"Semmiből ne csinálj problémát!" - veszélyei
Egy
rövid visszaesés után ismét kezd erőre kapni a „Semmiből ne csinálj
problémát!” gyermeknevelési koncepció. Már eddig is óriási problémákat
okozott az, hogy a szülőkkel több neves pszichológus, szakember próbálja
elhitetni, hogy a gyerek afféle dudva, ami felnő szellemi törődés
nélkül is. Szerintük a lényeg: „Hagyd, hogy gyerek legyen, ne korlátozd,
ne nyaggasd, ne akarj tőle semmi olyat, amit ő nem akar!”
A nevelési tanácsadók dugig vannak olyan gyerekekkel, akikkel valójában
nincs semmi baj, csupán a „hanyag” nevelés eredményeként öntörvényűek,
kezelhetetlenek, nem képesek szocializálódni és képtelenek utasításokat
ellenállás nélkül végrehajtani. A háttérben a legtöbbször nem
idegrendszeri probléma, hanem rossz szülői attitűd áll.
„A négyéves gyerekem nem szeret rajzolni.” - kér tanácsot egy szülő
neves pszichológusunktól. A válasz lényege: ez nem probléma, hiszen ki
ebben, ki abban jó. És egyébként is, miért kellene rajzolni egy
óvodásnak. Kontúrvonalak között színezni pedig abszolút felesleges –
véli a szakember. Szabadon alkotni, firkálni – az való a gyereknek –
fejti ki véleményét. Igen, ez is való, de nem elegendő.
Nem kell hozzá komoly képzettség, hogy belássuk, milyen tévútra vezeti a
szakvélemény a szülőt. A gyerekek szem-kéz koordinációjának lényeges
fejlődési állomása a valóság és a képzelet rajzokban való kivetítése. A
színezés egyfajta fegyelmet, pontosságot követelő tevékenység, amire
akkor is szükség van, ha nem lesz valaki precíziós műszerész. Arról nem
is beszélve, hogy a színezés idegrendszer nyugtató hatású, kikapcsoló
tevékenység, amire nem kell nagyobb példa, minthogy már készülnek
felnőtteknek is színezők a feszültség levezetésére, a stressz oldására, a
relaxálásra. Jól látszik, hogy a szakember több ponton is helytelen
irányba viszi a szülőt.
Az lenne a megoldás, hogy a rajzolni nem szerető gyereket erőnek
erejével kényszerítsük a papír és a ceruza mellé? Szó sincs erről. De
apró, játékos lehetőségekkel közelebb hozhatjuk hozzá e tevékenységet,
ugyanis vannak esetek, amikor az elutasítás oka csak annyi, hogy egy
rajz, amiről ő úgy gondolta, szuper lett, nem kapott elég figyelmet.
Ha a szülő annyit kér csupán a gyerektől, hogy „írja le” a bevásárló
listát számára, és rajzoljon öt almát, egy kenyere, három kiflit egy
szappant, egy rúd felvágottat, máris tett azért, hogy a gyermeke ne
kerülje a papírt és a ceruzát.
Deákné B. Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése