A kötődő nevelés
eszközei
Elég jó anya
akarok lenni. De hogyan? Gondolatok a kötődő nevelésről. Minden anyuka jó
anyuka akar lenni. Legalábbis ez a naiv előfeltevésem. Beszéljek inkább a
magam nevében. Én jó anyuka akarok lenni.
Vagy legalábbis a Winnicott-i értelemben vett „elég jó”
anya. És itt jön a kérdés: de hogyan? Hogyan teszem a legjobbat a gyermekemnek,
családomnak és magamnak? Létezik erre jó felelet?
Hozzá lehet
jutni különböző gyermeknevelési tanácsokat nyújtó kiadványokhoz. A szülő
jóformán azt sem tudja, merre kapjon. De van egy nagy szerencse. Az ember
valahogyan érzi, hogy mi a legjobb a gyermek és az ő számára. Ehhez nem árt az
sem, ha kellő önismerettel bír a személy. Ha tudja, honnan jön, milyen családi
történetből. Mindenki a saját bőrén tapasztalta, hogy melyek azok az erények és
jó példák, amiket otthonról hozott és melyek azok a hibák, amelyeket ő már nem
szeretne elkövetni.
Az alábbiakban
ismertetem Dr. Sears alapján a kötődő nevelés eszközeit. Mikor először
hallottam ezt a szóhasználatot, hogy „kötődő nevelés”, kissé fölkaptam a
fejemet, hiszen a kötődés egy ösztönösen létrejövő kapcsolat és nem kell ehhez
semmilyen elmélet. Hiszen az „elég jó” anya és gyermek magától értetődően
tudja, hogy mit hogyan kell, mi a jó, mi szolgálja az egészséges kötődés
létrejöttét kettőjük között. De azt gondolom érdemes mindenkinek
végiggondolnia, hogy az alább ismertetett eszközök, prioritások kinek mennyire
életszerűek, szimpatikusak és fontosak.
A
kötődő nevelés nem új keletű dolog. Több tekintetben visszatérés őseink viselkedési
formáihoz. Az elmúlt években a kötődő viselkedést alaposan tanulmányozták a
pszichológusok és gyermekfejlődés kutatók. Ez az ismeretanyag jelentős
támpontot nyújt a gyermekek optimális fejlődése szempontjából. Segítőrendszert
ad a szoros szülő-gyermek kapcsolat kialakításához és ápolásához.
A stabilabb és
szorosabb kötődés eszközei:
1. Szoros fizikai kapcsolat a gyermek
születésétől kezdve
A szoros testi
kapcsolat a gondozó személlyel már a születéstől kezdve nagyon fontos. Lényeges a
szülés utáni első órában is (az anya megismeri a baba illatát, a gyermek pedig
az anyáét, az ismerős szívdobbanás stresszoldó szerepe), de fontos, hogy később
is sokszor legyen módja a gyermeknek az anyával való közvetlen érintkezésre.
Így például jó, ha többször helyezzük magunkra, a csupasz bőrünkre a dedet.
Sok kórházban és bizonyos körülmények között az első
órákban az anya és gyermeke külön van elhelyezve. Nem történik semmilyen
fatális dolog ebben az esetben sem, de ha szem előtt tartjuk ezt a törekvést,
akkor a kötődés kialakulásának folyamata könnyebb mederben fog zajlani akár a
későbbiekben is.
2. Szoptatás
A szoptatás a
legjobb és legtermészetesebb módja annak, hogy kielégítsük a csecsemő
táplálkozási és érzelmi szükségleteit. Létezik olyan szituáció, mikor nincs mód vagy
lehetőség, esetleg képesség a szoptatásra, ilyenkor a cumisüvegből való
táplálás során mutatott magatartás is jelentősen elősegíti a kötődés
kialakulását. (testkontaktus, szemkontaktus, illatok, tapintás)
3. Babahordozás
Fontos, hogy a
gyermek hordozása, akár valamely megfelelő babahordozó eszközzel (pl.
hordozókendő), vagy csak karban, de a szülő és a gyermek mindennapi részévé
váljon. Ezzel a
szeparáció minimálisra van csökkentve, a gyermek biztonságérzete nő és érzelmi
élete kiegyensúlyozottabban fejlődik. Elősegíti a gyermek és a gondozó
kölcsönös egymásra hangolódását, a kötődés kialakulását.
A gyermekeknek
(legfőképp az első hónapokban) intenzív testközelségre van szükségük. Ismerős érzés neki
a meleg, meghitt kis kuckó a gondozón, ahova belefészkelve magát az anyaméh
biztonságot nyújtó miliője hozható elő. Ha a gyermek választ kap jelzéseire,
igényeire, megtanulja, hogy számíthat ránk, kialakul benne a bizalom és a
biztonságos kötődés. Tapasztalat, hogy a hordozott gyermekek nyugodtabbak,
kevesebbet sírnak.
4. Aludjunk elérhető közelségben
gyermekünkkel
Az együttalvás
sok esetben természetes módon alakul ki, és megnyugtató érzés a szülőnek és
gyermeknek is.
Biztonságérzetet ad mindkét félnek, ha hallják egymás hangjait, közelről érzik
egymás ritmusát, illatát. Azonban egyénre szabott, hogy kinek mennyire esik jól
az együttalvás.
Van, mikor ez zavaró mindkét, vagy egyik félnek. Csak
akkor jó, ha ezt a család valamennyi érintett tagja (szülők és a gyerekek) ezt
szeretné. A házaspári kapcsolati egyensúlyra ebből a szempontból is oda kell
figyelni.
5. A gyermeksírás mindig közöl valamit, és
oda kell rá figyelni
A gyermek
sírását kommunikációs eszköznek tekintsük és ne manipulációs kísérletnek.
Érezze a gyermek, hogy a szülő figyel rá, reagál a jelzéseire, a sírásra.
Ha a gyermek tapasztalata a világról az, hogy hiába sír,
nem történik semmi, igényeit nem elégítik ki, akkor azt tanulja meg, hogy ő
erre nem érdemes. És egy idő után felhagy minden próbálkozással. Ez negatív
hatással van a személyiségfejlődésre. Reagálni kell a gyermek jelzéseire, ami a
korai életszakaszban főként a sírásra korlátozódik.
6. A gyermeket ne tréningezni akarjuk
Bizonyos
gyermeknevelési megközelítések gyakorlatilag a gyermek szülőhöz való
szoktatásához adnak tanácsokat. Ha ez kölcsönösségen alapul, akkor nem probléma, de ha
a gyermek szempontjai háttérbe kerülnek, akkor nem javasolt ezeket
követni.
7. Egyensúly
Fontos a
családi rendszerben, hogy mindenki megtalálja benne a helyét és mindenki otthon
érezhesse magát. Ehhez bizonyos korlátokat is létre kell hozni és tudni kell nemet mondani
is a megfelelő személynek a megfelelő időben.
Azt gondolom, ha valaki elgondolkozik a fentebb leírt
nevelési módszerekről, eszközökről, akkor ki tudja alakítani személyes
véleményét azokról és hozzá tud tenni az egyéni nevelési elképzeléseihez. Ahhoz
a személyes és sajátos módhoz, ahogyan ő megéli az „elég jó anyaságot”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése