Gyermekek szexuális
nevelése
„Hogyan lesz a kisbaba?„ Ez az egyik legrettegettebb mondat, amit csak egy
kisgyerek feltehet a szüleinek. Ilyenkor jön a krákogás, sóhajtozás, esetleg
egy kurta mese a gólyákról vagy egy rövidebb prezentáció a nemi szervek
felépítéséről és működéséről. De vajon melyik a jó? Hogyan készítsük fel
gyermekeinket a szexualitásra?
A szexualitás, bár
napjainkban sokat beszélünk róla, még mindig tabunak számít. Főleg, ha a
gyermekek szexualitásáról van szó. Huxley, a Szép új világ gépesített, minden
komolyabb érzést nélkülöző világában tudta csak elképzelni a gyerekek
engedélyezett erotikus játékait egymással. A könyv megírása óta eltelt jó pár
év, de a gyerekek szexuális fejlődését sokan még mindig egy-két lépés
távolságból figyelik csak.
Nem csoda, hiszen minden generáció mást
tanult a szüleitől. Van, akit teljesen eltiltottak attól, hogy az ellenkező nemű társaival
papás-mamást játsszon, de felnőtt már egy olyan generáció is, akiknek a szülei
a nagy szexuális forradalom időszakában szocializálódtak, és emiatt néha
talán kicsit vehemensebben is állnak a témához, mint kellene.
A régi időkben, tulajdonképpen pár
évtizeddel ezelőttig a vallási értékrend egyeduralma miatt a lányokat kötelező
önmegtartóztatásra nevelték, mindeközben semmilyen információt nem adtak nekik
arról, hogy mit és hogyan tegyenek a hálószobában. A hetvenes évektől ez megváltozott. A
szexuális szabadosság divatos lett és bár hazánkban ez a jelenség nem volt
annyira erős, az utóhatásai a mai napig érzékelhetőek. A szexualitás már egy
kimondott tabu, ami körbevesz minket, és már képtelenek vagyunk „elrejteni” azt
gyermekeink elől.
A természeti népeknél a szexualitásba
való beavatás szertartásos jellegű és nem kerítenek neki kimondottan nagy
feneket. A
gyermeklétből felnőtté válás zökkenőmentesen, egyik napról a másikra történik.
Nem úgy a mi modern társadalmunkban.
A gyermek számára már két-hároméves
kortól fontos, hogy milyen példákat lát maga előtt. A közhiedelemmel ellentétben nem csak
a szexualitáshoz közvetlenebbül kapcsolódó élmények befolyásolják majd később,
hanem a ruházkodás is, a barátai, a közösség, amiben van, a felnőttek, akiket
maga körül lát. Ezen apró impulzusokból rakja össze a gyermek, mint egy
puzzle-t, a saját szexuális személyiségét. A környezet mellett még komoly
hangsúlyt kap a gyermek fejlődésének üteme és mértéke. Fontos, hogy például
meddig szoptatható, vagy hogy később hajlamos-e a szájába venni a kezét (ezek
az orális fixáció jelei, az ilyen gyermekek felnőttként jobban igénylik a
csókolózást, az orális szexet) stb. Ezeknél a dolgoknál a felnőttnek nincs
komoly beleszólása a dolgokba, hiszen ezt a szülő bár észreveszi, nem nagyon
tud beleavatkozni.
Nem fontos mindenképpen leültetni a
gyereket és elmagyarázni neki, hogy „már pedig ez és ez van a lábad között, és
ezt meg ezt lehet csinálni vele”. Fontosabb, hogy a gyermeknek megfelelő testképe
alakuljon ki, és megélhesse azokat az ösztönös reakciókat, amiket a teste
kivált belőle. A maszturbáció megtiltása nem a legjobb döntés, mert a gyermek
egy életre elidegenedhet saját testétől, az énképe torz lesz és a szexualitást
mint valami tiltott dolgot fogja megélni.
Abban az esetben, ha olyan játékon
kapjuk, mondjuk a pajtásával, amely már túlmegy az általunk vagy a közösség által
felállított mércén, a legjobb, ha higgadtak maradunk, nem ijesztünk rá a
gyerekre, csak leülünk vele, mondjuk egy fagyi mellé és elmagyarázzuk, hogy azt
a játékot nem szabad az óvodában játszani, mert nem illik. Fontos, hogy
elmagyarázzuk, miért nem szabad, mert így a kicsik nem ijednek meg attól, hogy
valami visszafordíthatatlant, valami rosszat tettek, amiről még beszélni sem
szabad.
Meg kell hagyni a
gyermeknek a magánszférát. A legjobb, ha óvodás korától már külön helyiségben
alszik, nem a szülők szobájában. Ez segít neki, hogy saját ütemében fedezze fel
magát.
A félreértések elkerülése végett a
legjobb, ha még a beiratkozáskor megkérdezzük az óvodapedagógusokat, hogy ők
hogyan segítik a gyermekek szexuális fejlődését. Ők segítséget nyújthatnak a megfelelő
játékok, mesék megszerzéséhez, melyekkel otthon is tanulhatnak a kicsik
anélkül, hogy kínos helyzetbe kerülnének miatta. Egyúttal össze is hangolhatjuk
az otthoni és az óvodában kapott információkat a témában, így sok arcpirongató
pillanattól óvhatjuk meg magunkat.
Ha a kisgyermekek szexuális neveléséről
beszélünk, mindig rádöbbenünk, hogy ez egy igen nehéz téma, arról nem is
beszélve, milyen nehéz jól kivitelezni a nevelés ezen részét. A
legfontosabb természetesen itt is a türelem, hiszen ez egy olyan szakasza a
gyermekkornak, amikor a megszerzett tapasztalatok és ingerek egy életen át
beleivódhatnak a tudatukba és később észre sem veszik, de befolyásolhatja az
életüket. Szerencsére a témában mind az interneten, mind a
könyvesboltokban hatalmas választék áll a szülők rendelkezésére.
- Flo -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése