ORVOSI HIVATÁSOM EGY FELEJTHETETLEN ÖRÖMÓDÁJA.
A színesfémbánya egyik részlegén 2 bánya munkást betemetett 3 méter ércréteg,de szerencsére a steril kövek nagyobb méretűek voltak úgyhogy egy sekély mennyiségű levegő bejutott hozzájuk. Jómagam mindig a mentőosztag tagja voltam,minden bánya szerencsétlenségnél. Azonnal felmértük a helyzetet-oxigént komprimáltunk hogy ne fulladjanak meg. A mentőosztag tagjai elkezdték az alagút kialakítását/faanyaggal kibélelve a következő omlásveszély elkerülése végett/3 órát tartott amíg az első bányászt elértük. Ekkor mondták a mentőosztag tagjai hogy bemehetek az alagútba az első-segélynyújtás megadása végett. Hatalmas félelemben éltem de csak a döntés pillanatáig-utána már csak a tudatos emberi cselekvés érdekelt és semmi más. A szűk alagút miatt csak hason csúszva tudtam elérni őket. Azonnal észleltem hogy mind a ketten eszméletlenek és sokkos állapotban vannak. Morfiumot és keringés támogató gyógyszereket adtam mindkettőjüknek,és megpróbáltam a hozzám közelebb lévőt lassan megmozdítani de sikertelenül/pedig teljes erőben lévő élsportoló voltam/Akkor kötelet kértem a kintiektől és egy váll-kengyel kötéssel lassan mozgatni majd húzogatni kezdtem ami már sikeres volt. A bányásztársát hasonló módon hoztam ki. Az úgymond vezetők, beleértve a a mindenhez értő nagy pofájú, politikusok, a bányatröszt vezetőit,munkavédelmi szakemberek körülbelül 1oo méter távolságból figyelték a fejleményeket- A bányacsillével a külszínre értünk,ahol egy –“MOLOTOV” teherkocsi várta a sérülteket-két dróthálós hordággyal. Közben véletlenül arra járt a megyei pártvezetés néhány „VOLGA” gépkocsija amivel éppen/terepen voltak az illetékesek. Jómagam nagyon kimerülten,kíméletlen kijelentéseket tettem a felső vezetésnek szánva azokat azt reklamálva hogy egy ilyen bányaközpontnak nincs egy mentőkocsija. Megkérdezték hogy ki ez az ember, aki ilyen elmarasztaló kijelentéseket mer tenni. Három bányász odaállt a kocsijuk mellé és a következőket mondták- Ez az ember a” MI ORVOSUNK” és ne merjék bántani. Közben a Molotov teherautó megindult lefelé a Budesti úton a bányaközpont felé- Egy 11-12 éves gyermek a Pop Vasile fia, kapaszkodott a kocsiba,nem engedte el azt , zokogott és végül is a köves hegyi útra zuhant-ami egy 13 cm sebet ejtett a gyermek homlokán. Levittem a rendelőbe bevarrtam.
25 év eltelte után egy férfi nyit a rendelőmbe,megáll velem szemben és románul megkérdezi-emlékszik e még Rám doktor úr-Ránéztem és a homlokán láttam azt a hosszú sebheget amit annak idején összevarrtam. Azonnal felismertem és mondtam neki- Te vagy a Pop Vasile fia Kapnikról. Ő elmondta hogy bányamérnök Kapnikon és eljött a családja nevében hogy ennyi idő után is még egyszer köszönetet mondjon nekem amit az édesapjáért tettem 25 évvel ezelőtt,ugyancsak közvetítette a másik megmentett bányász köszönetét is. Kedves olvasóm –ha akad majd ilyen-ebben az embertelen világban ez már nem tudomány,kutatás,elismerés,ez már a magas érzelmi sikon mozgó emberi kötelességtudat és hála valós összefonódásának a története.
Részlet az Alkotás kényszere című önéletrajzi írásomból. #1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése