ISMÉTLÉS KÖZKIVÁNATRA
JUCIKA A BARÁTNŐM
Mi
gyermekgyógyászok a verbális kommunikáció kialakulása után már több teret
nyerünk a gyermekkel való kapcsolatteremtés lehetőségeit tekintve. Ha már meg
tudjuk kérdezni hogy kit szeret a legjobban,vannak e barátai,szokott
e verekedni,van kis kutyája vagy macskája,szereti e a lekváros derelyét és
ezekre meggyőző választ kapunk ez még egy lépés egy előlegezett barátság
érdekében. A nagyobb gyermekekkel úgy beszélek mint egy felnőttel. Egyéni személyes
véleményüket kérem a mindennapi családi vagy iskolai történésekről. Ezekre a
kérdésekre meglepő tájékozottsággal és naiv őszinteséggel válaszolnak. Olykor
olyan intimitásokat mondanak el amikért már majdnem pironkodnom kell a szülők
előtt. Ez az Ő önérzetüknek a győzelme-mert nekik otthon mindig azt mondják
–hogy Te gyermek vagy nem értesz és ne szólj bele. Számomra mindig
felejthetetlen marad az a –diadalittas tekintet amit a szülők felé irányítanak
ilyenkor és ezzel közlik velük –hogy látjátok Ez emberi módon beszélt velem. Ilyen
barátnőm volt nekem Jucika a 4 éves leányka aki az osztályunkra volt beutalva
és a barátságunk kezdő epizódja a következőképpen zajlott le-Egy reggel az
addig csak beteg orvos kapcsolatban lévő Jucika állt a kórterem ajtófélfájának
támaszkodva megfogta a köpenyem szélét és a következőket mondta-idefigyelj
doktor bácsi én ezt neked adom/a kezében egy két lejes pénzérmét
szorongatott/ha megcsinálod a kimenőmet. Hirtelen nem tudtam hogy lereagálni a
szitut,mert ezen esetben hiába kezdtem volna egy hosszadalmas orvos-etikai
dumába Jucikának ez kevés lett volna. Igy hát ezt válaszoltam:ez kevés,gyűjtsél
hozzá még valamit aztán még beszélgetünk. De őszintén szólva mellbevert a dolog
mármint azért is hogy a kis gyermekek is tudják hol kell a csengőt rázni az
egészségügyben. A következő nap egy nehéz ügyeletem volt és ebéd után ledőltem
a heverőre az ügyeletes szobába. Egy adott pillanatban valaki motoszkált az
ügyeletes szoba ajtókilincsénél,kinyílt az ajtó és megjelent a reggeli
megvesztegetőm Jucika. Megkérdezett-odafekhetek melléd,hát persze válaszoltam. Ezzel
megkezdődött egy Jucika monológ ami örök
értékű marad egész életemben. Elcsevegte nekem az egész családjának a szerinte tisztázatlan kérdéseit-pl-hogy
anyuka miért mondja apának hogy te részeg disznó,mert nekik is van disznójuk és
egyiket sem látta dülöngélve-hogy miért csapkodja apa a tányért a földhöz
amikor köménymaglevest főz anya,pedig a tányérból enni szoktak-meg hogy amikor
apa puszilgatja anyát,anya mindig azt mondja apának hogy vén gazember vörös
róka-pedig én még nem is láttam rókát a ház körül-meg amikor jött hozzánk Zsóka
tánti és apa meglátta a kapuba azt mondta-már megint itt van ez a vén
kurva,biztos megint pénzt akar kérni. De ez már nem is kurva hanem ringyó.Doktor
bácsi mond meg nekem hogy mi az a ringyó. Erre a szövegre már én is
megfordultam a heverőn mert úgy gondoltam hogy nem mindennapi élménybe van
részem. Igy is történt mert Jucikából feltartózhatatlanúl folyt az ámulatba
ejtő szöveg, megjegyzem miközben a köpenyem legfelső gombját már lecsavarta. Közben
azon gondolkoztam hogy a legegyszerűbb lenne Jucikának megcsinálni a kimenőjét
azzal a javaslattal hogy adjanak felvilágosítást az erre illetékesek,mert én
ilyen jellegű feladatra nem vállalkozhatok
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése