlődik. A bőr közelében fekvő meleg T. kidomborodó, piros, meleg, szúró vagy kopogó
fájdalmakkal, lázzal s gyakran rázó hideggel járó hullámzó daganatot alkot. A
bőr a szövet beolvadása folytán oly vékony lesz, hogy rajta keresztül a geny
sárgás pont alakjában áttűnik. Az ilyen, köznapi nyelven
«érett»-neknyilvánított T. felfakadása, vagy műtéti úton való megnyitása s a
geny kiürülése után a lobos tünetek megszűnnek, a hátramaradt üreget sarjszövet
tölti ki s a T. gyógyul. Az agyban székelő T.-ok halálhoz vezethetnek. A
fejlődés bizonyos fokán megállapodott T.-ok a geny felszívódása vagy
besűrüsödése után ki is gyógyulhatnak. A hideg T.-nál, melyet a tuberkulózis
bacillusa okoz, a lobos tünetek, fájdalom, pir háttérbe szorulnak. A geny is
különbözik a melet T. genyétől; előbbi rendszerint híg, savószerű, utóbbi sűrü,
tejfelszerű. A hideg T.-ok lassan nőnek, évekig fennállhatnak s tetemes
nagyságot érhetnek el. Ha a geny az izmok, inak s erek mentén sülyed s a bőr
alatt felhalmozódik, akkor sülyedési (congestiós) T.-ról szólunk. Leggyakoribb
az u. n. pszoasz.-T. . Áttételi (metasztatikus) T.-ok alatt oly T.-okértendők,
melyek genyvérűségnél (pyaemia) s bizonyos szívbajoknál úgy keletkeznek, hogy a
vérben foglalt bakteriumok a test különböző szerveiben (máj, vese, lép, agy)
lerakódnak s ott a szövetek genyes oldódásához vezetnek. Említendő még a garat
mögötti T. (abscessus retropharyngealis), mely a manyirokmirigyel
elgenyedéséből keletkezik, melyek a hátsó garatfalzat és gerincoszlop között
foglalnak helyet. Főképen a gyermekkor első s második életévében fordul elő,
későbbi korban igen ritka jelenség. Mogyoró- vagy dió nagyságu, ritkán nagyobb
duzzanat alakjában lassankint fejlődik; eleinte tömött, később,10-14 nap múlva,
ellágyulásnak induló daganat, a garat jobb v. bal oldalán, ritkábban a
középvonalban.
A meleg T. máskép kezelendő, mint a hideg. Agyban, májban s
minden oly helyen székelő meleg T., mely helyénél fogva veszélyes v.
megnagyobbodva súlyos következményekkel jár, mielőbb műtéti úton megnyitandó.
Ha a gyors megnyitás nem indokolt, akkor célszerű a felszívódást nedves meleg által
elősegíteni vagy a tályog «érését» meleg kataplaszma által siettetni s mielőbb
feltárni. A nagyobb sülyedéses hideg T.-ok operatív megnyitását sokáig
kerülték, mert a megnyitás után a genyedés gyakran nagy mértékben fokozódik s
az amúgy is diszkratikus egyén tetemes nedv veszteséget szenved. A Lister-féle
antiszepszis elterjedése óta a mesterséges feltárás ismét tért hódított, de
gyakran oly súlyos következményekkel jár, hogy újabban előnyösebbnek látszik a
ntituberkulózus gyógyszereknek, főleg jodoform-emulziónak a T.-ba való
fecskendezése által a gyógyulást elősegíteni. A metasztatikus T.-ok operatív
kezelés eajánlatos.
Forrás: Pallas Nagylexikon
1-
2-
3-
4-
5-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése