A
GYERMEKÉRZELMI NEVVELÉSE
gazdálkodási
tevékenységnek is óriási szerepe van a köz-oktatásban, és az igazgatónak e
tekintetben is alapos ismeretekkel kell rendelkeznie. Ismernie kell minden
pedagógus munkáját, amely az óralátogatásokon, a személyes beszélgetéseken
keresztül jut kifejezésre, és ezáltal meg tudja állapítani, kik azok, akiket a
minőségi bérpótlék megillet. Sajnos, vannak iskolák, ahol az igazgató nem
ismeri a kollégái munkáját, és a minőségi bérpótlék odaítélése sem mindig a
minőségi munka végzését igazolja, s ez feszültséget okoz a testületeken belül.
Tudomásul kell vennünk, hogy a vezetői tisztség nem rang, hanem szolgálat.
Szolgálni azo-kat, akik bizalmat szavaztak az igazgatónak arra, hogy munkájukat
irányítsa, hogy együtt, egymá-sért, a község, a város kulturális életének,
gazdasági jövőjének, színvonalának emeléséért munkál-kodjék. Ez a szolgálat
jusson kifejezésre a kis közösségen belül a pedagógiai munka helyes
láttatá-sában, a pedagógusi szabadság biztosításában, a szervezési és anyagi
feladatok ellátásában, a koor-dináló és összekötő munkában. Ahhoz, hogy az
igazgató ezeknek a feladatoknak, elvárásoknak megfeleljen, igen fontos a helyes
vezetési felfogás, irányítási stílus kialakítása. Az új, minőségi, a
társadalmi-gazdasági viszo-nyokra szabott követelmények felé haladó
törekvéseknek, a rendszerváltás elveinek egy demokrati-kus módszer alapján
működő, alkotó közösséget formáló felfogás felel meg. Olyan vezetési felfogás,
amely terveinek formába öntésében, intézkedéseiben, szabályozó tevékenységében
támaszkodik a közösség minden tagjának véleményére. Csak ilyen vezetési
felfogásban és alkalmazásban töltheti be egy igazgató az adott iskolában
pedagógiai szerepét, és alakíthat ki feszültségektől mentes, emberi tiszteleten
alapuló pedagógiai közösséget. Ellenkező esetben a félelem, a feszültség válik
uralkodóvá, amely - sajnos - még itt-ott előfordul a testületekben. . Büszke
vagyok arra, hogy olyan testületekben is szereztem tapasztalatokat, ahol a
pedagógu-sok alkotó képessége nagyszerűen érvényesül, ahol minden pedagógus
szabadon „lélegezhet", meg-valósíthatja pedagógiai elképzeléseit mind a
NAT helyi feldolgozásában, mind az oktató-nevelő munka valamennyi területén.
Azt is tapasztaltam, hogy ezeken a helyeken az igazgató személyisége,
pedagógiai-szakmai felkészültsége megfelel a fenti elveknek, és vezetési
felfogásában mindezek érvényesülnek, hiszen igaz az, hogy a környezet
meghatározó szerepet játszik az ember eredményes munkájában. DR. LÉGRÁDI LÁSZLÓ
szaktanár Irányítástechnikai Szakközépiskola Fűzfőgyártelep A gyermek érzelmi
nevelése Az öt alapvető érzelmi szükségletet a szülő és az iskola neveléssel
nyújtja a gyermeknek. Ezek: a szeretet, a biztonság, az elfogadás, az
elismertség és a személyiség kialakítása. A legfonto-sabb ezek közül a
szeretet. A szereteten sok szülő és pedagógus sokféle dolgot ért, és
sokféleképpen próbálja a gyakorlatban megvalósítani. A szeretet legfontosabb
tulajdonsága a gyermekneveléssel kapcsolatban, hogy igazságos. Nem igazságos az
a szeretet, mely erőszakosan és kegyetlenül fe-gyelmez. A gyermekhez hideg,
könyörtelen szülők gyakran egy életre kárt okoznak. A gyermeknek hihetetlen
kárt okozhat a visszautasítás, a gúny, a kritika, a harag, pedig arra van
szükségük, .hogy 207
biztonság,
elismerés és meleg otthon légkörében nőjenek fel. De az ellenkező véglet is
kárára van a gyermeknek. Ha hiányzik a felnőtt vezető, a gyermek a maga ura.
Azt hiszi, a világ körülötte forog, és tiszteletlenül viselkedik a hozzá
legközelebb állókkal. A helyes szeretet minden kapcsolatban a feltétel nélküli szeretet.
A gyermeket csak akkor tudjuk helyesen nevelni és fegyelmezni, ha a vele való
kapcsolatunk feltétel nélküli szeretetre épül. A feltétel nélküli szeretet azt
jelenti, hogy mindenféleképpen szeretjük a másikat. A gyermeket akkor is
szeretjük, mikor viselkedését ki nem állhatjuk. Ezt nem tudjuk teljesen
megvalósítani, csak megközelíteni. Ha a szülő a viselkedése ellenére is szereti
gyermekét, akkor egészségesen fog fej-lődni. Ha csak akkor szereti, mikor
kedvére cselekszik, akkor a gyermek azt fogja érezni, hogy nem is szeretik
igazán. Ez sérülést okozhat énképében, cs gátolja az önfegyelem fejlődését.
Ezek szerint a gyermeke magatartásáért a szülő éppúgy felelős, mint a gyermek
maga. A SZERETET KIMUTATÁSA Majdnem minden szülő szereti gyermekét, de ezt a
gyerek legtöbbször nem érzi. Megoldandó feladat, hogy a szülő szeretetét ki is
mutassa gyermeke iránt. A gyermek érzelmi lény, ezért érzelmi-leg teremt
kapcsolatot. Minél fiatalabb, annál inkább. A gyermek szülei viselkedése
alapján tudja megállapítani az iránta táplált érzelmeit. Többféle módon
fejezhetjük ki szeretetünket: szemkapcso-lattal, testi érintéssel, figyelmünket
és időnket rááldozva és fegyelmezéssel. Mindegyik egyformán lényeges. Sokan
túlhangsúlyozzák a fegyelmezést a többi rovására. Összekeverik a büntetést és a
fegyelmezést. A feltétel nélküli szeretet továbbításának minden mást meg kell
előznie. Szemkapcsolat: Nemcsak kapcsolatteremtési módszer, hanem a gyermek
érzelmi szükséglete-inek kielégítéséhez is hozzájárul. A gyermek szemébe nézünk,
és tekintetünkkel közöljük, hogy szeretjük, kedves szavak és arckifejezések
kíséretében. A gyermek ily módon érzelmileg táplálkozik. A szemkapcsolatot
negatív módon is lehet alkalmazni, amikor dorgálni akarunk, vagy amikor
harag-szunk. így azonban negatív kép alakul ki a szülőről a gyermekben. Még
rosszabb, amikor a szülők büntetésből kerülik gyermekük tekintetét. A szülőnek
mindenképpen kifejezésre kell juttatni szerete-tét, függetlenül attól, hogy
elégedett-e gyermekével. Érzelmi hiányra utal, ha a gyermek nehezen tud
szemével kapcsolatot teremteni. A szorongó, félénk gyermek nem szívesen néz az
ember szemébe. Az iskolákban átlag minden osztályban van legalább egy szorongó
gyermek, aki nem tud a tanár szemébe nézni. Az ilyen nehezen is tanul. A tanár
is betöltheti az ilyen gyermek érzelmi hiányát, ha négyszemközt, szemébe nézve
atyailag elbeszélget vele. Szemkapcsolat és testi érintés segítségével
feloldhatja a gyermek félelmét, szoron-gását, növelheti biztonságérzetét és
önbizalmát. Nem kell félni attól, hogy ily módon elkényeztetjük a gyermeket.
Testi érintés: Ha csak kezünket a gyermek vállára tesszük, az is kifejez
valamit. Szülő-gyermek viszonylatban az ölelés, puszi nélkülözhetetlen. A testi
érintés elősegíti a gyermek bizton-ságérzetét is. Azok a gyermekek, akik
szemkapcsolat és testi érintésen keresztül érzelmileg táplál-koznak a szülői
házban, el tudják fogadni önmagukat és embertársaikat. Nyíltszívűek és
barátságo-sak lesznek, és önértékelésük is megfelelő lesz. Van szülő, aki úgy
gondolja, hogy csak a lányok igénylik a gyengédséget, de növekedésükkel ők is
egyre kevésbé igénylik. Ez nem igaz. A gyakorlat az, hogy a leánygyermekek
sokkal több gyengédséget kapnak, mint a fiúk. Részben ezzel magyaráz-ható, hogy
a fiúkkal sokkal több probléma van, mint a lányokkal. Ötször több a
pszichiátriai rende-lőkben kezelt fiúk száma, mint a lányoké. A lányoknak
különösen a kamaszkort megelőző időszak-ban van szükségük gyengéd szeretetre.
Fel kell készíteni őket a kamaszkorra. Ennek a felkészültség-nek két legfontosabb
összetevője az önértékelés és a nemi identitás. Fontos, hogy egy lány jól
érezze magát női mivoltában. Minél kevésbé tartja elfogadhatónak önmagát, mint
nőt, annál labilisabb lesz, és annál engedékenyebb a fiúk részéről ránehezedő
nyomással szemben, és annál kevésbé tudja majd tartani magát a szülői
értékrendhez. Az apa azzal tudja megkönnyíteni lányának önmaga elfo-gadását, ha
érezteti vele, hogy ő is elfogadja. Ezt a feltétel nélküli szeretet
kinyilvánításával tudja 208
elérni.
Ahogy nő a lány, az apa egyre nehezebben tudja szeretetét kifejezni iránta.
Pedig ilyenkor is nagyon fontos a szemkapcsolat és testi érintés általi
szeretetközlés. Kitüntetett figyelem: Ez azt jelenti, hogy figyelmünket
teljesen a gyermekre irányítjuk, hogy ö tökéletes védettségben érezze magát. A
gyermeknek éreznie kell, hogy szülei értékesnek tartják, megbecsülik,
érdeklődnek iránta és törődnek vele. Amikor a szülő időnként kitüntetett
figyelmet szentel gyermekének, ezzel azt közli gyermekével, hogy számára ő a
legfontosabb. A gyermeknek éreznie kell, hogy ő különleges valaki. Erre a
felismerésre csak a kitüntetett figyelem képes őt eljut-tatni. Ennek fontos
szerepe van a gyermek önértékelésének a fejlődésében, és befolyásolja
kapcso-latteremtő képességét és mások iránti szeretetét. A gyermeknek a
kitüntetett figyelem iránti szükségletét nehezen vesszük észre. Megelégszünk
azzal, hogy ajándékkal kedveskedünk neki, vagy teljesítjük kívánságait. Ez
azonban nem pótolja a kitüntetett figyelmet. A gyermekek az osztatlan figyelem
birtokában képesek csak a legjobb teljesít-ményt nyújtani és rendesen
viselkedni. Sokszor adódik olyan alkalom, mikor a szülő teljes figyelmét
gyermekének szentelheti. Pél-dául egyedül marad vele otthon, vagy kettesben
mennek valahová. Ki kell használni az adódó lehe-tőségeket, mert azokból nem
sok van. Ezek különleges pillanatok lehetnek, melyek életre szóló nyomot
hagyhatnak a gyermekben. Őszinte, nyílt és bensőséges beszélgetés lehet ilyen
kivételes alkalom szülő és gyermek között. Amikor a gyermek kettesben van
apjával vagy anyjával, és bensőséges kapcsolat alakul ki köztük, a gyermek azt
érzi, hogy a szülő most teljesen az övé, és ő a legfontosabb számára. A
meg-különböztetett figyelem célja az, hogy a gyermek ezt észrevegye és érezze.
Nem arról van szó, hogy ha időnk van, odafigyelünk gyermekünkre, hanem arról,
hogy a kitüntetett figyelem minden gyer-mek fontos szükséglete. E szükséglet
kielégítésének a módja és mértéke határozza meg a gyermek önértékelését,
valamint azt, hogy miként fogadja el őt a környezete. A kitüntetett figyelem
alkalma-zása nélkül a gyermek szorongása növekszik, mert úgy érzi, hogy minden
fontosabb, mint ő. Egyre bizonytalanabb lesz és érzelmi, lelki fejlődése kárt
szenved. Az ilyen gyerekek éretlenebbek, mint a többiek, visszahúzódók, és
nehezen illeszkednek be társaik közé. Minden nehezen megy nekik, és
konfliktushelyzetekben rosszul reagálnak. Túlzottan függő viszonyba kerülnek
tanáraikkal vagy más felnőttekkel. A lányok között akadnak olyanok is, akik az
apa figyelmének hiánya esetén éppen ellenkező módon viselkednek. Bőbeszédűek,
kacérok, koraérettek lesznek. De testi növekedésüket nem kíséri viselkedésük
változása, ezért egy idő után éretlennek minősülnek, és ellenszenvessé válnak.
A gyermeknevelés légnehezebb feladata az, hogy félretéve mindent, időt
találjunk a gyerme-künkkel való együttlétre. A gyermekével igazán törődő szülő
ezt meg is tudja tenni. Ezt megnehezíti az is, hogy gyerekek hozzánőttek a
TV-hez, és nehéz őket onnan elcsalogatni. De ez bőven megtérül abban, hogy gyermekünk
boldog, kiegyensúlyozott, jól tanul és magatartása is jó. Ennek azonban meg
kell fizetni az árát. A szülő és gyermek feszültségtől mentes együttléte tudja
csak kialakítani azt a mély kapcsolatot, melyre nagy szüksége van a gyermeknek
ahhoz, hogy majd szembe tudjon nézni az élet rideg valóságával. Amikor a szülő
figyelmét teljesen gyermekének szenteli, jó lehetőség adódik a szemkapcsolat és
a testi érintés ápolására. Minél több gyermek van a családban, annál nehezebb
megoldani, hogy minden gyermek kitüntetett figyelemben részesüljön. Az idő
megterve-zése közben minden gyermek érzelmi szükségletére gondolni kell. A
csöndes, passzív gyerekek ilyen szempontból veszélyeztetettek. A gyermekre
szánt idő olyan befektetéshez hasonlítható, mely a jövőben, főleg a kamaszkor
éveiben fog megtérülni. Ha a gyermek megszokja, hogy szülei kitünte-tett
figyelmét élvezi, könnyebben beavatja őket érzelmi életébe. De ha ez nincs meg,
akkor egyedül fog küszködni problémáival, mert képtelen azokat megosztani
szüleivel. 209
A
SZERETET MEGNYILVÁNULÁSA A GYERMEKNEVELÉS FOLYAMÁN A nevelés célja az, hogy a
„meglevő nyersanyagból" fokozatosan érett, felelősségteljes és be-csületes
felnőttet neveljünk. Ez nem megy magától. A kívánt tulajdonságokat meg kell
tanítani. Ha megkívánjuk a gyermekektől, hogy jószívűek, hálásak és kedvesek
legyenek, ezekre a tulajdonsá-gokra meg kell őket tanítani. 1. Talán
legnehezebb a szülők iránti tisztelet megtanítása. Ez azért fontos, mert később
min-den más kapcsolatnak ez lesz az alapja. A szülői tekintély az alapja a
tanári tekintélynek, a törvény és a munkavezetők tekintélyének. A szülő-gyermek
kapcsolat az első szocializációs kapcsolat, és az itt tapasztalt hibák később
is felfedezhetők az életben. Ezenkívül a gyermek a szülő értékrendjét csak akkor
veszi át, ha tiszteli. Sok szülő nem érti, hogyan segíti egymást a szeretet és
a fegyelem a gyermek viselkedésének befolyásolásában. A kapcsolatnak ez a két
oldala nem áll ellentétben egymással, hanem ugyanannak a tulajdonságnak két
oldala. Az egyik nem lehet meg a másik nélkül. A fegyelmezés nem csorbítja a
szülői szeretetet, hanem belőle következik. A megfelelő büntetést a szülök nem
szeretett gyermekük ellen, hanem érte teszik. Ha a szülő tiszteletet vár
gyermekétől, neki is tisztelnie kell öt. A fegyelmezést nem mások előtt kell
végezni. A gyermek érzéseit és kéréseit mérlegelni kell. A gyermeknek éreznie
kell, hogy szülei szeretik és törődnek vele, még ha fegyelmezik is. Az
önbecsülés törékeny tulajdonság, és kis esetek is kárt okozhatnak benne. A gúnyosan
kritizáló apa nem várhatja, hogy tiszteletet kap. A gyermek dacos
viselkedésének üzenetét meg kell tudni fejteni. Azok a legeredményesebb szülők,
akik bele tudják magukat képzelni gyermekük helyébe, és látják, amit a gyermek
lát, gondolatait gondolják, és átérzik érzéseit. A gyermek fegyelmezésében a
szülő legfontosabb célkitűzése a tiszte-let megnyerése és megtartása. Ha a
szülők ebben kudarcot vallanak, az élet kellemetlenné válik számukra. Mikor a
gyermek megérti, mit kell, vagy mit nem szabad tennie, de nem hajlandó engedni
a felnőtt irányításának, a megfelelően alkalmazott fenyítés a leghatásosabb
mód, hogy jobb belátásra jusson. Ha világosan kimutatja, hogy nem fog szót
fogadni, a szeretet igazságos oldalát kell mutatni irányába. Ez a válasz nemcsak
nem fakaszt erőszakot a gyermekben, hanem segít megzabolázni hirtelen feltörő
ösztöneit. A fenyítés összhangban áll a természettel. Ha forró kályhát érint
meg, megtanulja, hogy tisztelje a hőt. Három vagy négy éven keresztül
horzsolásokat, kék foltokat, égési sebeket gyűjt, melyek a határokra tanítják
meg. Ezek nem faragnak belőle erőszakos embert, hanem arra tanítják, hogy
kerülje a hibák elkövetését. Ha a szülő válaszol a tudatos engedetlenségre, és
ésszerű fenyítést oszt ki, hasonló üzenetet közvetít a gyermeknek. Olyan
veszélyekre is ügyelni kell, mint a dac, az akaratosság, az önzés, az
indulatkitörés és egyéb negatív viselkedés. Azok a gyerme-kek, akiket szeretnek
szüleik, könnyen megértik, miért kapták a fenyítést. De a fenyítés elkerülhető,
ha anélkül is el tudjuk érni gyermekünknél azt, amit akarunk. Ez akkor
lehetséges, ha együtt vagyunk velük, mielőtt fegyelmezési problémák lépnének
föl, ha együtt szórakozunk, nevetünk és örülünk. Amikor a szeretet és közelség
pillanatait éljük át, akkor a gyere-kek nem támadnak, és nem próbálják a
határokat tágítani. Sok harcot el lehet kerülni a barátság kiépítésével,
miáltal örömmel tartózkodnak otthon, és nem támad bennük harag. 2. A
fegyelmezés után szükséges a gyermekkel elbeszélgetni. Ha a gyermek tudatában
van an-nak, hogy megérdemelte azt, amit kapott, miután a könnyek felszáradtak,
gyakran jelét adja szerete-tének. A szülőnek tárt karokkal kell ilyenkor várni
a gyermeket. Ebben a pillanatban nagyon őszin-tén lehet vele beszélni.
Elmondhatjuk neki, mennyire szeretjük, és mennyire fontos nekünk.
Elma-gyarázhatjuk, miért fegyelmeztük, és legközelebb hogyan kerülheti ezt el.
Ez a fajta kommunikáció más fegyelmezési eszköznél, például sarokba állításnál
vagy kedvenc játék elvételénél nem lehetsé-ges, mert a gyermek neheztel, és nem
akar beszélgetni. A szülői szeretet kimutatása a fegyelmezés után azért is
fontos, mert ezáltal tudja a szülő kimutatni, hogy nem a gyermeket utasítja el,
hanem csak a viselkedését. 210
3.
A gyermekre állandóan felügyelni kell. Sok szülő állandóan kiabál és veszekszik
a gyerek-kel minden eredmény nélkül. Azt a tanárt vagy táborvezetőt, aki egy
csoport gyermeket haraggal akar kordában tartani, nagy csalódás fogja érni. A
gyermekek fel fogják fedezni, hogy a felnőtt milyen messzire megy el, mielőtt
bármit tenne, és mindig a végsőkig fogják a húrt feszíteni. 4. Káros a drága és
gyakori ajándék. Ha a gyermek azt érzi, mindent megkaphat, amit csak akar, nem
fog semmit megbecsülni. Ezenkívül megfosztjuk az örömtől, ha túl sokat adunk neki.
Ha sohasem engedjük meg, hogy kívánjon valamit, sohasem örülhet annak, hogy
megkapja. Ha előre megveszünk neki mindent, nem fog örülni neki, mert nem
vágyott rá. A gyermekkel meg kell taní-tani az átmeneti lemondás izgalmát. 5. A
szeretet és fegyelem között kényes az egyensúly. Fontos a két tényező
kölcsönhatása, és ez az alapja a sikeres nevelésnek. A két véglet, az elnyomás
és az engedékenység egyformán árt a gyermeknek. Ezekben az esetekben a
fegyelmezést rosszul alkalmazzák. De legfontosabb dolog a szülői szeretet.
Enélkül a gyermekek elhervadnak. Példa: A XVIII. században II. Frigyes 50
újszü-löttel végzett kísérletet. Nevelőanyák szoptatták és fürdették a
kicsiket, de nem volt szabad beszélni hozzájuk és szeretni őket. A király ázt
akarta látni, hogy milyen nyelven fognak beszélni a gyerme-kek, ha nem hallanak
semmilyen szót. Mind az 50 csecsemő meghalt. Ugyanis az első életévben az
anya-gyermek kapcsolat nélkül a gyermek nem marad életben. Nemcsak a szeretet
hiánya káros a gyermekre, hanem a „túlzott szeretet", vagy majomszeretet
is. Egyes gyerekeket az ront el, amit szeretetnek tartanak. Ez megnyilvánulhat
engedékenységben vagy a gyermek túlzott védelmében. Nem engedik meg, hogy az
ésszerűség határain belül a gyerek kockázatot vállaljon, mely szükséges volna a
növekedéshez és fejlődéshez is. A túlzott védelem másik káros következménye a
hosszabb ideig tartó érzelmi éretlenség. Előfordul, hogy az apa szigorú, az
anya pedig túl engedékeny. Ebbién az esetben a gyermek egyik szülőt sem
tiszteli, mert rombolják egymás tekintélyét. Sok agresszív serdülő került már
ki ilyen tekintélyromboló közegből. Az egészséges és felelősségteljes gyermek
neveléséhez meg kell találni a szeretet és irányítás közti egyensúlyt.
ÖSZTÖNZÉS A HELYES VISELKEDÉSRE Kérés: A gyermeket elsősorban kéréssel kell a
helyes viselkedésre ösztönözni. A kérés nem jelent engedékenységet vagy
határozatlanságot, csupán az utasítás megértőbb formáját. Kérésre általában a
gyermek sértődés nélkül, örömmel végzi a feladatát. Utasítás: A kérés nem mindig
elegendő. Ilyenkor erélyesebben kell fellépni és parancsot adni. A parancs ne
haladja meg a gyermek képességeit. Minél többször alkalmaz a szülő
tekintélyelvű módsze-reket, mint például a parancs, szidás, korholás, kiabálás
stb., annál kisebb lesz ezek hatásfoka. Pozitív és negatív ráhatás: Pozitív
ráhatás az, mikor a gyermek helyes viselkedését jutalmaz-zuk, negatív ráhatás
pedig, ha a helytelen viselkedést büntetjük. Nem helyes ezeket a technikákat
érzelmi gondozás helyett használni. A módszer túlzott alkalmazása esetén a
gyermek nem érzi szülei szeretetét, mert feltételhez kötött a magatartás
megváltozása, és figyelmen kívül hagyja a gyermek érzelmi szükségleteit. Ha
csak ezen a módszeren alapul a gyermeknevelés, a szülő nem tudja köz-vetíteni a
feltétel nélküli szeretetet gyermekének. A módszer másik gyenge pontja, hogy
azt tanulja meg belőle, hogy jutalomért cselekedjen, és a „mi a hasznom
belőle?" szemlélet alakul ki benne. A módszert olyan visszatérő
magatartásbeli problémák esetében célszerű alkalmazni, mikor a gyer-mekben sem
megbánás, sem dac nincs. A büntetés: Veréssel bárki tud fegyelmezni. Ez nem
igényel tehetséget. Sok szülő azért bünte-tésközpontú, mert azt hiszi, hogy a
fegyelmezés legfontosabb módszere a verés. Azonban a büntetés bizonyos
helyzetekben káros is lehet. Be kell tartani a sorrendet. Először adjuk meg a
feltétel nélküli szeretetet, és csak utána fegyelmezzünk. Ez pozitív
szülő-gyermek kapcsolatot eredményez, és a testi fenyítést minimálisra
csökkenti. A gyermek csak akkor képes fegyelmet tanulni, ha elégedett, nem fél,
biztonságban érzi magát, és azt is érzi, hogy szülei szeretik és elfogadják. Ha
a gyermek 211
érzelmileg
hiányt szenved, akkor nem várható el tőle a fegyelem. A büntetés önmagában nem
ered-ményezhet mást, mint kudarcot. Büntetést kell alkalmazni dac esetén, mely
nyílt ellenállás a szülői tekintéllyel szemben, az engedelmesség megtagadása. A
büntetésnek összhangban kell lenni a kihágás súlyával. De rugal-masnak is kell
lenni. A büntetést lehet enyhíteni, ha enyhítő körülmény merül fel, és
megfordítva. A testi fenyítés hátrányai: Ha a fegyelmezés alapvető eszközeként
alkalmazzuk, a gyermek bűntudatérzéke nagymértékben gyengül. A gyakori és
kemény bántalmazás akadályozza a lelkiisme-ret kifejlődését. Sokan a bűntudatot
káros érzésnek minősítik. Pedig csak a nagymértékű bűntudat ártalmas, de
megfelelő arányban szükséges a lelkiismeret kifejlődéséhez. Ugyanis az a jó, ha
a lelki-ismeret tartja megfelelő határok között a magaviseletet, és nem a
félelem vagy semmi. A testi fenyí-tés másik káros következménye az azonosulás a
bűntetővel. A gyermek azonosul a büntető szülővel, és arra a meggyőződésre jut,
hogy az agresszív és büntető magatartás a helyes. Felnőttként ugyan-úgy fog
gyermekeivel bánni, mint ahogy ővele bántak szülei. Akkor legkárosabb büntetni
a gyerme-ket, mikor őszinte megbánást érez. B1ZTONSÁGÉRZÉS NYÚJTÁSA A
GYERMEKNEK A csecsemő anya nélkül bizonytalanságban érzi magát. Hangos sírásra
fakad, ha anyja magára hagyja annak ellenére, hogy nincs kielégítetlen szükséglete.
A kisgyermek számára ez a világ bi-zonytalan, és tele van veszéllyel. Viszont
ha az anyja ölébe veszi és szeretgeti, akkor a gyermek megnyugszik, és
biztonságban érzi magát. A csecsemő biztonságát tehát az anya szerető jelenléte
biztosítja leginkább. Az eldobott gyermekek teljes bizonytalanságban érzik
magukat. Később a gyermekkorban (2-12 év) is igénylik a gyerekek a szülők
figyelmét, szeretetük megnyilvánulását, és védelmet keresnek a szülőknél. Ha
ezt megkapják, akkor biztonságban érzik magukat, s ez szükséges is
személyiségük fejlődéséhez. A gyermek számára büntetés, ha anyja azt mondja
neki, hogy nem szereti. Az ember életét azok formálják, akik szeretik, de azok
is, akik meg-tagadják tőle szeretetüket. A gyermek fél a sötéttől. Ez számára nem
más, mint a szülőktől való kényszerű elkülönítés. A gyermek a szülőtől való
elszakítás félelmét a sötétségre vetíti át. A szorongó gyermek: A szorongás oka
belül a személyiségben keresendő. A szorongás kiala-kulásának okát nem könnyű
nyomon követni. A pszichológusok erre vonatkozóan fontosnak tartják az ún.
magzatkori tapasztalatokat. Amikor egy nő méhében gyermeket hord, a gyermek az
ő kerin-gési rendszeréhez tartozik. A veszély pillanatában a vér kémiai
összetételében változás következik be, adrenalin ömlik be a vérkeringésbe. A
magzat ezt a hatást megtapasztalja. Ha egy nő a terhesség idején folyamatosan
zaklatott, a születendő gyermek érzékeli és megőrzi a zavar üzeneteit. Ezt a
vér kémiája és az izomösszehúzódás közvetíti. Az üzenetet a magzat így fordítja
le magának: ez a világ, melybe érkezel, nagyon bizonytalan. A gyermek születése
után is érzékeny szülei viselkedésére. Az ideges kezek, hirtelen mozdulatok,
hangoskodás, veszekedés, mind a szorongás üzenetét erősítik. Ez az üzenet egy
életre elraktározódik a gyermek agysejtjeiben és idegrendszerében. A
biztonságérzés erősítése: Elsősorban a szülő feladata. Nemcsak anyagi, hanem
lelki, szel-lemi biztonság is szükséges. Az iskolai nevelésnek is olyannak kell
lenni, hogy a biztonságérzést erősítse. Mivel a biztonságérzés alapja a tiszta
lelkiismeret és a törvény betartása, az erkölcsi törvé-nyeket tanítani kell, és
betartását számon kell kérni. A gyermekek abból merítik a biztonságérzésü-ket,
hogy tudják, hol vannak a határok, és ki fogja azokat velük betartatni. Ha
otthon megfelelő a légkör, a gyermekek nagy biztonságban élnek. Amíg a határok
között maradnak, nem kerülnek bajba, és a család boldog. Ezt jelenti a családi
demokrácia, nem pedig azt, hogy nem állítunk fel határokat, vagy a szüleikkel
dacolva a gyermekek állítják fel saját határaikat. 212
ELFOGADÁS ÉS ELISMERÉS Szükséges, hogy a szülő, nevelő
megértse és elfogadja a nevelt személyt olyannak, amilyen. Ez azért is fontos,
mivel az énkép annak eredménye, amit mások helyesen vagy helytelenül mondtak
rólunk. Ha a szülő azt mondja gyermekének, hogy csúnya vagy tehetségtelen,
akkor neki is ez lesz a véleménye magáról. Sok szülő és nevelő csak a rosszat
látja meg tanítványában, és csak azt teszi szóvá, mondván, hogy a nevelés
feladata a rossz kiküszöbölése. Ez igaz. De a rossz kiküszöbölését könnyebben
elérhetjük a jó dicséretével, mint a rossz birálatával. Van szülő, aki
kényszerítő eszközként használ-ja gyermeke iránti szeretetét, és megvonja azt
tőle, ha nem teljesíti akaratát. Például nem szereti, ha megbukik, vagy nem
sikeres. Az ilyen szülő komoly érzelmi feszültségnek teszi ki gyermekét. A
fiatalok különösen érzékenyek a lekicsinylésre. Biztatásra és dicséretre van
szükségük ahhoz, hogy ellensúlyozzák csüggesztő tapasztalataikat. A SZEMÉLYISÉG
KIALAKÍTÁSA A gyermek személyiségének kialakítása elsősorban a szülők feladata,
de az iskolának és a ta-nároknak is fontos szerepük van benne. Meghatározó a
gyermekkor. Élete kezdetén a kisgyermek-nek az emberi szeretet melegét és a
szülői gyengédség biztonságát kell kapnia. Személyiségünk magva lényegében az
élet első hét évében alakul ki. Életünk további részében megtartjuk azokat a
lelki jellemvonásokat, melyek hétéves korunkra kialakulnak. Az első hét év
alatt szerzett lelki, érzelmi sebeket valamilyen módon egy életen át magunkon
viseljük. Előfordulhat, hogy életünk során bizonyos körülmények hatására ezek a
sebek begyulladnak. Tehát nemcsak mi magunk va-gyunk sorsunk irányítói, hanem
mások is formálnak minket. A csecsemőnek (az első két év) leginkább gyengéd
szeretetre van szüksége, amely elsődlege-sen a tapintás érzékén keresztül
adható át. Ha ebben az időszakban a csecsemőt nagyon szeretik, akkor úgy nő
fel, hogy képes lesz másokat önmagukért szerelni. Fontos, hogy a csecsemőnek a
biz-tonság, a gyengédség és a szeretet legyenek az első benyomásai. A csecsemőt
még szabad kényez-tetni. A gyermekkor a 3-12 év közti időt öleli fel. Ez alatt
az idő alatt kezdi a gyermek megalapozni saját személyiségét. A nevelés két
véglete a túlzott gondoskodás és visszautasítás, mindkettő káros. Akire
túlzottan vigyáznak, annak nem lesz önbizalma, nem tud majd dönteni, és az élet
nehézségein nem tud majd úrrá lenni. A legnehezebb a gyermekkor idején a
szocializációra való nevelés. Az énközpontú csecsemőt meg kell tanítani a gyermekkorban,
hogy osztozzék másokkal, illetve működ-jön velük együtt. A személyiséggé válás
és a kapcsolatteremtés kettős erőfeszítése zavart okozhat, és a gyermek
beléphet az ellenállás korába. Ötéves korukra azonban általában kigyógyulnak
ebből. A gyermekkor legnagyobb problémája a fegyelmezés. Irányelv, hogy csak
annyi utasítást adjunk, ami feltétlenül szükséges, és ellenőrizzük, hogyan
hajtják végre. A túl sok utasítást a gyermek értelmet-lennek látja, és
tiltakozik ellene. Ebben az időszakban kell megtanulnia a gyermeknek az
önfegyel-mezést, mely felválthatja a szülői fegyelmezést. Csak gyakorlat útján
tudja a gyermek kifejleszteni önbizalmát és felelősségtudatát. Másik probléma a
gyermek féltékenysége testvéreire. Ez megelőzhető, ha a rangidősnek bizo-nyosjogokat
adunk, vagy megkérjük, hogy segítsen ellátni a kisebbeket. IRODALOM 1. Ross
Campbell: How to really love your child, Victor Books, SP Publication, Wheaton,
III. 60187, USA, magyar fordítás: Életre szóló ajándék, Harmat Kiadó, Budapest,
1997. 2. James Dobson: Dare to Diseípline, magyar fordítás: Fegyelmezz! Megéri!
Keresztény Isme
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése