Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. február 13., szombat

AZ ORVOSTUDOMÁNY LEHETŐSÉGEI IS VÉGLETESEK LEHETNEK AZ ESZKÖZEIKBEN, ÉS EZZEL MINDENKOR SZÁMOLNI KELL.!!



                 Az egész szakmai életemen át egy állandó,mindennapos feszültségi állapotban éltem ,amelynek  a felfokozott felelősség tudat volt az eredője ,azért hogy ne kísérjen esetleg egész életemen keresztül a bűntudat, lelkiismeret furdalás hogy egy esetleges szakmai ballépés miatt valakinek szenvedést okozzak. Emiatt a feszültség miatt nem tudtam felszabadultan,örvendeni semmiféle szakmai elismerésnek vagy sikernek-
Vannak erkölcsi,emberi,intellektuális elhallgatott benső gyötrelmei minden embernek, amiket nem tud, nem akar, vagy nem mer kimondani környezetének. Én az elkövetkezendőkben arról az önemésztő nehézségemről,elfedett gondolataimról írok egy néhány sort amit egy életen keresztül magammal hordozok és ami a  hivatásommal van kapcsolatban.
A sors Nekem szánta annak a döbbenetes  anyahalálnak az észlelését amit akkor éltem meg amikor egy év januárjában- a 2 méteres hó miatt megszakadt a külvilággal mindennemű  közlekedés a Gutin aljában./Azokban az időkben még nem létezett e S.M.U.R.D./  Az anyahalált kivizsgáló szakmai kollégium megállapította hogy a mentés  csak azonnali műtéti beavatkozás eredményképpen születhetett volna meg,de még akkor is csak a lehetőségek szintjén. Tudniillik  a szülő anyának egy méhfal szakadása  volt amiben 45 perc alatt elvérzett és meghalt,minden kétségbeesett beavatkozás mellett is. A végső próbálkozások között,/lévén hogy –univerzális donor vagyok/ még biológiai vérátömlesztést is végeztem és a magamtól levett vért adtam az anyának. Minden hiába volt,tehetetlenül kellet végignéznem az elmúlás fehér rátelepedését az arcára és végighallgatni a könyörgését hogy ne hagyjuk meghalni- A kétségbeesés a kimondhatatlan fájdalom enyhe szavak amit éreztem,azt hogy a pályám kezdetén ezt mérte rám a sors,hogy elrettentsen a hivatásomtól,hogy soha az életben ne tudjam feldolgozni azt az éjszakát hajnali 4 óráig.  A kis gyermekágyban- ott volt az árván maradt élet,az egészséges kisbaba.
                                Az apa a bányában dolgozott éjszakai váltásban. A munkatársaim azt javasolták hogy hagyjam el a helységet mert ha megtudja az apa –lévén különben is egy agresszív ember megöl a felindulásában. Úgy döntöttem hogy ott maradok mert a lelkiismeretem tiszta,amit lehetet elvégeztem szakszerűen,tehát nem futamodhatok meg.
                                Életem legnagyobb érzelmi döbbenetét szenvedtem el amikor megérkezett az apa. Ott álltam egyedül, a halott feleségével és az újszülött fiával. Soha nem tudtam elképzelni annyi emberi önuralmat amit ez a megviselt arcú,mélyen szenvedő,könny nélküli férfi látványa bevésett az emlékezetembe. Megcsókolta halott felesége arcát,két kezébe fogta a kezét. Én álltam némán, magamba roskadva és a hosszú hallgatás után elmondtam hogy mi volt az oka ennek a drámának, amit mindannyian megéltünk,hogy mik voltak a kezelési lehetőségek,hogyan kezeltük az elhunytat. Végighall
gatott figyelmesen méltánytalan  megjegyzések nélkül,  majd néhány könnycseppel a szemében elment.Reggel ismét hozzákezdtem a mindennapi munkámhoz,a  gyógyításhoz,de mérhetetlenül megviselve és a helység embereinek fürkésző pillantásai közepette,hogy vajon a mindennapi orvosuk hogy éli át ezt az emberileg méltánytalan és igazságtalan drámát.
A harmadik nap eljött hozzám az apa és megköszönte, amit a felségéért tettem. Elmondta, hogy a szemtanuk-szülésznők mondták el neki minden részletét a kezelésnek. De ez az éjszaka kitörölhetetlen marad emlékezetemben mindvégig amíg élek és felkiáltójelként fog végigvonulni a pályámon, hogy az- ORVOSTUDOMÁNY IS VÉGLETES LEHET AZ ESZKÖZEIBEN és ezzel mindenkor számolni, kell.
 Ennek a megélt drámának volt egy  életre szóló tanulsága. Az  olyan emberek  akiket a mindenkori társadalmak a –szürke rendek-kategóriájába sorolnak, a döbbenet határait súroló emberi keménységet, szenvedést is képesek elviselni, a becsület a segíteni akarást intuitív módon megérző segítő kéz melegét még ilyen drámai helyzetekben is értékelik ,és még valami hogy drámai helyzetekben is él az őszinte emberi hála érzése.
               


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése