Az, hogy milyen
nemű lénynek születünk, az egy biológiai tény, (tekintsünk most el a
sebészeti beavatkozásoktól) mégis sokan felvesszük vagy megpróbáljuk
felvenni a másik nem szerepét bizonyos okokból.Mint mindennek, ennek az
okai is a korai fejlődési szakaszokra és az ott történt eseményekre vezethetőek
vissza.
A pszichológiai
és a biológiai "nem" kialakulása magzat korban
Ha a kettő nem
egyezik meg, tehát ha a biológiai nemünk nem ugyanaz , mint aminek lelkileg
érezni tudjuk, vagy érezni szeretnénk magunkat, akkor feszültség keletkezik
bennünk, amit kompenzálni fogunk tettekben és viselkedésben.
Fogantatás
előtt a szülő fejében már megszületik az ötlet (sok esetben), hogy fiút vagy
lányt szeretne. Aztán megtörténik a fogantatás és eldől a baba biológiai neme,
ami a várandósság 12. hetére már kimutathatóvá is válik.
Ebben a
folyamatban az apán múlik, hogy fiú vagy lány fogan, ugyanis a hímivarsejt
nemi kromoszómája játssza a kulcsszerepet. Ő az mi különböző lehet (X vagy Y)
míg a petesejt csak X, vagyis lány kromoszómákat hordozhat.Sejt szinten
már a fogantatás pillanatában eldől, hogy a baba melyik nemhez fog tartozni,
tehát ettől a pillanattól lényeges, hogy a szülők hogyan állnak ehhez a
kérdéshez.
A baba az első három hónapban a
legsérülékenyebb ebből a szempontból, mert ekkor fejlődnek a szervei és szerv
rendszerei.Amennyiben a
szülők kifejezetten az egyik nemet szeretnék akkor próbál megfelelni ennek,
akkor is ha közben a sejtjeiből a másik nemnek megfelelő szervek fejlődnek
éppen. Ez egy feszültségként fog leképeződni, ami azt jelenti, hogy később
megpróbál majd emiatt kompenzálni, és megpróbál a tetteiben és az
életvitelében, kinézetében megfelelni a másik nemnek.
Miben
nyilvánul meg ha tagadjuk a saját nemi "hova tartozásunkat" ?
Ha nem akarjuk
a saját biológiai nemünket elfogadni (sokszor csak tudattalanul) azt észre
vehetjük abból, hogy nem érezzük nőnek/férfinak magunkat a párkapcsolatainkban,
vagy visszajelzik, hogy a kinézetünk nem azt tükrözi amit kellene. Nekem
például van egy hölgy ismerősöm, aki mindig előre enged mindenkit az ajtóban, a
liftnél stb. Nála feltűnően a viselkedésben köszön ez vissza, míg kinézetre
például nem lehet ezt észre venni. Persze amikor erről kérdeztem elmesélte,
hogy az édesapja fiút szeretett volna az ő születésénél, és ő ezt érzi is
magában, hogy nem érzi elégnek magát amikor nőként kell viselkednie.
A
szexualitás kifejeződése gyermekkorban
A következő
fejlődési szakasz, amikor a szexualitással és a nemiséggel kapcsolatos
érzéseink kialakulnak a korai gyermekkor.
A gyerekek szexuális lények. A saját
testük feltérképezése egy teljesen természetes folyamat, és lassan felfedezik
az is, hogy a nemi szervek érintése kellemes számukra. Általában fürdés,
vagy a délutáni pihenés alkalmával fedezik fel a nemi szerveket és mások nemi
szervei felé is érdeklődéssel fordulnak. Ez a kíváncsiság ösztönös és
természetes, és a szülőre hárul az a feladat, hogy ennek a társadalmilag
elfogadott formáját olyan keretek közé tudja tenni, hogy a gyermek ne sérüljön
és kialakulhasson az egészséges érdeklődés.
Sokszor előfordul, hogy a szülő zavarba
jön ha a gyermek az erogén zónáiról beszél,vagy megérinti azokat, főleg
társaságban. Ekkor
megpróbálja elnyomni a témát, egy egy durvább odaszólással,"nem
szabaddal", vagy "hagyd azonnal abba" mondattal. Néha ráüt a
szülő a gyerek kezére, leszidja emiatt, vagy megfélemlíti őt, hogyha még
egyszer ezt csinálja akkor ki fog kapni.
Ez azt az üzenetet küldi a gyermek
felé, hogy amit csinál az rossz és nem teheti meg azt ,ami jó érzés lenne
számára. A gyermek
piszkosnak fogja magát érezni, és szégyelleni fogja később is ha előkerül ez a
téma. Felnőttkori következmény lehet kiugró szégyenlősség, párkapcsolatban is
szégyen érzet, ha a párja előtt ruha nélkül kell mutatkozni, és a saját test el
nem fogadása alakul ki.Nőknél sokszor ilyen trauma miatt alakul ki , hogy
nehézkesen tudják elérni a gyönyör csúcspontját mert a blokk miatt nem
engedik meg maguknak.
Előfordul olyan is, hogy gyermekként
rajta kapnak valakit, és nevetségessé teszik őt, ami szintén traumatizál és
szégyen érzetet okoz. A gyermek ekkor teljesen védtelen, nem tudja, hogy oda
nem illő dolgot tesz, így stressz hatására egyből összeköti a tudattalan ezt a
szituációt a szégyenérzettel.
Ha teljesen elnyomjuk a
témát, és nem beszélünk róla a gyermeknek, szintén nem jó minta a
számára.
"Majd ha
nagy leszel megtudod"
"Semmi
szükség rá, hogy ilyeneket tudjál"
Nos, ezek a mondatok a szülői hárítás
miatt, és a szülői szégyen miatt hangoznak el. Pedig a gyermeknek fontos,
hogy tisztába kerüljön a nemi és szexuális kérdésekkel ahhoz, hogy felnőttként
ebben a témában kellemesen érezhesse magát. Ha nem kap egyértelmű információkat,
és csak a saját innen onnan összeszedett infóira hagyatkozhat, akkor a
tudatának nem lesz egyértelmű felépített képe a szexualitásról és bizonytalanná
válik ezekben a kérdésekben.
Hogyan
lehet jól csinálni?
Sem rossz, sem szégyenleni való
dolognak nem szabad beállítani a gyermek számára. Azt kell csak megtanítani
nekik, hogy ezt mások előtt nem tesszük. Egy egészséges határt kell szabni
ebben a szülőnek, és azt kell csak hangsúlyossá tenni a gyermek számára, hogy
azért ne tegye, mert ez másokra nem tartozik. Ez egy saját magunkra tartozó,
szép és kellemes dolog, amit felnőttként majd a párunkkal osztunk meg. Elegendő
csak megállítani őt ebben, és higgadtan figyelmeztetni, hogy most ennek nincs
itt a helye. Ekkor nem fog rossz élmény hozzá kapcsolódni a fejében, és jó
érzések fogják őt később is ehhez a témához fűzni.
Mit
tegyünk, ha észre vesszük a gyermekünkön, hogy a másik nem jegyeit
képviseli?
A gyermek
számára nagyon fontos ha elmondjuk neki, hogy nyugodtan lehet az ami, lehet az
akinek született.Mondjuk el neki, hogy elégedettek vagyunk vele, örülünk hogy
lánynak/fiúnak született és nyugodtan megélheti magát annak aki, minden
velejárójával együtt. Így szeretjük ,ahogy van.Kialakítja a gyermekben,hogy ő
jó,szabadság érzetet és nyugalmat ad.
A szülői elfogadás
felszabadító hatású.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése