Kisgyermekből kisiskolás (Olvasmány)
Sztanáné Babics Edit: Az olvasási képesség fejlődése az olvasástanulás kezdeti szakaszában. Eötvös József Főiskolai Kiadó, Baja. 70-73.
Óvodáskorú a gyermek 3-6 éves koráig. Ez az időszak
sajátos tevékenységrendszerével nem arra hivatott, hogy iskolára
készítsen fel, hanem arra, hogy megteremtsék a szülők és a nevelők a
szükséges feltételeket a gyermekek fejlődéséhez, az érés, a fejlődés, az
élettevékenységek, a játék általi személyiségfejlődés során válik
alkalmassá a gyermek az iskolai életre (óvodapedagógusok körében sokat
vitatott és ma sem teljesen lezárt téma a fenti állítás).
Milyenek is a kisgyermekek?
A következő funkciók területén figyeltem a
hospitálások alkalmával a fejlődési jellemzőket és az óvodapedagógusok
elvárásait: önkiszolgálás, testápolás, kapcsolatteremtés,
kapcsolattartás, beszédértés, beszédhasználat, műveleti gondolkodás,
irodalmi, ének-zenei, vizuális fejlesztés,
környezetismeret-környezetkultúra és testi fejlesztés. „2 és 6 éves kor
között a gyerekek mentális és társas élete teljesen átalakul a nyelv
használatának és megértésének robbanásszerűen növekvő képessége
következtében.” (Cole–Cole, 2001. 294.)
A nyelv elsajátítása, a beszéd, a másokkal való
kommunikáció, a több forrásból táplálkozó fejlődés az, ami elsősorban
jellemzi a gyermeket.
Vigotszkij a nyelvi fejlődéssel kapcsolatban állítja
(Cole–Cole, 2001. 329.), hogy a nyelv és a gondolkodás közti kapcsolat
nem állandó, az első két évben nagyjából párhuzamosan fejlődnek, két
éves kor körül azonban döntő változás következik be, a gondolkodás és a
nyelv összekapcsolódik, a nyelv teszi lehetővé, hogy egyéni és társas is
legyen a gondolkodás.
A kisgyermekek (3-4-5 éves) gondolkodását Piaget
„művelet előtti”-nek nevezte, feltételezve, hogy az ilyen korú gyermekek
figyelmüket még nem képesek több szempontra összpontosítani (ismert
példái a barna gyöngyökre és az átöntött vízre vonatkoztak).
Egocentrikusak abban az értelemben, hogy az egész világot saját magukra
összpontosítva figyelik, azt nem tudják elképzelni, hogy nézhetnek ki a
dolgok mások nézőpontjából. Számukra a látszat és a valóság
megkülönböztetése még túl nehéz feladat, ezt Piaget után deVries is
bizonyította híres álarcos macska kísérletével.
Gondolkodásukra a transzduktivitás a jellemző, az
okot és okozatot összekeverik (piaget-i kifejezéssel gondolkodásuk
prekauzális).
Mi az, amire számíthatunk, mi az, amit „tudnak” a 6-7
éves gyermekek? Az önkiszolgálás és a kapcsolattartás területén
viszonylag önállóak már, a legfontosabb szükségleteiket önállóan ki
tudják elégíteni, felveszik az előkészített ruhákat, önállóan használják
a fürdőszobát, a WC-t, képesek megfelelően étkezni, evőeszközöket
használni.
Tudnak „viselkedni”, köszönni, beszélgetni
gyerektársakkal és felnőttekkel. Érdeklődnek egymás iránt, segítenek is
egymásnak, együtt játszanak. Elképzeléseik vannak, kigondolják a
tevékenységet, a játékot, és azt végig is tudják vinni. Saját életükkel
kapcsolatban véleményt képesek kialakítani.
Nyelvhasználat területén a tökéletes
beszédhanghallás, beszédértés a kívánatos, a beszédprodukció területén a
helyes ejtés, minden hang tiszta képzése.
Történeteiket, elbeszéléseiket már jellemzi a folyamatosság, bár a logika, a sorrendiség még gyakran hibás.
A beszéd igazodik a beszédhelyzethez, a nyelvtani
területen (pl. névmások, névutók, igeidők és igemódok használata is
többnyire helyes már) és a szituációhoz való alkalmazkodásban is
érzékelhető, csoportos beszélgetésben megfelelően tudnak alkalmazkodni
egymáshoz a gyermekek. A folyamatos szókincsgyarapodás eredményeként 6
éves korra a passzív szókincs 8000 és 14000 szó közé tehető.
Ismernek sok tréfás mondókát, kiszámolót, körjátékot,
verseket, meséket. A mesehallgatás mellett erre a korra megjelenik a
mesemondás igénye is, véleményt is formálnak a mesehősökről, tetteikről,
érzelmeikről. Eredményesen próbálkoznak dramatizálással. Önállóan
forgatják a képeskönyveket, mesélnek belőlük, értik, hogy a képek
mellett szöveg van, ami olvasható. Ez utóbbival megkezdődött az olvasás,
az olvasás fogalmának kialakulása, vannak gyerekek, akik már betűket
sajátítanak el, sőt, valóban olvasnak.
Képesek tárgyak, személyek, növények, állatok stb.
(adott szempont szerinti) összehasonlítására, szétválogatására, sorba
rendezésére, csoportba sorolására. Sorozatokat készítenek,
összehasonlítanak szóban, megfogalmaznak egyszerű megállapításokat,
egyre nagyobb számú relációval vannak tisztában, halmazelemeket
összemérnek párosítással, 15-20-ig számolnak, stb.
Ebből a csak néhány szempontra kiterjedő nagyon szűk
felsorolásból is kitűnik, hogy amit általában feltételezünk egy iskolába
lépő gyermekről, nagyon sok készségterületet, elméleti ismeretet,
érettséget, társadalmi tapasztalatot érint, feltételez, s így érthető a
gyermekek fejlődésében megmutatkozó egyenetlenség, valamint egy-egy
kisgyermek fejlődésében időnként mutatkozó kiegyensúlyozatlanság,
diszharmónia.
Az iskolaérettség a személyiség érésének és
fejlődésének egy foka, amikor a gyermek az iskolai feladatok megoldására
alkalmassá válik, olyan fejlődési szakasz, amelyben a gyermek a képi
gondolkodás mellett képes már a fogalmi műveletekre is, amikor az
önkéntelen figyelem mellett egyre nagyobb a szerepe a tudatosan
irányított, akaratlagos figyelemnek, amikor a gépies memorizálás mellett
fontossá válik a logikus bevésés. Szabó Pál így fogalmaz (1978.
6.): „Az érés és a környezet állandó változásban lévő kölcsönhatása
révén bekövetkező fejlődése során alakulnak ki a gyermek azon
képességei, melyek alkalmassá teszik az iskolai életre.”
Az iskolai munka nemcsak az értelmi erők megfelelő
fejlettségét igényli, hanem az új követelményekhez történő minél
tökéletesebb alkalmazkodást, a gyerekeknek tudni és akarni kell
megfelelni a feladatoknak; pl. jóval hosszabb időn keresztül
koncentrálni figyelmét a feladatokra. Vagyis az életkorral kapcsolatos
elvárásainkat pontosítanunk kell két nagyon fontos területen, a
biológiai és a pszichológiai szempontú felkészültség területén. A
felkészültség megszerzésében örökletes tényezők és a környezet nevelő
hatása egyaránt szerepet játszik.
A biológiai érettség megfelelő testi fejlettséget
jelent, a kisgyermek gömbölyded formáit arányosabb, tagoltabb forma
váltja fel, lezajlik az első alakváltozás (kilépéskor 55 cm fej
körméret, kb. 18–20 kg súly és kb. 110 cm-es magasság jellemzi az elsős
gyermekeket). Beiskolázáskor természetesen örökletes tényezőkre is
figyelemmel kell lenni, de tudnunk kell, hogy a fejletlenebb
gyermekeknél – még ha a szerényebb testi fejlettség nem jár is együtt
szellemi felkészületlenséggel, – fokozottabb fáradékonysággal kell
számolnunk, könnyebben kapják meg a fertőző betegségeket, egyenetlenebb
lehet a teljesítmény. Az idegrendszer megfelelő fejlettségét a mozgások
összerendezettségén követhetjük (pl. cipőfűző megkötése), mely pl. az
írás elsajátításához nélkülözhetetlen.
Fontos, hogy a gyermek általános egészségi állapota
jó legyen, hiszen a gyakori hiányzások visszavethetik a gyereket a
tanulásban.
Szabó (1978. 7.) így fogalmaz: „A pszichikusan
iskolaérett gyermekre mindenekelőtt az akaratlagos folyamatok
dominanciája jellemző.”
Szociálisan érettnek tekinthető a gyermek, ha képes
alkalmazkodni a pedagógusokhoz, más gyermekekhez, a közösségi
normarendszerhez.
El kell tudni helyezni magát a csoportban, új
szerepeket tanulni, hagyományokat, szokásokat megismerni, elfogadni.
Kell, hogy érdekeljék a külvilág, a környezet tárgyai, jelenségei;
önkéntelen figyelmen túl tudja akaratlagosan fókuszálni jelenségekre a
figyelmét, a koncentrálás mellett megosztani is ezt a figyelmet, amikor
szükséges.
Az érdeklődés, a figyelem alapja az új ismeretek befogadásának. A megőrzés az emlékezet fejlettségétől függ.
A gyermek teljesítménye egyéb tényezőkön (pl.
képzelet, feladattudat, munkaérettség stb.) is múlik. Ismét Szabóra
(1976. 22.) hivatkozom: „Az értelmi fejlettség lényegében abból áll,
hogy a gyermek a konkrét, szemléletes tapasztalatok síkjáról eljut az
emlékképekkel, majd az elvont fogalmakkal való műveletek végzésének
szintjére.”
A gondolkodási műveletek fejlettségének megfelelő
szintje mellett elengedhetetlen feltétel a megfelelő beszédfejlettség
mind a beszédértés, mind a beszédprodukció területén.
Azok a gyermekek, akiknél valamely vagy több területen jelentős hiányosságokat tapasztalunk, iskolaéretlennek .
A tanulmányait iskolaéretten megkezdő gyermek számára
is igen komoly kihívás, nehéz feladat helytállni az iskolában. Új
feladatokkal találkozik, új társakkal, pedagógusokkal, megváltozik az
időbeosztás, a napirend, a tevékenységstruktúra. Több nehéz
követelménynek kell megfelelni ahhoz, hogy eredményes lehessen, meg kell
tanulnia írni, olvasni, ismerkedik a számok világával, rajzol, énekel,
tornászik, feladati szinte végtelenek.
Ahhoz, hogy valóban helyt is álljon a gyermek,
bizonyos biológiai és kognitív fejlődésnek kell végbemennie. A
kisiskolás gondolkodása minőségileg más, mint a kisgyermeké. A
csecsemőkor végén beindult értelmi fejlődés fokozatos előrehaladásával,
halmozódásával szinte más minőségűnek tűnhet a gondolkodása.
Szembetűnő a testi növekedés, erősödés folyamata,
nemcsak mozgékonyabbnak látszanak, hanem a nagy mozgásigény
rendezettséggel is párosul. Piaget szerint ez már a konkrét műveleti
szakasz, még szükséges a tárgy jelenléte, hogy gondolkodni tudjon róla a
gyermek.
Olyan konkrét műveletek elvégzésére válik képessé,
mint a decentrálás (adott tárgy több tulajdonságának figyelembe vétele),
a konzerváció, a változatlanul hagyás, a megfordíthatóság, a
kiegyenlítés, a logikai szükségszerűség felismerése.
A problémamegoldás területén történő előrelépés
szoros kapcsolatban van az emlékezet fejlődésével. Az emlékezet
terjedelmének növekedése mellett tapasztalható, hogy fejlődnek a gyermek
emlékezési stratégiái (ismételgetés, szervezés) és a saját emlékezeti
folyamataikra vonatkozó tudása.
A személyiség más szféráiban is zajlanak le olyan
változások, melyek segíthetik, vagy gátolhatják a gyermeket a tanulásban
(pl. a gyermeki egocentrizmus csökkenése, a szociális nézőpontváltás
képessége).
Vagyis hosszú az út az óvodából az iskolába, igazi
iskolássá válni nem biológiai életkor vagy beiratkozás kérdése, hanem
érés, fejlődés, fejlesztés eredménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése