Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. február 11., csütörtök

Gyermekek szexuális nevelése



Gyermekek szexuális nevelése
„Hogyan lesz a kisbaba?„ Ez az egyik legrettegettebb mondat, amit csak egy kisgyerek feltehet a szüleinek. Ilyenkor jön a krákogás, sóhajtozás, esetleg egy kurta mese a gólyákról vagy egy rövidebb prezentáció a nemi szervek felépítéséről és működéséről. De vajon melyik a jó? Hogyan készítsük fel gyermekeinket a szexualitásra?
A szexualitás, bár napjainkban sokat beszélünk róla, még mindig tabunak számít. Főleg, ha a gyermekek szexualitásáról van szó. Huxley, a Szép új világ gépesített, minden komolyabb érzést nélkülöző világában tudta csak elképzelni a gyerekek engedélyezett erotikus játékait egymással. A könyv megírása óta eltelt jó pár év, de a gyerekek szexuális fejlődését sokan még mindig egy-két lépés távolságból figyelik csak.

Nem csoda, hiszen minden generáció mást tanult a szüleitől. Van, akit teljesen eltiltottak attól, hogy az ellenkező nemű társaival papás-mamást játsszon, de felnőtt már egy olyan generáció is, akiknek a szülei a nagy szexuális forradalom időszakában szocializálódtak,  és emiatt néha talán kicsit vehemensebben is állnak a témához, mint kellene.
A régi időkben, tulajdonképpen pár évtizeddel ezelőttig a vallási értékrend egyeduralma miatt a lányokat kötelező önmegtartóztatásra nevelték, mindeközben semmilyen információt nem adtak nekik arról, hogy mit és hogyan tegyenek a hálószobában. A hetvenes évektől ez megváltozott. A szexuális szabadosság divatos lett és bár hazánkban ez a jelenség nem volt annyira erős, az utóhatásai a mai napig érzékelhetőek. A szexualitás már egy kimondott tabu, ami körbevesz minket, és már képtelenek vagyunk „elrejteni” azt gyermekeink elől.
A természeti népeknél a szexualitásba való beavatás szertartásos jellegű és nem kerítenek neki kimondottan nagy feneket. A gyermeklétből felnőtté válás zökkenőmentesen, egyik napról a másikra történik. Nem úgy a mi modern társadalmunkban.

A gyermek számára már két-hároméves kortól fontos, hogy milyen példákat lát maga előtt. A közhiedelemmel ellentétben nem csak a szexualitáshoz közvetlenebbül kapcsolódó élmények befolyásolják majd később, hanem a ruházkodás is, a barátai, a közösség, amiben van, a felnőttek, akiket maga körül lát. Ezen apró impulzusokból rakja össze a gyermek, mint egy puzzle-t, a saját szexuális személyiségét. A környezet mellett még komoly hangsúlyt kap a gyermek fejlődésének üteme és mértéke. Fontos, hogy például meddig szoptatható, vagy hogy később hajlamos-e a szájába venni a kezét (ezek az orális fixáció jelei, az ilyen gyermekek felnőttként jobban igénylik a csókolózást, az orális szexet) stb. Ezeknél a dolgoknál a felnőttnek nincs komoly beleszólása a dolgokba, hiszen ezt a szülő bár észreveszi, nem nagyon tud beleavatkozni.
Nem fontos mindenképpen leültetni a gyereket és elmagyarázni neki, hogy „már pedig ez és ez van a lábad között, és ezt meg ezt lehet csinálni vele”. Fontosabb, hogy a gyermeknek megfelelő testképe alakuljon ki, és megélhesse azokat az ösztönös reakciókat, amiket a teste kivált belőle. A maszturbáció megtiltása nem a legjobb döntés, mert a gyermek egy életre elidegenedhet saját testétől, az énképe torz lesz és a szexualitást mint valami tiltott dolgot fogja megélni.

Abban az esetben, ha olyan játékon kapjuk, mondjuk a pajtásával, amely már túlmegy az általunk vagy a közösség által felállított mércén, a legjobb, ha higgadtak maradunk, nem ijesztünk rá a gyerekre, csak leülünk vele, mondjuk egy fagyi mellé és elmagyarázzuk, hogy azt a játékot nem szabad az óvodában játszani, mert nem illik. Fontos, hogy elmagyarázzuk, miért nem szabad, mert így a kicsik nem ijednek meg attól, hogy valami visszafordíthatatlant, valami rosszat tettek, amiről még beszélni sem szabad.
Meg kell hagyni a gyermeknek a magánszférát. A legjobb, ha óvodás korától már külön helyiségben alszik, nem a szülők szobájában. Ez segít neki, hogy saját ütemében fedezze fel magát.
A félreértések elkerülése végett a legjobb, ha még a beiratkozáskor megkérdezzük az óvodapedagógusokat, hogy ők hogyan segítik a gyermekek szexuális fejlődését. Ők segítséget nyújthatnak a megfelelő játékok, mesék megszerzéséhez, melyekkel otthon is tanulhatnak a kicsik anélkül, hogy kínos helyzetbe kerülnének miatta. Egyúttal össze is hangolhatjuk az otthoni és az óvodában kapott információkat a témában, így sok arcpirongató pillanattól óvhatjuk meg magunkat.
Ha a kisgyermekek szexuális neveléséről beszélünk, mindig rádöbbenünk, hogy ez egy igen nehéz téma, arról nem is beszélve, milyen nehéz jól kivitelezni a nevelés ezen részét. A legfontosabb természetesen itt is a türelem, hiszen ez egy olyan szakasza a gyermekkornak, amikor a megszerzett tapasztalatok és ingerek egy életen át beleivódhatnak a tudatukba és később észre sem veszik, de befolyásolhatja az életüket. Szerencsére  a témában mind az interneten, mind a könyvesboltokban hatalmas választék áll a szülők rendelkezésére.
- Flo -

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése