Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. február 12., péntek

ÓVODÁSKORI SZEXUALITÁS.EY ÉDESANYA LEVELE


Óvodás kori szexualitás.
VÁLASZ EGY ÉDESANYA LEVELÉRE





Anna a kislányával kapcsolatban kereste meg Fehér Andrea pszichológust a minivilág szakértői rovatában: Lánykám februárban lett 4 éves és 3 hete szerelmes. Ezt először nagyon aranyosnak találtuk, de kiderült, hogy a "fiatalemberrel" nemcsak a "Ő lesz a férjem és fogjuk egymás kezét, meg együtt eszünk az asztalnál" szerelem van, hanem már testi kontaktus is: elbújnak és csókolóznak. Nem egyszerű szájra puszi cuppant, hanem nyitott szájjal és nyelvet kidugva csattant a csók. Félek, ha nagy dolgot csinálok belőle (vagy eltiltjuk a fiúcskától), akkor a leányzó is úgy fog rá tekinteni és még jobban fogja érdekelni. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? A másik pedig: Itthon mi nem elbujdosva öltözünk fel, hanem lányom és a fiam is lát minket meztelenül. Van hogy együtt zuhanyzunk. Ez káros lehet? Lányom már elég sok olyan kérdést tesz fel, amire nem mindig tudom, hogy jó-e ha őszintén válaszolok, vagy tereljem még egy kicsit (értem itt azt, hogy valamelyik nap meglátta, ahogy betétet cserélek...) Előre is köszönöm válaszod!
Először is: szeretnélek megnyugtatni: az általad tapasztalt helyzet az óvodás kori szexualitással kapcsolatban teljesen természetes.
Ebben az életszakaszban (kisgyermekkorban) számos olyan fejlődési jellegzetesség mutatkozik, amelyek közvetlenül vagy közvetett úton a szexualitás kérdéseihez vezetnek. Az élet komoly nagy kérdései - mint a születés, a fogantatás vagy a halál - iránt akár már kétéves korban érdeklődést mutathatnak a gyerekek, és a világ megértése és megismerése iránti vágyuk egyre csak nő.
 Továbbá ez a nemi identitás (a nemi azonosságtudat) kialakulásának fontos időszaka, és ekkor tanulják meg a gyerekek a nemüknek megfelelő, a kultúrájukban gyökerező viselkedésmintákat. Arról nem is beszélve, hogy az óvodások érzelmi élete és hormonszintje is meglehetősen dinamikusan változik, idegrendszerük és önkontrolljuk azonban még nem elég érett ahhoz, hogy ezeket a hatásokat megzabolázza.
A gyerekeket számos nagyon erős hatás éri a médián és kortársaikon keresztül is, így sokszor tájékozottságuk foka (szexuális kérdésekben is) magasabb érettségük szintjénél. 
 Mivel egy óvodás kíváncsi, és mindent a konkrét tapasztaláson keresztül igyekszik megismerni, érthető, hogy kipróbálja a csókolózást, vagy más szexuális „játékot” is, amelyről tudomása van.
Mivel a gyereket sem az információktól (társas és médiahatásoktól), sem a kíváncsiságától nem tudjuk megvédeni, szülőként azzal teszünk jót, ha segítünk neki eligazodni az információk erdejében, érzelmi menedéket és élhető, biztonságos, és morálisan is elfogadható mintát nyújtunk számára. (Például egyáltalán nem javaslom, hogy egy kisgyermek egyedül tévézzen, mivel a tévé számára feldolgozhatatlan mennyiségű, számára valósnak tűnő információt zúdít rá, amelyek hatásait csak a felnőtt magyarázat tudja – részben – kivédeni.)
A szexuális nevelés alapja minden életkorban a bizalom, és írásod alapján úgy tűnik, ez megvan közöttetek: kislányod megosztja veled élményeit, a románc részleteit. Az elmondottakat mindenképpen érdemes nyitottan, érdeklődően, tapintattal és megértéssel fogadni, mivel így fenntartod számára azt a biztonságos közeget, amelyben megnyílhat és kérdezhet is. Az óvodások ugyanis gyakran a „rázósabb” kérdések feltevése előtt „letesztelik” szüleiket, hogy mit szólnak egy-egy témához – így lehet, hogy kislányodban is felmerültek kérdések, amiket szeretne tisztázni, de nem tudja, lehet-e. Azért is fontos a nyitott, elfogadó reakció, mert kislányod is nyitottá válik a Te véleményedre, tapasztalataidra, útmutatásodra.
Azt javaslom tehát, hogy ne kezeld a szerelmi kapcsolatot „nagy dologként”, legalábbis abban az értelemben ne, hogy az elutasítandó vagy elítélendő – számára ugyanis érzelmileg jelentős dologról van szó, amit viszont érdemes (f)elismerni és visszajelezni. Véleményem szerint nem érdemes eltiltani a kisfiútól vagy a csókolózástól, mivel ezek ellenállást kelthetnek az „önmegvalósító” négyévesben. Érdemes az ilyen helyzeteket az élet természetes velejárójaként kezelni, és megbeszélni, segíteni tájékozódni, és az élményeket feldolgozni. Ez segíthet a románc mederben tartásában is. Beszélgetéseitek során megkérdezheted, hogy tetszett-e neki a csókolózás, vagy hogy mit szóltak hozzá a többiek a csoportban. Ha aggódsz, hogy meddig mennek el, elmagyarázhatod például, hogy ki lehet ugyan próbálni, de a csókolózással betegséget is lehet kapni, és azért van az, hogy ezt a felnőttek szokták csinálni főleg, mert ők már el tudják dönteni, hogy mikor egészséges csókolózni. Elmondhatod, hogy kicsit aggódsz emiatt, mert az ovisok nem szoktak még ilyeneket csinálni, és attól tartasz, hogy történik valami olyan is, ami neki nem egészséges, vagy rossz élmény lesz (pl. betegséget kap el, vagy csúfolják érte, vagy nehéz lesz megemésztenie, ami történik).
Ezeket csak példának szánom, a beszélgetéseitek tartalmát igazítsd saját elveidhez és vérmérsékletedhez, és az aktuális helyzethez!
Szintén fontos szempont, hogy ha a bizalmas kapcsolat megmarad közöttetek, és rendszeresen beszélgettek a szerelmi ügyeiről, ki fog derülni az is, ha pl. egy óvodás társa egyéb szexuális játékokra biztatja kislányodat (pl. találkoztam már olyan nagycsoportossal, akit a társai orális érintkezésre vettek rá). Így meg tudod őt erősíteni előre, hogy ne menjen bele mindenbe. Mondhatod neki pl., hogy ha olyan dolgot kérnek tőle, ami fura vagy gusztustalan, vagy ellenére való, esetleg nem tudja, hogy jó-e, akkor inkább ne tegye meg, hanem beszéljétek meg előbb.
Kérdésed otthoni meztelenséggel kapcsolatos részére rátérve azt gondolom, hogy családonként és kultúránként is nagy különbségek vannak abban, hogy ez milyen megítélés alá esik. Önmagában semiképp nem gondolom károsnak, de bizonyos helyzetekben zavarhatja a gyerekeket. Írok néhány gondolatot, amik segítheti a döntést.
Legfontosabbnak azt tartom kiemelni, hogy ahogyan a szexualitásnak, úgy a szexuális nevelésnek is egymás testének és integritásának kölcsönös tiszteletén kell alapulnia. Ha tehát benneteket felnőtteket nem zavar, hogy a gyermekeitek meztelenül látnak, és őket, gyerekeket sem zavarja ez a látvány/ tapasztalat, akkor rendben van az otthoni meztelenkedés. Azonban a gyerekek személyiségének és testtudatának fejlődésével elkezdenek én- és test-határokat kialakítani, ami szégyenlősséggel és szeméremérzet megjelenésével is jár.
A szeméremérzet a második és harmadik életév között kezd kialakulni, amikor a gyermek kezdi megtapasztalni saját önálló lényét és erejét, határokat von maga köré („Én csinálom!” „Nem akarom!”), mert ezek segítenek számára önmaga meghatározásában. Eleinte ez csak abban jelentkezik, hogy a gyerek szégyellőssé válik (pl. óvatosan ismerkedik idegenekkel, vagy nem köszön a boltos néninek).
 A kisovisok körében még gyakran tapasztalható, hogy büszkék a testükre, akár nemi szerveiket is szívesen megmutatják, és önfeledten meztelenkednek, azonban négy- és nyolcéves kor között ez is megváltozik: legkésőbb kisiskolás korától a legtöbb egészséges személyiségfejlődésű gyereket zavarja a szülői meztelenség, maga sem szívesen vetkőzik le mások előtt, és folyó ügyeit is inkább zárt wc-ajtó mögött intézi. A szemérmességre nevelés során ideális esetben a szülők és a gyerek igényeinek tiszteletben tartása mellett a családi értékrend átadása történik; a gyermek jó esetben megtanulja a saját és mások testét tisztelni.
Visszatérve a szülői meztelenségre: ahogy azt sem érdemes erőltetni, hogy a látogatóba érkező rokonoknak a tartózkodó kisgyerek puszikkal ugorjon nyakába (mert tiszteljük az ő határait és érzéseit), úgy a szülői meztelenséggel (vagy az abból adódó zavarba ejtő helyzetekkel) sem feltétlenül kell megterhelni a kisgyermeket, ha azt látjuk, hogy őt ez zavarja.
A szexualitással kapcsolatos kérdésekre mindenképp érdemes válaszolni az alábbiak figyelembevételével:
- Nem kell a teljes és részletes igazságot megosztanunk a kisgyerekkel! Ő nem a tudományos magyarázatokra kíváncsi, hanem a dolgok „emberi” oldalára (pl. az érzésekre, hogy fáj-e, vagy hogyan kell csinálni). Főleg kisebb gyerekek esetén a válaszunk legyen egyszerű, konkrét, szemléletes, vagyis könnyen befogadható!
- Nem kell a témát kimerítenünk a válasszal, és minden részletre kitérni. Ha a kicsinek kérdése lesz még, úgyis felteszi.
- Ne zárkózzunk el a „meredek kérdések” elől sem, mivel ha egy kisgyereknek információra van szüksége, és azt nem kapja meg, az információhiányt fantáziájával pótolja ki – ami az elhárító szülői magatartás miatt szorongásokat is okoz A gyerek színvonalán érdemes válaszolni, a korának megfelelő színvonalú magyarázattal. hat (értsd: vadabbakat képzel a valóságnál).
-Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a gyermek milyen színvonalú információ befogadására érett, és milyet igényel, visszakérdezhetünk: Te mit gondolsz erről, hogy van ez? Válaszából felmérhetjük, hogy a gyermek milyen információ befogadására érett. Ha például azt mondja, úgy képzeli, hogy születése előtt egy felhőcskén utazott, nem érdemes a várandóság és szülés biológiai részleteivel vagy saját élményeinkkel terhelnünk, hanem az ő fantáziavilágához jobban illő, ám hiteles magyarázattal is élhetünk.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése