Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2016. február 14., vasárnap

A GÁTLÁSOS GYERMEK



A gátlásos gyermek
Sokan panaszkodnak, hogy gyermekük nehezen teremt kapcsolatot, és nehezen oldódik fel akár kortársai társaságában is. Szeretne együtt lenni másokkal, viszont mindenkitől fél. A többiek játékát félrehúzódva figyeli, nem mer kezdeményezni, nem képes legyőzni szorongásait.
Sokan panaszkodnak, hogy gyermekük nehezen teremt kapcsolatot, és nehezen oldódik fel akár kortársai társaságában is. Szeretne együtt lenni másokkal, viszont mindenkitől fél. A többiek játékát félrehúzódva figyeli, nem mer kezdeményezni, nem képes legyőzni szorongásait. A gyermek félénksége különösen akkor gátló hatású, ha mások előtt kell bizonyítania. Az ilyen gyermeknek a többiekhez képest kevés az önbizalma, fél a kudarctól, s ezért bátortalan. A félénkség kialakulásának egyik oka az aggályoskodó, túlzottan féltő, óvó nevelés, mely megakadályozza a gyermek autonómiájának kialakulását, meggátolja az önállóságra irányuló késztetéseket. A szülő ezt szinte észre sem veszi, sőt a bátortalan kisgyermeket még inkább óvni kezdi, még több mindent helyette tesz meg, helyette kezdeményez. Ilyen hatások mellett a gyermek önbizalma, biztonságérzete, autonómiája nem alakulhat ki. De az ezzel ellentétes szülői bánásmód is ugyanezt eredményezi. Ez pedig a gyermektől túl sokat követelő, kevés sikerélményt nyújtó, gátlások kialakítását eredményező, teljesítményorientált szülői mentalitás. Az a gyermek, aki kevés dicsérettel, elismeréssel, a szülők állandó nevelési nyomásainak van kitéve, kedvét veszti; nem kezdeményez, „nekem úgysem sikerülhet” – gondolja.
Ám vigyázat, a gátlásos gyermeket nem szabad összetéveszteni azzal, aki szeret egyedül játszani, és nem igényli a társak jelenlétét. Ez személyiségtípus vagy szülői minta kérdése. Az ilyen „magának való” gyermeket ne kényszerítsük erőszakosan a többiekkel való együttlétre.
Hogyan segíthet a szülő?
Pontosabban, hogyan előzheti meg a gátlásosság kialakulását?
u Mindenekelőtt engedje meg, hogy kisgyermeke szabadon cselekedhessen, dönthessen, kipróbálhasson dolgokat. u Ne legyen türelmetlen egy-egy teljesítmény elérésénél! u Hagyja, hogy szabadon próbálkozhasson! u Ne távolítson el minden akadályt gyermeke elől, hadd tanulja meg leküzdeni őket! u Mutassa ki örömét, ha valami sikerült neki! Örüljenek együtt a sikerének! u Sokszor biztassa, bátorítsa őt a további cselekvésekre: „Jól van, ügyes vagy. Csináld tovább!” u Ne fukarkodjon a dicséretekkel, elismeréssel! u Kerülje a lekezelő kijelentéseket, mint pl. „Ezt te még nem tudod!” vagy „Ehhez még kicsi vagy!” u Időben biztosítsa gyermeke számára a kortársakkal való együttlétet. A játszótér jó alkalom erre, majd később az anya-gyerek csoportok, a játszóházak, aztán az óvoda. u Hívjon meg más gyermekeket az otthonába, és engedje, hogy gyermeke is meglátogathasson másokat. u De ne feledje: hároméves kor alatt a szülői jelenlét növeli a gyermek biztonságát, még akkor is, ha látszólag tudomást sem vesz a szülőről!

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése